Esztergom és Vidéke, 2000

2000-04-06 / 14. szám

2 Esztergom és Vidéke 2000. április 13. Varázslabda Mit szeretne ma egy fiatal család Esztergomban? - kérdezte tóiéin a múlt héten dr. Beer Miklós Amikor néhány évvel ezelőtt családommal Esztergomba költöztünk, tudtuk, jó helyen járunk. Csodálatos városba érkeztünk, szent földre, történelmi levegőjű, rendkívüli földrajzi adottságokkal rendelkező helyre, ahol sok kitűnő ember él. Mégis, nem volt nehéz észrevennünk, hogy ez a kivételes adottságokkal rendelkező város „csipkerózsika-álmot" alszik, várja a herceget, aki felébreszti. Persze az meg csak úgy nem jön. Jobb lenne felébredni, és egy kis rendet teremteni. Ez csak rajiunk múlik beleértve a város vezetőit is -, ami a dolgok kisebbik része, hiszen a nagy dolgok adottak: a történelem, a csodálatos táj, a hagyomány. Nekünk nem is kell mást csinálnunk, mint közvetlen környezetünkben rendet, tisztaságot tartani, egymással békében élni, a közösségért többet tenni. Felelős vezetőinknek pedig biztosítani kell az ehhez szükséges életteret, intézményeket, a jövőt. Amikor a jövőre gondolok, apaként természetesen a gyermekeimre és mások gyermekeire gondolok, hiszen amit ma csinálunk, azt holnap Ók kapják, és velünk is annak megfelelően fognak bánni. Ha szép, nyugodt környezetet hozunk létre, fejlesztjük a sportolási, kirándulási lehetőségeket, odafigyelünk az oktatásra, az egészségügyre, a közbiztonságra, az O jó irányba történő fejlődésükért teszünk. Amikor az iskolák előtti zebrákon egyes autósok miatt az életük kockáztatásával átkelő gyermekeket látok, feltehetően még nincs minden rendben. Ne felejtsük: szent földön élünk, a magyar katolicizmus fellegvárában. A hitélet pedig nagyon fontos, nagyon sokat segít. Esztergom papságának ebben komoly szerep jut. Sok plébánia, megannyi jó ember. Csak az öszszefogás megy még nehezen. Hajlamosak vagyunk cselekedet helyett magunkat sajnálni, fölöslegesen izolálódni. A mindennapok tevékenységéhez szükség van megfelelő intézményrendszerre, vásárlási, kulturális és szórakozási lehetőségekre, biztonságos, szép játszóterekre, ezekből még nagyon kevés adott. Mindehhez sok pénz kell. Én úgy gondolom, hogy egy ilyen gyönyörű városnak nem annyira ipartelepítésben kell gondolkodnia, mint inkább az idegenforgalom fejlesztésében. Nem egy város van még rajtunk kívül a világon, ahol ez kitűnően működik. Nos, röviden ennyit szeretnék Esztergomban. Most pedig továbbadom a varázslabdát Dobay Pál erdómérnök úrnak: - Milyen ma a turistautak állapota Esztergom körül? dr. Kanász Gábor Milyen is a családbarát munkahely? A 21. századba érve világszerte egyre nagyobb hangsúlyt kap az életminőség kérdésére. Az emberek többségének egyfelől dolgoznia kell és dolgozni is szeretne, másfelől szeretne elegendő időt és energiát fordítani magánéleti kötelezettségeire: a gyenneknevelésre, saját készségeinek fejlesztésére, idős vagy rászoruló hozzátartozók gondozására Nem könnyű a munkához és a munkahelyen kívüli élethez kapcsolódó feladatok között megfelelő egyensúlyt kialakítani. A nyugat-európai országokban felismerve, hogy ennek az egyensúlynak a hiánya azáltal, hogy csökkend a hatékonyságot és a termelékenységet, kedvezőtlenül befolyásolja a vállalat működését - egyre több munkáltató vezet be családbarát intézkedéseket, amelyek a vállalat és a