Esztergom és Vidéke, 1999

1999-09-02 / 35. szám

1999, szeptemberi Esztergom és Vidéke .. > Marista szerzetesek Bemutatjuk Szentgyörgymező plébánosát Mateo González Cerdán (39 éves) és Ramon Espasa Sancho (37 éves) szer­zetesek ezév tavaszán költöztek be a déli városrész peremén lévő Töltés utcába, a cigánysoron maguk vásárolta épületbe ­a Mária Iskolatestvérek Kongregációjá­nak házába. Mindketten diplomás taná­rok, laikus örökfogadalmasok, közössé^ f ;i hivatásuk az ifjúság keresztény neve­ése és oktatása Spanyolországból in­dultak, jókora kerülővel jutottat el ha­zánkba Mindketten jól beszélnek nyel­vünkön. (Fotónkon László atyával) -Alig ismerjük az Önök rendjét. Hon­nan ered? - Franciaországban Champagnat atya gyűjtötte maga köré a fiatal papokat Hármas céljuk volt: missziók, az oktatás és a katekizmus tanítása 1828-ban fog­lalták írásba alapszályunkat, jelképünk három szál ibolya, mely az egyszerűség­re, az alázatosságra és a szerénységre figyelmeztet A pápa 1863-ban hagyta jóvá rendünket alapítónkat idén avatta szentté II. János Pál Rómában. A szá­zadfordulón a világ minden táján meg­jelentek szerzeteseink, így Magyaror­szágon is: 1909-ben Orsován, később 1923-ban Budapesten a Vekeiie telepen. Később a belvárosban működött a híres Champagnat Iskola, a háború idején né­met fogságból szökött franciákat zsidó­kat menekítettek Az iskolát 1950-ben államosították, az itteni szerzetesek Franciaországba emigráltak. Közülük ma még kilencen élnek, Belány Ferenc hét éve velünk együtt jött Győrbe, ahol a Káptalan dombon telepedtünk le. Nap­jainkban a világ 76 országában mintegy 800 rend házunk „működik. - Mi történt Önökkel Győrben az el­múlt években? - A Szentlélek plébánián Benkovich Ferenc plébános szeretettel hívott min­ket a fiatalok közé. Ismerték múltunkat tudták, hogy egyikünk Afrikában az Elefáncsontparton, másikunk Katalóni­ában tevékenykedett. Az Apor Vilmos iskolában kezdtünk tanítani, majd a pasztorális csoportot vezettük. 12 hit­tankönyvet írtunk. Egy évvel ezelőtt fo­galmazódott meg, hogy spanyol és fran­cia tartományi segítséggel Esztergom­ban alapítsunk rendházat Paskai bíbo­ros főpásztor örömmel fogadta szándé­kunkat - Milyen terveik vannak városunk­ban? - Szeretnénk mielőbb bekapcsolódni a vallási életbe. Cigányok között la­kunk, s karizmánk szerint őket kell taní­tanunk a hitre, a tudományokra, vezetni a kicsiket és a nagyokat a lelki életben. A cigányok elfogadtak minket. Pénzt nem adunk, de tanúság tételünk sok min­denben erősségünk. Szeptembertől hit­tantanárként dolgozunk a Mindszenty iskolában. (>los) Közel egy éve, hogy Szentgyörgyme­ző népe új plébánost kapott templomába Varga Lajos személyében. A mosonmagyaróvári gimnáziumban érettségizett, utána öt évig fizikai mun­kát végzett az Erdőrendezési Vállalat­nál, majd elvégezte a sterilizáló tanfo­lyamot, és három évig az egész­ségügyben dolgozott 1971-től az esz­tergomi Papnevelde hallgatója, 1976­ban Lékai László szentelte pappá Ber­necebaratin két évig, Dorogon három hónapig mint káplán működött, Kemen­cén tíz évig, Taijánon kilenc évig volt plébános. (Kemencén a templom felújí­tásában kifejtett munkájért a községtől kitüntetést kapott.) Szentgyörgymezőre 1998. augusztus l-jén neveztek ki. Itt az első hónapok a kölcsönös ismerkedések jegyében teltek el. A korábban elnéptelenedett temp­lomban egyre több hívő jelent meg, kez­detben kíváncsiságtól, később már a plébános szimpatikus magatartása mi­att. Újraszervezte a felnőtt és az ifjúsági énekkart, segítette