Esztergom és Vidéke, 1999

1999-08-05 / 31-32. szám

A könnyűzenéé volt a főszerep Angol zene a Bazilikában Már több nyáron élvezhette az esztergomi közönség néhány Angliából jött ifjúsági zenekar hangversenyét Idén augusztus l-jén vasárnap délután a Buckinghamshire Fúvószenekar látogatott el városunkba és adott koncertet. Ezekről az itt fellépett zenekarokról elmondható, hogy profi szinten muzsikálnak és nagyon érdekes programot mutatnak be, olyan számunkra ismeretlen, vagy ritkán hallható művek csendülnek fel a kezük alatt, amelyek budapesti főszezoni koncerteken sincsenek műsoron. A nyári hangversenyek iránti érdeklődés változó intenzitású Esztergomban, de a mostani eseményre - a jó szervezés következtében (Marta Lindop Promotions és az esztergomi Cathedralis Tours) sok ember volt kíváncsi. A Máltai Szeretetszolgálat Esztergomi Csoportjának ajánlott jótékonysági koncert műsorösszeállítása igazi „angol levegőt" árasztott az együttes nagyrészt hazája kortárs szerzőinek kompozícióit adta elő. A12 éve alapított Buckinghamshire Fúvószenekar tagjai lelkesen és tehetségesen muzsikáló fiatalok, amatőr és hivatásos zenészek egyaránt vannak köztük. Karmesterük Duncan Slubbs. A program három fő pillére épült, három nagyszabású kompozíció hangzott el - Edward Gregson: Festivo, Philip Wilby: Eufónium concerto, James Bames: III. szimfónia utolsó tétele - ezek között pedig hangulatos rövidebb művek szólaltak meg, címükben is angol jellegükre utalva: Malcolm Arnold: Három angol tánc, Alfréd Reed: Fantázia egy angol népdalra és Percy Grainger: Angol kertek. A zenekar meg tudta úgy oldani elhelyezkedését, hogy a Bazilika akusztikája „viszonylag jól viselkedjen", egyedül az eufónium (mély fekvésű rézfúvós hangszer: baritonkürt) szólója mosódott egy kicsit össze - a hallgató számára - a zenekari háttérrel. A szólista a fiatal, de már nagy karriert befutott Mark Bousie volt. Respighi: A Via Appia fenyői c. művében a zenekartól távol, a Bazilika különböző pontjain helyezkedett el két-két trombitás, illetve harsonás érdekes hatást keltve. A 16-17. század angol udvari zenéjét idézte fel Byrd: Oxford grófjának indulója, s ez a régi zene nagyon jól illeszkedett a modern kompozíciók közé. A közönség lelkesen ünnepelte a koncert szereplőit Jövőre is örülnénk hasonló hangversenyeknek! Szendi Ágnes Nem szeretem ezt a szót: könnyűzene. Nem a műfajt hanem a műfaji kategórizálást. A határvonalak elmosódnak ugyanis a komoly- és a könnyűzene között Mozart is írt könnyűzenét (tánczenét), Gershwin komolyzenével (szimfóniával) is előrukkolt, s bizony sokszor a könnyűnek ítélt dzsessz is lepipálja művészi igényességben a komolyzene néhány mostani képviselőjét Egy Verdi vagy Puccini opera-ária mennyivel „komolyabb" például a Macskák némely szívbemarkoló dalánál?! No és itt van a Hair!... Pénteken, szombaton és vasárnap. Pénteken a szemerkélő eső ellenére dugig megtelt a Várszínház nézőtere. Aztán egyre inkább kezdett hullani az „égi áldás", de a Debreceni Musical Színház fiatal és nagyon tehetséges művészei rá se hederítettek. A nézők többségét védte ugyan az esernyő, ám a színészek az első felvonás végére bőrig áztak. De sem ők, sem a nézők nem tágítottak. Kell ennél nagyobb elismerés?! Kell ennél nagyobb összhang színpad és nézőtér között?! Az eső egyre vigasztalanabbul esett, így a szünet után már lelketlenség lett volna az agyonázott prüsszögő művészektől a folytatást kémi. A nézők nagy része is elázott, s abban a reményben siettek haza - velem együtt - egy kiadós „kalapkúrára", hogy talán megkönyörül rajtuk a Várszínház vezetősége. így is lett: a szombati - ugyancsak zsúfolt nézőtér előtt, de kellemes időben játszott előadás után, éjfélkor az „elázott" nézőknek s más érdeklődőknek megismételték a csodálatos musicalt. A Hair témája, gondolom, közismert filmen csaknem mindenki látta annak idején. A jóléti társadalom lelketlensége és az értelmetlen háború ellen lázadó, az élet értelmét nem lelő, a kábítószerekhez menekülő hippinemzedék önvallomása ez a mű, telisteli magával ragadó dallamokkal. A színészek énekhangja várakozáson felüli, a rendezés, a koreográfia mesteri, s csak emeli a produkció értékét hogy mindezt egy kis színpadon kellett megoldani az együttesnek. Ugyanezen a három napon a Prímás-sziget szabadtéri színpadán is a dzsessz-zenéjé volt a főszerep. Az ország ismert 6 kevésbé ismert popzenekarai adtak randevút az esztergomi és környékbeli fiataloknak. AFesztergom '99 legsikerültebb rendezvényének bizonyult ez a koncert-sorozat bár el kell ismerni, a Széchenyi téren is ezrek szórakoztak a különböző programokon (fotónkon). Több mint