Esztergom és Vidéke, 1999

1999-09-30 / 39. szám

n MÚLTidéző 1999/3. Mint arról már hírt adtunk, török dzsámi feltárását kezdte meg a Vízi­városban dr. Horváth István régész, megyei múzeumigazgató. A késő tö­rökkori Esztergom legrészletesebb le­írását Evlia Cselebi török világutazó útibeszámolója tartalmazza. írása nemcsak élvezetes olvasmány, de egyben a XVII. század végi Magyar­ország rendkívül érdekességú doku­mentuma. Olvassunk csak bele és szembesítsük a mával! * „Özicseli Hadzsi Ibrahim dzsámija ólom tetejű, festett deszka mennyezetű, nagy térfogatú, tégla minaretes magas és új építésű, szép dzsámi. Medreszéje (középiskolája), mektebje (alsó iskolá­ja), derviskolostora, valamint egy kis fürdője is van" - írja 1663-ban. És mit igazol a régészeti feltárás? - kérdezem dr. Horváth Istvántól. — Régen tudjuk, hogy a Víziváros északnyugati végében, a volt Petz gyár szomszédságában álló (ma ro­mos) lakóház Hadzsi Ibrahim hajdani dzsámijával azonos. Régészeti feltá­rása azonban csak napjainkban, az új tulajdonos, a német-magyar Rosen­berg Hungária cég jóvoltából vált le­hetségessé. Kutatásaink megerősítet­ték, hogy az építmény teljes egészében törökkori; ezt számos építészeti bizo­nyíték mellett egy, az újkori vakolat alatt talált török nyelvű felírás is alá­támasztja. Erre utal Cselebi is, mikor „új építésűnek" mondja. A leírásban említett ólomtető sajnos eltűnt, akár­csak a minaret. Ez utóbbi alépítménye azonban még ma is látható a külső falon. Sőt, a padlás törmelékét eltaka­rítva, a minaret tornyának csigalép­csőjét és a női karzat helyét is megta­láltuk. A mai földszinti - eredetileg emeleti - helyiség keleti falából ki­bontottuk a Mekka felé forduló mih­ráb (imafülke) maradványait is. A va­kolat mögül több kőkeretes, szamár­hátíves török ablak is előkerült. A dzsámi melletti termálvizes fürdőme­dencék - a későbbi Prímási Törökfür­dő - századunk ötvenes éveinek ele­jéig üzemeltek. A leírásban említett iskolák maradványait még nem talál­tuk meg. — Mikor cpült, meddig állt a dzsámi? —A vár első, I594-95-ös vissza­foglalásakor készült metszeteken még nem látható; építése ezért csak 1605 utánra, a második török meg­szállás idejére tehető. A Vár visszavé­telekor, 1683-ban, sőt még az 1706-os Rákóczi-féle ostrom után készült raj­zokon is minarettel ábrázolják. Krey hadmérnök híres 1756-os felmérésén az épületet azonban már „ érseki mag­tárként" jelzi, megjegyezve, hogy az „a török világban imaház volt, mely fölött egykor torony is emelkedett." * „(Esztergom) alsó külvárosának na­gyon erős és széles védőfala van; ennek egyik kapuja a Hádzsi Ibrahim dzsámija alatt lévő Kücsük (kis) kapu, mely nyu­gat felé a Dunára nyílik. Ha ló bemegy is rajta, kocsi nem mehet be!" — A török és keresztény források egybehangzó állítása szerint itt, a ví­zivárosi gyalogkapunál törtek be elő­ször a törökök a Várba, 1543 augusz­tusában. Azóta őrzi Szulejmán szul­tán győzelmének emlékét a kapu bolt­Séta a törökkori Vízivárosban REKONSTRUKCIÓS ELKÉPZELÉS íve fölötti török feliratos kőtábla. Ma­ga a dzsámi valóban a kapu fölé, a középkori városfalra épült; a fal gyi­lokjáróját meg is találtuk a néhai első emeleten, alatta pedig - a mai pince alatt - egy középkori kapufülkét is. A Víziváros közép- és törökkori főútja az épület régi földszintjén - a mai pincén - át vezetett a gyalogkapuhoz és az attól északra épült olasz bástyá­ba. A Várból is vezetett ide egy gya­logút. A dzsámi díszes főbejárata az első emelet (azaz a bástya) szintjén