Esztergom és Vidéke, 1999

1999-01-14 / 2. szám

1999, |amiár 14 „Esztergomi Madonna" (III.) Gróf Barkóczy Ferenc hercegprímás (1761 — 1765) megbízásából formálják egésszé az oltárművet, a Mária-képet a korábbi „támasztékról" a szentségház feletti fülkébe ő helyezteti át. 1775-ben pedig az előzőekben összegyűlt és mindent takaró nemesfém-ajándékokat egybeolvasztották, így készült Nagyszombatban a képet ma is övező keret, bár utóbb ez és a borítás tovább gazdagodott. A Bakócz-kápolna legutóbbi monográfusa, HorlerMiklós úgy tudja, hogy „... egy 1788. évi canonica visitatió tanulsága szerint 1730ban találták meg a vár romjai között azt a Mária-képet, amelyet Maximilien Schuchknecht várkapitány ezüstbe foglalva a Bakócz-kápolna oltárára helyeztetett. Ettől kezdve a kápolna széles körben tisztelt Mária-kegyhellyé vált..." Az Andrea Ferrucci által faragott és utóbb méltóan restaurált ,£arrarai márvány retabló" leírása után pedig könyvében a kegykép kitűnő reprodukciója után ez olvasható: a barokk szentségház „...föléegy bizáncias stílusú Szűz Mária-képet illesztettek, amelynek pontos eredete bizonytalan. Akkortájt került a kápolnába, miután Esztergomot visszafoglalták a töröktől, és máig nagy tisztelet övezi...", amely - tehetjük mindehhez magunk - szilárdan veszi körül a festményt, akár a nemesfém kerete. A Hodégétria Madonna (mondhatnánk) „mondaköre" a feltételezésekkel, állításokkal és a felderíthetetlenekkel együtt itt véget ér, bár véglegesen le nem zárható. Ezek az adatok gyűjthetők össze „a bizonytalan eredet", előkerülésének és oltárra emelésének egykori és későbbi időpontjai, az ezüstből készült és aranyozott díszekkel ékített kerete, illetve az ezüstből domborműre formált, a széleken és a pántoknál aranyozott ötvösmunkával gazdagított palástok, a koronákon ékkövekkel színesített körpántok, egyszóval a rátét, az „okláaf" históriája körül. A sok fémmel nehezített és evvel is liturgikussá emelt mű további sorsához tartozik, hogy amikor Rudnay Sándor hercegprímás a Várhegy ismételt megtisztításával és a kápolna áthelyezése során elindította az igazi építkezést, a kegyképet 1823 Pünkösdjének hétfőjén az oltár elől maga emelte le, majd átnyújtotta Jordánszky Elek kanonoknak, hogy a megrendült hívek körmenetében ideiglenesen a szenttamáshegyi kápolna oltárán helyezze el. És pontosan tartotta ekkori ígéretét: a kegykép esztendő múltán ugyanezen az ünnepnapon, hasonló pompával és kísérettel újra eredeti helyére jutott. És bár az építkezés folytatásában, 1850 nagyböjtje idején Scitovszky János is megismételteti ezt a zarándoklatot, a Húsvét utáni második vasárnapon a kegykép ismét a megszokottan „eredeti" helyén. A kápolna 1874—1875 közötti restaurációs munkálatai során Simor János csupán a már elkészült bazilika egy másik oltára elé helyezteti. A kápolna ekkor felújíttatott alabástrom oltára" két megüresedett oldalfülkéjébe pedig a káptalan a torinói Piero della Vedova mester fehérmárvány Szent István és Szent László szobrát állíttatta. Ők fogadták vissza a Magyarok Nagyasszonyát az ugyanettől a kéztől származó tabemákulum fölé. Azóta őrzik ők is a Kehely és a Kegy kép, egyben a teljes mű nyugalmát ha nem is oly békén, de redületlenül. A remény szerint a továbbiakban csupán a rejtélyes eredet titka és a búvópatak-történet talányai nyugtalaníthatják még a hívek nemzedékeit. A feltétel nélküli bizalom erőssége uralkodik majd a rejtelmek és misztériumok, a bizonytalanságok, akár az ellentmondások felett - ez marad minden nem múló remény talapzata. A dolgok így állnak napjainkban (,/ebus sic stantibus"), akár a történet kezdetén. Bodri Ferenc SZAZADAINK DOKUMENTUMAIBÓL Dömös helyég lakosainak folyamodása Deák Ferenc igazságügyi miniszterhez - Dömös, 1848. június 3. Magyar Ország Igazsági Ügy Minister Úr Kegyelmes Urunk! Tekintetes Esztergom megye keblében fekvő Dömös helység, alul írt alázatos folyamodóknak lakhelye, valami 55 évek előtt Nyitrai Püspökség alá tartozván, elődeink mint püspöki jobbágyok e helység határában számos irtványföldet, az úgynevezett Osztáli és Körtélési dűlőkben háborgatás nélküli teljes joggal birtak és használhattak. Nem sok idő múlva ezen