Esztergom és Vidéke, 1999

1999-01-21 / 3. szám

1999. fefcruár it. Esztergom és Vidéke Bemutatjuk az Oktatási Bizottság új elnökét Dr. Magyar György testnevelő tanárt Esztergomban és környékén elsősorban a sportemberek és a pedagógusok ismerik. Jómagam is kollégaként kerültem vele kapcsolatba a 70-es évek elején. Most, hogy a Rudnay Sándor Kulturális és Városvédő Egyesület listájáról bekerült városunk képviselő-testületébe, sőt az Oktatási Bizottság elnökévé is megválasztották, többen is szeretnének megismerkedni életével, munkásságával, jelenlegi terveivel. - Gondoltad-e annak idején, mikor labdarúgóként idekerültél Esztergomba, hogy valamikor ilyen szakmai és politikai karriert futsz be? - Alföldi pedagóguscsaládból származom. Az apám mindig azt mondogatta: tanulj fiam, mert a tudás hatalom! Szót fogadtam neki, és tanítványaimat is erre ösztönzöm. A gyarapodó tudás valóban gyarapodó sikerekhez vezet, így saját sikereimet, eredményeimet nem tartom véletlennek - Mi akartál lenni gyerekkorodban? - Tulajdonképpen mindig is tanárnak készültem. Rajongtam a sportért, és már a kezdeteknél azon igyekeztem, hogy tudásomat másoknak is átadjam - Hogyan lettél testnevelő tanár? - Mindig szerettem tanulni. Azt hiszem, kevesen dicsekedhetnek azzal, amivel én: négy különböző középiskolát végeztem el. Aztán labdarúgóként 1970 és '74 között megszereztem a TFen a labdarúgó szakedzői képesítést, majd ugyanitt '75-től '78-ig a testnevelő tanári diplomát. Ez utóbbit tulajdonképpen fogadásból - mivel barátaim nem hitték, hogy képes leszek rá - Több dologgal is kapcsolódsz Esztergom sportéletéhez. Tudom, hogy doktori disszertációdat is e város testnevelési és sport-múltjáról írtad, sőt annak idején módomban állt el is olvasni ezt a munkádat. Azt azonban csak a napokban hallottam, hogy tulajdonképpen Te kezdeményezted az oly népszerűvé vált Porga Kupát is... - 1978-ban úgy láttam, nagy szüksége van a városnak arra, hogy a versenyszerű sportolásból kiszorult, de a rendszeres testmozgást igénylő esztergomiaknak legyen valamilyen szervezett lehetősége a legnépszerűbb sportág, a foci versenyszerű gyakorlására. Akkor még a Sportcsarnok nem létezett, így a Gyakorló iskola tornatermében rendeztük meg a mérkőzés-sorozatot, melyet Porga Aladárról neveztünk el. A neves sportember leszármazottjaitól, rokonaitól magam kértem erre engedélyt, ők örömmel fogadták az ötletemet, s úgy tudom, ma is támogatják ezt a hagyományos tornát. - Ugyancsak a nevedhez fűződüc a Testnevelő Tanárok Egyletének a létrehozása, amelyben egy ideig magam is tevékenykedtem. Mi vezérelt ebben az igyekezetedben? - Az ötlet tulajdonképpen Mészáros Feri bácsié volt, aki akkor a főiskola testnevelési tanszékét vezette. O szervezte meg először a testnevelő tanárok helyi csoportját, mely a MTESZ keretein belül működött. Az irányítást én akkor vettem át, amikor megalakult a Magyar Testnevelő Tanárok Országos Egyesülete, s a mi csoportunk is tagjává vált ennek a szervezetnek. Működésünk tulajdonképpen ekkor vált hivatalossá. - Amikor e riportra készülve végiggondoltam, hogy mi mindent is alkottál itt, Esztergomban, eszembe jutott az olimpiai emlékpark. Mondanál erről valamit az olvasóknak? - 1987-ben a Magyar Olimpiai Akadémia elnökségi tagjaként Görögországban jártam, s az ókori olimpia színhelyére is ellátogattam. Akkor fogalmazódott meg bennem, hogy az esztergomi olimpikonok tiszteletére valamiféle emlékművet kellene létrehozni, követendő példaként állítva őket a mai és a jövőbeni