az első pénteki beteg­látogatási mozgalmat, a régi Rózsafüzér Társaság munkáját. Ha kellett, megra­gadta a kapát, a gereblyét, és az önként jelentkezőkkel együtt szépítette aj>lébá­nia környékét. Nemrég gyönyörű fehér Mária-szobrot helyezett el a Templom téren. Az Olvasókörben működő csopor­tokkal is felvette a kapcsolatot, ha hív­ták, megjelent rendezvényeiken, így a zászlószentelésen, a kiállításokon is. Különösen kedves gesztus volt tőle, hogy november l-jén a hívekkel együtt kivonult a templomból a II. világháború szentgyörgymezői áldozatainak emlék­táblájához, ahol imát mondott az eleset­tekért. December 20-án ugyanitt részt vett az emléktábla megszorúzásánál. Egyre inkább tapasztaljuk közveden kapcsolatát a hívekkel, de vajon ő ho­gyan érzi magát új „munkahelyén"? A plébános úr így válaszolt: - A kezdeti ismerkedések után úgy tapasztalom, hogy befogadtak Szent­györgymezőn, kedvesen köszöntenek fiatal és idős híveim egyaránt. A külön­féle egyházi és társadalmi megmozdulá­sokonfelhívásomra egyre többen jelen­nek meg. Jól érzem magam Szent­györgymezőn. Terveim között szerepel az egyházközség egyes csoportjainak — így a biblia társaságnak, a templomdí­szítő asszony-csoportnak - megerősíté­se, munkájuk fellendítése. Remélem, hogy közös utunkon továbbra is köl­csönösen támogatjuk egymást. Kedves Plébános Úr! Névnapja alkalmától jó egészséget további munkájához hitet, erőt kíván Önnek az Olvasókörben működő cso­portok nevében Bélay Iván Szentgyörgymező híreiből Időben szólunk Azoknak szól felhívásunk, akiknek szándékában áll jelentkezni októberben induló csuhézó tanfolyamunkra Időben be kell szerezni az április végéig tartó foglalkozásokra elegendő mennyiségű alapanyagot a kukoricacsuhét: vagy sa­ját földről, vagy más földjéről. Utóbbi esetet hasznos előre megbeszélni a tulaj­donossal...! A csöveket körülvevő levelekből a belsők a leginkább hsznosíthatók. Ha valaki kezdő csuhézó, akkor egy évadra egy nagyobb műanyagzsákra való alap­anyag elegendő. Ha már nem kezdőről van szó, hanem olyanról, aki otthon is tudja és akarja is végezni ezt a tevé­kenységet annak akár 2-3 zsákkal is érdemes gyűjteni. A fedőleveleket csak akkor lenet „szüretelni", amikor már szárazak! Vesszőgyüjtés Az Olvasókör nyersanyag-beszerző kirándulásra hívja azokat, akik részt kí­vánnak venni az októberben induló ko­sárfonó tanfolyamon, s nem akarnak kezdeti, esetleg még tétova alkotó mun­kájukhoz drága nyersanyagot vásárolni. Nyers vesszőket fogunk gyűjteni szak­ember segítségével a Duna-partján. A kirándulásra metszőollót vagy éles kést minden résztvevő hozzon magával, s érdemes - a hazaszállítást megkönnyí­tendő - kötözözsineget is tenni a háti­zsákba. A kirándulás időpontja: szep­tember 26. Találkozzunk 10 órakor az Olvasókörben! Aki teheti, jöjjön gépko­csival (nagy hasznát vennék a tetőcso­magtartónak!). Egyéb... A közelmúltban az Olvasókörben működő csoportok közül kettő is - a Nóklub és a Tájak, Korok, Múzeumok Egyesület - azonos célállomásra, Opusztaszerre kirándult. Jó hangulat­ban telt a napja mindkét csoportnak, Opusztaszer látványosságai sokadik al­kalommal is lenyűgözőek. Hazafelé megszakították útjukat: a TKM Egyesü­let a kisteleki Sport Étteremben, a Nó­klub a lajosmizsei Tanya Csárdában pó­tolta a felhasznált energiát. A „ Rózsa-bál" nevet kapta augusztus utolsó szombatján a Tájak, Korok, Mú­zeumok Egyesület által rendezett ma­gyarnóta est és bál. A fellépő énekesek­nek időként „besegítő" közönség igen jó hangulatot varázsolt