Esztergom és Vidéke, 1999
1999-10-21 / 42. szám
Esztergom és Vidéke Közmeghallgatás A környezetvédelmi rendeletben foglaltaknak megfelelően az ÉszakDunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség október 13-án 15 órakor közmeghallgatást tartott a Féja Géza Közösségi Házban. A téma: a Dorogi Hulladékégető Kft. új- négyesnek nevezett - salaklerakója. Ebben a témában ez volt a harmadik ilyen rendezvény, előzőleg kedden Tokodaltárón, hétfőn pedig Dorogon volt közmeghallgatás. Kertvárosban nagyon mérsékelt érdeklődés volt tapasztalható. A városrész mintegy hatezer lakója közül csak nyolcan voltak kíváncsiak a szakemberek tájékoztatójára, a lakossági véleményekre, bár a közmeghallgatást három héten át hirdették a helyi médiában, plakátokon, sőt a tanulmány a kirendeltségen is megtekinthető volt. A Polgármesteri Hivatalt Kifferné Hidas Andrea környezetvédelmi előadó képviselte, nem volt képviselője viszont a Környezetvédelmi és Mezőgazdasági Bizottságnak. A civil szervezetek közül az Esztergomi Környezetkultúra Egyesület, a Kertvárosért Baráti Egyesület, az Esztergomi Egészségvédő Alapítvány képviselői részéről hangzottak el kérdések, kifogások, észrevételek a beruházással kapcsolatban. Visszatetszést keltett, hogy dr. Baranyai Judit, a Környezetvédelmi Felügyelőség munkatársa a felszólalóktól a név és lakcím bediktálása mellett az anyjuk nevét, a civil szervezetektől pedig a bírósági végzésük becsatolását is kérte. Szendrő Péter (Környezetkultúra Egyesület) megkérdezte, mi a salak összetétele, elkülönítik-e a különböző anyagok salakját. Tudomása szerint a garéi származású anyagok salakját Aszódra kellene szállítani, és nem Dorogon tárolni. Nagy Tibor (Kertvárosért Baráti Egyesület) kitért arra, hogy mint olvasta, 50 km-es körzetben 25 helyet vizsgáltak meg salaklerakás céljára, nem lett volna fontos lakott környezet határába telepíteni a lerakót. Az építés folyamán ígéretet kapott Kertváros, hogy a védő erdősávot a városrész területére is kiterjesztik, eddig viszont nem történt ebben az ügyben semmi. Elmondta, jogos igényként veti fel a városrész lakossága azt, hogy az égetőmű a környezetszennyezés kompenzációjaként „szálljon be" Kertváros fejlesztésébe, a Kertvárosért Alapítvány erre fogadóképes. Kifogásolta, hogy nincs a területen kiépített monitoring rendszer. így semmilyen adat nem áll rendelkezésre. Két helyen is indokolt lenne elhelyezni mérőállomást. Horváth Mihály né óvónő (RÖK) elmondta, az utóbbi tíz évben ugrásszerűen megnőtt a térségben az asztmás gyerekek száma. Megkérdezte, hogy hova vitték az egyes kazetta tartalmát, amelyet szivárgás miatt kellett kiüríteni, s miért nem oda viszik a tervezett négyes tartalmát is. Véleménye szerint a közmeghallgatás 15 órai kezdése nem volt szerencsés, a munkából jövők ugyanis erre az időre nem tudnak megjelenni. Ez is egyik oka az alacsony részvételi aránynak. Elmondta még, hogy mivel a széljárás a térségben az égésterméket, a port, a szagot a lakóterület felé sodorja, a Kertváros is szenved az égetőmű működtetésétől. Vág völgyi Katalin (Esztergom Egészségvő Alapítvány) elmondta, hogy az egész rendszerre kiterjedő együtthatási vizsgálatot nem végezték el. Kéri, hogy a rádioaktív vizsgálatra is kerüljön sor. Felajánlotta alapítványuk tesztelő programját a térségben működő