Esztergom és Vidéke, 2000

ESZTERGOM es VIDÉKE 2000. február - 2001. Január EZREDVÁLTÓ KÜLÖNKIADÁS Ára: 150 Ft POLGÁRI HETILAP * Esztergomba kerül a korona hiteles másolata! Múlt év augusztusában tudatta a sajtó: elkészült a korona hiteles másolata, ame­lyet az ország nagyobb városaiban is be­mutatnak, majd pedig végső megőrzési he­lyére, Esztergomba kerül. A Magyar Szent Korona történelmünk egyik legbecsesebb darabja. Az ezeréves hányattatást túlélve, a nemzet legféltet­tebb kiesei közé tartozik, s ezért - törvényi rendelkezés szerint - nem szállítható, má­solata azonban „utazhat". A másolat készítését 1998 júniusában kezdték el a Metál Art Rt. szakemberei a Nemzeti Múzeum felkérésére, egyeztetett irányelvek szerint, az eredeti méretnek megfelelően. A másolat alapanyaga 1520 gramm színezüst. Az ezüstöt galvanikus eljárással két mikron vastagságú aranybe­vonattal látták el. A felhasznált arany súlya 30 gramm. A másolatot 349 tenyésztett gyöngy díszíti. Hogy kik voltak e hiteles másolat készí­tői, a Magyar Kézműves című rangos szak­folyóiratból tudtuk meg. íme: Horváth Ká­rolyné ötvös, Girnt József né cizellőr. Sütő Jánosné zománcozó, Simon Istvánné fog­laló, Stubán Ferenc vésnök, Pálinkás László drágakőszakértő és Paál László, az ötvösüzem vezetője. A korona belső szö­vetborítása Sipos Enikő textilrestaurátor munkáját dicséri. A Magyar Nemzeti Mú­zeum részéről szakértőként dr. Tóth Endre könyvtárigazgató vett részt a munkában. A zománcképek készítésében nagy segítsé­getjelentettek a múzeum kitűnő minőségű fényképei. A szakemberek - közel egyéves munkával - olyan másolatot alkottak, amely az elfogulatlan szakértők vélemé­nye szerint is magas fokon képviseli a magyar nemesfémipart és kézművességet. E hasáb tetején lévő díszes iniciálé szin­tén kézműves-hagyaték egy céhlevelen: az M betű - amelyben a koronás címer látha­tó - a római számsorban 1000-ret jelent, István megkoronázásának évét. Egy isme­retlen betűmetsző így kívánt tisztelegni a nagy király emléke előtt 1837-ben. Belső oldalainkon a koronás címerről további ábrázolások láthatók a kézműipar legkü­lönbözőbb anyagainak felhasználásával! A Szent Korona Esztergomban 210 évvel ezelőtt, 1790. február 16-án - Esztergomba, illetve Budára indulása előtt - rajzolták le először a valós Szent Koronát; az addigi ábrázolások ugyanis egyenesen álló kereszttel mutatták A Szent Korona viharos történel­me során nem egyszer volt Eszter­gomban. Idősebb polgárok még em­lékezhetnek az 1938-as aranyvonat­ra, amely az ország sok más városa mellett Esztergomba is elhozta a Szent Koronát. A kétszáz év előtti esztergomi eseménynek viszont nagyobb a je­lentősége. Mária Terézia királynő 1765 óta nem tartott országgyűlést, fia, II. József pedig nem is koronáz­tatta meg magát. A Szent Koronát Bécsben őrizték, az ország határain kívül. így természetes volt, hogy amikor II. József rendszere megrop­pant a törvénytelen adókivetések, katonai sorozások, a sikertelen tö­rök háborúk miatt, sor került a ko­rona visszaküldésére is. 1790. feb­ruár 20-án érkezett a Szent Korona Esztergomba. A vármegye száma­dásai szerint mind az alispán, mind a főbb tisztségviselők - közfutárok­kal - február 20-án Almásra és Neszmélyre mentek a korona foga­dására. Nyergesújfalun hosszabb ideig állomásozott a Szent Koronát szállító koronaőrség. 20 lóra szá­moltak el a korabeli jegyzések sze­rint zabot és szalmát. A győri kerü­leti biztos értesítése alapján Eszter­gom szabad királyi város Tátnál várta a koronát. A tervezet szerint: „A város táti határánál magyar lovas csoport fogadja a szent koro­nát és trombita szó mellett kísérik a fogadás helyére. Pauer Adám váro­si kapitány a magyar lovas csoport vezetője, a városi tanácsurak közül Jaksits Pál úr díszkarddal fogadja a Szent Koronát a Budai Kapunál, ahol a magisztrátus és az egész ne­messég szabályos fölállás szerint a város utcáin a Budai Kaputól a Szent Kereszt utcán át a vásártérre és végül a Szent Lőrinc kapuig szét­oszolva áll, köztük szétosztva a pol­gárok és más városi lakosok, szü­zek, fiatalok. A Szent Lőrinc kapu­nál állnak rendben a céhek és a vá­ros gimnáziumának és nemzeti is­kolájának tanulói és a nagytiszteletű egyház képviselői és végül az esz­tergomi káptalan tagjai. Es itt állnak fel a muzsikusok és az egyházi ének­kar. Tűzijáték és ágyúk dörgése kíséri ezt, amikor a Szent Korona a városi plébánia templomhoz érkezik. Az éjszakai őrség első óráját ad­ják: Szilva Mihály városi bíró, Sza­bó János szenátor, Kovács János, Hilóczky Mátyás. A második órát Sztreska András, Viszolay József, Dohnányi János és Frivaldszky Jó­zsef. A harmadik órát Pauer Adám, Jaksits Pál szenátorok, Horváth Sá­muel alispán és Lauber Gáspár ka­marás, az utolsó órában a Szent Ko­rona mellett őrséget adnak a katona­őrök, a városi nemesség és a teljes városi választott polgárság. Utolsó­lag elhatároztatott, hogy a Szent Korona üdvözlésére elhangozzék a Szent Ambrusnak szentelt ének, va­lamint a Mária Terézia által szeretett Gloriosae Regnatis - amelyet mu­zsikával mindenki énekel." A korabeli számadásokból és egy leírásból tudjuk: sok ezres tömeg fogadta Esztergomban a Szent Ko­ronát és kísérte a káptalani gazdasá­gi épülethez (a mai Vízügyi Múze­umhoz), ahol az éjszakát töltötte. Esztergom vármegye és Eszter­gom város lakossága nyíltan mutat­hatta meg, hogy számára mennyire fontos és értékes a Szent Korona. A fehér ruhás lányok százai, a díszőr­séget álló nemesek és a városi pol­gárok valahol a lelkük mélyén tud­ták, hogy nemcsak egy ünnepség résztvevői, hanem magyarságukért, nemzeti voltukért foglalnak állást Ortutay András (EVID, 1990/4sz.)

Next

/
Thumbnails
Contents