Esztergom és Vidéke, 1999

1999-09-23 / 38. szám

Esztergom és Vidéke 1999. szeptember 23* • Az Esztergom-Párkány közötti Duna-híd története Rév Esztergom és Kakat között A Duna és a Garam találkozásánál már a korai időkben is jó átkelési lehetőség kínálkozott. A rómaiak alatt itt haladt a fontos limes-út és az Aquimcumba vezető út is. Esztergom királyi székhellyé válása után, 1075-ben a garamszentbenedeki apátság tíz háznép hajóssal működteti a kakati révet. (Kakat a mai Párkány helyén állott.) A királyi bevételt jelentő rév-vámot III. Béla és utódai az esztergomi káptalannak adományozták. 1215-ben II. Endre kötelezővé tette minden errefelé közlekedőknek a kakati rév használatát. Török hajóhíd Ismét rév, majd repülőhíd Ujabb hajóhíd Állandó híd épül 1893-ban felerősödött az igény, hogy Pozsony és Komárom után Esztergomban is állandó vashíd épüljön. Mivel az érsekség 1892-ben lemondott vámszedési jogáról, így a híd állami költségvetésből épülhetett meg. 1893 augusztusában született a megállapodás, hogy a kisajátítási költségeket 65 %-ban a királyi város, a többit pedig az a három település fizeti, amelyek hamarosan egyesültek Esztergommal. A meghívásos versenytárgyalást Cathry Szaléz és fia, a fogaskerekű vasút és sok nagy híd építője nyerte meg. A híd alapépítménye keszon alkalmazásával készült. A vasszerkezet az akkori Magyarországon a második leghosszabb volt, középső 117 méteres nyílása pedig a legnagyobb volt abban az időben a Dunán. Esztétikai okokból különböző nyílásméreteket alkalmaztak. Az alépítmények építését 1894. február 23-án kezdték meg. Éjjel-nappal dolgoztak, nagy nehézségekkel kellett megküzdeniük, mivel a túlnyomásos munkakamrában esetenként a rendkívüli kemény talajt robbantással kellett lazítani. A hídfők és pillérek faragottkő burkolatának elkészítése is igen nagy feladat volt, összesen több mint 18 ezer, zömében strázsahegyi terméskövet kellett leszállítani, kifaragni és beépíteni. A munka jó ütemben haladt, 1894 végén már kész volt az összes hídfő és pillér, és folyt a rácsos hídszerkezet szerelése is. Ezt a munkát a Magyar Királyi Államvasutak Gépgyára végezte. A mintegy 500 méter hosszú híd rácsos főtartójának legnagyobb magassága 14 méter, a beépített acél több mint 2500 tonna, az egyes tartóelemek igen sok elemből álltak össze, kézierővel kellett beverni a mintegy 490 ezer szegecset. 1895 szeptemberében elvégezték a híd próbaterhelését, s a mérések alapján nem volt semmi akadálya az új híd ünnepélyes átadásának. Erre 1895. szeptember 28-án került sor. (Sok vita volt a hídra vezető út nyomvonaláról. Sok-sok tárgyalás után végül a Szent Lőrinc utca folytatásában épült meg.) A hídon vámdíjat kellett fizetni. Esztergomot 1543-ban foglalta el a török, és 1585-ben Szinán budai pasa megépíttette Esztergom és Párkány között azt a hajóhidat, mely közel 100 éven keresztül jelentett kapcsolatot a Duna két partja között. Ezt a hidat 1664-ben egy császári csapat lerombolta, a törökök azonban újjáépítették, s a híd csak 1683-ban a párkányi csatában pusztult el. A korabeli metszetek több hajóhidat is mutatnak egy-egy ostrom alatt, s ez érthető is, hiszen az ostromlók így igyekeztek folyami átkelőhelyeknél meglepni az ellenséget. Külországi utazók is megemlékeznek erről a jelentős létesítményről, mely 54 tömlőhajón állt, s mely könnyen nyitható, zárható volt. • - " mr* •• t Az első ötven év Esztergom felszabadítása után a Dunán újból rév működött, melynek írásos bizonyítékát az 1698-as év uradalmi bevételi könyve is tartalmazza. 1683-tól közel 80 évig csak dereglyék, csónakok közlekedtek a Duna két partja között. Barkóczy Ferenc érseksége alatt indult újra gyors fejlődésnek a város, az ő idejében állították forgalomba a hajózást kevésbé zavaró repülőhidat, 1762-ben. Ez egy speciális úszómű volt, melyet hét ladikra helyezett kötél tartott, s melyet a víz árja hajtott egyik partról a másikra. A repülőhidat helybeli hajós-, lakatos- és ácsmesterek szerelték össze. A repülőhíd viszonylag gyors átkelést tett lehetővé, s nagy előnye volt, hogy szinte egyáltalán nem zavarta a hajók mozgását. A komáromi híd építésének hírére Esztergom királyi város tíz polgára engedélyért folyamodott a Helytartótanácshoz, hogy saját költségükön hajóhidat építhessenek. Gramling József ácsmester 1840-ben nyújtotta be a