Esztergom és Vidéke, 1999

1999-06-17 / 24. szám

1S99. június 17. Esztergom és Vidéké örvényes kultúrházában „Árpád vezértói Göncz Árpádig" címmel kiállítás nyüt a magyar államfők portréiból, melyet Molnár András tanár állított össze és mutatott be. Július 23-tól következik a folytatás Biatorbágyon, ahol szintén őstörténeti és népművészeti tábort fognák rendezni, melyre külön szeretettel várják az esztergomi érdeklődőket is. D.L. tattam őket, hogy a méhektől mentes részen nyúljanak ujjukkal a mézes sejtekbe, és kóstolják meg a friss mézet. A bátrabb fiúk hozzákezdtek, de a lányoknak nagyobb bíztatás kellett. Végül mindegyik vette a bátorságot, nyomkodták a mézeskeret sejtjeit és szopogatták a csordogáló mézet ujjaikról. Mindenkinek ízlett. Klotz József Közepes színvonal Június 8-án délután a Szent István gimnázium dísztermében - imponáló környezetben és kellemes külsőségek közepette - rendezték meg a középiskolások Balassa Szavalóversenyét. A vetélkedő egyik érdekes újítása, hogy az egyéni verseny mellett csapatversenyt is hirdettek, ami még izgalmasabbá tette a küzdelmet. A háromtagú zsűri - Csikász István, Nagyfalusi Tibor és Szánthó Barnáné - közepesnek ítélte a színvonalat, különösen a kötelezően előírt Balassa-verseknél hiányolták az elemzésen alapuló átélést. E versek inkább a „férfinemnek" kedveznek, így érthető, hogy a ferencesek csapata fölényesen nyerte a vetélkedőt, sőt az egyéni verseny hat díjazott helyéből is megszereztek hármat - ami persze nemcsak férfi mivoltuknak, de átéléssel teli versmondásuknak is köszönhető. A többi iskola számszerint heten - csak lányokat küldött a ,ringbe", közülük Csernus Elza tetszett leginkább, ő végül is a harmadik helyet szerezte meg. A könyvjutalmakat - a városi könyvtár és a megyei levéltár ajándékait -, valamint a díszes okleveleket dr. Magyar György, az Oktatási Bizottság elnöke adta át. A győztes csapat emellett egy háromszemélyes vacsorameghívást kapott a Prímás Pince vezetőjétől, Ember Istvántól. A vetélkedő végeredménye: - csapatversenyben: 1. Ferences gimnázium (50,5 pont), 2. Árpád-házi Szent Erzsébet Szakközépiskola (41,8), 3. Szent István Gimnázium (39,7), 4. Dobó gimnázium (38,1), 5. Bottyán János Szakközépiskola (37,9), 6. Berzeviczy G. Közgazdasági Szakközépiskola (26,9). - egyéni versenyben: 1. Árendás Csaba (18,5 pont), 2. Andrássy Máté (16,9), 3. Csernus Elza (16,1), 4. Vágvölgyi Péter (15,1), 5. Silling Vera (15,0), 6. Kacser Melinda (14,8). Hunor - Magor tábor örvényes. A Balaton északi partjának talán legkisebb, de legromantikusabb települése Balatonfüredtől kilenc kilométerre, a festői tihanyi öbölben. Ott rendezték meg június 11. és 13. között a Hunor-Magor őstörténeti tábort. Szervezői politikai pártoktól független kanadai, illetve magyarországi - biatorbágyi - üzletemberek, néprajzosok. A háromnapos táborozást ugyan nem fogadta kegyeibe az időjárás, ennek ellenére sok hasznos előadás, népzenei bemutató, őstörténeti vita hangzott el. Fellépett többek között Csurka László színművész Dzsida Jenő, Reményik Sándor és Juhász Gyula verseivel. Az esztergomi Balassi napokról jól ismert énekművész, Kuncz László a magyar középkor históriás énekeiből adott ízelítőt. Szőke István Attila pomázi versíró, a hun-avar-magyar folyamatosság jegyében fogant bravúros nyelvi szójátékait mutatta be. L. Kecskés András a magyar zene