Esztergom és Vidéke, 1999

1999-02-25 / 8. szám

1999- február 25. Lapunk február 11-ei számában meg­emlékeztünk Mindszenty hercegprímás dicstelen elítéltetésének 50. évforduló­járól. A jubileum kapcsán Rómában és a Vatikában ugyancsak megemlékezé­sek voltak. Erről kértünk exkluzív inter­jút Németh Lászlótól, a Pápai Magyar Intézet rektorától, a korábbi érseki iro­daigazgatótól. -A Vatikánban milyen esemény indí­totta a megemlékezést? - Fél évszázaddal ezelőtt, 1949. feb­ruár 14-én XII. Pius pápa rendkívüli bíborosi kozisztoriumot hívott össze ab­ból az alkalomból, hogy az előző héten Budapesten életfogytiglani szabad­ságvesztésre ítélték Mindszenty Józse­fet, az Anyaszentegyház bíborosát, Ma­gyarország hercegprímását. Az eseményről most a Pápai Magyar Intézet és a Római Magyar Akadémia közös szervezésében február 14-én és Mindszentyről a Vatikánban is megemlékeztek 15-én emlékeztek meg a világegyház tagjai és a római magyarok A Santo Stefano Rotondo templom­ban Paskai László bíboros, prímás-ér­sekkel, valamint Ternyák, Csaba érsek­kel és Reizer Pál szatmári püspökkel együtt misézett Giovanni Cheli bíboros, aki diplomataként abban az időben so­kat fáradozott azon, hogy a hercegprí­más Rómába utazhasson. A szentbe­szédben Paskai bíboros idézett XII. Pius pápa irataiból, melyből kitűnt, hogy a Szentatya mennyire tájékozott volt a mártír sorsú főpapiról. - Milyen történelmi tárgyú előadások voltak? - A Római Magyar Akadémia előadó­termében Lapo Lombardi firenzei törté­nész a pápa és a hercegprímás kapcsola­táról tartott igen érdekes előadást, mely­ben rámutatott arra, hogy a világháború utáni időkben a Vatikáni Államtitkárság egyed ül ^Mindszenty információira épít­hetett. O volt a mértékadó hírforrás, mely a letartóztatásával megszűnt. Kahler Frigyes történész-professzor a koncepciós perről tartott hatásos előa­dást. Bemutatta az Államvédelmi Hiva­tal módszereit, megdöbbentő tetteit, amelyeket Rákosi Mátyás személyes utasítására követtek eL Előadást tartott Szőke János páter, a boldoggáavatási eljárás posztulátora az ügy jelenlegi állásáról. Kifejezte remé­nyét, hogy a vatikáni Szenttéavatási Kongregációnak átadott dokumentu­mok felülvizsgálata mihamarabb befe­jeződik. A történelmi megemlékezést Paskai bíboros zárta azzal, hogy mártírsorsú elődjében elsősorban a lelkipásztort kell nézni, azt a pásztort, aki hősies lélekkel követte Krisztust -Milyen visszhangja volt Rómában a magyar rendezvénynek? - A Római Magyar Akadémia dísz­terme, melynek fő falán ott van XII. Pius pápa és Mindszenty hercegprímás fényképe, zsúfolásig megtelt érdeklő­dőkkel. Ott volt Luigi Poggi, a római Anyaszentegyház nagytekintélyű bíbo­rosa, Giovanni Re és Ternyák Csaba érsekek, valamint Tar Pál, a Magyar Köztársaságnak a Szentszékhez akkre­ditált nagykövete is. Az olasz L'Osservatore Romano na­pilap egész oldalon méltatta a magyarok szomorú emlékű jubileumát és tudósí­tott a rendezvényekről. Pálos Válasz egy megszólíttatás okán Az Esztergom és Vidéke február 11-i számában interjú olvasható Dr. Osvai László kórházi tanácsnokkal, aki né­hány kérdésben a kórház működésé­ről, helyzetéről nyilatkozik. Szó esik ebben az általa szerkesztett, havon­ként megjelenő kórházi újságról is. Ez az újság 9 évvel ezelőtt indult, 4 évvel ezelőtt egyszer hosszabb ideig szünetelt. Működése alatt a kórház 392.000 forinttal támogatta, bár a költségvetés ilyen támogatásra nem nyújt fedezetet. Két évvel ezelőtt egy, az újságban megjelent kórházvezetést kritizáló írásra az újság válaszom közlését mind a mai napi g megtag adta. (A Kar­cagi Kórház látogatása után megje­lent írásra adott válaszról van szó.) Ezek után az eljárást cenzúrázásnak tekintve, valóban nem olvasom a la­pot. Nagyon kár, hogy mindezidáig a lap nem lett egy szakmai, szakmapo­litikai vitafórum, ahol az egymással vitatkozó nézetek megjelenhetnének, elősegítve az egészségügyi reformfo­lyamat mind teljesebb kibontakozá­sát, sikerét. írásom közlésének megtagadása óta valóban újabb kísérletet nem tet­tem gondolataim megjelentetésére. Egy válaszközlés megtagadása után ez érthető. 