Esztergom és Vidéke, 1999

1999-09-09 / 36. szám

Megépül-e a holland üdülőfalu? Három évvel ezelőtt holland befektetők nagyszabású tervvel jelentkeztek városunkban a náluk oly népszerű üdülőfalu terveivel. Az önkormányzatnál kedvező fogadtatásra találtak, ki is választották az erre a célra nekik kedvező Sipoló-hegy környékét. Hasonló üdülőfalu épül Várgesztesen is, ahol száz házban már laknak. Ezek kétszintes, 122 négyzetméteres épületek, nyolc személy részére szolgálnak. Most épül újabb ötven ház, ezek magasabb igényt elégítenek ki, 185 négyzetméteresek lesznek. A napokban környékünkről és a megyéből több építőipari vállalkozás vezetője látogatott el oda. L.R. Steen, a beruházás főnöke, és Baráth Miklós, a Villapark Kft. ügyvezetője volt a házigazda (fényképünkön). A több mint kétmilliárdos beruházás révén a környék idegenforgalma megtöbbszöröződött, a faluba száz embernek munkát hozott. A kisközség polgármesterétől, Hartdégen Sándortól pedig azt is megtudhatták az építési vállalkozók: az üdülőfaluból befolyt adó néhány év múlva lehetőséget nyújt egy tornaterem és egy közösségi ház felépítéséhez. Az esztergomi helyzetről kérdeztük Szalma László önkormányzati képviselőt, aki ezt mondta: - Lesz-e Esztergomban holland üdülőfalu? Mi van az építkezéssel? Van egyáltalán az építés megkezdésének és befejezésének az Önkormányzat által szabott határideje? Ki a terület gazdája, tulajdonosa? Talán jobb lenne ha a város maga gazdálkodna a területtel? - ilyen és ezekhez hasonló kérdéseket és sommás megállapításokat éltem meg az elmúlt hetekben. Úgy gondoltam, hogy mindezeket megválaszolandó, a város polgárai tájékoztatása érdekében helyesen járok el, ha az üggyel kapcsolatban az alábbi nyilatkozatot teszem: A Világörökség része... „A virágok vetélkedése" a népköltészet, a népzene egyik ékessége. Léteznek azonban prózaibb versengések is, például a tócsák között. Az Árok utcai nevezetes pocsolyáról már régebben is megemlékeztem. Nos most vetélytársa akadt egy igazán preferált helyen - ahol sok turista is megcsodálhatja a Bazilika mellett, az ivókút körül. Meg kell hagyni, meglehetősen csinos körpocsolya. Nagy fejtörést okozhat egy szomjas, városunkba látogatónak, hogy gumicsizmát szerezzen be, ha inni akarna, esetleg hidat építsen a víz fölé. De hát ezek az alkalmi vizek nem hosszú életűek, nem tudnak tartósan tündökölni. Nem úgy azonban az utcai aszfalton keletkezett folyó. Annak aztán tartós utóélete van. Áz augusztusi bőséges esőzés után semmi sem rivalizálhat a Hősök tere - Árok utca - Angyal utca környékével: például az egyik reggel lelki szemeim előtt megpillantottam valakit, aki most nem Mikulás jelmezt öltött, hanem révészként jelent meg, hogy átsegítse a rendkívül csúszós iszaptengeren az idős vagy kevésbé idős polgárokat. Ugyancsak látni véltem serény férfiakat lapáttal a kezükben, akik nagy igyekezettel takarítják a még nedves hordalékot. De mindez csak a képzeletem játéka volt! Meg kell még említenem a hős csatornatisztító munkásokat híres narancssárgajárgányukkal - őket már a valóságból -, akik három napon át tomboló munkakedvvel tisztították azokat a csatornanyílásokat, melyek magasabban helyezkednek el és amúgy is lemegy bennük a víz. A tetők nem pontos visszaillesztésével azt is elérték, hogy maradjon emlék utánuk, a lakosság fülében... A hős dolgozókra visszatérve, úgy látszott, hogy ők a veszélyeztetett, mélyen fekvő részeket gondosan elkerülték, nehogy ott beavatkozzanak valamibe. Mindez arra enged következtetni, hogy városunk nem hagyja csak úgy veszendőbe menni természeti ritkaságait: utcai folyó, sártenger, por egymásba alakulása igazán különleges tünemény. Homoksivatag száguldozó kamionokkal és teherautókkal fűszerezve (egyedül a takarítógép szállhat velük ringbe a porkavarás művészetében) - méltó lehet arra, hogy a Világörökségre pályázzunk vele. Javaslom, kincsünket mutassuk meg külföldi vendégeinknek is! * Eszmefuttatásom, melyet még augusztus 18-án vetettem papírra, kiegészítésre szorul: másnap ugyanis némi változtatás történt a tüneményt illetően: a város tulajdonát képező hordalék egynegyedét csekély lelkesedéssel összekapirgálták (bizony már jól le volt ragadva!), háromnegyedét felkavarták, aztán megint felkavarták, végül meglocsolták. Néhány méterrel odébb azonban megőrizték az érintetlenséget. Vajon városunk álláspontja a természeti ritkasággal kapcsolatban igenlő vagy tagadó? Vagy olyan leleményes, mint az okos lány, aki vitt is ajándékot Mátyás királynak, meg nem is?... Sz.