Esztergom és Vidéke, 1999

1999-06-17 / 24. szám

1S99. június 17. Esztergom és Vidéké örvényes kultúrházában „Árpád vezértói Göncz Árpádig" címmel ki­állítás nyüt a magyar államfők portré­iból, melyet Molnár András tanár ál­lított össze és mutatott be. Július 23-tól következik a folytatás Biatorbágyon, ahol szintén őstörténe­ti és népművészeti tábort fognák ren­dezni, melyre külön szeretettel várják az esztergomi érdeklődőket is. D.L. tattam őket, hogy a méhektől mentes részen nyúljanak ujjukkal a mézes sejtekbe, és kóstolják meg a friss mé­zet. A bátrabb fiúk hozzákezdtek, de a lányoknak nagyobb bíztatás kellett. Végül mindegyik vette a bátorságot, nyomkodták a mézeskeret sejtjeit és szopogatták a csordogáló mézet ujja­ikról. Mindenkinek ízlett. Klotz József Közepes színvonal Június 8-án délután a Szent István gimnázium dísztermében - imponáló környezetben és kellemes külsőségek közepette - rendezték meg a középis­kolások Balassa Szavalóversenyét. A vetélkedő egyik érdekes újítása, hogy az egyéni verseny mellett csapatver­senyt is hirdettek, ami még izgalma­sabbá tette a küzdelmet. A háromtagú zsűri - Csikász István, Nagyfalusi Ti­bor és Szánthó Barnáné - közepesnek ítélte a színvonalat, különösen a köte­lezően előírt Balassa-verseknél hiá­nyolták az elemzésen alapuló átélést. E versek inkább a „férfinemnek" ked­veznek, így érthető, hogy a ference­sek csapata fölényesen nyerte a vetél­kedőt, sőt az egyéni verseny hat díja­zott helyéből is megszereztek hármat - ami persze nemcsak férfi mivoltuk­nak, de átéléssel teli versmondásuk­nak is köszönhető. A többi iskola ­számszerint heten - csak lányokat küldött a ,ringbe", közülük Csernus Elza tetszett leginkább, ő végül is a harmadik helyet szerezte meg. A könyvjutalmakat - a városi könyvtár és a megyei levéltár ajándé­kait -, valamint a díszes okleveleket dr. Magyar György, az Oktatási Bi­zottság elnöke adta át. A győztes csa­pat emellett egy háromszemélyes va­csorameghívást kapott a Prímás Pince vezetőjétől, Ember Istvántól. A vetélkedő végeredménye: - csapatversenyben: 1. Ferences gimnázium (50,5 pont), 2. Árpád-há­zi Szent Erzsébet Szakközépiskola (41,8), 3. Szent István Gimnázium (39,7), 4. Dobó gimnázium (38,1), 5. Bottyán János Szakközépiskola (37,9), 6. Berzeviczy G. Közgazdasá­gi Szakközépiskola (26,9). - egyéni versenyben: 1. Árendás Csaba (18,5 pont), 2. Andrássy Máté (16,9), 3. Csernus Elza (16,1), 4. Vág­völgyi Péter (15,1), 5. Silling Vera (15,0), 6. Kacser Melinda (14,8). Hunor - Magor tábor örvényes. A Balaton északi partjá­nak talán legkisebb, de legromantiku­sabb települése Balatonfüredtől ki­lenc kilométerre, a festői tihanyi öböl­ben. Ott rendezték meg június 11. és 13. között a Hunor-Magor őstörténeti tábort. Szervezői politikai pártoktól független kanadai, illetve magyaror­szági - biatorbágyi - üzletemberek, néprajzosok. A háromnapos táboro­zást ugyan nem fogadta kegyeibe az időjárás, ennek ellenére sok hasznos előadás, népzenei bemutató, őstörté­neti vita hangzott el. Fellépett többek között Csurka László színművész Dzsida Jenő, Reményik Sándor és Ju­hász Gyula verseivel. Az esztergomi Balassi napokról jól ismert énekmű­vész, Kuncz László a magyar közép­kor históriás énekeiből adott ízelítőt. Szőke István Attila pomázi versíró, a hun-avar-magyar folyamatosság je­gyében fogant bravúros nyelvi szójá­tékait mutatta be. L. Kecskés András a magyar zene ősrétegeit