nyílt. A felső várig fölnyúló városfalat - melynek csonkjai az út két oldalán ma is megfigyelhetők - a múlt szá­zadban bontották el, megnyitva a köz­lekedést Szentgyörgymező felé. Ek­kori az út feltöltése is, mely a föld­szintből pincét csinált. * „A kapun belül a belső várba vizel fel­hajtó gépezetnek a háza van. A desz­kazsindelyekkel fedett, felnyitható kupo­la alatt a Dunából jövő egészséges víz számára kerek vízmedence épült, benne különféle hengerekkel. Némelyik kerék emberi kar vastagságú s leve nyaka módján girbe-gurba... Ezen eszközökkel a víz a különféle hengereket mozgásba hozza és a Duna vizét erővel a meredek sziklák között egyenesen fölfelé álló vas­csövekbe hajtja. A Duna vize ily módon a belső várban lévő csorgókúl víztartó­jába ömlik. A kovácsmester eme bámu­latos kerekeknél annyi ügyességet fejlett ki, hogy az elképzelhetetlen!" — A Duna vizét a várba felhajtó vízmű a Mátyás-kori mérnöki tudo­mány egyik csúcspontja volt, mely a visszafoglalás idejéig üzemelt. Ez a vízmű volt a középkori vár Achilles sarka: mikor a törökök elfoglalták, a Vár víz nélkül maradt és a védők azt két nap múlva föladták. Helyén Má­tyás előtt, majd a visszafoglalás után újra malom állt, míg a múlt század elején megint vízmű lett belőle. Húsz évvel a visszavétel előtt. Cse­lebi még megcsodálhatta a „bámula­tos esztergomi vízkerék" működését: „Öregem! engedd meg, hogy a kere­kek mozgását megtekinthessük!" ­kérlelték az utazók a gép kezelőjét. „Fiúk! ezeknek a kerekeknek a mennydörgő zakatolását cs zúgását ti ki nem bírjátok és a szökőkutaknak az égig való felszökkenését nézni nem lesz bátorságotok!" - szabódott a gé­pész. Aztán, a rábeszélésnek (meg a kezébe csúsztatott néhány akcsének) engedve, így szólt a „molnár apó": „Ne féljetek, fiúk! egy kicsit hátrább! s a meleg forrásnak a Dunába folyó útját elzárván, a gépházban lévő ke­réknek vizet befogadó ládái megtel­tek, mire a hengerkerekek azonnal fo­rogni kezdtek. Nagy Isten! Olyan zör­gés keletkezett, mintha az utolsó íté­letnek hirdetője volna. Az öreg mol­nár apó pedig egy csövet erősen meg­forgatott, s mihelyt megcsavarta, a várba vezető vízcsatornából a víz em­beri nyak vastagságában az ég felé kimenvén, három minaret tornyánál magasabbra emelkedett és zúgva, dö­rögve ment ki, majd szivárványt játsz­va esett a Dunába" - hangzik Cselebi beszámolója. — Mi lesz a dzsámi és törökfürdő további sorsa? — A meglévő építészeti emlékeket, korabeli leírásokat, rajzokat, valamint a ma is meglévő analógiákat fölhasz­nálva, a dzsámi eredeti formában való helyreállítását tervezzük. A mecénás - a Rosenberg-Hungária cég - az épü­let emeleti részét kiállítási teremként rendezvények céljára, pincéjét pedig török kávézóként kívánja hasznosíta­ni. A téglaminaret visszaépítése is el­képzelhető lenne; erről még nem szü­letett döntés. Rosenbergék az épület­hez tartozó fürdő megvásárlását és helyreállítását is tervbe vették, de en­nek még akadályai vannak. A közép­kori vízmű megkutatása érdekes tech­nikatörténeti adatokkal gazdagíthatja ismereteinket. * „Az alsó vár a felső várnak nyugati szélén, a Duna partján, északnak el­nyúlva, a felső várat körülfogja; annak sziklája e várost keblére veszi. A Duna partján nagyon erős és széles védőfala van; ennek hossziísága a Hádzsi Ibra­him dzsámija mellett lé\'ö oromzali mellvédtől a Duna parti fallal együtt az árok Hévvizéig éppen hatszáz lépés. Hat bástyája van... (A külvárosnak) három kapuja van: először a keletre néző Budai kapu, mely