szervezeteknek, egészségügyi intézményeknek. A felvetett kérdésekre, észrevételekre a szakemberek megadták a válaszokat. Ezek szerint - a keletkezett salakot nem szedik szét, így a garéi származású anyag salakja sincs elkülönítve, a salak harmadosztályú besorolású, azaz a legkisebb veszélyességű, ebből következik, hogy nem kell Aszódra szállítani; - a megvizsgált 25 hely közül a kijelölt hely a legmegfelelőbb, itt 3(XM00 m-es vízzáró réteg van, itt a legkisebb a kockázat; - a faültetéssel kapcsolatos ígéretről nem tudnak, az égetőműnek szerződésevan aDorögért Alapítvánnyal, nem tudják, hogy Dorog és Esztergom között van-e üyen tartalmú szerződés; - a dorogi mérőállomások adatait Kertvárosban is el kell fogadni; - való igaz, megnőtt az asztmás megbetegedések száma, de ez országosan is így van, ott is ahol semmilyen hasonló létesítmény nem működik; - a kiürített egyes kazetta anyagát Almásfüzitőre a vörös iszap telepre vitték, de ezt nem az égetőmű végezte, hanem a gyógyszergyárak; - az alapítvány felajánlását köszönettel vették, de ez nem az ő profiljuk. A közmeghallgatás végén az égetőmű képviselője elmondta, hogy nyitottak, minden megkeresésre reagálnak. Előzetes egyeztetés alapján látogatást is szerveznek az érdeklődőknek, akiket mindig szívesen látnak. Nagy Tibor Egy testvérvárosi kapcsolat negyedszázadáról Az Espoo és Esztergom közötti testvérvárosi kapcsolat felvételének 25. évfordulója alkalmából Homor Imrénével, a Magyar-Finn Baráti Kör titkárával beszélgettünk. - Hogyan talált egymásra a két, látszólag teljesen különböző város? - A kapcsolat kialakításában az espooiaké volt a kezdeményező szerep: 1974-ben finn vendégek érkeztek a GANZ-MÁVAG gyárba kereskedelmi céllal. Már akkor szándékukban állt, hogy magyar testvérvárost találjanak, de Esztergomot nem ők keresték meg. Városunkat a Minisztertanácsi Hivatal jelölte ki, ami az itteni városi tanácsot is váratlanul érte. Természetesen örültünk ennek a döntésnek, mely által egy kapitalista ország dinamikusan fejlődő városával kerülhettünk kapcsolatba. A testvérvárosi viszonyt szentesítő dokumemtumot 1974 novemberében írtuk alá. - Nem okozott-e nehézséget a két ország különböző politikai tömbhöz tartozása? - Nem. A nyelvi rokonság, a jószándék, egymás megismerése volt a döntő. Az esztergomi szervezet a Hazafias Népfront keretében működött, ami korlátok közé szorította lehetőségeinket, annak ellenére, hogy mindig is távol tartottuk kapcsolatunkat a politikától. Baráti körünk ezért csak 1985 óta működik, dolgozik aktívan. - Mit foglal magába a kontaktus, és történt-e ebben valami változás az elmúlt években? - Az Espooi-Magyar Társaság és az esztergomi Magyar-Finn Baráti Kör tagjainak levelezésén a baráti kapcsolattartáson felül a kulturális csereprogramok élték túl a rendszerváltást. Sajnos, akkoriban Esztergomnak nem sikerült az espooi Nokia vállalat új gyáregységét magához vonzania, s ezzel ki is merült a gazdasági érdekeltségű közeledés. Ma már kevesebb fiatal utazhat, mint régen de évente egy finnül tanuló esztergomi fiatal egy hónapot Helsinkiben tölthet, ahol nyelvi képzésben részesül a testvérváros ösztöndíjával. Esztergomban pedig a Dunakanyar Nyári Művészeti Egyetem és a Gitárfesztivál rendezvényeire hív vendégeket városunk önkormányzata Espooból. Idén az évforduló alkalmával az