Dömös helység, mint Püspöki Uradalom, az Esztergomi Székesegyházi Káptalan főesperességi uradalmává átváltozott, amidőn is ez új uraság nem kérvén elődeinktől teljes joggal és készpénzért szerzett irtványainkat elszedte és magának azokból majorságbeli táblákat formált, mi ha jogszeruleg történt is az akkori uraság részéről, mégis világos törvénytelenség tűnt ki a dologból, mert sem az irtás béreket meg nem térítette, sem pedig a rajta fekvő pénzmennyiségeket elődeinknek vissza nem fizette, szóval semmi némű kárpótlást nem nyújtott, miben legkevésbé is megnyugodhatott volna szivük, nagyapáinknak. S ugyan azért a nyugtalanság következtében kivántak is elődeink, valamint még most is élő és élénken visszaemlékező éltesebb lakostársaink folyamodást nyújtani, de akkoriban a jobbágyokon határ nélkül működő uradalmi önkény és hatalom attól visszatartotta, és némely közbenjövő ármánykodók ama ijesztő szavakkal, jaj annak a jobbágynak, ki a földesurával pörlekedik, visszatorlasztották, így eltántorítva lépéseket tenni bátortalanok voltak, és hagyták máig is, velünk együtt, az uraság birtokába nem kevés haszonnal irtványföldeinket gyümölcsözni. Most azonban, midőm már az alkotmányos haza boldogságára koronás királyunk és a Nemzet Attyai által szentesített Törvények a szabadság szent szellemei irányában minden honpolgárnak mind jeleni, mind múlt elvesztett jogainak keresetére korlátlan utat nyitottak, teljes bátorsággal ügyünk legkegyelmesebb fölpártolásáért alázatosan folyamodni nem késtünk, hogy eziránt egy küldöttségi vizsgálatot rendelni, és amennyire igazságos keresetünk kifejlődne, még elődeink által készpénzért szerzett irtványainkat, mint ősi örökségeinket vagy természetben részünkre visszaítélni, vagy azokat becsárképen kifizettetni rendelni méltóztatna. Kik is ez ügyben igazság kiszolgáltatásáért midőn ismételten esedeznénk, hő polgári tisztelettel maradunk az Igazsági Ügy Miniszter Úrnak alázatos szolgái Kapomai István sk. falu bírája Zöld János sk. bíró P.H. Pintér Károly sk. eskütt Urbány János sk. eskütt Szedmer István sk. eskütt Gajdos József sk. eskütt Lencsés János sk. eskütt Ketskés János, Vígh János, Szokolczai Mihály mint Dömös helység elöljárói és a többi, mind kültelekkel bíró közpolgárság Költ Dömösön Junius 3-án 848 Adamka Albert m.k. helység jegyzője által Adámy Alajosnak, a dömösi prépostság fiskálisának válasza - Esztergom, 1848. augusztus 28. Dömös helység lakosainak azon folyamodványára, melyben az igazságügyi minisztériumnál a földesuraság által őseiktől állítólag minden fizetés nélkül elfoglalt irtásföldjeik birtokába magukat visszahelyeztetni, vagy pedig azoknak becsárát megtéríttetni kérik, s mely igazságügyi miniszter úr által 3426 szám alatt múlt hó 7-kén a tárgy mibenléte ki tudása végett Esztergom Vármegyéhez utasíttatván, innen 430-ik elnöki szám alatt az uradalommal közöltetett, azt válaszolom: bátor a folyamadóknak 55 éves dolgot minden próba, vagy személyre s helyre való részletes alkalmazás nélkül vitató puszta kitételét egyszerűen tagadni elégséges volna az Uradalom részéről: - menyire alaptalan légyen azonban a folyamadóknak kopasz állítása, kitetszik azon rendes folyami úrbéri perből, melyet a dömösiek 1816. évi május 16-án az Uraság Székén, köztiszti ügyészi pártfogás mellett az uradalom ellen indítottak, s mely mind a megyei törvényszéken még azon esztendei szeptember 12-én, mind a királyi helytartótanácsnál is, 1817. évi 37.059. szám alatt fellebvitel útján megfordulván, benne, noha az mintegy harminc árkusra terjed, egy szót sem említett a felperes község az itt érdeklett elfoglalt irtvány földekről, - de 1822 évben, mikor t.i. a dömösi határ felméretett, s a földabrosz a telekkönyvel meghitelesíttetett, sem emeltek egy hangot is az őseiktől állítólagosán elvétetett irtványokról; melyekből nyilván kiviláglik, hogy a folyamadóknak helytelen állítása nem egyéb, mint figyelmet nem érdemlő kisérleti koholmány, miértis az Uradalmat jelen alaptalan megtámadástól felmenteni kérem. Kelt Esztergomban, Augustus 28. 1848. Adámy Alajos sk. dömösi prépostság fiskálisa (K-EMÖL. IV/4. Esztergom Megyei Bizottmány, alispáni 430. szám)