Esztergom és Vidéke, 2000

11 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE KÜLÖNSZÁMA Sziklamászóiskola a Kétágú-hegyen A hegymászás varázsa már a múlt század második felében is sok fiatal és tehetséges turistát ragadott meg. Sőt Frőlich Dávid botanikai tanár késmárki diákjaival már a XVIII. században „megostromolta" az akkor még Magyarországhoz tartozó, Magas-Tátra omiait. A Tátra azonban a hazai városok többségétől messze volt, és még inkább elérhetetlenné vált az új országhatár meghúzása után. Ugyanakkor a mindinkább polgárosodó-iparosodó társadalom, a nagyvárosok kialakulása egyre növelte az emberek vágyát a természet közelsége iránt. Ennek a vágyakozásnak egyik kedvelt célja volt a magas hegyek felkeresése. A példaként említett késmárki diákok is állandóan látták a város fölé nyúló hegyóriásokat, de félelem helyett a megismerésükön, megmászásukon törték a fejüket. (Ezidőben az Alpok vidékének helyi lakossága még misztikus félelemmel tekintett a számára megközelíthetetlen bércek világára.) A magashegyekbe indulóknak azonban alaposan fel kell készülniük a túrájukra, hiszen egészen mások a feltételek és a körülmények mint a hazai középhegységekben. Gyakorlatot szerezni csak olyan helyen lehet, amely legalább, a terepformát tekintve, egy kicsit hasonlít az alpesi vidékre. Az ilyen sziklás hegyrészeken gyakorolják a mászás technikáját azok, akik a magasabb hegyek világát nem csak kötélpályáról kívánják élvezni. Ezeket a helyszíneket hívják sziklamászó iskoláknak, hiszen valóban az alpin-technika elsajátítására használják. Esztergom környékén is akadnak ilyen mászóiskolák, az egyik legkorábban felfedezett és legismertebb a Kétágú-hegyen van. A magashegységekben nélkülözhetetlen fogások, mászótechnikák elsajátítására különösen alkalmas. Itt jónéhány, a nagy hegyekre olyannyira jellemző sziklaformáció előfordul, ha erősen „kicsinyítve" is. Persze azzal a biztos tudattal mászni, hogy néhány perc múlva fent vagy lent vagyunk a tetőn - vagy a völgyben - azért kevesebb rizikó-élménnyel jár. A megbízható felkészüléshez azonban nélkülözhetetlen az ilyen tréning. Sokan voltak, vannak olyanok is, akik szintén a mászóképesség fejlesztéséért hágtak, hágnak fel a legmeredekebb falrészleteken is, ám nem készülnek magashegyi túrára. Ok úgy vélik helyesen hogy a sziklamászás a természetjárás egyik formája és mivel a Pilis sok szép mászófelelülete viszonylag könnyen elérhető, ezért élnek is a lehetőséggel. Persze ez nem jelenti azt, hogy minden sziklafalon tömegek csüngenének hétvégenként, de a mászás szerelmesei gyakran jelennek meg ezeken a helyeken. Azért azt sem árt tudni, hogy nem minden sziklás hegyoldal alkalmas mászőiskolának. Csak azok a helyek jöhetnek szóba - és ezt már a század elején meg is tapasztalták amelyeken nem törékeny és nem mállik a kőzet, és ahol vannak önálló formák, például: tornyok, repedések, peremek, ,kémények" stb. A sziklamászást magányosan, illetve gyakorlott hozzáértő személy nélkül tilos kipróbálni! Szintén nélkülözhetetlenek a biztosító segédeszközök (megfelelő szilárdságú és teherbírású kötél, karabiner, falikampó). Csak hosszabb testi és elméleti felkészülés után szabad először „élesben" mászni. Ezek csupán a legfontosabb alapszabályok, be nem tartásuk tragédiák okozója lehet. A Kétágú-hegy sziklás letöréseit az elsők között fedezték fel a mászás megszállottjai. Az 1910-es évekre már népszerű, „kijárt" sziklamászóiskola alakult itt ki. Akkor a táj varázsát még