ifjúságot ismét belevontuk programjainkba, így egy zenei kurzusra három finn lány érkezett hozzánk Espooból. Ezt a lehetőséget a későbbiekben is szeretnénk biztosítani. - Milyen eseményekkel ünnepelték meg a 25 éves fennállást? - Tavasszal a Vármúzeum Rondellájában természetfotó-kiállítás nyílt egy espooi fotóművész alkotásaiból. A tárlat anyagát egy csoport finn turista is elkísérte. Az esztergomi rendezvények a továbbiakban a Szent István Napok ünnepség-sorozatába ékelődtek: augusztus 20-án egy espooi zenekar szerepelt a programban, 21-én pedig egy ünnepi testületi ülés keretében emlékeztek meg az évfordulóról. Ezen az esztergomi polgármesteren kívül az espooi polgármester-asszony is megjelent, továbbá Reima T. A. Luoto úr, a testvérvárosi Magyar Társaság elnöke, dr. Szij Enikő, a Magyar-Finn Társaság alelnöke, a finn nagykövetség munkatársa és több espooi turista. Az ünnepség után az espooi Magyar Társaság szoborajándékát a Polgármesteri Hivatal udvarán avatták fel. A finnek szeptember 25-én ünnepelték meg az eseményt. Erre az alkalomra az esztergomi Baráti Kör delegációján kívül a tavaszi középiskolás, Finnországról szóló műveltségi vetélkedő első helyezettjei (a dobósok) és a Concerto Brass fúvósötös utazhatott ki. Ez alkalommal Szekeres János természetfotós képeit is kiállították Espooban. Az itteni ünnepségen Esztergom önkormányzatát Lengyel Károly alpolgármester képviselte. - Mindezek megszervezése bizonyára sok munkát igényelt... - Igen, ráadásul az önkormányzati költségtámogatás igénybevétele is nehézségekbe ütközött. Szerencsére a vetélkedő nyertesei számára a Nokia és a Finn Air cégek - az ajándékokon felül - az utazás támogatását is felajánlották, s az augusztusi finn delegáció is vállalta az esztergomi fúvósötös kiutazásának anyagi segítését. A szállás és az ellátás is térítésmentes volt, s így az utolsó nagy akadály is elgördült kiutazásunk elől. Egyhetes kinnlétük alatt a zenészek minden fellépésükkel sikert arattak Espooban és környékén, így hálálták meg a vendéglátók áldozatkészségét. - A személyes kapcsolatok ápolásán kívül mit nyújt a baráti kör tagjai számára? - A társaság munkája Finnország megismertetésére, kulturális programjainak népszerűsítésére is kiterjed. A budapesti Finn Nagykövetségtől már több alkalommal kaptunk kiállítási anyagot, és meghívókat küldenek a finn nemzeti ünnepek hazai ünnepségeire, magyarországi kulturális programjaikra is. Kétévenként a magyar és finn testvérvárosok konferencián is találkoznak, amelyen mi szintén részt veszünk. Ezen kívül ha finn turisták járnak Esztergomban, és mi értesítést kapunk jövetelükről, programokat szervezünk, idegenvezetést biztosítunk számukra. Foglalkozunk finn nyelvtanfolyamok szervezésével is, s igazán örömünkre szolgál, hogy egyre több esztergomi fiatal ismerkedik ezzel a nehéz rokonnyelvvel. - Titkárként sok feladat hárul tehát Önre. Ki segíti ebben a munkában? - Köszönet illeti a Kör tevékeny tagjait, akik természetbeni és anyagi segítséggel járulnak hozzá közösségi munkánkhoz, de Ocskay Gyula alelnök aktív résztvétele, szervezőmunkája nélkül nem tudnánk ennyi rendezvényt lebonyolítani. Rajta kívül Parais Erikának köszönhetünk sokat. Ók lehetnek azok, akik a szerepemet átvehetik a jövőben, ha tovább folytatják áldozatos tevékenységüket. Istvánffy Miklós