Esztergom és Vidéke, 1999

1999-09-02 / 35. szám

8 Esztergom és Vidéke 1999. szeptember 2. Újra itthon a „Mont Blanc-csapat' Lapunk ünnepi számában rövid hírben közöltük, hogy három esztergomi ós egy komáromi fiatal augusztus 15-ón feljutott Európa legmagasabb csúcsára, a 4807 méter magas Mont Blancra (fotónkon, amely 4 300 méteres magasságban készült, balról jobbra: Bedecs Károly, Köhler Gyula, Bencze 2solt, Hiprmann Roland). Azóta a négy fiatalember szerencsésen hazaérkezett. Utjukról Bencze Zsoltot kérdezem. - Milyen érzés újra itthon lenni? - Egy ilyen út másként fest az indulás előtt, és teljesen másként látjuk most Hogy mire gondolok, azt csak az értheti meg, aki egyszer már szembenézett azokkal a körülményekkel, amelyekre a mi vidékünkön igazán felkészülni nem lehet. Kimondhatatlan újra látni a Dunát, a rétet, az őszbe hajló Előhegyet... - Milyen elhatározásból született a nagy vállalkozás? - Mielőtt kérdésére válaszolnék, engedje meg, hogy elmondjam: nagyon sokan voltak ott velünk, lélekben, a hegyek között, ami erőt adott ahhoz, hogy elérjük a célunkat. Magam részéről egykori tanáromat, Szekeres Jánost említeném, akinek bátorító telefonüzenete épp a csúcsra indulás előtt érkezett, valahol 4000 méter fölött. Szívből köszönjük! És most visszatérve a kérdésére: valamennyien évek óta gyakoroljuk a sziklamászást Tavaly ősszel a Juliai-alpokban, a 2864 m magas Trigláv északi oldalát szerettük volna megmászni, amely egy 1000 m-es egybefüggő sziklafal. Ez „csak" sziklamászás lett volna, száraz körülmények között, ám amikor a 2500 m köriili magasságban elkezdett havazni, feladtuk. Ugyanis havas körülmények között mászni teljesen más technikai felkészülést igényel, amivel mi ott és akkor nem rendelkeztünk. Itt merült fel bennünk - egy kicsit daccból is -, hogy meg kell „látogatnunk" Európa négyezres csúcsait, köztük persze a legmagasabbat Elkezdődött az információvadászat az interneten ... és egyszercsak Chamonixban találtuk magunkat, a csodálatos Mont Blanc lábánál. Meseszép hely. -Hogyan vezetett az útjuk a csúcsra? - A nemrégiben kiégett Mont Blanc alagúttól indul az a hegyi ösvény, amelyen - még zöld környezetben - haladtunk úgy 1800 m-ig. Innen már kopár sziklákon folytattuk az utat a 2300-2400 m-es magasságig. Egy korábbi sífelvonó betonbunkerében húztuk meg magunkat az eső elől, éjszakára. Csuromvizesen bujtunk bele száraznak és melegnek vélt hálózsákunkba. Nyugodt éjszakánk volt, így pihenten indultunk neki az aznapi távnak, ami csak egy közel 800m-es szintkülönbséget jelentett. Hamar elértük az állandó hóhatárt (2800m), majd felvéve hágóvasainkat, a Bossons-gleccseren haladtunk felfelé. Több hegymászóval is találkoztunk, akik fáradtan, de barátságosan köszöntek. Aznapi célunkat, a 3051 m-en fekvő Grands-Mulets menedékházat kora délután értük el. Itt már nagy volt a nyüzsgés, egy olasz hegymászócsapattal éjszakáztunk, de igazán pihenni nem tudtunk. A harmadik nap már nehezebben ment, számomra ez volt a legkimerítőbb. Kezdtek előjönni a hegyi betegség apró, de annál kellemeüenebb tünetei: fejfájás, hányinger, talán