Esztergom és Vidéke, 1999

1999-09-30 / 39. szám

1999/3. •MÚLT A török uralom alól 1683-ban felszabadult Esztergom város számára az 1708-ban, I. Józseftől elnyert kiváltságlevél biztosította a régi, városi szabadságokkal való élés lehetőségét. Esztergom már jóval a kiváltságlevél elnyerését megelőzően is - középkori, privilegizált státuszára hivatkozva - gyakorolta a királyi városokat megillető jogokat. Ezek közé tartozott az úgynevezett kegy úri jog, ami azt jelentette, hogy a város saját költségén plébániát tarthatott fenn, maga választhatta plébánosát. 1683-at követően azonban mintegy másfél évtizeden keresztül Esztergomnak mégsem volt saját plébánosa. Ennek az volt az oka, hogy a romba dőlt és a folyamatos háborúk miatt lassan benépesülő város újjáépítése vontatottan haladt és a lakosság csekély anyagi erőforrásai csupán 1699-re tették lehetővé az új plébániatemplom felépítését, melyet azután - az idén 300 éve! - Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szenteltek fel. Esztergom város lakosságának korábban is visszatérő panaszai közé tartozott a plébánoshiány, mert sürgős esetben - pl. haldoklókhoz - a Vízivárosból kellett papot hívni és ez az éjszakára zárva tartott városkapuk miatt körülményes volt. Ez a helyzet indokolta a városi tanács döntését, melynek értelmében - meg sem várva a templom építésének befejeztét 1696. augusztus 8-án felfogadta a török utáni korszak első plébánosát, Malonyai Pált. A plébánosválasztás körülményei és a többi pályázó neve nem ismertek, de a későbbi gyakorlat azt mutatja, hogy a szenátus mindig az egyház által állított három jelölt közül választott egy személyt, többségi szavazattal. Malonyai Pál 1660. körül született valószínűleg Nagyszombatban (végrendeletében ottani szülőházát említi), iskoláit és minden bizonnyal a teoEsztergom város első plébánosa MALONYAI PÁL lógiát is ott végezte. 1684-ben szentelték pappá. Esztergomba kerülését megelőzően előbb Csatajon, majd Láncsán, Báhonyban, végül Galántán plébános. Az 1701. évi egyházi vizsgálat tanúsága szerint esztergomi hívei szerették és megbecsülték. A várossal 1699-ben kötött szerződése szerint első, 1696-os konvenciója nem maradt fenn - az alábbi jövedelmekkel rendelkezett: a város évente 170 Ft készpénzt, 20 akó bort és 40 komáromi mérő gabonát folyósít neki, ezen kívül szántót és rétet is. Stólajövedelme: keresztelés tői 25 dénárt, új kenettől 1 Ft 50 dénárt, egyszerűbb temetéstől 1 Ft-ot, énekes temetéstől 2 Ftot, házasságkötéstől 60 dénárt szedhet. Mindezen felül a város évente 12 öl tűzifát is kiutal a plébánosnak legalábbis aszerződés szerint. Avalóságban ugyanis - miként ez a plébános és a város későbbi, 1706. és 1712. évi számvetéséből kitűnik - Esztergom éveken keresztül adósa maradt plébánosának készpénzzel csakúgy, mint természetbeni ellátással. A fennforgó adósságot ekkor is csak részben rendezik és a város jelentős összeget visszatart arra hivatkozva, hogy a plébános időközben - városi telken felépült háza után nem fizetett semmiféle közadót. Másrészt a szemére vetették azt a korábbi, be nem váltott ígéretét, mely szerint a város németajkú lakossága kedvéért felfogad maga mellé a Vízivárosból egy káplánt, akit saját jövedelméből fog fizetni. A város neheztelésének igazi oka talán mégis inkább az volt, hogy 1706-ban, az esztergomi vár Rákóczi-féle ostromakor a plébános, a gondjaira bízott híveket a templommal