Esztergom és Vidéke, 1999

1999-06-03 / 22. szám

IV. MŰVEK ÉS ÉVEK •VÁROSVILÁG tmm 1998 májusában, a Magyar Rádió Vasárnapi Újságjából vettem hírét a kedvenc költőmhöz címzett leveleknek. A műfaj már az első pillanatban egyedinek és sajátságosnak tűnt. Mikes Kelemen is írt már ilyesfélét, de az ő címzettje csupán képzelt személy volt. A költői levél, az episztola sajátos vallomás, a vallomás pedig a legszubjektív önéletrajz-. írója leplezetlenül lárja fel személyiségének legbensőbb titkait, fejlődését, lelkivilágát, világképét. Szent Ágoston Vallomásai óta tudjuk ezt! Csikász István saját én-elődjének, a magyar nyelvű líra megteremtőjének címezi költeményeit, az elsőnek, aki tudatosan, már nem deáki nyelven, hanem magyarul zengte a haza és a szerelem dicséretét. Évtizedek óta Balassagyarmaton, Bálint Úr hajdanvolt-legdélebbi birtokán él és alkot. A hely szelleme és irodalmi öröksége: Madách, Komjáthy Jenő, Bérczy Károly, Mikszáth emlékezete, Szabó Lőrinccel való s/emelyes ismeretsége és saját korának, életének sorsdöntő történelmicsaládi eseményei adták kezébe - már 16 évesen - a versíró tollat. A Kádárrendszer alatt az „egyéb" származású, „rendőri felügyeletes 56-os" újságokban, folyóiratokban, antológiákban publikált, de Vallatás c. első verseskötete meg kellett, hogy várja a rendszerváltozást. (1991-ben adták ki Salgótarjánban, a Start-sorozatban.) Tavaly jelent meg a második: a Levelek Bálint Úrhoz. Küllemét tekintve versenyképes művészkönyvet nyithat fel az olvasó: a borító, a kötésterv és a tipográfia is a szerző, a költő-grafikus munkája. Az Ajánlás és a Bálint Úrhoz írt Invokáció kézírást formál, ez teszi még személyesebbé a költő-szerző útravalóját. Ájánlásával mindazokhoz fordul, akik a magyarság sorsában vele együtt gondolkodnak: az életet és reneszánsz lelket, világnézetet, műveltséget és a „maradandóságra törekvést" adó szülőkhöz, a jellemformálást végző keresztszülőkhöz és jeles tanárokhoz. Köztük találjuk például Dugonics András szegedi író (1740 — 1818) József nevű irodalomtanárdédunokáját, az egyetemen pedig László Gyula régészprofesszort, a rajzoló tudóst, aki művészettörténetre tanította. Vele haláláig tartotta a barátságot s 86-dik, jelképes számú levelét Krónikás ének címen tisztelettel neki ajánlotta. A könyv invokációját és címlapversét, az Első levelet (Kesergő ének Bálint Úrhoz) - amely alcímében ugyancsak invokáció - ,/nit is hozzád hasonló szerencsétlen utód kiált a múltba" belső gondolati szál köti össze. Kortársunk 1594-től, Bálint úr halálától kezdve az idők folyamában panaszolja fel a széjjelhúzást, a megtöretést idegen hatalmak által, az ármányt, a nemzet gyakori elárultatását, az ország múltbéli s jelen századi szétdaraboltatását, a határon túlra rekesztettek örök leki-szellemi sérülését, a jog igazságát - és a tényszerű igazságot. Megkérdőjelezi a napjainkban oly sokat emlegetett európai új honfoglalást: nem lesz-e ez helybenjárás és földönfutás, ha egyszer már Két „gyarmati" költő esztergomi „útravalója" A mai kor költője, Csikász István, íme, egész verseskötetet szentel Bálint Úrnak. Invokáció-\Ában visszatér Esztergomhoz s a véges emberi élethez, amit a költő-példakép szándékával egyezően a haza javára kell fordítani: j&rt <&t*rfespem4rt írtam én ú ávrfZvmt 33d£rf ur. S** féáxí&yo/n • ax aAÁeri JUtS • mojtasi ax Án epÁix . JCIPJUTSVRJ JUIFTOM, fötsminc sxiiái /unxtXct CTUXÁISI J ÚRUNDR tíla/üUan i/uívu>fpaU^ j tí dsu