légszomj is, szóval amire felkészültünk elméletben, de amiket mégis nehezen viseltünk. Szerencsére, nem egyszerre mindegyikünknél, hanem „felváltva", így mindig akadt köztünk, aki a többieket biztatni tudta. Persze, meg is állhattunk volna a 3 800 m-en levő Gouter menedékháznál, de hajtottuk magunkat, mert az időt itt már kiszámítani nem lehet. Tehát nekivágtunk a meredekebb oldalnak, át a gleccsereken. Végül kimerülten a 4 362 méteren lévő Vallott-konténerházig jutottunk. Nos, ez az a hely, ahol senki sem alszik meg szívesen. Nem is volt rajtunk kívül csak három belorusz, ők előzetesen a Kaukázus szikláin edzettek... Olyan hideget, amit azon az éjszakán éreztünk, még soha nem tapasztaltunk. A negyedik reggel szikrázóan sütött a nap, de 60-70 küométeres sebességű szél fújt. A három belorusz azonban nekivágott az utolsó szakasznak. Nemsokára az egyik visszatért, feladta. Egymásra néztünk, s valószínű mindegyikünk arra gondolt: ha ez a sporttárs, aki a Pamírban edzett és mégsem vállalja, mi hogyan döntsünk? A magam részéről úgy: nem indulok! Társaim viszont nekivágtak... Láttam őket, ahogy lassan közelednek a csúcs felé. Azt az érzést.. És én is elindultam, egyedül. Aztán visszafordultam, egyedül mégse... -És a sors mégis elégtételt akart... -Igen. Egy ember jött felfelé, szintén egyedül. Egy ember, aki nem is olyan rég - a tévében mi is láthattuk - léghajóval körberepülte a földet. O volt, az a svájci... Soha nem mászott hegyet, most ezt is megszerette volna próbálni... A csúcsot így már együtt másztuk meg. A fent készült fotót most várom: az alatt a lobogó alatt állunk, amely léghajóját a világkörüli úton „felségjelezte". A határtalan szabadság szimbólumaként... (Pálos) A Vasas vitte el a kézilabda kupát Szombaton a Dobó tornacsarnokában rendezték meg az Autoplus Kupát, melynek keretében jó meccseket láthatott a nagyszámú közönség. Eredmények: Tatabánya - Esztergom 17:16, Chirana - Vasas 14:18, Vasas - Tatabánya 25:14, EKSE - Chirana 16:14, Tatabánya - Chirana 21:18, Vasas - EKSE 21:17. Végeredmény: 1. Budapesti Vasas, 2. Tatabánya, 3. Esztergomi KSE (Körmöczi, Balogh, Kőszeghy, Sipos, Kertész, Garai, Minárovics, Nagy M., Nagy K., Füsi, Fekete A., Csuk, Zöld, Mihály, Torőcsik, edzők: Éber és Henger), 4. Chirana Prema (szlovák). A díszes kupát Erős Gyula cégvezető adta át a fővárosiaknak. Indul a rögbi szezon A bajnokságot nyert Esztergomi Vitézek Rögbi SE zsúfolt őszi program előtt áll. Négy fronton (NB I, NB H, juniorok, kadétok) hétről-hétre bajnoki mérkőzéseik lesznek, indulnak a Magyar Kupában és beneveztek az európai bajnokcsapatok küzdelmeibe is. Vasárnap délután 14 órakor a Koiping pályán fogadják a szegedieket az NB 11-sek és a juniorok. Triatlon bajnoki érmek Nagyatádon rendezték meg a hosszútávú országos bajnokságot A 380 méteres úszás, a 180 km-es kerékpározás és a 42 km-es futás teljesítése szinte emberfeletti erőfeszítést igényelt Erős Anikó, az Esztergomi Triatlon Klub versenyzője 10 óra 42 perc 02 másodperces teljesítménnyel másodikként ért célba a fővárosi Spiegel Judit mögött. A Fadd-Domboriban rendezett versenyen a gyermek korcsoportban Turcsányi János győzött, a Turcsányi-KreiszMiavecz összetételű csapat második lett. A táv itt 300 m - 12 km - 3000 m volt. Az ifik között (500 m - 20 km 5000 m) Rendes Csaba második lett, a váltóban a Rendes Csaba-Baksa AttilaTurcsányi János összetételű csapat bronzérmet hozott. Hazai siker Harmadik alkalommal rendezte meg az Esztergomi Sakk Club a Szent István Kupa nemzetközi sakkversenyt. Végeredmény: 1. Burghardt J. (Esztergom - 7,5 pont), 2. Meixner F. (Zoltek Nyerges újfalu - 7), 3. Malatinszky Cs. (Esztergom - 7), 4. Balázs A. (Zoltek Nyergesújfalu - 6,5), 5. Óravetz F. párkány SK - 6), 6. Horváth I. (Esztergom - 6). A legjobb ifjúsági Vass Viktor (HÜSI Budapest - 5,5), a legjobb amatőr Tóth Tamás (Tatabánya-kertváros - 5). A kupákat és az ajándékokat Szűcs György, az IPOSZ elnöke, az Esztergomi Sakk Club tiszteletbeli elnöke adta át A rendezvényről elmondható, hogy kinőtte a Zöldházat. A rendezők remélik, hogy a jövőben a verseny bekerül a városi programba és a Szent István Napok egyik eseménye lehet. Az EFC újabb két győzelme Az NB Hl Duna-csoportjában hazai pályán fogadta két ellenfelét az EFC. A harmadik fordulóban a nagyszerű játékerőt képviselő és a Magyar Kupában a legjobb 32 közé jutott bodajkiakat láthatta a közönség. Jeszenszky, Farkas, Turcsányi, Szegvári, Szalai, Bökő (Kneiszel), Lalusz, Sabján (Tóth L.), Toronyi, Jávor, Tauber (Győri) összeállításban játszott a hazai csapat és az első játékrészben bizony a vendégek vezethettek volna, de helyzeteiket elpuskázták. Szünetben Baranya edző dorgálta játékosait, és javult is a játékuk. A 75. percben Lalusz egyéni játék után pontosan passzolt Győri Tamás elé, aki kihasználta a helyzetet (1:0). A győzelem főrészese Jeszenszky kapus volt, mellette Turcsányi, Jávor, Lalusz és a gólszerző dicsérhető. A 4. fordulóban az adonyiak inkább a védekezésre összpontosítottak, így többnyire az EFC birtokolta a labdát Igaz, az első félidőben mindössze egy gólra futotta, a 11. percben büntetőből Jávor szerzett előnyt. A második játékrészben Nagy J. és Brandhuber is játéklehetőséget kapott a múlthetiek mellett. A 73. percben Győri lőtt a hosszú sarokba (2:0), majd a 78. percben Toronyi bombázott a kapuba (3:0). A két győzelem ellenére Baranya edző továbbra is elégedeüen a csapatjátékkal. Igaza van, mert hiányzik egy irányító középpályás, és a csatársor játéka is meglehetősen kiismerhető. Szombaton a rutinos Pénzügyőrökhöz utaznak a pasaréti pályára, ahol mindig nehéz meccs vár a vendégcsapatra. ESZTEECOH ísTDÉKE Megjelenik Esztergom Város Önkormányzatának támogatásával * Főszerkesztő: BENCZE CS. ATTILA Telefon: 06 (30) 953-65-38 * Szerkesztő főmunkatárs: Szánthó Barna Munkatársak: Bánhidy László, Koditek Pál, Nagyfalusi Tibor, Pálos Imre, Sebő József (Veszprém), Szállási Árpád dr. Szerkesztőság: Esztergom, Bajcsy-Zs. u. 4. Telefon/fax: 06 (33) 401-601 Felelős kiadó: Dr. KÖNÖZSY LÁSZLÓ polgármester Kiadó-megbízott: Gran Tours, Esztergom, Széchenyi tér 25., Pf. 148. Tel ./fax: 06 (33) 413-756 Nyomda: D-PRINT HU-ISSN 0864-7054