háromezren látogattak el a Szigetre ahol a szokásos nézőtér helyett asztalok és padok, étel- és italárusító helyek várták a zene szerelmeseit. Szólt a blues, a raggtime, a rock, s olyan kiváló együtteseket is láthattunk, mint az országosan ismert Tűzkerék, a Ladánybene 27, a Heaven Street Seven, vagy Ferenczy együttese, a Herfli Davidson. Számomra kellemes meglepetés volt hogy nem észleltem nyomát sem a pop-koncertek megszokott extravaganciájának. Ami viszont kissé zavaró lehetett - főleg a közelben lakó és aludni vágyó esztergomiaknak az, hogy még hajnali háromkor is teljes hangerővel bömböltek a hangszórók. Jómagam még a város másik végén is hallottam. Jól lenne ilyenkor egy kis kölcsönös tolerancia. Mindenesetre ezen a hétvégén a rendezőket - a várszínháziakat és a szigetieket egyaránt - dicséret illeti! Szába Fúvószenekarok parádéja Táton Szombaton este zsúfolásig megtelt a tátiak művelődési háza, hiszen a nagyszerűnek ígérkező fúvószenekari koncert sok idegent vonzott Olaszországból a déltiroli Tramin város fúvó szenekara, valamint a Táti Német Nemzetiségi Fúvószenekar adott látványos műsort. A kezdet is megható volt. A tátiak játszották a déltiroli himnuszt majd a Bürgerkapelle Tramin 55 muzsikusa szólaltatta meg nemzeti himnuszunkat. Rövid köszöntők után a műsor első részében a tátiak pergő ritmusú indulókat sváb muzsikát játszottak. Ezt követte a vendégek közel egyórás non-stop programja. A déltiroli népzenétől, az észak-amerikai nagyzenekari műveken át a dél-amerikai szambáig fantasztikus repertoárt mutattak be. A műsor második órájának a végén újra együtt szólalt meg a két zenekar. Felváltva vezényelt Kari Hanspeter főzeneigazgató, trombitaművész, valamint Zagyi István, a Honvéd Központi Fúvószenekar és a tátiak karnagya. A német zenészek Kanepelle Ludwig elnökletével négy napot töltöttek megyénkben. Turistautat tettek városunkba, a Dunakanyarba, a fővárosba és a Hortobágyra. A táti koncerten kívül térzenét adtak a Budai Várban, ahol ugyancsak többszázan élvezték a nemzetközi hírű együttest. A nagyszerű kezdeményezésért, a zenei turizmus szervezéséért sokat tett a táti Musik Land Utazási Iroda, akiknek szervezésében az elmúlt hétfőn este itt városunkban a Belvárosi Templom előtti téren élvezhettük a belgiumi kettenisiek pattogó fúvószenéjét Rózsavölgyi Károly, az utazási irodavezetője kérdésünkre elmondta, hogy augusztus 20-án újabb vendégzenekart, az erdélyi-partiumi sváb fúvóshagyományokat ápoló kaplonyiakat hallhatjuk itt, a Várhegyen, illetve a Prímás-pincénél. Nemzetközi kamarazenei tábor Nyolcadik alkalommal rendezték meg a Városi Zenedében a fiatal muzsikusokkamarazenei táborát, melyet hagyományosan Baranyai Irén tanárnő vezetett. A több mint ötven résztvevő egy hetet töltött nálunk, zenetörténetet, népdalokat hangszeres zenét tanultak, zenés színművet tanultak be és adtak elő, koncertjük volt a Keresztény Múzeumban. Esztergomon kívül jöttek a fővárosból, Vácról, Miskolcról. A finnországi testvérváros Espoo ösztöndíjával hárman - Suri Maaria Ollila (gitár), Elina Eskela (hegedű), Liina Veijola (cselló) - élvezték a tábor nyújtotta örömöket, Angliából Dávid Manzel érkezett. Az önköltséges, bentlakásos, teljes ellátással járó zenei táborban Daragó Rita, Frank Éva, Ferenczi Győzőné, Klinda Magdolna, Kriska Károly, Kovács Andrea, Nagy Éva, Papp Zsolt, Pappné Pohner Hedvig, Petróczi Csaba, Reményi József, Reményi László, Reményi Károly, Udvar diné Pásztor Ágnes vezette az egyes hangszeres foglalkozásokat A tolmács és az idegenvezető Reményi János volt Július 31-én este jó hangulatú színdarabbal és bállal zárult a Zenede tábora. PX Ezredévi búcsú" Július 24-én a Tökházban nagy buli volt az,Ezredévi búcsú" a 60-as, 70-es évek zenéjéről, az akkori rock and roll korszakról adott átfogó képet. Olyan zenekarok működtek közre, amelyek még most is jó muzsikát szolgáltattak a mintegy hatszáz jelenlévőnek. Bemelegítésül a Neoton zenekar visszaidézte a felejthetetlen Ötórai teákat és a dorogi MUKI-bulik varázsát. A Beatles és a Rolling-kornak a nagy csapata, a Strigon együttes is hozta jó formáját. Az őket követő FOURS lendületesen játszott, a parkettán nem volt már hely a táncolóknak. Jól jött a szomszéd helyiségben lévő TV-kivetítő, ahol 6 képernyőn ment a műsor. A ZÉRÓ adta talán a legjobb összhatást profi zenészeivel, akik már éjfél után kerültek színpadra, de a közönség fáradhatatlanul táncolta végig az éjszakát A házigazda Memory Band adta meg az egész est alaphangulatát és a végén mintegy keretbe foglalta a mondanivalót. Amerikából, Svédországból és Prágából is jöttek haza egykori barátok a rendezvény kedvéért.