elevenítette fel. Alex, a német származású igric, sámánénekeket és csángó dalokat adott elő, Petrás Mária moldvai csán­gó énekes közreműködésével. Kisiskolások méh-nézőben A Mindszenty általános iskola 1/b osztályos tanulói jöttek el hozzánk Styevola Aranka tanító néni vezetésé­vel, hogy megtekintsék a méheinket. A méhekról tanultak a gyerekek, s szerették volna közelebbről is megis­merni életüket. Legkisebb unokánk, Tóth Szálkái János említette az isko­lában a méhcsaládjainkat. Előkészítettem részükre két üveg­ben néhány dolgozó- és hereméhet, hogy lássák az alaki különbséget a rovarok között. Kíváncsian, óvatosan figyelték a kaptárak kijáróinál szor­goskodó őröket, a kiszálló és a teher­rel (mézzel és lábukra csomozótt vi­rágporral) érkező méheket. Megmu­tattam nekik a viasztömböt, a műlép­pel hálózott kereteket, a mézpörgetőt, a mézfedelező villát és tálcát. Majd a fújtatós füstölő begyújtásával, mé­hész-álarccal fölszerelve, Jánoska unokánk segédkezésével az egyik kaptárból kivettük egy méztéri hizlalt keretet, a rajta ülő méhekkel együtt. Odavittem a gyerekekhez. Először el­húzódtak, majd közelebb jöttek. Biz­FELHÍVÁS! HASZNÁLT TANSZEREK GYŰJTÉSE 1999. június 21-től julius 2 -y munkanapokon 10 13-ig az e-sztergorrv MSZP i'OCJáb*'­(Esztergom Kossuth L l .V teiefor 400 458: Karúnk minden diákot, hogy vaia:v.e. nvi fe't-c-t _>• — , tanszerét hozza el. hogy SEGÍTHESSÜNK AZOKNAK AKIKNEK Ne M ALI MÓDJUKBAN VÁSÁROLNI a következő tanévre új táskát, tolltartót <ro- íjie*** . füretborítót. tornaíuhát. matrózbk r. (vagy bármi mást. amiS; is^oiábar­SEGÍTS, HOGY SEGÍTHESSÜNK! Tapiónak hívták kedves nyelvé­szettanáromat az ELTE finn nyelv és kultúra szakán, s bár róla is rendezhet­tünk volna vetélkedőt (fantasztikus fi­gura, most Joensuuban tanít - amikor épp nem Angliában vagy az USA­ban), de az a versenyünk, amiről ír­nom kellene, nem Tapio Hokkanen­nek állított örök emléket. Ennek té­mája ugyanis Finnország földrajza, gazdasága és kultúrája volt. Az apropót az adta, hogy 1974-ben, tehát éppen 25 évvel ezelőtt köttetett meg Esztergom testvérvárosi szerző­dése a finnországi Espooval (utóbbi akkor még csak 2 éve volt város, mára 200.000-nél több lakosa van!), majd 5 évre rá megalakult a testvérvárosi baráti kör. Az ünnepi évfordulóra a két város egyesületei több rendezvé­nyen is megemlékeznek. Ezek sorába illeszkedik a Tapio nyomában című vetélkető is. A januárban meghirdetett művelt­ségi „erőpróbára" 7 középiskolából 24 csapat, összesen 72 diák jelentke­zett. Komoly pluszmunkát vállaltak magukra a fiatalok (erre több csapat hamarosan rá is döbbent, és visszalé­pett): először is kaptak egy 4 oldalas irodalomjegyzéket, mely tematiku­sán csoportosítva a feldolgozandó té­mákat, jelentős mennyiségű szöveg­anyag elsajátítását várta el az indulók­tól. Februártól áprilisig egy 5 részből álló előadás-sorozat (Dr. Lisztóczky László: A Kalevala fogadtatása Ma­gyarországon:; Ocskay Gyula: A finn történelem főbb jellegzetességei és a Ki is az a Tapio? »ooooooooMao8aa(yyioo«)^^ téli háború; Rigina Turunen: Ilyenek a finnek; Koppányi Miklós: A karéli­anizmus ésAkseli Gallén-Kallela mű­vészete; Szegedy Csilla: A finn iroda­lom irányzatai a XX. században) ke­retében részletesen is megismerked­hettek a megadott témák némelyiké­vel. Mindezen ismeretek birtokában került sor április 17-én írásbeli selej­tezőre, ahonnan 6 csapat (3 berze­viczys, l-l Arpád-házis, dobós