Esztergom és Vidéke, 1999

1999-10-07 / 40. szám

Esztergom és Vidéke 1999. október 7< Kaposi Tamás grafikái a Pince Galériában Szeptember 29-én a Pince Galériában nagy érdeklődéssel várt kiállítás nyílt Kaposi Tamás eddig még nem közismert grafikáiból. Ferenczi Gábor, a galéria tulajdonosa válogatta a bemutatásra került több mint negyven alkotást, egyrészt a család, másrészt az esztergomi barát Kaján Imre tulajdonából. A határtalan tehetséggel megáldott Kaposi Tamás ma is csak 33 éves lenne, de már 8 éve nincs köztünk. A megnyitón Kaján Imre mondta: - Azt gondolom senkinek sem kell itt magyaráznom, bárkinek is bizonygatnom, mekkora tehetségű és korszakos érvényű művész kiállításán állunk itt most. Nem is teszem, mert érzésem szerint - nem ez most a fő dolog. Akkor ugyanis, amikor egy ilyennek gondolt/tudott művész vázlatrajzait állítjuk ki, nem közvetlenül a minőséget kívánjuk megmutatni, hanem azt a világot idézzük meg, amit az elkészült, vagy soha meg nem valósult festményekkel, grafikákkal együtt mi magunk élünk azóta, hogy ezek a látványok nekünk vannak. Igazából tehát ez a kiállítás önmagunkról is szól, de hát hogyan is lehetne másként: visszafelé utazunk az időben, hiszen már ismert, sokunk számára klasszikussá vált nagy művek vannak agyunk merevlemezébe vésve kitörölhetetlenül, s akkor itt vannak tíz év távlatából utólag a vázlatok. Ki állhatja meg, hogy az „Autó előtt átfutó vadak" vagy a „White heat" kis cetlire vázolt rajzocskájába bele ne lássa az elkészült művet, vagy keresse az eltéréseket? Nekünk, akik ismertük Kaposi Tamást, sok vázlathoz fűződik személyes élményünk, Tamás magyarázatai, a sztorik, amiket - természetesen - képben fejezett ki. Mert szinte mind történetek, amik ma már képekben vannak, amelyek a magyar műtörténet egy nagyon markáns fejezetét adják. De a személyes élményen már nekünk is túl kell lépnünk, hiszen nem érdekes rria már maga a történet, csupán a MŰ, az, amely megmaradt mindenki számára. Az az esztétikai többlet tehát, amit sokan beleérzünk ezekbe a munkákba, már elpárolgott, nincs. Most már az a kérdés viszont, hogy ezek a vázlatok mennyire tekinthetők, mint önálló alkotások, mit adhatnak hozzá ahhoz a kerek egészként tekintett ouvre-höz, amit eddig Kaposi Tamás életművének ismertünk. Vannak olyan rajzok, amelyek meg nem valósult festmények tervei. Vannak köztük olyanok, amelyeket aláírt Tamás, tehát valamilyen formában már azt a kis firkát is vállalta. Vagy esetleg - eleve nem gondolván a nagyobb szabású kifejtésre - idáig kívánta csak ezt a kompozíciót. Nem tudni, de hát mindegy is, hiszen tudjuk, csak a végeredmény számít, jelen esetben csak a rajzok. Maradunk ezeknél, és maradjunk kívül személyes élménye inken-emlékeinken. Ami biztos lehet mindenki számára, aki ezeket a grafikákat nézi, hogy egy elképesztő sebességgel vibráló ember keze fogta a rajztollal. Egy olyan alkotófolyamat látható, érhető tetten ezekben a vázlatokban, amely a sebessége ellenére is döbbenetesen tudatos, kiszámított és következetes. Ez a huszonévesen hihetetlen lényeglátás többek között az, ami Kaposi Tamás művészetét: festészetét, grafikai műveit - és íme, vázlatait is - kiemeli az ezredvég mezőnyéből. Aztán vannak még itt szinte kész művek is, amik ugyan ide kerültek vázlatok közé, s aláírva sincsenek, mégis önálló műnek tekinthetjük őket. Sajátos ez: nekürjk kell immár eldöntenünk, mi a MÜ és mi csak vázlat, hol húzzuk meg egy elképesztően szuverén művész saját határát. Hogy Ó maga hogyan viszonyul ehhez - és ezt itt műtörténeti adatként, és nem saját élményt előhuzigálva említem - azt valamelyest érzékelteti, hogy a főiskolára felvételizve beadta két óvodás rajzát, ugyanakkor pedig minden kis fecnit megőrzött. Alighanem közel járok az igazsághoz, ha azt mondom, hogy Kaposi Tamás teljes életével arra törekedett, hogy ezt az éppen akkor rendkívüli módon változó világot, azt az őrült változási sebességet megörökítse. Tudta jól, hogy erre csak az olyan ember képes, mint 0 maga, aki képes ezt a tempót egy életen át követni. A sebesség megszállottja volt életében és a művészetében is. Amikor tehát ezeket a munkákat