és a plébániával együtt sorsukra hagyta és megszökött. Mivel ebből az egyházközségnek tetemes kára lett, a város, tartozásának másik jelentős részét, erTe való hivatkozással nem egyenlítette ki. Időközben Malonyai feljebb jutott az egyházi ranglétrán: 1709-ben a cikádori apát, majd 1713-ban az esztergomi kanonoki címeket nyerte el, és ez utóbbival be is fejeződött esztergomi pályafutása. A Székesfőkáptalan jószágfelügyelőjeként még abban az évben visszatelepül szülővárosába, Nagyszombatba. Malonyai Pál 1724. január 27-én végrendelkezett a káptalani kiküldöttek előtt. Terjedelmes, 17 pontból álló testamentumát a káptalani hiteleshelyi levéltárban őrizték, de az esztergomi vonatkozásai miatt a város is kapott belőle egy példányt. Végrendeletének a várossal kapcsolatospontjai a következők voltak: A 3. pontban esztergomi, polgári telken álló házát (ma Bottyán u. 8. sz.) a nosztrai pálosok konventjének hagyományozza összes berendezésével, felszerelésével, a hozzá tartozó szántókkal és rétekkel, valamint a város szőlőhegyén található nagy darab szőlővel, amely évente 200 akónyi jó bort terem. Mindezekért cserében a pálosoknak évente hat szentmisét kell mondaniuk meghatározott időpontokban: egy-egy misét májusban és júniusban tetszőleges napokon, egyet júliusban Szent Anna után, míg a negyediket novemberben a Mindenszenteket követő napon. E négy szentmisét az Esztergom határában, a Színes történelem Vigyázták a rendet A város közbiztonságát régebben a darabontok voltak hivatva fenntartani, de nevezhetjük őket úgy is: fegyveres szolga, hajdú. A gazdag nemes urak személyzetéhez is hozzátartoztak, parádés, címeres öltözetben járatták őket, ezzel emelve udvartartásuk fényét. Esztergom szabad királyi városban feladatuk volt a négy országos vásár felügyelete, a rendzavarás megakadályozása. Ezeket a többnapos vásárokat Gergely napkor, Orbán napkor, Szent Lőrinc kor és Mindenszentekkor tartották. Fizetésüket nem mondhatjuk magasnak, 12 dénárt kaptak naponta. Feladatuk volt még a súlyok, vékák és más mértékek ellenőrzése, a betiltott szerencsejátékot űzők megbüntetése. Az őrség épülete a Budai Kapunál (Kossuth u.) állt. Öreg épület lehetett, mert gyakran szorult javításra. Vezetőjüknek, a strázsa mesternek még gyertyáért is külön kellett folyamodnia, hogy este tudjanak világítani. Nem volt mindig ilyen nehéz a sorsuk. 1801-ben a város vezetősége elhatározta, hogy új öltözetet készíttet nekik. Fülöp Mihály szabót küldték el a váci vásárba, hogy a darabantok ruhájához sötétkék posztót, nadrághoz való bélést és kitlinek (vászonból készült zubbony) vásznat vegyen. A posztó rőfje 2 forintba került. A vásárolt anyagokat hajón hozatta haza. A szabó mester a váci kikötőben álló hajóra vitette a csomagokat, ezért 22 dénárt fizetett. Az Esztergomig való szállításért majdnem ugyanennyit, 24 dénárt pedig Vácról árral szemben kellett vontatni a hajót. Az öltözethez való topánka másnéven deli csizma, ami egy rövidebb szárú csizma fajta volt párjáért 4 forintot fizettek Csipak Márton csizmadia mesternek. Később a polgármester szorgalmazására magyar öltözetet készíttettek a darabantok számára, melyhez tarsoly is tartozott, s erre a város címerét hímeztették rá. Annyira pontosan kívánták elkészíttetni, hogy Traurig Ferenc képíró megtekinthette a város kiváltságlevelén lévő városi címert, így a színek pontos árnyalatát utánozhatta. Ezt az okiratot a város