áiaÁ Aafá

t, cü áiflfóCyyue/% embert ét sna> ypast a* e/kru/faUOaA miatti£4fta/oX, J Aafaettae/.ú éó s&k-juuJ ü, vtyéú tá&árpa. J&d

Á

dpp

a

üd 4**4/íptuüó/, ) tnfedeóAat t&tuSác/jfem. fé/uX t*&vrf mt tx&úrf vo/Ztf a/iás i ÁeterpS '2/sam. i&erúUtdl amit 3a mő&attd/rrusuyu cteyidm axt m&váa.' úu/u/atotart /um 6A*t /icdtúUt aíúuiJsu. sjpauca ean. mtp aurf m&u/om,- /tétXü/axm áxeretKeted & XaJUÍt ezerszáz éve itt vagyunk?! Kesergő énekében tehát ,/naga versezetében szabadon" ám archaikus nyelvezeten írt programverset olvasunk. Ez az „invokáció" azonban a kötet közepén, a Siratok nemzetnek állapotáról című ciklus élén található. Oka az, hogy a versek 1991-től íródtak, s 1998-ra álltak össze kötetté. A szerző szándéka tematikus ciklusokat komponált,^ nem követett időrendi sorrendet. Ám a levelek sorszámozásának esetenként ún. számmisztikái, legújabb irodalomelméleti meghatározással számszimbolikai jelentése van: az életkor vagy valamely történelmi esemény jelölője. Hasonló „matematika" Balassa lírájában is felfedezhető. Csikász Istvánnál a számozást mindig ajánlás, Bálint Úrnak szóló személyes üzenet követi. Az első levélciklus az Átváltozások dala címet viseli. Az 38-ik levél bemutatkozás a szám szerint megegyező születésnapon: az én-rajz eszközeivel szól az aczélos korszak lefogó kultúrbilincseiről, a szélmalomharcról, a „soha nem jutott nemzeti éremrőT', a szálegyenes, meg nem tört gerincről. A Gazdag ember versében bölcs következtetésre jut a szerző: „Öregedni is gyönyörű:!ahogy kiteljesedsz! és mindennek ellenére!magadat mégis megőrzöd" - s a becsületes, felelősségteljes élet csattanójával zárul: ,/nert gazdag úgy vagy/míg ajándék lehetsz! aki mindenkorra megvehetetlen". A „családból a történelembe kikerült ember" szemlélődése, próbálkozásai, örömei és kudarcai (10. és 17. levél), a 60 éves korban halálközeibe sodró infarktus (60. levél) megrázó élményeket közvetít az olvasónak. A Gyönyörű szomorúságok ciklusa - Bálint Úr sorsával ellentétben a boldog szerelemről szól: a tizenhat évesen megélt, elkezdődő örökkévalóságról, az érzelmek felszabadító hatásáról (30. levél). A ciklus zárszava a Kettős sírfelirat, az ún. hitvesi líra körébe sorolható vers: ,/nit csakis asszonynak suttog a regös": „iarcom a párnádipárnám a melled,!mintha én Benned!s te Bennem lennél - sokkal több ez/a szerelemnél!lélegzünk egy utolsót!kettőnknek egy koporsót/emlékmű lesz az Élet/nem a halál a Végítélet". A Szép idegenekről való énekek fő ajánlása: ,/nindenki mesterem, kire méltó vagyok". Ezért fordul szerzőnk a 21. levél Asztal-tájkép-ében a világkultúra nagyságaihoz. A ,j>ömbvilág" nagy gondolkodóinak sorát az ő számára Hegel, Heine, Freud, Einstein, Morus Tamás, Dante, Robespierre, Brook és Schopenhauer alkotja, majd visszatérve a kezdetekhez, Gilgames. Az Iker-jegyben született költő-festő (restaurátor és rajztanár) innen már Rembrandthoz, ,/i sorscsapásoktól szenvedő szerencsétlenek festőjéhez tékozló fiúként tér meg" (Rembrandtballada, 19. levél). A Siratok nemzetnek állapotjárói című törzs-ciklus két nagyívű verskörképre épül. A Magyarok virágvasárnapja (12. levél) kétségkívül a krisztusi bejövetelre utal. Itt azonban honfoglaló őseink vonulnak „megmaradásra kényszerülten" „ húsvéti nagyhétünk keresztre feszült Kárpátiájába", ahol Pusztaszer-Jeruzsálem a tét. S „győzelmes gyászos a béke" hiszen a diadalmas „virágvasámapot" történelmünk hét nagy