Esztergom és Vidéke, 1999

1999-09-23 / 38. szám

1999. szeptember 23. Esztergom és Vidéke 3 AZ EGYEZMÉNY ALÁÍRÁSA UTÁN - A PÁRKÁNYI DUNA-PARTON Történelmi pillanat a Rákóczi motoros fedélzetén Mikulás Dzurinda beszéde Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ez egy történelmi pillanat, amikor az 50 éve ledöntött híd romjai mellett állunk. A romoknál, melyek akarvaakaratlanul már több mint ötven éve a meg nem értést szimbolizálják. Mai aláírásunkkal ezt az állapotot a viszszályára szeretnénk fordítani: a megértésre és a meghallgatásra. A széthúzás ebben a térségben nem volt szokatlan dolog. És ez főleg akkor történt, amikor előtérbe helyeztük saját énünket, s elnyomtuk a közös énjét történelmünknek, ennek a közép-európai, nehezen átélt történelemnek. Ebben a régióban - amely eltérő nemzetiségileg, vallásilag és másképpen is - annak ellenére, hogy a múltban nagyon sokan keményen ragaszkodtak a saját egyéni igazságukhoz a történelmi igazság helyett, annak ellenére, hogy ideológusaink, politikusaink, a harcos nacionalisták erősen hallatták szavukat, mégis most mindkét odalon hallani mások hangját is. A perspektivikus politikusok hangját, az értelmiségét, az egyszerű emberek hangját, akik szívükön viselik e darabka földön a demokrácia sorsát. Azok hangját, akik tudják, megértették és képesek meggyőzni környezetüket is arról, hogy Európa és ezen belü! Közép-Európa egy új korszak küszöbén áll. A megértés korszakát, az azonosulás korszakát éljük, melyhez mindnyájunknak saját munkánkkal kell hozzájárulnunk. Az egyezmény, melyet ma aláírtunk, nagyon pozitív elmozdulást eredményez majd közös történelmünkben. A múltunk vészterhes volt, alig láttunk némi reményteli fényt. A fejlődés azonban a megértés felé vezetett. Hiszek abban, hogy a jövőben felépülő híd mindkét oldalán most őszinte igyekezet van arra, hogy a jószomszédi viszony, a baráti együttműködés légkörét teremthessük meg, s állandó párbeszéddel oldjuk meg problémáinkat. Bár az országaink, nemzeteink közötti kapcsolatok most még kissé terheltek, de a terápia a mi kezünkben van, a józan, megfontolt politikusok kezében. A ma aláírt megállapodás bizonyítja és tanúsítja azt, hogy kormányaink és polgáraink nem a destrukciót akarják, hanem ellenkezőleg: az emberek közötti megértés hívei. Mi most a Mária Valéria híd új jáépítéséről írtunk alá egyezményt. De szeretném a híd nevét egy olyan névvel kiegészíteni, amely kötelezni fogja az utánunk jövőket. Szeretném ezt a hidat elnevezni a Megértés Hídjának. Legyen ez a híd olyan emberek hídja, akik csak nemes célokkal és jó hírekkel fognak jönni hozzánk és menni a túlsó partra. Remélem, ez a híd hozzá fog járulni mindkét nép elsősorban a híd menti régió - gazdaságának, életszínvonalának javulásához. f Ez volt a hajó; a miniszterelnökkel és képviselőinkkel a fedélzetén A transzparens mindent elárul... Orbán Viktor beszéde Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Kardinális Úr! Tisztelt párkányi és környékbeli polgárok! Sokan Önök közül félreértik a helyzetet. Amikor a hajó hídjáról errefelé tartottam, nagyon sokan mondták azt, hogy köszönjük. Nos, Tisztelt Hölgyeim és Uraim, ez éppen fordítva van. Én szeretnék Önöknek köszönetet mondani, mert mindnyájan tudjuk, hogy ennek a hídnak újjáépítési gondolatát Önök vetették föl. Valójában az Önök hosszúhosszú, legalább kilenc esztendős munkájának az eredménye az, hogy ma Dzurinda miniszterelnök Úrral aláírhattuk a megállapodást. Amikor a hajóról errefelé tartottunk, akkor láttunk néhány feliratot is. Az egyik úgy szólt, hogy „55 évig kibírtuk, még 2 évig kifogjuk bírni". És ott, akkor szinte mindannyiunknak, akik Magyarország területéről érkeztük, ugyanaz a mondat jutott eszünkbe, amelyet még a régi kommunista időkben mondogattunk csöndben egymásnak, ha egy-egy Lenin- vagy Sztálin-szobor előtt vitt el az utunk. E mondóka így hangzott: „Ne mosolyogj Lenin! Nem lesz így örökké! Százötven év alatt se lettünk törökké!" Ami pedig a még kibírandó két évet illeti, nos, Tisztelt Hölgyeim és Uraim, ha a jó Isten is úgy akarja, akkor 2001 végén, 2002 elején a híd állni fog. Hidat nem szoktak ilyen rövid idő alatt építeni, mi ezt azért tehetjük meg, mert az elődeink jól dolgoztak. Most is állnak még a pillérek. És így nekünk talán két esztendő is elég lesz. Kedves Barátaim! Mindannyian tudják, hogyha a Dunán lefelé indulnánk el, akkor nemsokára Visegrád vára alá kanyarodna a hajó. Azt is mondhatom, talán szimbolikus, hogy ennek a hídnak az újjépítése azért válik lehetségessé, mert a közép-európai országok visegrádi együttműködésébe Szlovákia visszatért. Engedjék meg, hogy megragadjam az alkalmat, és mind a magam nevében, mind pedig a magyar kormány nevében személyesen is kifejezzem köszönetemet Dzurinda miniszterelnök úrnak, akinek a politikája lehetővé tette, hogy közösen építsük országainkat. Most tehát azt gondolom, hogy mind a szlovákoknak, mind nekünk, magyaroknak, jó okunk van arra, hogy felemelt fejjel, bizakodva, jó reményekkel tekintsünk a következő évszázad elé. Egy költő egyszer a következő sorokat írta: „Ledől és felépül valamennyi mű, S ki felépíti újra, mind vidám..." Kedves Barátaim! Ma a két ország polgárai együtt örülhetnek velünk. Ennél többet nem kívánhatunk. ^m P Az esztergomi hajóállomáson már rég nem volt ennyi mosolygós arc