Esztergom és Vidéke, 1999

1999-03-11 / 10-11. szám

1999. március 11. Esztergom és Vidéke I Abból az alkalomból, hogy váro­sunk alpolgármestereinek száma a legutóbbi rendkívüli képviselő-testü­leti ülés döntése értelmében háromra emelkedett, közös riportra, egy kerek­asztal-beszélgetésre invitáltuk szer­kesztőségünkbe a „régi" alpolgár­mestert, Meggyes Tamást és a most megválasztott alpolgármester-társa­it, Juhász Albint és Lengyel Károlyt, hogy munkájukról, terveikről érdek­lődjünk, és véleményüket kérjük váro­sunk jelenlegi legfontosabb kérdései­ről. EVID: - Meggyes alpolgármester úr immár négy hónapja városunk má­sodik embereként vesz részt Eszter­gom közéletében. Hogyan tudott beil­leszkedni új munkakörébe, és milyen eredményeket tudott felmutatni alpol­gármesterként? M.T.: - Annak ellenére, hogy a polgármester úrtól nem kaptam konk­rét feladatkört, a technikai segítség, a munkakörülményeim sem voltak ki­elégítőek, igyekeztem megtalálni azokat az ügyeket, melyekről úgy gondoltam, hogy megoldásuk esetén előrébb lendíthetik a város helyzetét. Résztvettem a Városfejlesztési Bi­zottság valamennyi ülésén, gyakran látogattam a Pénzügyi Bizottság ta­nácskozásait, és más bizottságok munkájába is igyekeztem belepillan­tani. Az itt felvetődött ügyekben pró­báltam tőlem telhetően segítséget nyújtani az önkormányzatnak. A Hi­vatal munkájába való bekapcsolódás­ra azonban a polgármester úr nem adott eddig lehetőséget. EVID: - Önnek néhány napja két új társa is akadt. Mindkettőjük neve korábban is felvetődött már független társadalmi alpolgármesterként, de vagy leszavazta őket a polgári és a szocialista frakció, vagy el sem jutot­tak a szavazásig. Mi változott meg az utóbbi hónapokban, hogy most e két képviselőcsoport tagjai is zömében támogatták alpolgármesterré történő megválasztásukat ? M.T.: - Az utóbbi hónapokban egy olyan fokú, hasznos együttműködés kezdett kialakulni a testület egyes csoportjai között, amelynek gyü­mölcseként eljutottunk arra a kon­szenzusra, hogy mindhárom frakció támogatja egy új, független alpolgár­mester jelölését. Hogy három alpol­gármesterre is szükség lenne, azt most sem hiszem. Ennek szükségességét az elmúlt időszak tapasztalatai sem iga­zolják. EVID: - A megnövekedett felada­tok sem? L.K.: - A megoldásra váró feladat valóban sok. Jut mindenkinek bőven munka. Hogy szükség van-e három alpolgármesterre, azt viszont ebben a márkialakult, szavazatokkal véglege­sített helyzetben fölösleges elemezni, vitatni. A lényeg, hogy mindhárom alpolgármester a város érdekében ha­tékony munkát tudjon végezni. EVID: - Sikerült-e hármójuk kö­zött elosztani a feladatokat? J.A.: - Nagyjából megfogalmazó­dott a hatáskörök felosztása. Megy­gyes Tamás úr elsősorban a millenni­umi beruházásokért felelős, valamint a sport- és ifjúsági feladatokkal fog­Alpolgármesteri kerekasztal-beszélgetés Meggyes Tamás, Lengyel Károly és Juhász Albin alpolgármesterek lalkozik, Lengyel Károlyhoz tartozik majd a kulturális, oktatási és egyész­ségügyi intézmények felügyelete és patronálása, jómagam a városüzemel­tetéssel,városfejlesztéssel és az inf­rastruktúrával kapcsolatos feladato­kat kaptam meg a polgármester úrtól. Részletesen még nem volt módunk megbeszélni a tennivalókat, tulajdon­képpen még azt sem tudjuk, hogy hol