tragédiája, a Nemzeti nagyhét követte (Tizenharmadik levél...). A keresztút eleje (Szent István országalapítása, a tátárjárás, Mohács és a törökvész) Bálint úr számára is ismeretes. Nagycsütörtök - Világos és Arad - már nem! Nagypénteken ,Jrianonban kálváriára vonszoltak" minket, nagyszombaton a pírban!tetszhalálos gyilkos tudatban/vörös hitekre térítettek". A föltámadás reménye, a történelem igazságszolgáltatása?... Az 1100-ik levél (Temető-ország), mely a „csángó búcsúsok énökére szól", mindezt a túlvilágra utalja: „őseinkkel a hazai mélybenJszolgáink ők a másvilágon". A versek további, belső elrendezése számszimbolikai jelöléssel követi a történelmi eseménysort. Az 51. levél Vastaps-a az ötvenes évek tragikus diktatúrájára utal, amikor „akasztott parasztok lógtak a mestergerendán/padlásajtók nyütak-csapódtak". Döbrögi-elsőtitkárok mindent uraló hatalma, a recski rabok szenvedése, Tóth Bálint hajdani bölcsészhallgató (ma Balassi-emlékkarddal díjazott jeles költő) Andrássy-úti befogása mind-mind történelmi tény. Az 56. levél akkor íródott, „mikor a Hadak elvonultak". Az exodus magyar v ariánsai azonban már a negyvenes évektől - édesapja élet-útjára emlékezve - szenvedést sorolnak: hadifogságot, háborús meneküléseket, az 56-os tömeges disszidál ásókat. Az 57. levél Corpus Jurís-si a demokráciának hazudott világról, a Magyar marathon (90. levél) pedig a Rendszerváltó Nagy BUIÍ-TÓ\ szól. Utána még mindig „Horizont alatt az ország", a ,„semerre-semmi, a szét rongyolódott szabadság" veszi körül a költőt (91. levél). A kortársak tennivalóit vázolja Az 1990-es évtized költői számára a 20. levél. ,A nemzet ellen általános támadás van" s a kor költői mégis lapulnak:, pedig eljöttek a nagy idők,/verset kell kiáltani a Múzeum előtt". Ostorozza a Protokoll-magyar-t, akinek az új bársonyszékben is a „gyűlölt-únott közhelyek!' a kapaszkodói: „anyanyelveden tördelve a szót... markolod a hazaárulást". (5. levél). Hasonló gondolatok uralják a Szál gerincben című verset (6. levél), amely üzenet az „érzelmi fogyatékosoknak" , akik híján vannak a nemzeti állhatatosságnak. Az „őrzők" egyenes útja a Toronyiránt (7. levél), a megbízatással, hogy magányosan is kitartsanak az értékek mellett, amit Isten ránk hagyott: ,/>si nyelvem,/(...), jelképet, címert, országot, hazát". A verseskötet záróciklusa a Szép magyarokról való énekek sora. A 48. levél Stefi gróf-ról szól. Széchenyi alakját Petőfivel összevetve mutatja be a költő. A Költő fáskosárral (45. levél) Szabó Lőrincnek, a gyermekkori személyes ismerősnek állít emléket. Kortárs-költő, Nagy László dicsérete a Szám-talan levél Rozmaringhomlokú című verse, egy másik pedig a korán elhunyt, tehetséges poétajóbarátnak, A görög költőnek siratása (9. levél). Az Út-levél kötet végén lapufűnek kötött számadás". A Te Deumban a költő-előadóművész járja végig - búcsúzóul - azt az utat, melyet Varietas Pódium Színházával, társaival a történelmi Magyarország településeinek során, Nagyváradtól Dunaszerdahelyig megtett. Búcsúajánlása nemcsak nekik, Bálint Úrnak is szól \Je versed, lantod sorsod majdcsak megsegít/végek siratását majdcsak elrendezem". Ismertetőnk zárszavát Szentmihályi Szabó Pétertől kölcsönözzük, aki a könyv méltatását így összegezte a tavalyi bemutatón: ,J3üszke lehet rá Balassi Bálint Úr, büszke lehet rá Balassagyarmat és egész Magyarország". Horváth Gáborné dr. az esztergomi Balassa Bálint Társaság tagja