Esztergom és Vidéke, 1999
1999-09-23 / 38. szám
Esztergom és Vidéke Kórházi rekonstrukció (VI.) ... És mi lesz a szülészet-nőgyógyászattal? A Vaszary Kolos Kórház öt éve tartó rekonstrukciója az egyes épületek és bizonyos osztályok számára, továbbá az étkeztetés terén kétségtelen fejlődést hozott. Erről szólt lapunk sorozatának június óta megjelent öt része. Folytatjuk a sorozatot a szülészet-nőgyógyászattal, melyről eddig egyetlen említés sem történt. A szülészet-nőgyógyászati pavilon több mint negyedszázada épült, akkor kétségtelenül nagyobb volt az osztály forgalma is. A statisztikai adatokat ismerik olvasóink, tudják, hogy nálunk is csökkent a szülések száma. Intézkedett a kórház működtetője, a megyei önkormányzat, és az osztály ágyszámát 50-re redukálta. Ezek a puszta számok. Miként látja ezt dr. Berbik István osztályvezető főorvos? - A mi osztályunk az egyetlen a megyében, amely a szülészet-nőgyógyászat orvosi ágban képzésre is jogosult, ez ékesen bizonyítja, hogy munkánkat magas színvonalon, a mai kornak megfelelően végezzük hosszú idő óta. Az esztergomiak és a környékbeliek is emlékezhetnek a három évvel ezelőtti nagy kitüntetésre, amit az ENSZ Egészségügyi Világszervezete és az UNICEF, az ENSZ gyermek-alapja adományozott. Az indoklásban a példamutató szülészeti ellátásunk állt. Osztályunk nyilvántartásában 70 ágy szerepelt eddig, de csak hatvanhárom volt beállítva, az összes kórházi statisztikánk e miatt hibás. Nincs szó alacsony ágykihasználásról, rossz teljesítményről. Több éve kértem, hangoztassák a megfelelő fórumokon, hogy osztályunk optimális ágyszáma: 60! Az olyan osztályokon mint a szülészet-nőgyógyászat nem lehet 100 százalékos kihasználtságról beszélni, ez téves! Ebben az esetben nem tudnánk felvenni a váratlan eseteket, a hirtelen jött szüléseket. Ezért is érthetetlen számomra, hogy 50 ággyal kell itt dolgozni. - A járóbeteg ellátás, most hogy áll? - A járóbeteg-rendelést beköltöztettük a pavilonba, ez nagyon jó döntés volt, a betegnek, orvosnak, a nővéreknek egyaránt kedvező. Egy terhes előkészítő és egy szülész előkészítő is szerepel elképzeléseinkben, terveink is megvannak, de eddig ezek nem készültek el. Az épületbe más orvosi ellátás telepítéséről csak a földszint szerkezeti leválasztásával lehetne szó. Ha hozzányúlnak a pavilonhoz, megbontják, akkor sérül a komfort. A mai felfogásunk szerint kevés a meglévő mellékhelyiség, tusoló. Az első emeleten a gyermekágyas részt más nőgyógyászati páciensek nern is használhatják. Remélem, az Állami, Népegészségügyi Tisztiorvosi Szolgálat szakemberei megvizsgálják helyzetünket, és a pavilon orvosszakmai megosztását alkalmatlannak fogják ítélni, és ezzel a megyei közgyűlés is egyet fog érteni. - A Felvidéken is híre van az itteni jó ellátásnak... - Valóban nőtt az érdeklődés kórházi szolgáltatásaink iránt. Végre kormányszinten aláírásra került a Mária Valéria híd újjáépítése. Biztos vagyok abban, hogy több lesz a túloldali betegünk, hiszen onnan még elég messze vannak a hasonló gyógyító intézmények. (os) Jubileumi születésnap konferenciával Szeptember 17-én ünnepelték alapításuk 10. évfordulóját a Relabor Rehabilitációs Célszervezet Kft. dolgozói. Ebből az alkalomból országos konferenciát tartottak a megváltozott munkaképességűek lehetőségeiről, az országos helyzetről, az esztergomi székhelyű gazdasági társaságról. Dr. Tittmann János főorvos, dorogi polgármester, a gazdasági társaság egyik alapítója