lesz az irodánk. EVID: - Ez utóbbira milyen elkép­zelések vannak? J.A.: - Polgármester úrnak az az elképzelése, hogy a volt Megyeháza emeletén lévő helyiségeket kis ráfor­dítással alkalmassá tegyük irodáknak, s a közfalat valahol áttörve, ezeket a Polgármesteri Hivatalhoz csatoljuk. Ide átköltöztetnénk néhány hivatali egységet, s az így felszabadult helyi­ségek között bizonyára akadna olyan három, egymásba nyíló szoba, amely egy közös titkárnővel tökéletesen ki­elégítené a mi hivatali igényeinket. Ez persze nem megy máról holnapra, mi­nimum 2-3 hónap szükséges a mun­kálatok elvégzéséhez. L.K.: - Nem szeretném, ha valaki azt gondolná hogy az alpolgármeste­rek miatt kell kitelepíteni a Városháza irodáit. Ez már évek óta téma a kép­viselő-testületben. Sok irodánkban olyan lehetetlen körülmények között dolgoznak a hivatalnokok, ami már nem tartható fenn tovább. A bővítésre szükség van, s most érkezett el az idő, hogy végre lépjünk ebben az ügyben. Addig is, amíg ez a dolog elrendező­dik, polgármester úr megígérte, hogy munkánkhoz a körülményeket meg­teremti. EVID: - Ez esetleg azt is jelentheti, hogy néhány hónapig hármuknak ­plusz egy titkárnőnek - kell majd szo­ronganiuk Meggyes alpolgármester úr jelenlegi szűk irodájában... A korábbi éles ellentétek után kialakult-e Önök között olyan emberi kapcsolat, olyan fokú egyetértés, ami ezt az „összezárt­ságot" elviseli, s a feltétlenül szükséges együttműködést biztosítja? M.T.: - Én úgy gondolom, nagyon jól együtt tudunk majd dolgozni, ha szemléletváltás következik be a város vezetésében, ha az egyszemélyes„ké­zi-vezérlés" végre csapatmunkává fog átalakulni. Ebben az esetben - ha kell - akár az udvaron is eldolgozga­tunk egy darabig, s természetes, hogy az irodámban is elférünk, csak kap­junk végre értelmes feladatokat. L.K.: - Nekem is az a vélemé­nyem, hogy csak csapatmunkával tu­dunk eredményeket elérni - s ebbe a csapatba természetesen a polgármes­ter urat is beleértem -, s aki erre nem képes, az a saját kudarcát ássa meg. Mikor én ezt a pozíciót s a velejáró többletfeladatokat, gondokat elvállal­tam, abban a reményben tettem, hogy - félretéve a politikai vagy személyes ellentéteket - minden eszközzel az együttműködést próbáljuk majd elő­segíteni. S ezt nemcsak hármónkra értem. J.A.: - Bennem semmi fenntartás nincs. Tudom, hogy a megválasztá­sommal kapcsolatos ellenvélemé­nyek nem a személyemnek szóltak, inkább politikai megfontolások ve­zették a szavazásnál tartózkodókat. Azt hiszem, abba kellene végre hagy­ni azokat a - sajnos, még napjainkban is előforduló - kicsinyes piszkálódá­sokat, vagdalkozásokat, amelyek csak hátráltatják munkánkat. Nem hi­szem, hogy pl. a Kupolában velünk kapcsolatban megjelent, valótlansá­gokat is tartalmazó cikkek előrevin­nék valamennyire is a város ügyét, s nem értem, miért jó újabb sebeket ejteni, ahelyett, hogy együttműköd­nénk a város érdekében is, ahogy azt a Mindszenty iskolával már évek óta tesszük. M.T.: - Ettől némileg eltérően, én azon a véleményen vagyok, hogy az előremutató és kulturált keretek kö­zött zajló küzdelmektől nem kell fél­nünk, hiszen a demokratikus önkor­mányzati munkának éppen az a lénye­ge, hogy meg kell vívni egymással az álláspontoknak azért, hogy a legjobb döntés megszülessék. A viták élét per­sze