Á. Kedves Csipk Előd! írásait megkaptuk, köszönjük méltató sorait is! Sajnos azonban, városunk közállapotaival kapcsolatos észrevételeit mindaddig közölni nem tudjuk, amíg - mint ahogy arra már megkértük - nevét, lakcímét nem közli. Nem mi vagyunk a szokottnál kiváncsiabbak, hanem a sajtótörvény követeli meg ezt. Természetesen kilétét csak az Ön beleegyezésével, illetve a sajtó-, valamint az adatvédelmi (örvény által megszabott esetekben fedjük fel. Tisztelettel: az Esztergom és Vidéke Szerkesztői Műhelye Egy, az üdülőfalu létesítésével kapcsolatos képviselői interpelláció kapcsán a testület ad hoc bizottság felállítását határozta el, melynek elnökévé választottak. A bizottság májusban kezdte meg munkáját az üdülőfalu létesítésével kapcsolatos szerződések, ügyiratok áttekintésével, majd ezt követően polgármester urat is meghallgatta. Mivel az eredeti és a módosított szerződés egyik pontja értelmezése tekintetében a bizottság és a polgármester alapvetően más-más álláspontot képvisel, valamennyiünk tisztán látása és megnyugtatása érdekében a másik szerződő fél, a Cotas Hungary vezetőinek álláspontját is meg szeretnénk ismerni. Á vizsgálat rövid időn belüli és korrekt befejezése érdekében ennek a találkozónak a megszervezésére a napokban kértem fel dr. Könözsy László polgármester urat. (Pálos) Nem értem... Megütközve olvastam az Esztergom és Vidéke 33-34. számában Sz.B. Újabb képviselői tanácskozások című írásában a következőket: „Dr. Haller Zoltán többek között a Fesztergom szigeti koncertjének túlzott hajnali hangerejét kifogásolva az engedélyezéssel kapcsolatosan érdeklődött. Dr. Takács Márta jegyző szerint az engedély csupán éjfélig szólt, reklamáció viszont nem érkezett a polgármesteri hivatalhoz. Meggyes Tamás alpolgármester szerint az engedély is, a hangerő is rendben volt, a koncert nem vihető tovább a lakott területtől." Én egyszerűen nem értem: akkor most meddig szólt az az engedély? Merthogy a hangerő nem volt rendben, az biztos. Ezt többedmagammal egyetemben fültanúként állíthatom. A Kis-Duna sétányon lakom. Lakunk még ott jópáran. És július 23-25 között három éjszakán át képtelenség volt aludni. Egyébként felhívtak a Szentkirályi utcából (a város Tát felé eső vége), hogy hogyan is bírjuk, mert náluk úgy szól, mintha a szomszédban koncerteznének. A Kiss János utca végében is hallották. A vasútnál is. Meg az Irinyi úton. És a Szent-Tamáson. Ez lenne az a rendben lévő hangerő? Nagyon bíztam benne, hogy este 11, esetleg éjfél után csitul a zene. Nem csitult. Sőt. Ugyanis - mint utóbb megtudtam - a rendezők nemes gesztussal eleget tettek a Várszínház kérésének, miszerint pénteken és szombaton úgy 11-ig kicsit vennék lejjebb a hangerőt, hogy ne zavarják az előadást. Vasárnap viszont már nem volt előadás. Csak kialvatlan, fáradt, dühös esztergomiak, akik a harmadik álmatlan éjszakát kínlódhatták végig. Köztük gyerekek, idősek, betegek. Ez azért szerintem nincs anynyira rendben. Tudom, nem vagyunk egyformák. Ki ezt szereti, ki azt, ki Bachot, ki a Kába Szuflát. ízlés dolga. Jómagam azonban igyekszem kedvteléseimet úgy űzni, szórakozásaimat úgy szervezni, hogy ne legyen más terhére. Jó dolog, ha zajlik az élet a városban. Főleg így nyáron. Jó dolog az is, ha a fiatalok bizonyos rétege is szórakozási lehetőséghez jut városunkban. De épp a fiatalok azok, akik rugalmasabbak, könnyebben mozognak többek között ezért nem értem például, mért nem vihető a koncert távolabb a lakott területtől. Nem értem. Iszonyú hangerővel szólt a zene július 23,24,25-én. A víz ráadásul, tudvalévőn, fölerősíti a hangot. Nem vagyok már fiatal. Ez nem az én zeném. Miért muszáj akkor végighallgatnom három éjszakán át? Úgy érzem, személyiségi jogaimat sértő dolog, hogy saját lakásom négy fala között olyasmire kényszerítenek, amihez nem fűlik a fogam. Ismétlem, ez nem magánügy. Nem pusztán a magam nevében szólok. Ezt az engedélyügyet pedig váltig nem értem. Elég kétértelmű lehet, ha a jegyzőasszony szerint éjfélig szólt, az alpolgármester úr szerint pedig rendben volt, hogy hajnali ötkor is dübörgött a zene. Akkor most hogy van ez? Jó lenne, ha legalább egymás közt eldöntenék, mi és hogyan kerül a nyilvánosságra. És: vajon mit tartalmaz egy ilyen engedély? Tartalmazza egyértelműen, hogy a rendezvény meddig nyúlhat az éjszakába? Benne van az is, hogy hány decibellel szólhat a zene? És ha igen, az engedélykiadó ellenőrzi-e időnként, hogy valóban betartják azt? Kötelezi-e az engedély a szervezőket, hogy rendőri felügyeletet is igénybe vegyenek? Polgártársaim nevében kérek tehát mindenkit, aki illetékes, valahogy alakítsanak ki olyan kompromisszumot, amely senkit sem sért! Akkor talán tényleg rendben lesz minden. Várady Eszter