Esztergom és Vidéke, 1999

1999-01-21 / 3. szám

4 Esztergom és Vidéke t999.|MMár21.i Tatai Tibor fotográfiái Január 15-én este a Szabadidő­központ aulájában sokan jöttek el a képzőművészet rajongói közül. Ta­tai Tibor képeit dr. Albertini Béla főiskolai tanár, fotótörténész aján­lotta az érdeklődők figyelmébe. A zöldes tónusú remekművek egytől­egyig a természet szépségét tükrö­zik, míves stílusban és technikával kidolgozva. Azzal, hogy az egyes képeknek nem adott címet a fotog­ráfus, a szemlélőt elmélyült együtt­gondolkodásra ösztönzi. Szép és megnyerő fotók, február 15-ig lát­hatók a Szabadidőközpontban. Ta­tai Tibor így nyilatkozott tudósí­tónknak sajátos művészetéről: - 1956-ban születtem Debrecen­ben, de már gyerekkorom óta Tata­bányán élek. Ma dekoratőrként és grafikusként keresem a kenyerem. Még budapesti tanulóéveim alatt ismerkedtem meg a fotózással, mely a legfontosabb kifejező esz­közzé vált a számomra. Profi fotós­ként dolgoztam a tatabányai múze­umban, külsősként a 24 Órának, va­lamint a Tatabányai Jászai Mari Színháznak, a Népháznak. Tagja voltam a Panel csoportnak, a Tata­bánya Fotóműhelynek, vendéghall­gatója a budapesti Fiatalok Fotó­művészeti Stúdiójának. Öt önálló kiállításom volt eddig, a legutolsó tavaly ősszel a Népház­ban. Rendszeresen állítok ki orszá­gos tárlaton. A fotót kifejező eszköznek tar­tom, amely - ha jól végzem a dol­gom - közli az érzéseimet és gon­dolataimat. Mindig is a saját fejem után mentem, soha nem érdekelt a divatos „trend". A mai kifejezési formámban nyolc éve készítek ké­peket. Az ok, amiért az általam ki­fejlesztett technikát használom, a viszonylagos irányíthatóságában rejlik. Zavart az a fajta kiszolgálta­Schuszter Lóránt a Zöldházban Még tavaly decemberben tartotta első rendezvényét az esztergomi Magyar Út Kör. Akkor a meghívott vendég Marsi Péter Pál bu­dapesti önkormányzati kép­viselő volt, Esztergomot pe­dig Ivanov Mihály képvisel­te. Január 26-án, kedden dél­után 5 órakor Schuszter Ló­ránt, a P. Mobil együttes le­gendás rock-zenésze látogat a Zöldházba. Kevesen tud­ják, hogy vendégünk nem csupán a rock-zenében ver­hetetlen, hanem ismert poli­tikus is. Ezúttal Mi újság Magyar honban? címmel tart előadást. A Magyar Út Kör vezetői minden érdek­lődőt szeretettel várnak kedden délután a Szabad­időközpontban. Hangverseny A Városi Szimfonikus Zenekar január 23-án 19 órai kezdettel téli hangver­senyt ad a Szent István gim­názium dísztermében. Mű­soron: Stamitz, Corelli, Te­lemarni, Hűmmel és Haydn művei szerepelnek, vezé­nyel Reményi Károly. Jobb sorsra érdemes kálvária A történelem viharaiban szen­telt hely lett Szenttamás. A hegy csúcsán a vértanúságot szenve­dett Becket Tamás canterbury-ér­sek tiszteletére 1205-ben emelt prépostság épületei álltak egy­kor. A mai, messziről is jól látha­tó kápolnát - az Esztergomért elesett régi hősök emlékezetére ­1823-ban Benyóvszky János emeltette. A múlt varázsa, a hely szelleme ma is igéző. A barokk kálvária és a kápolna zarándok­hellyé vált. Hagyomány, hogy évenként decemberben Becket Szent Ta­más tiszteletére ünnepséget tarta­nak a Szent Tamás-kápolnánál, így volt ez múlt év december 29­én is. De: amennyire felemelő volt az ünnepség, az emlékezés, olyannyira lehangoló volt a va­kolathiányos kápolna és a kápol­na előtt máladozó golgotai cson­ka-szobrok látványa! Nem tu­dom, történt-e intézkedés ezek rendbehozatalára. Az Országos Műemléki Fel­ügyelőség minden bizonnyal tá­mogatná a felújítást, a restaurá­lást. Az elmúlt évtizedekben szakszerűen restaurálták például Szentendre, Fertőszéplak, Kő­szeg, Budapest kálváriáit. Meg­említem, hogy a Képzőművésze­ti Főiskola szobrász-restauráto­rai a diplomamunkáikat az or­szágszerte megrongálódott szob­rok felújításával teljesítik. Ófa­lun például 1997-ben Nepomuki Szent János szobrát a kőmarad­ványokból, az eredeti alkatához hűen adták vissza a városnak. Jó lenne, ha idén decemberben a Becket Szent Tamás tiszteletére rendezendő ünnepségen ép ká­polna és a régi szépségükben mu­tatkozó szobrok fogadnák a hazai és külföldi tisztelgőket. Klotz József t . t « nafr^i TJI^o. m ÍK tottság, amelyet a film, a fotópapír kihegyezett színvilága jelent, a gé­pezet önállósága, amelyet maxi­mum a látásmódommal irányítha­tok. Képzeletem és a valóság, mint gondolom legtöbbünknek, nem fedi egymást. Ebben a megjelenítési módban közelíthetek, elérhetem azt a belső világot, amelyet ki szeret­nék fejezni. (Képünkön fekete-fehérben lát­hatjuk a valóságban színes pillana­tot, a vízbe pottyant faágat.) Pálos

Next

/
Thumbnails
Contents