munkavállalók érdekét egyaránt szolgálják. A családbarát foglalkoztatási formák alkalmazása minden esetben függ a vállalat méretétől, tevékenységétől és piaci helyzetétől, hiba lenne tehát azt feltételezni, hogy minden vállalat képes a rugalmasságra. Azonban tény az is, hogy tudatos vállalatvezetési és személyzeti politikával és a vállalaton belüli kommunikáció segítségével megtalálhatóak azok a területek, ahol már ismert családbarát foglalkoztatási fonnák alkalmazhatóak. Néhány már létező megoldás: - A rugalmas vagy mobil munkaidő (vagyis a munkavállaló és a munkáltató között egy megállapodás arról, hogy a munkaórák felosztásánál mindkét fél érdekeit figyelembe veszik), valamint a részmunkaidő (elsősorban nők és azon belül is leginkább a kisgyermekes anyák számára). - A rendszeres szakmai továbbképzés (a dolgozók szaktudásának növelése, ismereteinek aktualizálása, hiszen csak ezáltal lehet a vállalat igazán versenyképes és nyereséges). - Kapcsolattartás a GYES-en, GYED-en lévőkkel, munkahelyi rendezvények, amelyek a munkavállalók egész családjának szólnak. - A gyermekintézmények léte és elérhetősége (melyekről általában az államnak kell gondoskodnia, előfordulhat azonban, hogy a vállalat maga tart fenn üyen intézményt vagy járul hozzá működési költségeihez). Természetes, a családbarát foglalkoztatási fonnák máról holnapra történő bevezetése nem lehetséges. Ehhez még sok mindennek meg kell valósulnia Magyarországon. Ennek érdekében Nagy-Britannia, Svájc, Németország és Ausztria után - most Magyarország is csatlakozott a Családbarát Munkahely mozgalomhoz. A Szociális és Családügyi Minisztérium a Magyar Agrárkamarával, a Magyar Kézműves Kamarával és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarával együtt hagyományteremtő módon meghirdette a Családbarát Munkahely Díjat. Erre március 16-ig lehetett beadni pályázatokat azoknak a munkáltatóknak, akik vállalták az előírt feltételek megteremtését Az eredményhirdetésre májusban, a Nemzetközi Családi Napon kerül sor. Zsembery főorvos lírai vallomása egykori kórházáról Dr. Zsembery Dezső több mint negyven éve térségünk köztiszteletben álló főorvosa. Ma is aktív: az Országos Orvosszakértői Intézetben hasznosítják tudását. Kezdő orvosként költözött be a dorogi kórház szolgálati lakásába, onnan jár be ma is a Babits utcai rendelőbe. Eddig naponta láthatta volt intézménye életét. Ez mára megszűnt. Az irodalmi vénájú, nagy humán műveltségű orvostudós az alábbiakban vall arról: mit is jelentett ez számára? (Pálos) - A közeli napokban többet foglalkoztatott a dorogi kórház sorsa, mint a véglegesen megszűnő aktív fekvőbeteg intézmény. Gondoltam a kórház kápolnájára is, ahol tíz éven át oly sok beteg lelki vigaszra talált. Most, hogy a reumatológiai osztály is Esztergomba költözött, a régi pezsgő kórházi életnek a még meglévő nyomai is eltűnnek. Nem is olyan régen még megszokott volt, hogy a kórház éjszakai csendjét hol a mentők szirénája, hol a tejszállító kocsik kannáinak csörömpölése, a kenyér és péksüteményt szállító autó motorzúgása zavarta meg. Ekkor még az osztályokon, kórtermekben sötétség és csend volt, csak az őrzőszoba halvány fénye szűrődött ki az éjszakába, és csak az ügyeletes nővér járta halk léptekkel a kórtermeket felügyelve betegei nyugalmára. Amikor hajnalodott, az osztályokon is megindult az