ifjúság számára Sajnos, az ötletet senki sem támogatta, még megfelelő helyet sem voltak hajlandók biztosítani e célra. így aztán úgy döntöttem, magam fogom megvalósítani. A saját telkemen, egy száz négyszögöles területen hoztam létre az esztergomi ohmpiai emlékparkot Nem akartam kisajátítani magamnak az ő emléküket, ezért úgy rendelkeztem, hogy az a darabka föld mindig szent és sérthetetlen legyen, s bárkinek lehetősége nyíljon a felkeresésére. - Hogyan kerültél annak idején a tanítóképző főiskolára? Úgy tudom, azelőtt nem tanítottál iskolában, márpedig a pályázatoknál előírják a többéves pedagógiai gyakorlatot... - Én Ajkán edzősködtem akkoriban, s azzal a feltétellel vállaltam el a Tatabányai Bányász NB/I-es labdarúgócsapatánál a pályaedzői munkát, ha hozzásegítenek engem ahhoz, hogy edzői munkám mellett pedagógusként is dolgozhassam. Az egyesületet akkor nemcsak az igen gazdag Tatabányai Szénbányászati Tröszt, de a megye politikai és állami vezetése is támogatta, így könnyedén teljesíteni tudták a kérésemet. Az itteni főiskolai állás nemcsak azért volt kedvező számomra, mert alacsony kötelező óraszámom mellett el tudtam látni az edzői teendőket, de még arra is maradt időm, hogy tovább képezzem magam: 1980-ban megszereztem a Testnevelési Egyetemen a doktorátust amit már említettél az előbb -, rá egy évre letettem a röplabda szakedzői vizsgát, sőt 1987-ben a Magyar Tudományos Akadémián elnyertem a „neveléstudományok kandidátusa" címet is. Mindezt úgy, hogy közben nemcsak itt, Esztergomban tanítottam, de óraadó tanár voltam két évig a nyíregyházi tanárképző főiskolán és négy évig a TF-en is. - Gondolom, ezzel végre befejezted a tanulmányaidat! - Szó sincs róla! Mikor 1994-ben megtudtam, hogy az ELTE és a Műszaki Egyetem közösen indít egy közoktatásvezető szakot, jelentkeztem rá, és 1996ban sikeresen el is végeztem. -Már a főiskola főigazgató-helyettese voltál, amikor - megtartva e funkciót - kineveztek a Mindszenty József Katolikus Altalános Iskola igazgatójává. Hogyan következett be ez az újabb változás az életedben? - Felkérést kaptam rá dr. Kiss-Rigó Lászlótól, aki nemcsak az itteni plébánia vezetője, de az egyházmegye katolikus iskoláinak főigazgatója is egyben. A nevelés kérdése mindig is érdekelt mégpedig valamennyi korosztálynál. Kevesen tudják például rólam, hogy már Ajkán bekapcsolódtam a kisgyermekek nevelési programjába így örömmel vállaltam a felkérést, újabb, érdekes kihívásnak éreztem. - Úgy hallom, László atya nemcsak szellemileg, de gyakorlatilag is bekapcsolódik ennek az iskolának az irányításába. Hagy Neked némi önállóságot? - Természetesen. Tény viszont, hogy ezt az iskolát ő hozta létre, az építkezésnek ő volt a mozgatója, s a további szükséges fejlődés is szinte elképzelhetetlen lenne nélküle. Nyilvánvaló tehát, hogy én mindenben segítem az ő munkáját. - Váltsunk témát: hogyan lettél képviselő? - Tudnod kell, hogy én sohasem politizáltam. A Rudnay Egyesületbe amely szorosan kapcsolódik az egyházhoz és az iskolához - mint igazgató szinte automatikusan kerültem be. Az egyesület vezetése döntött arról, hogy induljak el a képviselőválasztáson. Ugy gondoltam, ha ezzel az iskolámon és a városon segíthetek, el kell vállalnom. - Hogyan győzöd ezt a rengeteg munkát? Hiszen általános iskolai igazgató, főiskolai főigazgató-helyettes, képviselő, bizottsági elnök és egyesületi vezető vagy egyszemélyben... - A családom már hozzászokott, hogy csak kora reggel és késő este lát. De ez már így megy 1978 óta. A