ősrétegeit elevenítette fel. Alex, a német származású igric, sámánénekeket és csángó dalokat adott elő, Petrás Mária moldvai csángó énekes közreműködésével. Kisiskolások méh-nézőben A Mindszenty általános iskola 1/b osztályos tanulói jöttek el hozzánk Styevola Aranka tanító néni vezetésével, hogy megtekintsék a méheinket. A méhekról tanultak a gyerekek, s szerették volna közelebbről is megismerni életüket. Legkisebb unokánk, Tóth Szálkái János említette az iskolában a méhcsaládjainkat. Előkészítettem részükre két üvegben néhány dolgozó- és hereméhet, hogy lássák az alaki különbséget a rovarok között. Kíváncsian, óvatosan figyelték a kaptárak kijáróinál szorgoskodó őröket, a kiszálló és a teherrel (mézzel és lábukra csomozótt virágporral) érkező méheket. Megmutattam nekik a viasztömböt, a műléppel hálózott kereteket, a mézpörgetőt, a mézfedelező villát és tálcát. Majd a fújtatós füstölő begyújtásával, méhész-álarccal fölszerelve, Jánoska unokánk segédkezésével az egyik kaptárból kivettük egy méztéri hizlalt keretet, a rajta ülő méhekkel együtt. Odavittem a gyerekekhez. Először elhúzódtak, majd közelebb jöttek. BizFELHÍVÁS! HASZNÁLT TANSZEREK GYŰJTÉSE 1999. június 21-től julius 2 -y munkanapokon 10 13-ig az e-sztergorrv MSZP i'OCJáb*'(Esztergom Kossuth L l .V teiefor 400 458: Karúnk minden diákot, hogy vaia:v.e. nvi fe't-c-t _>• — , tanszerét hozza el. hogy SEGÍTHESSÜNK AZOKNAK AKIKNEK Ne M ALI MÓDJUKBAN VÁSÁROLNI a következő tanévre új táskát, tolltartót <ro- íjie*** . füretborítót. tornaíuhát. matrózbk r. (vagy bármi mást. amiS; is^oiábarSEGÍTS, HOGY SEGÍTHESSÜNK! Tapiónak hívták kedves nyelvészettanáromat az ELTE finn nyelv és kultúra szakán, s bár róla is rendezhettünk volna vetélkedőt (fantasztikus figura, most Joensuuban tanít - amikor épp nem Angliában vagy az USAban), de az a versenyünk, amiről írnom kellene, nem Tapio Hokkanennek állított örök emléket. Ennek témája ugyanis Finnország földrajza, gazdasága és kultúrája volt. Az apropót az adta, hogy 1974-ben, tehát éppen 25 évvel ezelőtt köttetett meg Esztergom testvérvárosi szerződése a finnországi Espooval (utóbbi akkor még csak 2 éve volt város, mára 200.000-nél több lakosa van!), majd 5 évre rá megalakult a testvérvárosi baráti kör. Az ünnepi évfordulóra a két város egyesületei több rendezvényen is megemlékeznek. Ezek sorába illeszkedik a Tapio nyomában című vetélkető is. A januárban meghirdetett műveltségi „erőpróbára" 7 középiskolából 24 csapat, összesen 72 diák jelentkezett. Komoly pluszmunkát vállaltak magukra a fiatalok (erre több csapat hamarosan rá is döbbent, és visszalépett): először is kaptak egy 4 oldalas irodalomjegyzéket, mely tematikusán csoportosítva a feldolgozandó témákat, jelentős mennyiségű szöveganyag elsajátítását várta el az indulóktól. Februártól áprilisig egy 5 részből álló előadás-sorozat (Dr. Lisztóczky László: A Kalevala fogadtatása Magyarországon:; Ocskay Gyula: A finn történelem főbb jellegzetességei és a Ki is az a Tapio? »ooooooooMao8aa(yyioo«)^^ téli háború; Rigina Turunen: Ilyenek a finnek; Koppányi Miklós: A karélianizmus ésAkseli Gallén-Kallela művészete; Szegedy Csilla: A finn irodalom irányzatai a XX. században) keretében részletesen is megismerkedhettek a megadott témák némelyikével. Mindezen ismeretek birtokában került sor április 17-én írásbeli selejtezőre, ahonnan 6 csapat (3 