az Olvasókör nagytermébe. Az énekesvendégek távo­zása után hajnalig tartott a tánc, Weisz János barátunk ismét biztosította a ha­sonló alkalmakkor tőle megszokott talp­alávalót. * * * Befejeződött a nyári rajz- és fafaragó szakkör. Augusztus 27-én 16 iskolás résztvevővel „paprikáskrumpli-partit" szervezett a két szakvezető - Kreivich Gyula és Nemes László - a gyerekek számára a Duna-partján. A játékos vetél­kedőkkel, fűzfasípok gyártásával tarkí­tott délelótthöz hangulatos befejezést biztosított - Meszes Balázs igazgató úr jóvoltából - az igazán bőségesen mért egytál étel. Az Olvasókör, a résztvevő gyerekek és szüleik nevében köszönetet mondok a két szakkörvezetőnek a más­fél hónapos önzetlen (mindkét szakkör ingyenes volt!) tevékenységéért! Polgár József Arckép A Géza Fejedelem Szakképző Iskola korábbi igazgatója, Sinkó Gyula nyug­díjba vonult A posztra pályázatot írtak ki, melyet Guláné Nádasi Valéria ok­leveles építészmérnök, mérnök-tanár nyert el. - Esztergomban mérnökként kezdte, mikor váltott a tanári pályára? - Szüleim bokodiak, ott tanítottak az általános iskolában, majd Győrben ze­neművészeti szakon érettségiztem. Bu­dapesten a műegyetem építészmérnöki karán 1974-ben diplomáztam. Itt, Esz­tergomban, a megyei tervezőirodában kezdődött pályafutásom, önálló mun­kámként megemlíthetem a vasútállo­más melletti szolgáltatóházat, Lábatla­non az EDASZ-telephelyet Kertváros­ban a Komtávhő-telepet. Férjhezmen­tem, két gyermekünk született, őket ne­veltem Féij em már akkor az ipari szak­munkásképzőben tanított, én is itt kap­tam állást először óraadóként én taní­tottam építőipari szakmai tárgyakat, majd 1983-tól főállásban foglalkozom a festőkkel, fényezőkkel, ácsokkal, aszta­losokkal, kőművesekkel, a cserépkály­hás- és kerámiaformázó tanulókkal. Közben megszületett harmadik gyer­mekünk, ekkor diplomáztam kitüntetés­sel a mérnök-tanári szakon. Iskolánkban szívesen segítettem a korábbi felújítási munkáknál, 1990 óta az építőipari mun­kaközösség vezetője vagyok A szak­munkásképző iskoja mellett felnőtteket is tanítok az OKTAV-ban. - Miként kívánja irányítani a megye egyik legnagyobb oktatási intézményét? - 16 éves tanári munkám során meg­ismertem a szakképzés minden problé­máját. Tisztában vagyok azzal, hogy mi­re s zárrathatunk. Tudatosítani kell a ta­nulókban, a pedagógusokban, a szülők­ben, hogy az iskola nem az iparban dol­gozó „berrabszolgák" képzesének a he­lye. Olyan szakmunkásokra van szük­ség, akik önállóan, jó színvonalon képe­sek dolgozni, és vállalkozóként kisipa­rosként is megállják a helyüket Ezért fontosnak tartom gyökereink megkere­sését, a hazafias és erkölcsi nevelést. Iskolánk névadója is ezt vallotta. Szeret­ném fellendítani iskolánkban a közössé­gi életet vetélkedők, sportversenyek, művészeti előadások, bálok szerepelnek terveink között. Támogatom a diákön­kormányzat sikeresebb működését is. Alapítványt hozunk létre a tanulók tá­mogatására. Az új rendszerű szakképzés tárgyi feltételeit is biztosítanunk kell az elkövetkező években. A győri műszaki főiskolával kialakult egy igen hasznos kapcsolat: ennek eredményeként a ná­lunk érettségizettek részére mérnök­asszisztensi képzést fogunk indítani. Gondolkodunk a technikusképzés beve­zetésén is. Számos teendő vár rám a tanműhelyek és a kollégium hasznosítá­sa terén. A jövőnk azon múlik, hogy a kikerülő szakemberek milyen szemlé­lettel, szaktudással rendelkeznek. Köte­lességemnek érzem, hogy e cél érdeké­ben mindent megtegyek... P.I.

Next

/
Thumbnails
Contents