feleségemnek rengeteget köszönhetek, mert sok mindent levett a vállamról, de a gyermekeim is megértőek, hiszen tudják, hogy a pedagógus munkája milyen áldozatokkal jár. - Bizonyára olvastad Miavecz Jenőnek azt a kijelentését, hogy az oktatás terén városunkban a legégetőbb kérdéseket megoldották, így könnyű szívvel hagyta ott az Oktatási Bizottságot. E bizottság új elnökeként egyetértesz-e a megállap ítással? - Valóban nagyon sok fontos intézkedést tett az előző bizottság - gondoljunk csak az új pedagógiai programok bevezetésére, az új kinevezési és jutalmazási rendszer megalkotására, az oktatás lehetőségeinek széleskörű biztosítására. Aki azt gondolja azonban, hogy ezután kényelmesen fogunk menetelni az elénk terített piros szőnyegen, az nagyon téved, hiszen rengeteg megoldatlan dolog vár még ránk Szerencsére bizottságunk összetétele úgy alakult, hogy e feladatoknak meg fogunk tudni felelni. - Óvodai szinten? - Náluk most kezdődik a nevelési programok készítése, bevezetése, ami óriási munka. Emellett égetően szükséges felújítási, bővítési munkákat is meg kell oldanunk -Általános iskolai szinten? - Nem akarok senkit sem megbántani, de sajnos, az általános iskoláknál folyó munka minőségét az elmúlt nyolc évben az igazgatón kívül senki sem ellenőrizte. Ezért úgy gondoljuk, szükséges beütemeznünk évente két iskola alapos szakmai ellenőrzését, hiszen csak így biztosítható a minőségi munka. Megnyugtatok mindenkit: nem kívánunk megszüntetni egyetlen iskolát sem, nem kerül az utcára egyetlen olyan pedagógus sem, aki becsületesen végzi munkáját. -Mi a helyzet a középiskolákkal? - Esztergom nagymúltú iskolaváros, értékes hagyományai vannak, melyekről oldalakat lehetne írni. Nem szabad lemondanunk e hagyományok ápolásáról. Szívem szerint visszavenném a megyének átadott iskolákat, hiszen tapasztalom, hogy helyzetük semmivel sem lett jobb. Kérdés viszont, hogy ez a város fent tudná-e tartani ezeket az intézményeket, tudná-e biztosítani működésük kellő feltételeit. Hiszen olyan létesítmény-gondokat is meg kell oldania, mint például a Kis-Duna-parti iskolatömb tarthatatlan állapota. Mindez azonban már inkább a Városfejlesztési Bizottság feladatkörébe tartozik - Hogy vélekedsz a katolikus egyetem idetelepítéséről? - Nagyon fontosnak tartanám, hiszen lényegesen emelné városunk rangját. Sajnos azonban, a közeljövőben aligha fog ez a kérdés megoldódra... - Új arc vagy a képviselő-testületben. E röpke három hónap alatt milyen benyomásokat szereztél? Hogyan ítéled meg az eddigi munkát? - Én azokat becsülöm, akik tisztelik az adott szó szentségét, akik tisztességgel akaiják szolgálni a város érdekeit függetlenül attól, milyen a politikai meggyőződésük. Úgy látom, hogy lassan háttérbe szorulnak a politikai érdekcsatározások, egyre jobban elsimulnak az ellentétek, és a jó ügy érdekében létrejövőben van egy széleskörű összefogás. - Egy ilyen elfoglalt bizottsági elnök mit tud kezdeni kevéske szabadidejével? - Hát ilyen alig van! Még a hétvégék is többnyire foglaltak Most szombaton például a Szent György Lovagrend magisztrátusának tagjaként Visegrádon kell résztvennem egy tanácskozáson. Az egyetlen szabadidős programom, amiről nem vagyok hajlandó lemondani - s amit családom is tiszteletben tart - a péntek esténkénti teremfoci s az ezt követő baráti beszélgetés. Ez így megy már több mint húsz éve. József Attilával értek egyet: aki játszani tud, az boldog ember. Minél tovább tud játszani, annál boldogabb. S én magamat boldog embernek tartom! Szába