kettős, eros vaskapu. A Bu­dai kapu elöli egy kis erődítmény is van, mely tizenöt lépés vaslag tömésfalból áll. Van még ezen kívül egy árok, ebbe a Duna folyó belemegy és azt megtölti" — A Budai kapu maradványait két éve, csatornaépítés alkalmával láthat­tuk az Etter-féle ház előtt. A Cselebi­említette erődítmény valójában föld­sánc, afölé épült a Bibliothéka. Az árok a mai Liszt Ferenc utca táján volt. A Budai kapu mellett egy jelen­tős rondella is áll, melyet Szinán mes­ter, Nagy Szulejmán szultán híres épí­tésze rakatott a Szent Adalbert székes­egyház az ostrom során leomlott szen­télye köveinek felhasználásával. * „Ezen falon belül az ároknál egy kis kupolás meleg fürdő van, melybe az idegenek és szolgaféle népek járnak" — A török fürdő ma is megvan az Etter-féle ház kertjének földjében, ahol azt részben fel is tártuk. Vize a IV. Béla idején oklevélben említett bővizű forrásból jött. Teljes feltárás után akár helyreállítható is lenne; er­ről még rekonstrukciós terv is készült a hetvenes években. * „A Mehkene dzsámi régi építkezésű, és nagy sokaságot fogad be. Keleti kapujá­naak boltozata fölött tárikh (verses fel­irat) hirdette az itt elesett iszlám vérta­núk dicsőségét. Ennek a dzsáminak a háremjében (tiltott előterében) néhány ritka, másutt nem található fa van." —A két dzsámi közül a mai vízi­városi plébánia épülete - mely azon­ban maga is középkori templom ma­radványait foglalt magában. Az épü­let kertjében álló vörös márvány osz­lopok talán a Vitéz-palotából kerültek ide. * „A Budai kapu sorompója előtt a Duna vizével lelt árok fölött fából egy erős, láncos felvonó híd van. E hídon kívül egy sorompós kis külváros is van, azon a téren egészséges vizű sáfii (mohame­dán vallási irányzat) medence, melynek vtzvezelö csöveinél az imádkozó népek mosdásukat elvégeztetvén, az istentisz­teletet teljesítik. E téren tíz bolt van. A kis külváros kapuja tövében, az árok­parton, deszkából egy londzsa-kösk (pi­henőhely) van; a jövő-menők vala­mennyien e kioszkban pihennek meg. Budáról és egyéb végekről érkezők mind ezen a kapun mennek be a városba, ezérl nagyon járt főút" —A sáfii kút a Fürdő Szállóval szemben az út túloldalán, a Szent Ta­más lábánál állt; egy oklevél szerint III. Béla királyunk felesége, Anna ki­rálynő ajándékozta a johannita lova­goknak ispotály létesítése céljából. Nyolcszögletű medencéje - mely tö­rök átépítésű is lehet - még látható Houfnagel 1595-ös metszetén. * „Az Iszkele (Rév) kapu egyszeres, csu­pán gerendákból készüli, erős kapu. A Duna partjára, a kikötőbe vezető nagy forgalmú kapu. E kapun belül, a folyó­parton tíz mészárosbolt van. E kaputól kissé hátra egy árok is van, de sekély. Benne a Duna vize folyik, azért ez árok fölön karókra épített erős híd van; e hídnak átelleni oldalán a Dunába szi­getféle van. Ezen a szigetecskén néhány raktár és mintegy hús: nádfedelű ház van; ezen kívül semmi sincs és egészen kertekből, különösen zöldségeskertek­ből áll." — A Rév-kapu a mai Kossuth híd elődjének építésekor a föld alá került. A híd maradványait a városi vízgyűjtő csatornánál, 6 méteres mélységben találtuk meg. Nagyon jó törökkori le­let-anyag - sisak, lándzsa pisztolygo­lyó-öntó de még középkori sírkőtö­redék is került elő onnan. * „A város virágzó és díszes ... utcái tiszták és kövezett főutak; rendezett város lévén, egyúttal tiszta Is" - kons­tatálta végül Evlia Cselebi. — ...De sok minden megváltozott itt a törökkor óta eltelt 330 év során! Horváthy Péter

Next

/
Thumbnails
Contents