hajóhíd tervét és költségvetését. A 40 hajóra építendő híd költsége négyszerese volt a repülőhíd költségének és fenntartása is jóval költségesebb volt, ezért az érsekség részletes forgalombecslést és gazdasági számításokat végzett, s ennek alapján úgy döntött, hogy 100 ezer forint kölcsön felvételével maga építi meg a hidat. Körültekintő előkészítés után kezdődhetett el a több mint 6 méter széles, gyalogjáróval is ellátott híd építése. Az ácsok 1841 telén is dolgoztak, így 1842 márciusában már készen állt a híd. Az 1848-49-es szabadságharcban e híd megsérült, majd felgyújtották és csak 1849 májusában adták át ismét a forgalomnak. A megnövekedett hajóforgalom és elsősorban a gőzhajózás miatt több szigorú szabályt hoztak a nyitási időre, a híd éjszakai kivilágítására, a gőzhajók érkezésének jelzésére. Az új híd fenntartása sok feladatot jelentett. A f apály a, a fakocka burkolat már 1900-ban javításra szorult, egy évvel később a fémszerkezetet is újra kellett mázolni. 1909-ben ismét elkezdtek egy több évig tartó pályaburkolatfelújítást, majd 1913-ban ismét át kellett festeni a vasszerkezetet. 1919. július 22-én a párkányi odal első nyílása robbanás következtében a vízbe zuhant. A szerkezet kiemelése 1921 nyarán történt meg, a végleges helyreállítás azonban csak 1926-ban készült el. 1938-39-ben időszakos hídvizsgálatot tartottak, melynek következtében 38 ezer szegecset kellett kicserélni, s a szerkezetet is újrafestették. 1944. december 26-án, miután Párkány bombatámadást szenvedett, a visszavonuló német alakulatok felrobbantották a híd középső három nyílását úgy, hogy két pillér is súlyosan károsodott. A több mint száz éve épült híd kevesebb, mint 42 évig üzemelt. A híd felrobbantása után nem sokkal a Vörös Hadsereg pontonhidat épített, ezt azonban már 1945-ben elbontották. A hajózást súlyosan akadályozó roncsok eltávolítására 1947-ben került sor. 1960-62-ben helyreállították a sérült mederpilléreket és elkészült a hajózás biztonságát szolgáló világítás is. Kezdeményezések a híd újjáépítésére 1964 májusában tárgyaltak először a magyar és csehszlovák szakemberek a híd sorsáról. Többszöri tárgyalás után úgy döntöttek, hogy 1975 előtt egyik fél sem kezdeményezi a híd rekonstrukcióját. Az ezt követő években a helyi szervek több ízben is felvetették a híd útépítésének szükségességét a minisztérium is vizsgálta az ügyet, döntés azonban nem született. A '90-es évek elején az Esztergom és Vidékében, majd más lapokban is számos újságcikk kezdte el szorgalmazni az újjáépítést, és folytatódtak a magyar-szlovák szakértői tárgyalások is. Megállapodás azonban nem született. A tárgyaláson résztvevők kezdeményezték a további szoros együttműködést, ennek érdekében a korábban Esztergomban létrejött Hídbizottsághoz hasonlóan Párkányban is létrejött a Hídbizottság. 1995-ben igen sok rendezvény igyekezett egyengetni a híd újjáépítésének ügyét. A tárgyalásokon a részletkérdésekben sikerült megállapodni, egyedül a hajózó nyílásokban a hajózási magasság, illetve a szerkezet alsó élének magassága volt a vitatott pont. Végre megszületett a megegyezés, ekkor kezdeményezték a Phare-segélyt is, amelyre a két érintett miniszter Brüsszelben beadta a közös kérelmet. 1995 decemberében született meg a döntés: öt millió ECU-t különítettek el a híd újjáépítésére. Fokozott ütemben folytatódtak a szakértői szintű tárgyalások, elkészültek az engedélyezési tervek, a szükséges dokumentumok. Ezt követően azonban a szakértői tárgyalások megfeneklettek. 1998 decemberében kezdődtek csak újból, abban a reményben, hogy a régóta áhított átkelés helyreállítása immár reális, elérhető közelségbe került. 1999. augusztus 25-én parafálták a híd újjáépítéséről és a kapcsolódó létesítmények megépítéséről szóló egyezményt. A két ország miniszterelnöke az egyezményt 1999. szeptember 16-án írta alá a Dunán, a felrobbantott híd pillérei között. 53 év, 4 hónap, 19 nap... Kijavítják a dunai hidat. Az el"mult héten Budapestről orosz katonai bizottság szemlét tartolt a felrobbantott esztergomi dunai hidnál. A szemle alkatmavai fényképfelvételeket késziíeiiek. Ezzel a szemlével egyidőben a szlovákiai oidalon -hasonló szemlét tartottak. Félhivatalos helyről nyert értesülés szerint a szemle a híd újjáépítésének előkészítése tárgyában történt. (Szabad Esztergom,1946. április 28.)