Esztergom és Vidéke, 1999
1999-12-09 / 49. szám
1999. december 9, Esztergom és Vidéke I Sajtóbeszélgetés a kórházban Az elmúlt héten dr. Pák Gábor megbízott kórházigazgató és munkatársai sajtóbeszélgetésen tájékoztattak az esztergomi Vaszary Kolos Kórház mai helyzetéről. Mint megtudtuk, Komárom-Esztergom megye két nagy kórháza struktúra-átalakításra készül. Közös a szándék: a szabad kapacitások felmérésével alakítsanak ki mindkét helyen (valamint Tatán, Komáromban és Kisbéren) optimális intézményeket. Az intézmény mai adósságkezelése nem rossz, csak a felhalmozott teher súlya riasztó. Ebben a helyzetben igen sokat segítene a még miniszteri kijelentésben is, az idei év tavaszán megígért 160 milliós segítség. Erre, úgy tűnik, nem sok a remény. Az egész hazai egészségügy alulfinanszírozottságán kellene változtatni. A jelenlegi vezetés célja: mindent kerítésen belülre hozni, azaz úgynevezett kisszakmáknak (nem alacsonyabb rangú, hanem kisebb betegcsoportokkal működő szakágaknak) is helyet találni. Tehát az urológiának, a szemészetnek és az orr-fül-gége osztályoknak. Az urológia részlegként működne a sebészet épületében, az utóbbiak az előbbi helyén. Jelenleg, bár szüneteltetik a bőrgyógyászati osztály fekvőbeteg-részlegét, senki nem marad ilyen ellátás nélkül. Ezt megoldják más, korszerű osztályok (belgyógyászat, sebészet) szabad ágyain. Január végén kezd a sebészet régi épületében a Dorogról beköltöző reumatológia. Az üresen maradó dorogi intézményekben krónikus belgyógyászati és reumatológia utókezelőt kívánnak kialakítani. Rafael Balázs Forum a Prímás-sziget új útjáról Városunk nagy ajándéka, hogy a szlovák és magyar kormány politikai szándékából az Európai Unió anyagi támogatásából két éven belül újjáépül az 1944 karácsonyán felrobbantott Mária Valéria híd. A híd - reményeink szerint - megsokszorozza az eddigi vendégforgalmat, autók, autóbuszok, kerékpárosok, gyalogosok sokasága érkezik és távozik. A mostani Lőrinc utcai hídra felvezető út már képtelen lesz átereszteni ezt a megnövekedett forgalmat. Hiszen most is két, három ütemet kell kivárni a lámpás közlekedés nyomán. A „dörzsöltek" a Prímás-szigetről nem is a Lőrinc utcán érkeznek, hanem a Kis-Duna sétányon (szabálytalanul) a Városháza felé. Milyen utat építsenek a szigeti forgalom megoldására? - ezzel a témával kapcsolatban rendezett lakossági és közületi fórumokat a városi főépítészi iroda. Közel százan mondták el véleményüket és hozzájárultak ahhoz, hogy még ebben a hónapban az önkormányzat képviselő-testülete határozatot hozzon. Műszakilag kezdetben három lehetőség kínálkozott. Egyrészt a mai forgalmi rend, másrészt a Kossuth híd felújításával, végül a szigetről egy új Kis-Duna híd megépítésével megoldható a forgalomszabályozás. Sári István városi főépítész rendelkezésünkre bocsátotta azt a vázlatot (rajzunkon), amelyen már csak két megoldás szerepel. Tudniülik a műemlékvédelem és a lakosság sem támogatja a vízivárosi kivezetést. Marad tehát lehetőségként e két megoldás: a sziget Nagy-Duna oldalán kiépíteni az új utat, vagy az Árok utcai vagy délebbre a Töltés utcai kivezetéssel, és itt egy új híd megépítésével. A szigeten működő intézmények (iskola, sportcsarnok, vendéglő, kemping, evezőstelep, sporttelep) képviselői, valamint a telektulajdonosok