titkos levéltárában őrizték. A címer nemcsak színesre festve található rajta, hanem részletesen leírva: „... vörös cseréppel födött, arányosan elhelyezett torony látható ...a középső torony alatt a szokásos felvonó híd s a városba vezető nyitott kapu látszik ...". Az elkészült tarsoly a „Nemes Tanácsnak, úgy a Választott Polgárságnak is meg elégülésével" találkozott, a címerekért darabonként 15 forintot fizettek. A külső tanács tagjai, - a hatvan választott polgár - annyira fellelkesült a hímzés láttán, hogy a költség nagyrészét magára vállalta. így már a darabantok külsőségekben is méltón képviselhették ünnepi alkalmakkor a szabad királyi várost. Hetvesné Barátosy Judit Strázsa-hegy lábánál található és általa építtetett Mindenszentek kápolnában kell tartani, mert e miséket az 1663. augusztus 7-én lezajlott véres párkányi csatában meghalt magyar nemesek és német katonák lelki üdvéért rendeli. Édesapja, nemes Malonyai András is abban a csatában esett el. A szemtanúk elmondása szerint a törökök a több száz elesett magyar vitéz fejét levagdalták, és a Dunán átszállítva a Strázsa-hegy lábánál halmokba rakták. Malonyai Pál azon a helyen, emlékükre és lelkük üdvösségére emeltette a kápolnát. A fennmaradó két misét édesapja és édesanyja (az elszegényedett lengyel nemesi famíliából származó) Őrlik Zsófia emlékére rendeli. A hat szentmisével kapcsolatban a végrendelkező arra kéri az Esztergomi Káptalan mindenkori prefektusát, hogy kísérje figyelemmel a pálosokra bízott épületek sorsát, és amennyiben nem megfelelően gondoznák azokat, adassa át a városnak, hasonló feltételek mellett. Az Esztergom városnál kint lévő 400 rajnai forintjából - melynek éves kamata fejében a város nem szedett itteni háza után adót - 200 Ft-ot a városi plébánosra hagy oly módon, hogy a tőkét a város kezelje, s ennek 12 Ft éves kamatát kapja a plébános, amiért havonta egy szentmisét kell mondania elhalt szülei és Pál pap lelki üdvéért. Hasonlóképpen kapják meg az esztergomi koldusok 100 Ft kamatát, nekik ezért a Strázsa-hegyi kápolnában kell imádkozniuk a júliusra rendelt szentmisén. Végül a fennmaradó 100 Ft kamatát a városi tanács tagjai, a szenátorok osszák fel egymás között belátásuk szerint, annak reményében, hogy majd az előző két ügyben is gyorsan és hatékonyan intézkednek. Ugyancsak esztergomi vonatkozású Malonyai végrendeletének 13. és 14. pontjai. Az elsőben az esztergomi házánál lévő 140 akó borát osztotta szét: 40 akót a nosztrai pálosok, 30 akót az általa alapított kápolna, 10-10 akót az esztergomi vár német gyalogsága és a városi szegénység, 5-5 akót a két Esztergom (Királyi- és Víziváros) plébánosai szentmisékre, 10-10 akót a két város ferencesei és végül 10 akó bort esztergomi gazdatisztje kapjon. A végrendelet utolsó pontjában az esztergomi gazdatisztnél lévő pénzből 10 Ft-ot bizonyos özv. Torkosinénak, 18 Ft-ot Borbálának, régi, hűséges szolgálójának rendel. Malonyai Pál, vagyonának nagyobbik, itt nem tárgyalt részét rokonai és az egyház között osztotta fel. Az összesen 29 kötetet számláló könyvtárát a Székesfőkáptalan könyvtárára hagyta. Végakaratának megfelelően a nagyszombati Szent Miklós székesegyházban temették el, temetkezési helyének közelebbi meghatározását a testamentárius kanonok urakra bízta. A királyi város török kor utáni első plébánosának emlékét ma Esztergomban a Malonyai utca és a Malonyai-dülő helynevek őrzik. Kántor Klára