köszöntötte a Dobogókői úton lévő székhelyük tanácstermében megjelenteket, köztük dr. Könözsy László esztergomi polgármestert, a munkaügyi központok, országos főhatóságok vezető munkatársait. Az első előadó, Kovács Ibolya, az Egészségügyi Minisztérium főosztályvezetője a személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátáshoz kapcsolódó jogszabályi háttérről szólt. Előadásában elmondta, az országos fogyatékossági program kidolgozás alatt van és rövidesen közismert lesz. Köves Gábor a védett szervezetek országos szövetségének elnöke számadatokkal színesített előadásában arról szólt, hogy ma hazánkban figyelemreméltó szerep jutott a célszervezeteknek. Európában a legmagasabb arányban nálunk - számszerint 300 ezer - a rokkantnyugdíjas. Ezek az emberek képesek lennének a könnyített munkavégzésre, de közülük mindössze 10 százalék dolgozik jelenleg. A többiek „passzív ellátást" kapnak. Az előadó elmondta, hogy 1949-ben alakult az első célszervezet, ez a vakoké volt, mára már ötven ilyen van az országban, ezekben 25 ezer ember dolgozik és az általuk előállított termelési érték eléri a 11 milliárd forintot. Kielemte a Relabor körültekintő, alapos gazdálkodását és további sikeres éveket kívánt. A továbbiakban dr. Tittmann János a gazdasági társaság céljairól, értékrendjéről, a módszerekről és az erőforrásokról, dr. Albert iné Wieszt Anna a minőségbiztosításról, Tasnádi Sán dor a pénzügyi vezetésről, a beruházásokról, Schiller-Kertész Tamás a[ termelőhelyek tevékenységéről tartott tájékoztatót. A konferencia zárásaként dr. Tittmann János bronz emlékplaketteket adott át azon munkatársainak, akik huzamosabb ideje dolgoznak itt. A konferenciát követően dolgozói találkozóra került sor az udvaron felállított óriássátorban. Itt szót kapott minden gazdálkodási ágazat. Megtudtuk, hogy az építőiparosok elsősorban a saját telephelyük gazdagításán munkálkodnak, az alkatrészgyártók az elektromos szerelésben és az elektronikában ténykednek, a papíripari részleg főleg bérmunkát végez, a faipari ágazat az IKEAmulticég megrendeléseit teljesíti, és végül a kertészeti ágazat Dorogon és most már Esztergomban is a közparkokban munkálkodik. Dr. Tittmann János itt is emlékplakettet adományozott az alapító fizikai munkásoknak, számszerint háromnak. A Relabor ezer embert foglalkoztat, közel ennyi családnak biztosítja a megélhetést. Esztergomon kívül telephelyük van Dorogon, Táton, Dömösön, Tokodon, Nemesvámoson (Veszprém megye), Fehérgyarmaton (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye). Árbevételük közelíti a 300 millió forintot. Pontos adófizetők, hozzájárulnak az önkormányzatok bevételéhez. (pál) Jövőre lesz 100 éve, hogy elkezdték a Kolos Kórház építését. Akkor Vaszary Kolos volt a hercegprímás 50 000 koronával járult hozzá az építkezéshez Vimmer Imre a polgármester és dr. Gönczy Béla a kórház igazgatója - akinek a belvárosi temetőben levő sírkövén nem érdemtelenül áll: „a Kolos Kórház létrehozója". A közel 100 esztendő krónikája az orvostörténészekre tartozik, de az elmúlt 8-10évre érdemes visszatekinteni, ha a címben feltett kérdésre keressük a feleletet. 1994 alapvető dátum a kórház történetében. Két nagyfontosságú esemény történt ekkor. 1. Az 1994. évi XXVI. tömény értelmében megindulhatott a kórház rekonstrukciója. 2. 