nézik, kérem, gondoljanak arra a nyolcvanas évtizedvégre-kilencvenes évtizedelőre is. És ha így a képekhez Önöknek szinte már elfeledett saját történeteik ugranak be - az nem lesz a véletlen műve. * A kiállítást október 20-áig láthatja a nagyközönség a Kossuth Lajos utca 13. szám alatti galériában. (Pálos) Színes grafikák a Sziget Galériában Pénteken este Sipos Imréné iskolaigazgató köszöntötte a szépszámú érdeklődőt a Gyakorló iskola aulájában. Ezt követően az iskola kamarakórusa vidám gyermekdalokat énekelt, vezényelt Szerencsés Tiborné tanár, zongorán kísért Hajós Vilmos kántor. Földes Vilmos grafikusművész, tanszékvezető főiskolai tanár ajánlotta a nagyközönség számára a kiállító diátok munkáit. Elmondta, hogy a ma oly divatos vizuális nevelés, a természet szeretete egyirányultságú. A gyermek fejlődését a levegő, a víz, a mozgás és a napfény határozza meg. Mindezt tapasztalhatjuk a kiállított grafikáknál, legyen az ábrázolás vagy kifejezés eredménye. Bangó Miklós művész-tanár, szakkörvezető személyes behatása jótékonyan hatott az alkotásokra, mind a kompozícióban, mind a színhatásokban. Földes tanár úr név szerint is dicsérte a kiállítókat: Adamcsa Dávid (6. oszt.), Bálint Boglárka (7.), Cseszka Brigitta (6.), Danics Katalin (5.), Danics Tamás (6.), Dobson Fanni (6.), Kálvin Kinga (8.), Mújdricza Ferenc (8.), Szerencsés Kati (8.), Szőke Krisztián (6.), Szőke Annamária (5.), Vörös Balázs (8.). A galériában 35 grafika látható, három témakör szerint csoportosítva: balatoni tájképek, esztergomi városi utcaképek, műtermi csendéletek. A gyakorlósok képzőművészeti felkészültségét, grafikáit meleg szívvel ajánljuk nemcsak a szülőknek és hozzátartozóknak, hanem mindenkinek, aki fogékony a szép iránt. A kiállítás még két hétig látható. (PJ.) Kiállítás és hangverseny a „József"-ben Mozgalmas hete volt a József Attila Altalános Iskolának: kedden nyitották meg a Piktor '99 kiállítást, pénteken pedig a Zenei Világnapra emlékeztek. A kiállítást - mely a nyári Piktor-táborban készült rajzokat, festményeket és a gyermekek által gyűjtött vagy előállított egyéb tárgyakat mutatta be - Juhász Albin alpolgármester nyitotta meg. Ismertetőjéből megtudtuk, hogy a nemzetközi gyermek képzőművészeti és honismereti alkotótábornak már 8. alkalommal adott otthont Esztergom, s hogy a szervezésért a József Attila iskola nevelőit és a párkányi Művelődési Központ munkatársait illeti dicséret. A tábor az idén a „Minden madár társat választ" hangzatos címet választotta, s ez már elárulja, hogy a lakodalmas hagyományokat kívánták felújítani a szervezők. Az e témához kapcsolódó pályamunkák (rajzok, festmények, néprajzi tárgyak és tanulmányok) alapján hívtak meg országonként 6-6 gyereket a táborba, ahol megismerkedhettek a helyi és a felvidéki lakodalmas szokásokkal, s emellett természetesenjátszottak, énekeltek -s mint a kiállítás mutatja -, alkottak is. Az alpolgármester megnyitójában többek között a következőket mondta: „Azért értékelem én igen nagyra a Piktor-táborokat, mert a régmúlt mesterségeivel, feledésbe merült szokásokfelelevenítésével, történelmi és néprajzi ismeretek átadásával gazdagítják a mai kor gyermekeinek tudását, lehetőséget adva arra, hogy a határon túl élo magyar gyermekek találkozzanak egymással itt, Esztergomban. " A megnyitót - amelyen részt vett Petróczy Gyula városi képviselő, több városi intézmény vezetője, szülők és tanárok kis csoportja is - a gyermekek műsora tette színessé. Ugyancsak jól sikerült a Zenei Világnap alkalmából rendezett hangverseny. A műsorban a József Attila iskola tanulói és a Városi Zenede növendékei mellett felléptek frissen alakult kórusukkal az iskola nevelői is. Az igazi meglepetést azonban annak a zenés mesejátéknak az ősbemutatója jelentette, melynek szerzője az ifjú Reményi József és Kovács Andrea. Kár, hogy a szétküldött meghívók ellenére igen kevés vendég jött el az iskola hívó szavára, így az esemény afféle házi ünnepséggé minősült, ami persze nem zavarta a megjelenteket, akik az iskola énektanára, Vereczkey Attila szakszerű vezetésével kaphattak kedvet ezúton is a zenéléshez, az énekléshez. (-thó)