Esztergom és Vidéke, 1999

1999-09-30 / 39. szám

4 Esztergom és Vidéke 1999. szeptember „Festő született!" - így foglalta össze Mizser Pál festőművész Czirok Ferenc képeinek méltatását a múlt szombati kiállításmegnyitón, amelyen Hórányi László színművész is közreműködött. A szentendrei Céh Galériában Teremtett világ címen rendezett tárlat holnap 18 óráig még megtekinthető. A 31. bérleti évad Vasárnap este a Dobó gimnázium aulájában indul a Városi Szimfonikusok 31. bérleti hangversenyévadja. Rögtön az első koncert bombasikert ígér! Fellép a 110 éves Dorogi Bányász Fúvós Zenekar, vezényel Zagyi István karnagy. Ez egyben a Zenei Világnap megyei ünnepsége is, a hangversenyévadot megnyitja városunk szülöttje Némethy Attila zongoraművész, a Zeneművészeti Főiskola tanára, a rádióból ismert műsorvezető. Nagy produkciója lesz október 24én a Bazilikában, amikor a Balassa kórussal és a Főszékesegyházi Énekkarral közösen adják elő Liszt Esztergomi Miséjét, vezényel Baráti István orgonaművész. Novemberben japán előadóművészek, decemberben a Karácsonyi Hangverseny ígérkezik csemegének. 2000-ben hatszor lép a nagyközönség elé a zenekar, tehát érdemes megvenni a bérletet. Ára: 1.500 forint, ami a fővárosban egy koncert ára. A bérleteket a Városi Zenedében, valamint Rosta Bélánál vehetik meg, vagy a koncertek helyszínén. Művészeti csemegének lehetünk részesei és bérleteinkkel is támogatjuk szimfonikusainkat! -los Mit tehetne Esztergom a kortárs művészetért? Beszélgetés a Pasztell-tár-lat rendezőivel Az esztergomi Pasztell Biennálék közé illesztve ezúttal rendhagyó kiállítás nyílt szeptember 17-én a Rondellában. A Pasztell-tár-lat már nevében is változást jelöl. Színvonalasabb kollekció várja most a látogatókat (október 20-ig), bár ezt a tárlatot most egy helyen, s kisebb támogatással rendezték meg. Erről a látszólagos ellentmondásról és a változás okairól kérdeztük meg Pogány Gábort (aki Ölveczky Gábor mellett a kiállítás rendezője) és Virág Jenőt, a tárlat szervezőjét. - Mit fed a mostani kiállítás új neve? Virág Jenő: - A Pasztell-tár-lat elnevezés egyfajta kiemelt megkülönböztetést, minősítést jelent, aló kiállító ugyanis az eddigi esztergomi Pasztell Biennálé díjazottja. Őket hívtuk meg ez alkalommal - nem pályázat kiírásával, mert most zsűrizés, díjazás nem történt, hanem névre szóló felkéréssel. Tehát a legjobbak pasztell-tárát rendeztük meg idén. Pogány Gábor: - Mint minden biennáléra, az esztergomira is leselkedik a megmerevedés, a belterjessé válás veszélye, amit kísérőrendezvények beiktatásával tudunk elhárítani. Az idei kiállításnak részben ez a szerepe. Ezzel egyben a szakmai zsűri által legjobbnak ítélt alkotókra is felhívjuk a figyelmet és a következő biennálé időpontját is úgy módosíthattuk, hogy az 2000-re essen. így a következő évben egy kiemelkedő, nagy érdeklődésre számot tartó tárlatot rendezhetünk. A mostani kiállítás színA kertvárosi Féja Géza Közösségi Ház zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel a napokban Saáry Éva fotó- és festőművész kiállításának megnyitójakor. Nem is a tárlatról írnék most, hiszen műelemzőnek nem tartom magam, képekről írni pedig oktalanság, azt látni kell! Külön emelte a fogadással zárult rendezvény színvonalát, hogy a megnyitó beszédet a művésznő régi barátja, Esztergom díszpolgára, dr. Csernohorszky Vilmos tartotta. Csernohorszky a Tőle már megszokott retorikai szinten taglalta Saáry Éva érdemeit az egykori emigrációban és napjainkban, immár hála Istennek itthon. A vendégek és barátok koszorújából sikerült a jeles orvospolitológust a Körzeti Televízió kamerája elé és mikrofon végre kapni. - Vili bácsi! Nemrégiben jelent meg legújabb könyved Pályám emlékezete (Egy orvos az idő sodrában) címmel, amelynek bemutatójára a jelen megnyitót követően kerül majd sor Esztergomban. Mottóul Zrínyi Miklóstól választottál: „Adj pennámnak erőt, úgy írhassak mint volt." Pennád erejéhez és történeted valódiságához nem fér kétség, hiszen nyugdíjba vonulásod óta még termékenyebb író vagy, mint korábban voltál. Egy megnyitó apropóján... - írni szívesen írok és „járom a magyarokat" mindenfelé a világban, mostmár Magyarországon is, a dolognak ez a része igaz. Ám amint a könyvemben is írom, megvan az a rossz tulajdonságom, hogy nem szeretek utazni. Aztán, ha már ott vagyok, akkor jól érzem