1990 után rendkívül nehéz tudomásul venni egy nem politikai természetű újság olyan gyakorlatát melyben válasz, ellenvélemény meg­jelenését szerkesztési szinten bizo­nyíthatóan megakadályozták, össze­gezve tehát: dr. Osvai László Tanács­nok Úr nehezményezi, hogy a kórház­vezetés nem ír az újságban, ill. sze­mély szerint a kórházigazgató nem olvassa a KÓR-LAP-ot. Ugyanakkor írásom nem jelenhetett meg, bár ab­ban az időben folyamatosan támogat­tuk szerény eszközeinkkel a KOR­LAP megjelenését. A helyzet megol­dásárajavasolnám Hamvas Béla gon­dolatainak megfontolását: „Aki más­ra elvi befolyást óhajt gyakorolni, an­nak saját magatartását tudatosan tisztázni kell. E tisztázott magatartás annak, aki másra elvi befolyást óhajt gyakorolni, elemi tisztessége." Hangsúlyozni szeretném, hogy ezt az álláspontot magamra nézve kötele­zőnek érzem. Ami a kórház-rekonstrukciót illeti, annak lényegi oldala a következő. Az 1990-es évek elején elinduló egészségügyi reform nyilvánvalóvá tette, hogy a kórház alkalmazkodását átalakulását alapvetően akadályozza épületeinek igen rossz állapota, a pa­vilonrendszerű épületelrendezés, az évtizedek óta háttérbe szorult kórházi infrastruktúra állapota (központi ste­rilizáló, konyha, mosoda, egyéb ki­szolgáló egységek), illetve a több te­lephelyes elrendezés. Ekkor látni le­hetett, hogy rekonstrukcióra van szükség, mely a kórház alkalmazko­dóképességét állítja helyre. Ez az al­kalmazkodó készség helyreállítása a kórház megmaradását jelentette. Megmaradását abban az értelemben, hogy változatlanul ugyanazon szak­mai felületeken képes biztosítani me­gyei szintű ellátást de ágyszáma, struktúrája, az ellátó egységek elhe­lyezkedése megváltozott. Egy több évtizede elmulasztott, el­halasztott rekonstrukció döntő lépése megtörtént végérvényesen biztosítva a kórház megmaradását. Ez a rekonst­rukció több mint a belgyógyászati osztályok öreg, statikailag veszélyes­nek nyilvánított (utcai épület 15 éve aládúcolva működött) épületének fel­újítása, mert ez az 1,8 milliárd forintos rekonstrukció egy része, 350 millió. A rekonstrukció a kórház életét és megmaradását döntően befolyásoló létesítménye az új 5 szintes, ún. köz­ponti épüleL Ebben nyert elhelyezést a sebészet a baleseti sebészet az ed­dig nem volt központi intenzív osz­tály, a központi laboratórium, a köz­ponti sterilizáló (előzőleg alagsorban működött állandó bizonytalanságok között veszélyeztetve az összes mű­téti szakma folyamatos működését), konyha (az előző épület nem volt na­gyon öreg, de súlyos statikai problé­mák veszélyeztették, és komoly kifo­gások merültek fel közegészségügyi oldalról is, működését illetően). Ez a központi épület 5. szintjén be­építetlen terület lehetőséget ad sze­mészet és a gégészet elhelyezésére, hiszen ennek az épületnek 4. szintjén valósult meg egy műtőblokk. Az épü­letben 3+1 korszerű kiépítettségű mű­tő áll rendelkezésre. Elmondható te­hát hogy jelen állapotban elhelyezést illetően a diagnosztika, az infrastruk­túra meghatározó része a két fontos betegellátó egység (sebészet és bal­eseti sebészet) kitűnő építészeti kör­nyezetben működik, ugyancsak kitű­nő az intenzív osztály elhelyezés, s mint említettem további operatív szakmák nagyon jó működési feltéte­lei adódnak még ebben az épületben. Ezzel egyidőben megvalósult az a régi álom, hogy száraz lábbal lehet megközelíteni a belgyógyászatról a röntgent laboratóriumot és a közpon­ti épület bármelyik részét