is azt támogatják zömében, hogy a Prímás-szigetet nem szabad kettéosztani. Ezért az új átkelés a legdélebbre, közel a csáposkutakhoz, a Töltés utcához kerüljön. A fórumokon elhangzottakat hallva mi is szót emelünk a Prímás-sziget elhanyagoltsága miatt. Ezen a megújuló városvezetésnek mielőbb változtatni kell. Sokan - főként turisták -a Margit-szigethez hasonlítják. Méreténél fogva a mi szigetünk ennek csak töredéke. Éppen ezért talán képesek leszünk a közeljövőben jobban megbecsülni. így legyen! Pálos Ahogyan én látom Üzletünk Irigység nélkül, csak a ténymegállapítás szintjén: Dorogon három, Tatabányán legalább nyolc bevásárlóközpont váija az embert. Pest felé haladva, az Árpád hídi végállomásig legalább öt mellett megyünk el. Eszteigomban egy sincs. Csak nyilatkozat. Az egyik vélekedés szerint minek ez nekünk? Elidegenít, a nagy konszernek kihasználnak minket, most alacsony árakkal csábítanak, aztán, miután megöltek minden kiskereskedőt, majd szépen (durván) emelnek. A másik fél tudni véli, mitől döglik a légy. Azaz: csúszópénzt kér itt mindenki, szószerint üzletelnek, akiknek kellett volna, azok nem adtak, nem is jött ide senki. Nem tudom. Nekem csak abból van elegem, hogy a sarkamra taposnak. A Bánomi lakótelepen 5-6 kisbolt van. Lehet, hogy családiasak. De a sörösrekesznek nagyobb a becsülete, mint a vásárlónak. Ha ketten be akarnak menni, a bennlévő négynek ki kell jönnie. Ha beszorulunk valahogy, egymás kosarába nézünk, egymás nyakába lihegünk; az árak magasabbak, mint lent, a városban stb., stb. A városban? A Julius Meinl üzlete az egyeden, ami valamennyire méretes. De ma már az is tele mindenféle konténerrel, raklappal, gondolával, ezer oszloppal. És mellé a tömeg. Nem értem, nem értem! Nem megyek messzire, csak ide, a bécsi országútra. Jó, magasak a bérek, de egy 5-6 ezres falu központjában kettő, határában 3-4 üzletközpont várja a vevőt. Ahol tér van, ahol minden olcsóbban megvehető. Nem szakáruházak, hanem tömegigényre épülnek. Hogy csinálják? De, mondom, nem kell odáig menni. Itt van Dorog. Semmivel sem magasabb életszínvonal, alacsonyabb lélekszám: és három normális bevásárióközpont. Ne ragozzuk. Ebben is csak ennyire vagyunk képesek. Na, majd most!!! Megvárjuk. Megváijuk? R. B. Szubjektív KOLLEKTÍV AMNÉZIA? Idestova egy hónapja már, hogy dr. Könözsy Lászlótól - ha csak ideiglenesen is - Meggyes Tamás vette át a „stafétabotot". A lakosság vegyes érzelmekkel fogadta a hírt. Volt, aki tapasztalatlannak tartotta az új városvezetőt, volt, aki bizakodva fogadta a „fiatalítást". Jómagam sem tudtam, jó lesz-e Esztergomnak ez a változás. S az igazaság az, ma sem tudom. Úgy gondoltam, ne az előítéletek-melyek bennen is jócskán megtalálhatók -, hanem a gyakorlat döntse el: ,jól seper-e az új seprű?" Nos, az eddigi tapasztalatok, benyomások között számomra akad pozitív és negatív „üzenetű" is - e város polgáraként tehát sem dicsérni, sem elmarasztalni nem tudom egyértelműen. Tetszett, hogy nem küldött el senkit a Városháza apparátusából, tetszett, hogy együttműködésre szólította fel az önkormányzat valamennyi tagját, de az már kevésbé, hogy már az első lényegesebb döntésnél - a Jogi Bizottság megalakításánál - nem kérte ki a függetlenek képviselői csoportjának véleményét. Tetszett, hogy az első