1994. január 1-től a megye működteti kórházunkat. A rekonstrukcióról Áll az új épület, és befejeződött a belgyógyászat felújítása. Óriási eredmény és siker ez az intézmény életében. A város, a megyével karöltve, biztosította az önrészhez szükséges összeget. Aki csak egyszer is járt betegkéntvagy látogatóként a régi sebészeten, az osztja a véleményt, hogy elodázhatatlan volt már a rekonstrukció, mely, ha késve is, de a jövő századhoz méltó feltételeket teremtett a Hogyan jutottunk idáig (II.) gyógyításhoz. Az érthető öröm mellett azonban szabad-e néhány halk kérdést is feltenni? Vajon nem lett egy kicsit túlméretezve az épület? Hatékonyan és gazdaságosan tudjuk majd működtetni? A tervezés időszakában milyen funkciót szánta^, annak a ma is beépítetlen kb. 700 m területnek, melyről a legkülönbözőbb, kellően nem megalapozott elképzelések születtek? Maradéktalanul sikerült megvalósítani az orvos-szakmai programot ? Célszerű volt az a döntés, hogy a műszerek „épüljenek be a falakba" ? (Az ezzel kapcsolatos ÁSZ vizsgálatra Sipos Imre utalt írásában.) Végül, de nem utolsósorban kiegyensúlyozott, elégedett, boldog emberek dolgoznak jó munkahelyi légkörben az új falak között? A megyei működtetésről A Kolos Kórház csaknem 100 éven keresztül Esztergom város kórháza volt. 1970-ben egyesült a dorogi kórházzal, és így két tulajdonos keletkezett, mely a rendszerváltás után már jelentőséggel bírt. 1994-től a képletet bonyolítja az, hogy a kórház működtetője a megyei önkormányzat lett. Esztergom város önkormányzata sokat várt ettől az új konstrukciótól. Remélte, hogy az 1993-ban meghirdetett új finanszírozási rendszerben a térség betegellátását jobban szolgálja, nagyobb lehetőséget biztosít a megyei működtetés. Az elképzelés tehát jó volt. Vajon beigazolódtak-e a remények? Egyértelműen mondhatjuk: nem. A kórház nem kapta meg a megyei szorzót mely a finanszírozásunkat jelentősen javította volna. Az alulfinanszírozottság béklyójából a megye „segítsége" se szabadította ki az intézményt. Az adósságállományunk folyamatosan növekedett. Kritikus helyzetben két alkalommal kaptunk összesen 240 millió forintot, de ez csak tűzoltásra volt elég. Ugyanakkor felmerül a kérdés: csak minket sújtott az alulfinanszírozottság? Természetesen számos kórház járt és jár hasonló cipőben. Bizonyítható, hogy ezek jelentős részében, különböző technikákkal kezelhetővé tudták tenni, ledolgozni az adósságállományukat. Nekünk ez az önkormányzati biztos egy éves működésével sem sikerült! Esztergom város önkormányzata kényszerhelyzetben van. Nem volt befolyása az események alakulására. Akórház menedzsmentje a megyével, mint működtetővel egyeztetett. Ennek ellenére a város lehetőségeihez mérten minden segítséget megadott kórházunknak. Nem csak a 3 éven keresztül biztosított összesen 90 millió forintra gondolok, de műszerek beszerzésével és egyéb támogatásokkal is igyekezett segíteni. Szeptember végén valóban nagyjelentőségű döntéseket hozhat a megyei önkormányzat. Remélhető, hogy a Megyegyűlés esztergomi képviselői a város érdekeit érvényesíteni tudják. A közeljövőben Esztergom megyei jogú város lehet. El kell gondolkodnunk, hogyan lehetne a város a Kolos Kórház működtetője is, ahogy ez évtizedeken keresztül gyakorlat volt. Véleményem szerint Esztergom örömmel venné vissza kórházát, de az elmúlt 5 évben a megyei működtetés alatt felgyülemlett több mint 400 milliós adósságot költségvetésünk nem tudná elviselni. Nincs irigylésre méltó helyzetben az új megyei vezetés, de bizonyos döntések meghozatalát tovább már halogatni nem lehet. Osvai László dr. Kórházi ügyek tanácsnoka