ugyanígy a központi épületben levő betegek, vagy munkatársak száraz lábbal köze­líthetik meg a belgyógyászatot ill. a két előbb említett diagnosztikai egy­séget. A pavilonos építés némely hát­rányát jelentős mértékben sikerült mérsékelni. A rekonstrukció néhány nappal ezelőtt történt befejezése új távlatokat nyit a gazdaságos kórházműködtetés irányába. Mostnyüt lehetőség a doro­gi belgyógyászat beköltöztetésére és a felszabaduló öreg sebészet épülete lehetőséget ad a bőrgyógyászat, illet­ve önkormányzati döntés után a reu­matológia fekvő- és járóbeteg ellátá­sának elhelyezésére. Az ún. Simor Intézetben működő rehabilitációs részlegünk elhelyezhe­tő lenne a volt Fertőző Osztály épüle­tében (egyik lehetséges megoldás). Ez a tulajdonos önkormányzatnak je­lentős anyagi terhet jelent erről anyi­latkozó Osvai doktor tud, az ANTSZ ezzel kapcsolatos, építészetben levő előírásait a tulajdonos Esztergom Vá­ros önkormányzatának több mint fél évvel ezelőtt megküldtük. Dr. Osvai László és a beszélgetés résztvevője „Szába" között téma a kórház anyagi helyzete. Elsősorban is szeretném közölni, hogy minisztériu­mi, megyei önkormányzati és kórház erőfeszítés együttesen - nem feszült­ségmentesen, de biztosítja a kórház likviditását - tehát nem érdemes csődről beszélni. A csődhelyzet fize­tésképtelenséget jelent. Osvai doktor azt írja: „a kialakult csődhelyzet egyik oka az évekig tartó alulfinanszírozott­ságunk, másodszor biztos, hogy mindezt csak ezzel magyarázni nem lehet..." A kórházvezetés felelősségét e kérdésben nagy számú, előző vizs­gálat köztük az utolsó, melyet az elő­ző népjóléti miniszter és az előző OEP vezetés rendelt el, megállapítani nem tudta. Dr. Latorcai János ország­gyűlési képviselő úr, dr. Pusztai Er­zsébet államtitkár asszony, majd ké­sőbb az Országos Egészségbiztosítási Pénztár vezetői, dr. Gógl Árpád mi­niszter úr és megbízottja, dr. Varga Zoltán helyettes államtitkár úr foglal­kozott és foglalkozik ügyünkkel. A kórház fizetési nehézségének ki­alakulásában az alulfinanszírozottság döntő és meghatározó szerepe nyil­vánvaló és erről hivatalos levélben a Magyar Kórházszövetség is nyilatko­zott. Ez a kórházszövetségi nyilatko­zat a kórházi „Hírek" 2. számában megjelent és főorvosi értekezleten is ismertettem. A bizonyíték az alulfi­nanszírozottság kimagasló szerepére nagyon egyszerű: a kiegyenlített fi­nanszírozás óta a kórház több mint 60 millió forint pozitívumra tett szert melyet azonban adósságai elnyeltek. A jelenlegi tartozásállományunk összege, ha a kamatokról nem beszé­lünk, csaknem forintra egyezik az alulfinanszírozottság forintra, fillére kimutatható következményével. A továbbiakban a legnagyobb készséggel szeretnénk közreműködni egy, a magyar egészségügyről, ill. en­nek esztergomi vetületéről kialakí­tandó kép formálásában. Ennek célja nem riadalom és bizalmatlanságkel­tés, hanem azoknak az értékeknek fel­mutatása, melyek megnyugtató biz­tonságot adnak környezetünknek, el­ismerik a város, a kórház, a megye együttes erőfeszítéseit. Azt gondolom, hogy munkánk végzésének tisztessége mellett, sze­mélyiségünk kínzó felelőssége még az is, hogy hinnünk kell abban, amit csinálunk, mert ez a hit az első lépés a tudatos tevékenységben. A fizikus fejedelem, Werner Heisenberg írja „A mai fizikai világkép" című írásában: „Minden emberi cselekvés kezdetén a hit áll." S még valami, amit dr. Osvai Lászlónak, a tulajdonosi önkormány­zat kórházi tanácsnokának üzenek a véleménynyilvánítás (válaszként le nem közölt újságcikk) szabadságáról. Voltaire etikai magatartását magamé­nak vallom, és kapcsolatunkban igyekszem ezt érvényesíteni: „Nem értekegyet Önnel, de az utol­só leheletemig küzdök azért, hogy el­mondhassa véleményét". Dr. Szontagh Csaba

Next

/
Thumbnails
Contents