magam. - Mennyire kötődik az életed Esztergomhoz? - Nézd, ha pusztán időben adjuk össze, matematikailag is tizenhat esztendőt töltöttem itt. És mi esett erre a tizenhat évre? Az elemi iskola, az ember eszének a nyiladozása, azután a gimnázium az érettségivel, majd az orvosi pályám kezdete. Ez tehát nem csak mennyiségileg számottevő idő, hanem minőségi szempontból is az. -Amikor elkényszerültél Magyarországról hitted-e azt, hogy egykor még rendszeres látogatója leszel szülőhazádnak, városodnak? - Nem, akkor nem és őszintén szólva akkor nem is gondolkodtam ezen. Egész konkrétan nyolcvanhétben kezdtem hinni benne, amikor már visszafordíthatatlannak tűnt a peresztrojka. Mondtam is a feleségemnek: „Látod, csak nekünk lesz igazunk, csak meg fog bukni ez a kommunizmus, bár azért az előfordulhat, hogy mi már nem érjük meg! Azt válaszolta, hogy ilyet nem kell mondani, mert amíg az ember él, mindent megélhet!" Neki lett igaza, három év múlva épp a te meghívásodra itt voltam a Sötétkapu előtt. - Volt egy sláger még a Kádárrendszerben, valahogy így szólt a refrénje: „szívet cserél, aki hazát cserél". Neked végül is hol az otthonod? - Van Amerikában egy jeles magyar történész, Lukács János, akinek eddig már nyolc könyve jelent meg magyarul is. Legutóbbi könyvének akadémiai bemutatójakor mondta a következőt: ,Amerikában van a lakóhelyem és itt van az otthonom." - Önéletrajzi írásodon túl a közelmúltban jelent meg egykori nagysikerű könyved, az Erkölcs és politika második és harmadik kötete. Minderről egy hosszabb lélegzetű beszélgetés erejéig októberben szeretnélek invitálni! - Nagyon köszönöm, megtiszteltetésnek veszem és élni fogok a lehetőséggel! Varga Péter vonalával etalonként szolgálhat, hi szen e kisebb anyag sokolda lóságában a kortárs magyar képző művészet széles skáláját is átfogja. - Nem csupán anyagi okai voltak t hagyományoktól való eltérésnek? Virág Jenő: - Elsősorban a kiállító termek nagyságával van probléma. P Rondella kicsi egy országos tárlat be fogadására. Idén a Keresztény Múze um sem biztosíthatott kiállítási helyi séget számunkra. De a díjazottakai egyébként is be kívánjuk mutatni éí erre ezen a kiállításon lehetőség adódott. - Milyen érdeklődés kísérte az eddigi Pasztell Biennálékat? Virág Jenő: - 1993-ban az első rendezvényre legfeljebb 50 művész jelentkezését vártuk, s ehelyett csaknem kétszázan adták be alkotásaikat. Ez akkor már jelezte számunkra, hogy a magyar képzőművészet elevenére tapintottunk. Pogány Gábor: - A felismerés döntő jelentőségű volt annak elhatározásában, hogy az esztergomi biennálét rendszeres megrendezéssel a szakbiennál.ék közé illesszük. A további alkalmak igazolták is ezt: a résztvevők száma tovább növekedett. - Lesz-e valamilyen különlegessége a 2000-re tervezett biennálénak? Pogány Gábor: - „Történelmi veduták" címmel rendezzük meg ezt a tárlatot. Ezt a millenniumi tematikát nem tesszük ugyan kötelezővé, de az ilyen pályamunkák külön kitűzött díjban részesülnek. - Adottak-e a feltételek itt, Esztergomban ehhez a nagyszabású rendezvényhez? Virág Jenő: - A korábbi két helyszínnel szemben most három kiállítóhelyet kell keresnünk, de ez a kényszermegoldás sem a rendezvénynek, sem a látogatóknak nem előnyös. Egyelőre még nem tudjuk, hogy hol legyen ez a három helyszín, de a legjobb lenne, ha egy épületben, egymástól önkényesen el nem választva mutathatnánk be az alkotásokat. Akiállítás már túlnőtt a számára biztosított kereteken, ezért számítunk a város támogatására a megfelelő színvonal biztosítása érdekében. Esztergomnak (a tatai, komáromi példákon okulva) be kellene látnia, hogy ha az ilyen és hasonló rendezvények mellé áll, ezzel hírnevét, rangját csak öregbítheti, emelheti. - Milyen konkrét javaslata lenne? - A Kanonoksor épületét megfelelőnek találom a jövő évi kiállításra és ezenkívül ezt a teret más rendezvények is igénybe vehetnék. Tatabányán kevés ráfordítással sikerült egy bányászfürdőt ki állító teremmé átalakítani, ami így megőrizte régi arculatát, de nem zavaró mértékben. Esztergomnak is el kellene döntenie, hogy a történelmi örökségen kívül a kortárs művészet számára biztosít-e megfelelő kiállítási teret. Ezzel egy nagy lépést tehetne a város a kulturális központtá válás útján. - Bízzunk abban, hogy jövőre Esztergomban és a megálmodott helyszínen találkozhatunk! Istvánffy Miklós