nem törte meg a lencsehegyi külszíni fejtés. A hegy két ága közül az 0regszirt felelt meg jobban a mászok igényeinek. A Fehérszirt gerince élesebb, sőt sziklásabb is, de anyagának mállékonysága miatt a bordázat nem fejlődött ki annyira és formációkban is szegényebb ez a hegyrész. Az Öregszirt hosszan elnyúló gerince a Pilisvidék talán legszebb mászóiskoláját foglalja magába. A délnyugati lejtő átlagos meredeksége 30-35 fokos, ami épp elegendő volt ahhoz, hogy a szél és az eső számos helyen szabaddá tegye a kőzetet. A lejtő teljes szélességében párhuzamos sziklás oldagerincek futnak le. Az északnyugati részen több mellék gerinc összefutva, meredek sziklafalat alkot. E felett egy hatalmas kőzetréteg meredek letörései húzódnak. A lejtő közepét mély horpadás képezi, aljában nagy mennyiségű törmelék halmozódott fel. A kőzet alapanyaga a mész, amely a fent említett részeken szilárd, de ettől északnyugatra és délkeletre távolodva kicsit törékenyebbé válik. Az elsősorban a gerincmászás gyakorlására alkalmas terepen számos fal és repedés is van, sőt egy kéményt is találunk. Mi is ez a már többször említett kémény? Kifejezetten hegymászófogalom: olyan szűk, de viszonylag mély repedést jelent, amelyben az alpinista épp ezt a keskeny hegytörést kihasználva juthat feljebb. A vállát, vagy szűkebb hely esetén - a karját használja az egész teste feljebb küzdésére, hiszen a megfelelő technikával kapaszkodó ember éppen a szűk hely miatt nem zuhan vissza. Az Öregszirt legjellemzőbb mászóútvonala az úgynevezett Váll. Csak nagyobb gyakorlattal rendelkezők vállalkozzanak bejárására. Amikor a hegymászó szakirodalom azt említi, hogy „könnyű, közepes, nehéz", ezt nyilvánvalóan és kifejezetten a már biztosan mászó, a kötélkezelést ismerő sportemberek mércéjével méri. Tehát, ha egy útikalauzban azt olvassuk, hogy „könnyű rá a feljutás", az még véletlenül sem jelenti azt, hogy nosza, vágjunk neki utcai félcipőben. A Vállról még a szakemberek is azt mondják, hogy megmászása nehéz. Az ostromlók három oldalról is próbálkozhatnak vele. Alegkitettebb a völgy felőli oldalán feljutni, ahol csupán apró fogódzókon át húzogathatjuk magunkat felfelé. A másik oldalán viszont egy repedés segít, hogy küzdelmünk valamivel könynyebb legyen. Viszonylag a legegyszerűbb a harmadik oldalán - egy kémény nyújtotta előnyt kihasználva - átmászni rajta. A Vállon kívül még sok izgalmas, kalandos mászórészletet fedeztek fel és neveztek el úttörő alpinistáink. A Schwicker út, a Vár, a Barát és Apáca (ez az elnevezés a Vadállóköveken és a mátrai Sirok mellett is használatos), a Nagykémény és a Patkó megnevezések is tőlük származnak. Városunk környékén más sziklamászó-gyakorlóhelyek is vannak: a Feketeko, a Csévi-szirtek, a Klastromszirt és a Strázsa-hegy szintén igen régóta feltárt és használatos helyszín. Kertész István TRILAK HAERING mintabolt Esztergom, Kossuth L. u. 12. Tel.: 33/312-043, Fax: 33/401-458 Nyitva: H - P: 8 - 16-ig, Szo: 8 - 11-ig w Közvetlen gyári beszerzés, ezért kedvező ár! «*• Garantált minőség, udvarias kiszolgálás. Színkeverés: kül- és beltérben, fémre, fára, műanyagra, homlokzatra. ** Lazurok színkeverése a szivárvány minden színében! Továbbá: Kicftard, Schuller festőszerszámok óriási választékban! AJANLATA: — MOFÉM csaptelepek, szerelvények — ELZETT zárak, vasalások — BOSCH kisgépek — AL - KO kerti kisgépek — Szerszámok — Edények Esztergom, Kossuth L. u. 9. Nyitva: hétfőtől péntekig 8 - 16 óra között Tel./Fax: (33) 411-291