élet, kigyulladtak a kórtermek fényei, kezdetét vette a betegek reggeli ellátása. Ilyenkor a kórház még csendes volt, csak a nappali műszakra siető nővérek, a konyha és mosoda dolgozói, a műszakiak jövése-menése jelezte, hogy újra reggel van. Mostantól azonban csend lesz és szürkeség, nem lesz zajos jövés-menés a kórtermekben és a kórházudvaron, és bezáródott az intézmény vaskapuja is, hogy magába zárja Bányakórházának 80 éves múltját. Ezért még inkább várom és jó lesz hallani a hajnali csendben a tavasztól őszig kedvesen fütyürésző feketerigó füttykoncertjét, mely számomra - negyven éven át - minden reggel az új nap kezdetét és az élet folytonosságát jelentette. Ezek a gondolatok foglalkoztattak a 2000. esztendő szökőnapján, reggel, ébredés után - Dorogon... Ötmilliárdos beruházásból: A dorogi Richter világszínvonalon Március harmadik hetében emlékezetes üzemavatóra érkeztek a világ több részéből a gyógyszergyéirtás szakemberei, hogy részesei legyenek a dorogi sztereóid üzem és kísérleti nagylaboratórium ünnepélyes átadásának. Már túl vannak a próbagyártáson, a berendezések, a kémiai folyamatok az elképzelt színvonalon működnek. Eljött Londonból báró Gelsey Vilmos, a részvénytársaság elnöke, PillichLajos tiszteletbeli elnök (aki az alapító Richter Gedeonnak a század első felében közvetlen munkatársa volt), Bogsch Erik tudós, vezérigazgató, a minisztériumok, a hatóságok vezető munkatársai. Az 5 milliárdos beruházás, melynek végtermékét az USA és az Európa Unió országai vásárolják meg többnyire, azért Dorogon valósult meg, mert itt gyárterület, üzemcsarnok és kellő munkáskéz állt rendelkezésre. Kcipolnai DezsŐ gyárigazgató, aki pályafutásától kezdve a gyógyszergyártásban dolgozik kérdésünkre a múltról is szólt: - Dorogon 1922-től, a karbidcsapolás kezdetétől számítjuk a vegyipar megtelepedését, 1967-ig a barnaszén alacsony hőmérsékletű lepárlása, gencrátorgáz- és karbidgyártás történt a telepen. Ezt követően vette meg a Kőbányai Gyógyszerárugyár. Nálunk valósítottuk meg a termékek alapanyag-gyártását, a növényvédőszereket, valamint a Fabulon kozmetikumokat. A rendszerváltást követően gyárunk gyógyszeralapanyag és intermedier előállításával foglalkozik. - Milyen a legnagyobb hazai gyógyszergyártó cég perspektívája? - Társaságunk stratégiájának egyik fontos eleme az úgynevezett EUSAprogram, amely az Európai Unió és az USA piacára történő nagyobb arányú bejutást tűzte ki célul - elsősorban kész gyógyszerekkel. E cél eléréséhez elengedhetetlen a nyugat-európai és az amerikai magasszintű igénynek, az ehhez tartozó gyártási kultúrának a kialakításása. A megvalósításhoz adott lehetőséget a Budapesten helyhiánnyal szenvedő gyártás áthelyezése. A sztereoid-kémia területén a magas szintű gyártás lehetővé tette, hogy a világpiacon vezetők legyünk a fogamzásgátlók értékesítésében. A szakaszos technológiát folya- i matszabályozás vezérli, Európában a legkorszerűbb berendezéssel. Minden légszennyező forrás a központi ártalmatlanítóhoz csatlakozik. A zárt < technológiából kikerülő végtermék szennyeződésmentes. Elmondhatjuk, hogy Dorogon a cég döntése nyomán korunk legmodernebb műszaki és környezetvédelmi előírásai valósulnak meg, munkát adva és megélhetést biztosítva több mint ezer családnak. - Köszönjük a jó hírt: tehát így lett a büdös karbidból szagtalan gyógyszer! (Pálos)