tompítanunk kell, nem személyes ellentéteknek, érdekeknek, hanem el­veknek, javaslatoknak kellene ütköz­niük a vitákban. EVID: - Milyen önállósággal ren­delkeznek Önök, mint alpolgármeste­rek? J.A.: - Néhány nap után erről még korai lenne nyilatkoznunk, de az biz­tos, hogy döntési jogkörünk nincs, utasításokat sem adhatunk. El kell vé­geznünk a ránk bízott feladatokat, s ehhez a legfontosabb, hogy széles körben tájékozódjunk, hogy minél jobban tisztában legyünk részterüle­tünk körülményeivel, gondjaival, le­hetőségeivel. L.K.: - A törvény szerint az alpol­gármestereknek koordináló, döntés­előkészítő szerepe van. A döntést a törvény a képviselő-testület hatáskö­rébe utalta. Az pedig, hogy mi hárman mekkora önállóságot tudunk kihar­colni magunknak, jórészt a testület egységétől függ, s én bízom abban, hogy valamennyi képviselő előbb­utóbb rájön majd, hogy mi a város érdekében csak akkor tudunk ered­ményesen dolgozni, ha ők támogat­nak bennünket, s felruháznak bizo­nyos fokú önállósággal. EVID: - Eldőlt-e már, hogy hár­mójuk közül kit tekinthetünk elsőszá­mú alpolgármesternek, dr. Könözsy László általános helyettesének? L.K.: - Három egyenrangú alpol­gármesterről van szó. Természetesen a polgármester úr az ő ideiglenes he­lyettesítésére bármelyikőnket felkér­het, mindig az adott időszak feladata­itól függően. EVID: - Melyek azok a legégetőbb gondok, amelyek jelenleg foglalkoz­tatják Önöket? M.T.: - Rengeteg probléma vár megoldásra, s számuk egyre szaporo­dik. Nehéz lenne bármit is kiemelni közülük. Két új alpoígármester-tár­sam mindenképpen nagy segítséget jelent majd ezek megoldásában. L.K.: - A legsürgősebb feladatom­nak azt tekintem, hogy sorra látogas­sam a városi intézményeket, elbeszél­gessek az ott dolgozókkal, s megis­merjem a problémáikat. Ez jó darabig eltart majd, hiszen huszonegynéhány intézményről van szó. J.A.: - A városfejlesztés és -üze­meltetés hatalmas feladat, s bár eddig is - mint a GAMESZ dolgozója ­hasonló dolgokkal foglalkoztam, al­polgármesterként egészen más szem­pontok alapján kell e kérdéseket vizs­gálnom. Le kell ülnöm beszélgetni az e területen dolgozókkal, alaposan meg kell ismernem a munkájukat, hogy adott esetben reális javaslattal élhessek az ilyen irányú döntéseknél. M.T.: - Hogy nemcsak az előbb vázolt fő feladatok várnak ránk, ha­nem rengeteg más, sürgős ügyet is meg kell közben oldanunk, annak igazolására hadd soroljam fel a mai teendőimet! Reggel volt egy egyezte­tő tárgyalásom a frakciók működésé­vel kapcsolatban, ezt követően egy újabb megbeszélésen a millenniumi pályázatok témakörében, érdeklőd­nöm kellett a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában is. Sze­rettem volna elmenni még arra a tár­gyalásra, amelyet a polgármester úr folytatott a Városházán egy újabb be­fektetővel, de erre már nem futotta az időmből. Délután a Suzuki megláto­gatása szerepelt a programban, ez­után a város egyik sportvezetőjével tanácskoztam, most éppen a nyilvá­nosság tájékoztatása céljából beszél­getünk itt a szerkesztőségben. Este fél hét van, és a napi munkámnak még nincs vége. EVID: - Ezek szerint mégis csak szükség van három alpolgármesterre, hiszen bőven jut feladat mindhármuk­nak. Emellett természetesen helyt kell (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents