Esztergom és Vidéke, 1999

1999-12-16 / 50. szám

I Es^rgoim és Vidéke 1999- december Í6* Dr. Latorcai János képviselő interpellációja a Parlamentben: Ml LESZ LENCSEHEGY SORSA? Dr. Latorcai János országgyűlési képviselőnk december l-jén a lencsehegyi bánya jövője kapcsán interpellált a Parlamentben. Felvetésére dr. Fónagy János, a Gazdasági Minisztérium államtitkára válaszolt. Képviselőnk ipari és kereskedelmi minisztersége idején, 1993-ban alakult a bánya, napjainkban közel 2 milliárd forint árbevételt termelnek és a lakosságon kívül a kibányászott szenet a Vértesi Erőműben hasznosítják. Ötszáz bányászcsalád sorsa függ a bánya jövőjétől. Az erőmű-korszerűsítés kapcsán kérdőjeleződött meg az oroszlányi üzem jövője, mely alapvetően megváltoztatná a lencsehegyi bányászatot. Csak lakossági célra ennyi mennyiséget eladni lehetetlen, a földgáz kiszorította a korábbi háztartásokból. Dr. Latorcai János ezért interpellált. - Miben is állt Képviselő úr mondandójának lényege? - A kormány ez év nyarán döntött a szénbányászat középtávú stratégiájáról, melynek keretében meghatározta az integráción kívüli bányák bezárási ütemét. Ezen bányák egyike a lencsehegyi szénbánya, amely jelenleg a legkisebb költséggel termelő, ugyanakkor a legjobb minőséget biztosító bányaüzem. A kormány határozata értelmében Lencsehegy a jövő év közepéig részesül még állami támogatásban. Azt követően viszont piaci feltételek között kell megélnie. A választói körzetemben működik ez a mintegy 500 főt foglalkoztó bányaüzem. A dolgozók bíznak abban, hogy termelésük számára sikerül megfelelő energetikai piacot biztosítani, és így még három vagy négy évig is dolgozhatnak. Mióta azonban felröppent a hír, hogy a Magyar Villamos Művek Részvénytársaság beruházásában esetleg mégsem valósul meg a Vértesi Erőmű rekonstrukciója, így elkerülhetetlenné válik valamennyi Komárom-Esztergom megyei szénbánya bezárása, újra ott él a szívükben a félelem. Mi történik, ha elképzelésük, a jövőbe vetett hitük nem válik valóra, és a kósza hírek igaznak bizonyulnak, a bányát mégis be kell zárni? Miből tartják el családtagjaikat? Ezek a kérdések a társadalmi igazságosság, a szociális gondoskodás, a térség bányászati kultúrájának fennmaradása és a foglalkoztatáspolitika szempontjából is olyan horderejűek, amelyek igénylik, hogy még a kora hajnali órákról lévén szó is, az Országgyűlés itt értesüljön mindezekről. Én nagyon remélem, hogy a kormány olyan intézkedési csomagot dolgoz ki - és tudomásom szerint a Gazdasági Minisztériumnak van is ilyen programja -, amelyik pontosan ezen embereknek ad lehetőséget a tisztességes emberi jövő megéléséhez. - Mit tudhatunk meg dr. Fónagy János gazdasági minisztériumi államtitkár válaszából? - Javaslom, idézzük ezt a Parlament jegyzőkönyvéből: „A kormány rendkívül fontosnak tartja, hogy a családok eltartásáról gondoskodó bányászok megélhetése biztosított legyen, ezért már korábban erre vonatkozó határozatában rögzítette, hogy a bánya esetleges bezárása esetén a dolgozók a bányánál eltöltött munkaviszonyuk időtartamának függvényében 6-24 havi, tehát fél évtől kétévi időtartamra vonatkozó havi keresetüknek megfelelő támogatást kapnak. A lencsehegyi szénbánya esetében ez összesen 258 millió forintot jelent. Természetesen tudjuk, hogy ez a támogatás a foglalkoztatási eszközök passzív elemét jelenti, és elsősorban arra szolgál, hogy a dolgozók megélhetése biztosított legyen, amíg újra munkába állnak. Örömömre szolgál, hogy az ön által említett térségben - meg kell jegyeznem, hogy meghatározóan a képviselő úrnak, a Gazdasági Minisztériumnak és egyik háttérintézetnek, az ITHD-nak a közreműködése révén rendkívül megélénkült a beruházási tevékenység. Cégek települnek a térségben, s így jelentősen növekedett a munkahelyek száma. Engedjenek meg néhány konkrét példát! Dorogon a Sanyo beruházásának eredményeként először akkumulátorok csomagolása és forgalmazása révén, majd 2000-től akkumulátorok gyártásával várhatóan mintegy ezer fő foglalkoztatása válik lehetővé. Esztergomban a Suzuki fejlesztésének létszámigénye további 100-200 főt jelent, s ebben a térségben további létszámigényt jelent, hogy a rohamosan fejlődő Komáromi Ipari Parkban 1200-1400 fő foglalkoztatására készülnek, biztosítva az eddig Esztergomból és környékéről bejáró dolgozók foglalkoztatását. Természetesen mindezek mellett megfelelő ár, azaz versenyár esetén lehetségesnek tartjuk az energetikai szén szállítását a Magyar Villamos Művek Rt. részére, ha a lencsehegyi szénbánya és a Vértesi Erőmű között a tárgyalások eredményesen végződnek." - Köszönjük képviselő úr tájékoztatását e térségünket lényegesen befolyásoló gazdasági kérdésben. * Érdeklődésünkre Takács Károly erőművi vezérigazgató elmondta, hogy ártárgyalást folytatnak Fehér Ernő bányászati ügyvezető igazgatóval. Kölcsönösen arra törekednek, hogy még 3-4 évig, ameddig a lencsehegyi szénvagyon lehetővé teszi legyen bányászat. Pálos Cégvezetők a Városházán December 13-án több mint 50 cégvezető találkozott a Városháza nagytermében az önkormányzat választott tisztségviselőivel. A tanácskozást a megyei kereskedelmi és iparkamara kezdeményezte, hogy szót váltsanak befizetett adóik felhasználásáról, valamint tájékozódjanak a városvezetés jövőre szóló terveiről. Meggyes Tamás alpolgármester köszöntötte a résztvevőket és ismertette a vállalkozókkal a városvezetés átfogó programját. Elmondta, hogy a kihasználatlan és elhanyagolt épületek hasznosítása napirenden van. A városvezetés jól tudja, a magánbefektetések hatékonyabbak, mint az önkormányzati működtetés. Ezért mielőbb meghirdetésre kerülnek ezek az ingatlanok. Kárpát Csaba, a megyei kamara alelnöke vitaindítójában kiemelte annak fontosságát, hogy esztergomi munkákat leginkább az itt bejegyzett cégek végezzék. Más városokban bevett szokás, hogy a pályázatoknál némi előnyt élvezzenek a hazaiak. Ez érvényesül a nemzetközi tenderek esetében is. Nem szabad tehát álszemérmesnek lenni - mondta az alelnök. Dr. Kovács László, a Pénzügyi Bizottság elnöke az iparűzési adó kedvezményeit ismertette, elmondta, hogy a 20 millión felüli beruházásokra ösztönzik a vállalkozókat, ilyen esetben ugyanis lényegesen kevesebbet kell befizetniük a város kasszájába. A résztvevők közül felszólalt és véleményt mondott: Esztergomi Zsigmond, dr. Gaál Karály, Szedmer József, Schiller-Kertész Tamás, Trengerné Dudics Valéria, Szabó József, Neuzer András, Szalánczay Péter, Mosoni István, valamint Fürész József. A több mint kétórás tanácskozás elérte célját. Jó érzéssel távoztak a Városházáról a cégvezetők, hiszen szólhattak gondjaikról, hallhattak