berzeviczys, l-l Arpád-házis, dobós és frankás) csapat jutott a május 29-ei televíziós döntőbe. Itt a versenyzőknek számot kellett adniuk Finnország történelméről, művészet- és irodalomtörténetéről, gzdaságáról és sportjáról, földrajzáról és a finnek szokásairól szerzett ismereteikről, művészeti alkotásokat és épületeket kellett felismerniük képről (illetve hangról) stb. A háromtagú zsűrit (Szíj Enikő egyetemi decens, a Finnország című útikönyv és művek szerzője, Peregi Dóra, a magyarországi finn nagykövet személyi titkára és tolmácsa, valamint Homor Imréné, Mónika néni, baráti körünk egyik alapítója és máig motorja), szóval a zsűrit is meglepte a megjelent csapatok felkészültsége. (Szíj Enikő tanárnő négyszemközt meg is jegyezte, hogy az egyetemi vizsgákon a hallgatói „mint pl. én is", szóltam közbe ekkor - gyengébben szoktak szerepelni. ,,No, majd lesz még közülük egy-kettő a tanárnő hallgatója!" - de ezt már csak gondoltam, amúgy bosszúból.) Nem kis teljesítmény középiskolai tanulmányok mellett ennyi mindent ilyen jól megtanulni! Öt" csapat mégis igazságtalannak érezhette a zsűri döntését, hiszen csak az első helyezettek (a dobósok: Prantner Magdolna, Szentgyörgyi Anna és Tóta Attila) utazhatnak (szeptemberben) egy hétre Espooba (a Finnair és a Nokia jóvoltából sietve hozzáteszem, a közvélekedéssel ellentétben a Nokia nem j apán cég, hanem finn). A második helyezetteket (a frankásokat: Katona Kolost, Bali Ákost, Bóna Pétert) „csak" a budapesti finn nagykövetség látja majd vendégül ősszel. A többi csapatnak a nagykövetség, a Finnair, a Nokia, a Polar Kiadó, az espooi Finn-Magyar Baráti Társaság, Homor Imréné és Sörös Gáborné által felajánlott (nem kevés) ajándék volt a jutalma a felkészülésért (Legfőképpen a harmadik helyezetteknek, a berzeviczys Csonka Andreának, Freigang Istvánnak és Szalma Gyulának). Külön jutalomban részesültek a felkészítő tanárok: Bánhidy László, Kárpát Csabáné, Konrád Gábor és Lőrinc Lívia. A vetélkedő sikeréhez nagyban hozzájárult, hogy a város Kulturális és Idegenforgalmi Bizottsága anyagilag tudta támogatni a televíziós közvetítést, aminek költségeit döntő részben (még igy is) az Esztergomi Városi Televízió vállalta magára (így támogatva a rendezvényt). Külön köszönettel tartozom DurzákAnna tanárnőnek és a Revontulet együttes megjelent tagjainak, amiért verssel, illetve dallal színesítették a műsort; Hegedűs Bettinának, Korompai Istvánnak, Szegedy Csillának és Dávid Veronikának a vetélkedőn és annak előkészítésében nyújtott segítségükért; a baráti kör tagjainak, Deutsch Rudolfnénak, Homor Imrénének, dr. Parais Lajosnénak, Uzsókiné Zitek Évának az enni- és innivalók biztosításáért; Lengyel Károlynak, Meggyes Miklósnénak és Horváth Bélának a helyszínek rendelkezésünkre bocsátásáért; a feleségemnek sok álmatlan éjszakám és következményeinek elviseléséért; és a Jóistennek a még május 29-én délelőtt fél 10-kor is felmerült (akkor megoldhatatlannak látszó) problémák megoldásában nyújtott hathatós közreműködéséért. Ja, és Tapio! Nos, ez a pogány finnek erdőistenének volt a neve, s azért választottam a vetélkedő címéül, mert testvérvárosunk leghíresebb kerülete (ahol az épített környezet tudatosan a természet adta formákat követi) éppen erről az istenségtől kapta nevét Tapiola Espoo és Finnország egyik jelképe. (Aminek mi csak a nyomában kullogunk...) Ocskay Gyula