Esztergom és Vidéke, 1999

1999-01-14 / 2. szám

6 Esztergom és Vidéke Boldog EU-évet! 1998 nyarán a Külügyminisztérium és a Magyar Nemzet új, EUHírlevél melléklete „Magyarország és az Európai Unió" mottóval közös pályázatot hirdetett, amelynek keretében egy gépelt oldal terjedelemben bárki kifejthette véleményét saját integrációs élményeiről és várakozásairól. E sorok írója az oktatásügy és az idegennyelv-tanulás, -tanítás, tananyagszerkesztés területén fejtette ki elvárásait. Számot adott arról az orosz és francia nyelvű videoclipes tananyagszerkesztési munkafolyamatról, amely regionális keretek közt folyik hazánkban az EU grazi Élő Idegen Nyelvek Intézetének megbízásából. A jelképes értékű pályázati jutalmazásra a Hírlevél olvasóit ugyancsak meglepetés-értékű helyszín várta: a december elején megnyílt ún. EU Tájékoztatási Központ a Belvárosban. (Címe: 1052 Budapest, V. ker. Bárczy István u. 1-3. Telefon: 327-1711 és 327-1712. Fax: 327-1716.) „Jöttek, egyre csak jöttek a vendégek"- közli a Magyar Nemzet 1998. december 31. száma, s nem tudni, ki volt megilletődöttebb: a vendégeket fogadó Nadja Parcsami igazgatónő vagy Wintermantel István főszerkesztő-helyettes, esetleg maguk a vendégek. Hiszen csupán jó félévvel ezelőtt indult meg külügyminisztériumi és Phare támogatással a maga nemében egyedülálló Hírlevél, amely az Európai Uniót, a vele formálódó kapcsolatok fejlődését, a csatlakozási felkészülés mindennapjait mutatja be a magyar újságolvasóknak. A beszélgetésekből hamarosan kiderült, hogy milyen szép számban vannak az olvasók és a pályázatírók között pedagógusok, közművelődési szakemberek, mérnökök, akik saját munka- és lakóhelyükön már eddig is EU bemutató-termékkel, kiállításokkal segítették a lakosság és az ifjúság tájékoztatását, bevonását. A találkozón a Tájékoztatási Központ céljaival is megismerkedtünk. Bárki, bármikor betérhet a Központba, szétnézhet, olvasgathat, válogathat a reklámanyagból. Jogában áll, hogy szakelőadókat hívjon városába, iskolájába. Segítséget kérhet az EU-vetélkedők szervezéséhez, részt vehet az EU-pályázatokon. Viszonzásul - természetesen - a Központ is elvárja, hogy az európai városokkal, iskolákkal és egyéb intézményekkel már régebben kapcsolatban álló, élő és működő szervezetek, önkormányzatok mielőbb számot adjanak saját, önerejű EU-kapcsolataikról. Tudósításommal ehhez az új, sikeres és örömteli jövendőbeli munkához és kapcsolatfelvételhez kívánok boldog EU-évet az Esztergomban érdekelteknek. Horváth Gáborné dr. 1999, február 18, Biztos Úr, segítség! Gyermekkoromban nagy bringás voltam, és éppen ezért nagyon féltem a rendőröktől. Ugyanis nem működött a lámpám, és általában sötétben érkeztem haza Esztergomba nagy biciklitúráimról... A rendőrök pedig csak jöttek, méghozzá párosával, és nagyon szigorúan büntettek. Mit volt mit tenni: leszálltam a bringáról, és gyalogosan toltam csodajárművemet a járdán. Ennek ellenére többször is igazoltattak, és figyelmeztettek műszaki hiányosságaimra. Gondolom, nem én vagyok az egyetlen városunkban, aki nosztalgiával gondol vissza ezekre a „rendőrállami" időkre, amikor mindig kéznél volt egy-egy rendőr a város közútjain, akitől még akár segítséget is lehetett kérni. Az idén ősszel a választásokon több polgámester- és képviselőjelölt is választási szlogenként a programjába iktatta a posztos rendőrök működtetését. Aztán megtörtént a választás, és minden maradt a régiben. A rendőr urak és hölgyek most is szépséges rendőrpalotájukban gyönyörködnek a számítógépekben, és korszerű, „tudományos eszközökkel", mobil telefonokon intézik a bűnmegelőzést... Pedig, emlékszem, egyszer, közvetlenül a választások utáni napokban feltűnt két csinos rendőrhölgy a piacon... Biztos csak bevásárolni mentek, mégis frenetikus hatása volt. Egyből minden kofa a legszebb áruját vette elő, sőt, e rövid rendőri ellenőrzés alatt még az autósok sem mertek behajtani az egyirányú utcába. A posztos rendőr legfontosabb szerepe a bűnmegelőzés. Puszta jelenlétével képes két posztos rendőr bármilyen helyzetben rendet és fegyelmet teremteni... Egyszer egy lakossági fórumon a polgármester úr azt mondta, hogy ő is nagyon szeretné, ha lenne városunkban posztos rendőr, de állítólag a rendőrségnek nincsen rá sem pénze, sem kapacitása. Ehhez azt hiszem, nem szükséges kommentár... Mindenesetre én - több polgártársammal együtt - már nagyon várom a biztos urak és hölgyek rendszeres feltűnését a városban. Higgyék el izgalmasabb és kellemesebb - főleg jó időben - a Széchenyi téren, a mozi előtt, vagy a Duna-parton sétálni, mint odabent a rendőrpalotában gyönyörködni a számítógépek kékes képernyőjében. En pedig személy szerint megígérem, hogy hagyom magam igazoltatni, legfeljebb ha ismét sötétben keveredek haza valamelyik kerékpártúrámról, hát majd megint a járdán tolom a bringát, mint a régi szép időkben! Dezső László A kenguru-cipő Újsághír: „Bemutatták a sajtó képviselőinek a gyártók az Oroszi Ferenc által kifejlesztett és az ötszörös világválogatott D ét ári Lajos nevével fémjelzett magyar találmányú irányítósávos futballcipőt. (...) Az Alfa-Détári névre keresztelt stoplis cipó orrára egy több zónából álló, speciális műanyag keverékből formázott bordázat került, amely esős időben vízelvezető funkciót is ellát..." A cipő anyaga kengurubőr. Remek ötlet. Biztató. A kenguru lent rúg, fent ÜL így a labda majdcsak hamarabb jut a hálóba. Mert ha így nem, akkor úgy. Hiszen a kenguru-rúgás és -ütés mindig sikeres és hatásos. Reméljük, a labdára is, meg a játékosokra is az lesz. A tesztelés szerint ugyanis jobb lesz a labdakezelés, precízebb a csavarás és a helyezés. Ezek eddig úgyis hiányoztak. A kengurunál nem. Ott mindig is volt és van. Reméljük: cipőként sem felejti el. Teljesen el vagyok ájulva a több zónából álló speciális bordázattól, ami esős időben vízelvezető. No ez még talán a fentinél is jobb ötlet! A magyar futball a földön már nem is kerülhet lejjebb. Valójában már a víz alatt van. De ott nagyon. Ideje volt már erre is gondolni. Hát lám: most itt a vízelvezetős sportcipő. Csak azon tűnődöm: víz alatt hova lehet elvezetni a vizet? A kenguru-cipő egyébként azért is jó, mert üres zsebbel is tud ugrálni. A labdát hajszoló, kimerült játékosoknak úgy sincs pénzük, nem is tudom, mióta ugrálnak már pénz nélkül. A kenguru-cipőben ez is könnyebb lesz. A stoplis kenguru-cipővel meg akár a határokon is könnyedén át és vissza lehet ugrani, mint a Superman. Mert az új autópálya-díjakat amúgy sem tudjuk majd megfizetni. Csak kikerülni, vagy átugrani. Hát ezennel ajánlom a kenguru-cipőt a nem sportolóknak is, mert ha már üres zsebbel ugrálunk, legyen legalább egy önzetlen, jószándékú segítőnk: a kenguru-cipő. TVexlerné Z. Gizi Ma még ilyennek látjuk az egykori híres törökfürdőt. Vajon még meddig engedjük pusztulni?