és frankás) csapat jutott a május 29-ei televíziós döntőbe. Itt a versenyzőknek számot kellett adniuk Finnország történelméről, művészet- és irodalomtörténetéről, gzdaságáról és sportjáról, földrajzáról és a finnek szokásairól szerzett isme­reteikről, művészeti alkotásokat és épületeket kellett felismerniük képről (illetve hangról) stb. A háromtagú zsűrit (Szíj Enikő egyetemi decens, a Finnország című útikönyv és művek szerzője, Peregi Dóra, a magyaror­szági finn nagykövet személyi titkára és tolmácsa, valamint Homor Imréné, Mónika néni, baráti körünk egyik ala­pítója és máig motorja), szóval a zsű­rit is meglepte a megjelent csapatok felkészültsége. (Szíj Enikő tanárnő négyszemközt meg is jegyezte, hogy az egyetemi vizsgákon a hallgatói ­„mint pl. én is", szóltam közbe ekkor - gyengébben szoktak szerepelni. ,,No, majd lesz még közülük egy-ket­tő a tanárnő hallgatója!" - de ezt már csak gondoltam, amúgy bosszúból.) Nem kis teljesítmény középiskolai ta­nulmányok mellett ennyi mindent ilyen jól megtanulni! Öt" csapat mégis igazságtalannak érezhette a zsűri döntését, hiszen csak az első helyezettek (a dobósok: Prantner Magdolna, Szentgyörgyi Anna és Tóta Attila) utazhatnak (szeptemberben) egy hétre Espooba (a Finnair és a Nokia jóvoltából ­sietve hozzáteszem, a közvélekedés­sel ellentétben a Nokia nem j apán cég, hanem finn). A második helyezetteket (a frankásokat: Katona Kolost, Bali Ákost, Bóna Pétert) „csak" a buda­pesti finn nagykövetség látja majd vendégül ősszel. A többi csapatnak a nagykövetség, a Finnair, a Nokia, a Polar Kiadó, az espooi Finn-Magyar Baráti Társaság, Homor Imréné és Sörös Gáborné által felajánlott (nem kevés) ajándék volt a jutalma a felké­szülésért (Legfőképpen a harmadik helyezetteknek, a berzeviczys Cson­ka Andreának, Freigang Istvánnak és Szalma Gyulának). Külön jutalom­ban részesültek a felkészítő tanárok: Bánhidy László, Kárpát Csabáné, Konrád Gábor és Lőrinc Lívia. A vetélkedő sikeréhez nagyban hozzájárult, hogy a város Kulturális és Idegenforgalmi Bizottsága anyagi­lag tudta támogatni a televíziós köz­vetítést, aminek költségeit döntő rész­ben (még igy is) az Esztergomi Városi Televízió vállalta magára (így támo­gatva a rendezvényt). Külön köszö­nettel tartozom DurzákAnna tanárnő­nek és a Revontulet együttes megje­lent tagjainak, amiért verssel, illetve dallal színesítették a műsort; Hegedűs Bettinának, Korompai Istvánnak, Szegedy Csillának és Dávid Veroniká­nak a vetélkedőn és annak előkészíté­sében nyújtott segítségükért; a baráti kör tagjainak, Deutsch Rudolfnénak, Homor Imrénének, dr. Parais Lajos­nénak, Uzsókiné Zitek Évának az en­ni- és innivalók biztosításáért; Len­gyel Károlynak, Meggyes Miklósné­nak és Horváth Bélának a helyszínek rendelkezésünkre bocsátásáért; a fe­leségemnek sok álmatlan éjszakám és következményeinek elviseléséért; és a Jóistennek a még május 29-én déle­lőtt fél 10-kor is felmerült (akkor megoldhatatlannak látszó) problé­mák megoldásában nyújtott hathatós közreműködéséért. Ja, és Tapio! Nos, ez a pogány fin­nek erdőistenének volt a neve, s azért választottam a vetélkedő címéül, mert testvérvárosunk leghíresebb kerülete (ahol az épített környezet tudatosan a természet adta formákat követi) ép­pen erről az istenségtől kapta nevét Tapiola Espoo és Finnország egyik jelképe. (Aminek mi csak a nyomá­ban kullogunk...) Ocskay Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents