Esztergom és Vidéke, 1999

1999-12-23 / 51-52. szám

1999/4 MÚVTidézo 1999 Karácsonyán Rómában megnyílik a 2000 éves kereszténység jubileumi szentéve. A négy Nagy Bazilikában, Szent Péter, Szent Pál sírja fölé épített hatalmas bazilikában, a Lateránban és a Legnagyobb Mária templomban kibontják a befalazott szentévi kapukat. Megkezdődik a keresztények zarándoklata a szent helyekre. Lehetőség nyílik az egész jelenkori emberiség számára a megújulásra, az igazibb, szebb emberibb életre. A magyarság Jézus születésének 2000. évfordulójával együtt ünnepli nemzeti államának 1000. születésnapját. Ez a születés Esztergomban történt, Szent István első királyunk koronázásakor, 1000 Karácsonyán. A helyszín a Várhegyen a Szent István első vértanú tiszteletére szentelt templom, amely a mai Bazilika északi tornya helyén állt. A szertartás a német-római császárok koronázási rendjét követte. István király az ország pénzét is a császáréhoz hasonlóra verette. A királyi pénzverde is Esztergomban volt, a mai vasútállomás helyén. S székhelyét, Esztergomot, Regia Civitasnak nevezte, III. Ottó császár Rómát jelölő Urbs Regia-hoz hasonlóan. Mindezzel tudatosan hangsúlyozni kívánta, hogy önálló, szuverén állam független uralkodója. Idézzük fel a nemzeti önállóságunkat megalapozó királykoronázást. Zúgnak a harangok Esztergomban. Hatalmas tömeg sorfala között vonul a magyarok első királya díszes főpapi menetben, Domonkos esztergomi érsek és Asztrik bencés apát, kalocsai érsek kíséretében, a Várból a templomba. Előtte a diakónus magasra emelve viszi az Evangéliumos könyvet. A menetet a keresztet tartó klerikus vezeti. Zsoltárt énekelve érkeznek a templomba. Itt István leveszi válláról a A JUBILEUMI EV KÜSZÖBÉN palástját és leteszi fegyverét. A két főpap vezetésével belép a szentélybe, és arcra borulva, a papsággal együtt a Mindenszentek litániáját énekli. Kérik az apostolok, a vértanuk, a hitvallók és a szüzek közbenjárását Istennél, hogy szolgáját, Istvánt, királlyá válassza, megáldja és felmagasztalja. Miután felálltak. Domonkos érsek megkérdezte a királyt: Akarod-e a szent hitet megtartani? Akarsz-e a szentegyház oltalmazója lenni? Akarod-e az Isten által neked átengedett országot igazságban kormányozni? István mélyen meglmtódva, nagy meggyőződéssel válaszol: Isten segedelmével megígérem mindezek betartását. Az érsek ekkor a néphez fordul: Akarjátok-e Istvánnak alávetni magatokat? S halijukba megjelentek ujjongó kiáltását: Úgy legyen! Ezután az érsek megkeni István fejét, mellét, vállát és két karját az Atya, a Fiú és a Szentlélek Isten nevében: Kenessél fel, miként királlyá tette Sámuel Dávidot. Légy áldott és király ebben az országban, amelyet a Te Urad és Istened adott neked! Ezután átadja Istvánnak a kardot: Vedd a kardot a püspök méltatlan, de a szent apostolok tekintélyével megszentelt kezéből, a mi áldásunkkal, az Isten szent egyháza védelmére. Az Igazság hatalmát gyakorold! - s ezzel vállára terítette a palástot. A gyűrűt a következő szavak kíséretében húzta az ujjára: Vedd a királyi méltóság gyűrűjét, és tekintsd magad eljegyezve az igaz hittel, hogy építője, megszilárdítója légy a keresztény hitnek. A jogart István kezébe téve így szólt: Vedd az erény és az igazság vesszejét! A pápától kapott szent koronát mindkét főpap különösen nagy tisztelettel tette a király fejére: Fogadd az ország koronáját az apostolok és minden szent nevében adott áldásunkkal! Légy az erények ékköveivel felékesítve, akit majd az örök boldogság jutalma koronáz. - Az így felékesített királyt az érsek a trónusához vezette, elénekelték a Te Deum kezdetű hála-himnuszt, és elkezdődött az ünnepi szentmise. Ennek az 1000 évvel ezelőtti, korszakalkotó, államiságunkat meghatározó eseménynek, amelylyel az európai hatalmak elismerték független országuk létét, tárgyi emlékei a modern kritika kereszttüzében állnak. A Szent Korona, a jelenlegi alakjában, ha nem is azonos a II. Szilveszter pápától kapott koronával, de kétségtelenül, részeiben a XI. században készült. A jogar kristálygömb feje a legrégibb, a felületére három oroszlánt metszettek a X. században. A koronázási palást sem boríthatta István vállát a nagy eseménykor, mert, a színes selyem bíborszövetbe aranyszállal szőtt felirata szerint, 103 l-ben készült. Az eredeti formája harang-alakú miseruha volt, amelyet a XII. században alakítottak át palásttá. Feltételezhetjük, hogy az első koronázási palást is hasonló volt, ábrázolásai ugyancsak az ősi V. századi, Te Deum kezdetű, hálaadó himnuszt jelenítették meg. Nézzük meg közelebbről a Nemzeti Múzeumban őrzött koronázási palástot: A palást függőleges tengelyében, egymás felett, két mandula alakú keretben a diadalmasan trónoló Isten jelenik meg. A felső a nagyobb, szivárvány trónuson ábrázolja Krisztust, jobbjában a kereszttel, a lába alatt a Zsoltáros (90, 13) által megénekelt baziliszkusz és áspiskígyó. Felette két oldalt két kisebb mandorla, amelyet angyalok emelnek, és a négy evangélista szimbóluma kísér. A baloldali a kitárt kézzel imádkozó Istenanyát, Szűz Máriát ábrázolja. Mindhármuk alatt, a V-alakú sávban, 10-10 medalionban angyal mellképek sorakoznak, az angyali seregeket jelezve, akik a kerubok és szeráfok alatt, a Te Deum himnusz szövegét követve, dicsőítik Istent. Ez alatt három félköríves széles sávban próféták, apostolok és szentek következnek. A próféták állnak, kezükben irattekercsüket tartják. Valamennyien helyet kapnak, mind a 16, a négy nagy és a 12 kis próféta, a nevük feliratával. A következő sávban, díszes oszlopokkal elválasztott és építészeti keretbe foglalt trónusokon ülve a 12 apostol a közöttük, a középpontban megjelenő Krisztus felé fordul. A legalsó keskenyebb sáv 6-6 kör alakú keretében vértanuk és hitvallók kaptak helyet, Szt. Kozma, Szt. György, Szt. Vince, Szt. István vértanú, Szt. Kelemen, Szt. Sixtus, Szt. Kornél és Szt. Lőrinc. Közöttük, középen, a villás kereszt függőleges szára két oldalán, a szentek sorába illesztve, hozzájuk hasonlóan az Élet koronájával ékesített, még a földön élő István király és felesége, Gizella királyné jelenik meg. István király Szent István vértanú mellett áll, kezében az országalmával és a lándzsával. Gizella a templomtornyot tartja, utalva a templomépítéseket segítő adományaira. Közöttük, a kereszt szárán, kisebb medalionban a gyermek mellképe Szent Imrét jeleníti meg, aki a pompás aranyhímzéses bíbor selyemszövet készítésének évében, 1031-ben halt meg. A középkori művészet az üdvözült lelkét gyermek alakjában ábrázolta. A palást fentiekben felsorolt képeit további gazdag figurális és ornamentális díszítés egészíti ki. Ma a palást hirdeti a leghitelesebben Szent István királyunk udvarának magas színvonalú művészeti tevékenységét, amely a kor európai művészetének élvonalába tartozott. A koronázási palást ábrázolásai a mennyei Jeruzsálem diadalmas, boldog világát állítják elénk. Szent István megrendelésére készült, az ő hitét közvetíti felénk. Ezer éven át szilárdnak bizonyultak ezek az alakok. Erősítsük meg azokat az újabb ezer évre! Az idei karácsonykor, államalapító, első királyunk koronázásának évfordulóján álljon előttünk a Palást képi üzenete, és az első királyi családunkkal együtt zengjük: Téged Isten dicsérünk, Téged Urnák ismerünk. Dr. Prokopp Mária