testületi ülésen jól kézben tartotta a vitát, konszenzusra, „békés egymás mellett élésre" törekedett, de az kevésbé, hogy az ezt követő rendkívüli ülésekre az előkészítetlenség, a széthúzás voltjellemző. Tetszett, hogy Meggyes Tamás városi egységet hirdetett, jövőbe mutató kézfogást, de az nem, hogy ezt az álláspontját az Esztergomi Tükörben már más beállításban olvashattuk. Úgy tűnik, a város kollektív amnéziában szenved. Mégpedig szelektív amnéziában: a múltból csak a rosszra emlékszik. Mintha a rendszerváltás óta ebben a városban semmi pozitív esemény nem történt volna, semmi sem épült volna, mintha egyetlen helyes döntés sem született volna. A lapokból - és több nyilatkozatból is az derül ki: minden, amit az eddigi vezetés csinált, az rossz volt, minden ami majd ezután lesz, az jó, egyetlen ember eltávozása a városvezetésből új korszakot nyit Esztergom történetében. Ez egyrészt nem lehet igaz, másrészt olyan mérvű önbizalmat sejtet, amit már akár beképzeltségnek is nevezhetnénk. Különös a múltnak ez a felelőtlen ostorozása azért is, mert az utóbbi évben köztudottan már nem a függetlenek által - csak bizonyos mértékig - támogatott polgármester kezében volt a hatalom, a döntés, hanem a közös platformba tömörült „ellenzék" akarata szerint történtek a dolgok. Ennek az évnek a sikertelenségéért - melyet különben nem én, hanem a Tükör nevez annak - tehát e csoportot is terheli a felelősség. Úgyhogy mindent a volt polgármester nyakába varrni - bár hálás dolog nem „fair". A jobbító szándékkal természetesen egyetértek, és magam is alig várom már ennek a látható eredményeit. Éppen ezért tetszett Meggyes Tamás alpolgármesternek az az ötlete, hogy meghívja egy konferenciára - közös gondolkozásra - a város minden számottevő szervezetének vezetőjét, képviselőjét, hogy mondják el, miként képzelik Esztergom „új korszakát", milyen javaslataik lennének a 2000. évre. Mondom, tetszett az ötlet, tetszett a fórumon elhangzó sok vélemény, amelyek között számos megszívlelendő is akadt. Persze óhatatlan, elkerülhetetlen volt, hogy a város legégetőbb problémáit szinte mindenki fel fogja vetni. így például az idegenforgalom fellendítésének szükségessége, a város útjai, megközelíthetősége, a piac, a helyi közlekedés, a 2000-es programok sorra visszatértek, véleménykülönbség pedig alig volt. Ami nem tetszett viszont - s ezért nem Meggyes Tamás okolható -, hogy a lakosság távol maradt e rendezvényről. A meghívott vezetőkön kívül pénteken 2-3, szombaton talán 4-5 érdeklődőt véltem felfedezni a széksorokban. Az egyik felszólaló - hajói emlékszem, Horváth Béla, a Vármúzeum igazgatója - fel is vetette: a kialakult helyzetért nemcsak az önkormányzat kollektívája felelős, de az esztergomi polgárok közönyössége is. S ebben teljesen igaza volt! Dr. Ámon György gesztusértékűnek minősítette a főfoglalkozású alpolgármester kezdeményezését, de fontosnak tartotta, hogy az önkormányzat is őszintén tárja a lakosság elé meglévő korlátait, hogy az emberek jobban megértsék a fellelhető hiányosságokat. Többen felvetették: a politikai, hatalmi harcok nem a város érdekeit szolgálták, s kérték, a jövőben tegyék félre az érdekellentéteket. Magam is úgy érzem csak ez lehet a siker záloga, s ebben jó példával kell élenjárnia városunk új vezetőjének is. Szába