a városvezetés tervéről. Ezt a megkezdett párbeszédet folytatni kell - összegzett dr. Horváth István, a Vértes Volás vezérigazgatója, a megyei kamara elnöke. Pálos Imre Ahogyan én látom Köszönetnyilvánítás Megtisztel Dezső László azzal, hogy brüsszeli írásomra reagál (Ahogy én látom, 7.). Köszönöm, hogy figyelmeztetett: stílusban nem szabad azoknak a szintjén lecsúsznom, akiket bírálok. Tökéletesen egyetértünk. Hogy nem nevezem néven őket? O, nem a félelem. Neki, mint alkalmi tollforgató embernek, pontosan kell tudnia, a mi feladatunk a kérdésfelvetés, a jelzés, az érzékeltetés - nem a kimondás, az ítélkezés. Azt majd a közösség teszi meg. Négyévenként. Bűnözés ott, itt: sajnos, mindanynyian, egyszerre: Ábelek és Káinok vagyunk. Mégis, arrafelé mindig inkább biztonságban érzem magam, mint itthon. Mondja ezt olyan valaki, akit tíz éve Amszterdamban az utcán megtámadtak, megsebesítettek. Itthon, eddig: nem. Tennészetesen tudok (? Sejtek valamit legfeljebb...) a belgiumi belső bajokról. Á felszín alatt forró flamand-vallon ellentétekről. Az ott is meglévő szegénységről, a migrációs gondokról, a pedofíliáról. Keleti Miklós onnan tudósító rádiós kollégámmal sokat beszélgettem e ről. Uniós botrányok? Bizony, vannal Csakhogy: kiderül, lemondanai Büntetnek. Vajon melyik friss - le gyen az egy éves, egy hónapos - hazai botrány kapcsán mondható ez el? A olajosoktól a pithonosig, a magánle velezőig? Nem folytatom - inkább a soroza tot. Amíg lehet. Dezső úrnak pedi köszönöm, hogy figyel. Ezadolgun Figyelünk, leírjuk, a lap vásárlói elo vassák, s talán nem hiú a remény elgondolkodnak rajta. Sokak szerint a közelmúltban ige retes változások kezdődtek városunk ban, így testületünkben is. így legyen S bár Arisztotelész szerint kétsze nem léphetünk ugyanazon folyóba, azaz ugyanazon hibákba még egysze nem eshet ezen testület, tamáskodom. Umberto Eco után szabadon: „Csak víz ment tova, a folyó medre: ma radt..." Illetve, közelebbről, Este házyval: „Az oroszok kimentek. De vigya zat! mi itt maradtunk..." Rafael Balázs Kellene egy új kultúrház?! A közelmúltban egy olyan rendezvényről tudósítottam a Zöld Házból, ahoi a nagyteremben a fal mellett ültek, álltak az emberek, pedig nem is voltak olyan sokan. Tóth Tamást kérdeztem, az ügyeletes népművelőt, hogy tulajdonképpen mennyi a helyiség befogadóképessége? - Mindössze 250, de ez már tökéletes teltházat jelent. A régi kultúrotthonban, mely most a Koiping Egyesületé, a nagyterem, a színházterem 400 fő befogadását tette lehetővé. Amikor átköltöztettek minket ide, a Zöld Házba, kértük az akkori városvezetést, hogy hagyják meg nekünk a Petőfi utcai épület színháztermét, mivel előre tudtuk, hogy a Zöld Ház nagyterme nagyon kicsi. - Úgy tudom, az elmúlt negyven évben Tatán, illetve Tatabányán több korszerű művelődési házat is átadlak... - Valóban így van. Esztergomban csak a Labor MIM ebédlője épült meg ez idő alatt, az elhíresült Tökház. Az viszont gyakorlatilag csak diszkók, szalagavatók, rock-koncertek rendezésére alkalmas... - Mi lenne tehát a teendő? - Meg kéne fontolnia a város megújuló vezetőségének egy új, korszerű, minden igényt kielégítő kultúrház felépítését, legalább 500 főt befogadó színházteremmel. Ez is lenne legalább annyira fontos, mint egy új bevásárióközpont! (d.)