Esztergom és Vidéke, 1998

1998-11-12 / 45. szám

Esztergom és Vidéke 1998. ctec^ttber 366. Katolikus egyetem Esztergomban? - Nyilatkozik dr. Erdő Péter, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora Előzmény: A Jogi Kar alapításakor működésének helyszíneként merült fel Esztergom. Végleges elhelyezésre időközben a Püspöki Kar Budapesten adott épületet. így a Jogi Kar a bíboros úr épületfelajánlásának elfogadásáról írásban lemondott. - Az, hogy Esztergom mint az egyetem működésének egyik színhelye szóba került, történelmi múltján, tudományos, múzeumi anyagainak gazdagságán túl a helyi egyházi és önkormányzati szervek kapcsolatkeresésének is köszönhető. Már 1990 táján, főként dr. Ugrin Emese kezdeményező szerepe, tevékenysége révén megindult ez a folyamat. Őt a Katolikus Egyetemi Alapítvány munkájába is bevontuk. Időközben Paskai László bíboros úr és a város is felajánlott bizonyos ingatlanokat. Ez a fajta kapcsolatkeresés az utóbbi években több hullámban is felmerült, de mindig eredménytelenül. Az egyházi ingatlanokon kívül később a Mikromed épülete is felvetődött a megbeszélések során - amely szintén egyházi épület volt -, ám ennek renoválása, átalakítása ugyancsak aránytalanul nagy költségráfordítást igényelt volna. Egy-két évig laktak kollégistáink a Bottyán kollégiumban ezenkívül konkrét megállapodások nem születtek. Amikor a régi szeminárium épülete ismét egyházi gondozásba került, egyesek ennek a régi funkció szerinti helyreállítását kívánták. Nem számoltak azonban a szovjet elfoglalás előtti történelmi helyzet eltérő körülményeivel. Annakidején sok fiatal érkezett ide a Felvidékről - hiszen a mai Szlovákia jelentős része is az egyházmegye területéhez tartozott -, állt a híd és a papi pálya iránt is nagyobb érdeklődés mutatkozott. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem mai formájában 1992-ben alakult meg és bölcsészeti karának elhelyezéséért Piliscsaba jóval kedvezőbb feltételekkel pályázott. Az itteni lehetőségek kisebb terheket róttak intézményünkre. A jelenlegi távolsági közlekedés viszonyai között Esztergom a napi ingázás határán szinte kívül esik, hosszú ideig tart oda eljutni és onnan visszakerülni a fővárosba. Ráadásul pályaudvarai is távolabb esnek a városközponttól, illetve az említett épületektől. Már a piliscsabai kiköltözés hatására nem egy tanárunk kilépett, visszamondva a tanítást. A budapesti épületek elhagyása, az áttelepülés során fenn kellett tartani a folyamatos működés, a munka feltételeit is, s ez Piliscsaba esetében megoldható volt. Végsősoron nem állandósult az esztergomi kollégiumi elhelyezés sem; a felmerülő költségek a pest megyei, részben üdülőterület jellegű község feltételeinek kedveztek. Az egyetem megalapítása az adott településen új munkahelyeket teremt, növeli a közművek kiépítettségét, a vásárlóerőt, nagyobb nyomást fejt ki a közlekedési vállalatokra a fejlesztés érdekében. Ezek nem közvetlen, egy összegben kifejezhető, hanem hosszú távon megtérülő előnyök, s ez érvényes a kihasználatlan épületek felújítására is... Az Egyetem részéről az anyagi szempont sajnos szintén nem elhanyagolható: a jogászképzésben például jóformán piaci viszonyok érvényesülnek. A Jogi Kar budapesti épületét 99 évre ingyenes használatra kaptuk meg a Püspöki Konferenciától. A felsőoktatási törvény értelmében rövid idő alatt egy nem humán fakultást is létre kellett hoznunk: ez az informatikai kar lesz, ami a Püspöki Kar jóváhagyásával szintén Piliscsabán épül meg az egykori laktanya területén, az országút túloldalán. Azonfelül, hogy korszerű épületeket igényel ennek a koncepciónak a kivitelezése, az itteni fejlődő egyetemi város működéséhez is elengedhetetlen, hogy megfelelő nagyságban, kellő szolgáltatásokkal épülhessen tovább a piliscsabai campus. Az Egyházat a terület megszerzésében, hasznosításában érdekeltté tette továbbá az, hogy a jelenlegi egyetemhez való közeli fekvése miatt nem közömbös, milyen tevékenység folyik majd az amúgy is elhanyagolt ingatlanon. A fejlesztés ritmusa természetesen túlfeszített, hiszen Nyugaton is legkedvezőbb esetben öt, nem három évenként alakul egy-egy új kar a gyorsan fejlődő egyetemeken, s kérdés, hogy ez nem veszélyezteti-e intézményünk egészének működését. De ma Magyarországra sajátos körülmények jellemzők; törvények kényszere alatt állunk. Esztergomban két főiskola is működik, mindkettő egyházi gondozásban. Felmerül a katolikus egyetemmel való integráció kérdése, a Vitéz János Tanítóképző Főiskola helyzete azonban bonyolultabb. A PPKE egyetemi tanácsi szintű tervei jelenleg 2002-ig szólnak, megvalósulásukhoz a Püspöki Kar jóváhagyása szükséges. Ebben a piliscsabai bővítés szerepel. Közben a Jogi Kar budapesti épületeinek rekonstrukciója is folyik. Ezek mellett az esztergomi jelképes jelenlét megteremtése sincs kizárva, de ennek rövid távú megvalósulásához még hiányoznak a feltételek. Az új kormány vidékfejlesztő politikája a kedvezőbb körülmények megteremtésével jelentős változásokat hozhat Esztergom életében. Nem tartom valószínűtlennek egyes kutató jellegű részlegek elhelyezését itt, hiszen korábban is felmerült ez egyfajta történeti intézettel kapcsolatban. Akkor az egykori Munkásőrség ingatlana került szóba, de megegyezés ez esetben sem született. A helyi gyűjtemények és könyvtárak anyagai a kutatás jelentős fellegvárává tehetnék a várost: feltáratlan értékek rejlenek a raktárak mélyén. Ezek a jórészt elpusztult magyar középkori források közül valók, melyek Esztergom kivételes, egyházközponti szerepe folytán kerültek ide. Egyetemünk vezetése egy humán program keretében a most működő Pázmány egyetemi karokat szeretné megnyerni a részben Esztergomban folytatható kutatások számára. Talán a piliscsabai fakultás középkortudományi, Medievisztikai Intézete megerősödése után megkezdheti a helyi kutatások sorát. Szicília szigetének szélén fekszik Erice középkori település. Hajdan 25 ezer fős lakossága már elköltözött onnan, de épületei megmaradtak és renoválásra kerültek. Egy tudományos kutatóközpont épült ki itt, európai hírű tudósokal. Kiadványai jelentősek, pezsgő szellemi légköre megtermékenyítő erejű. Nyomában színvonalas szolgáltatási háttér jelent meg a településen, ami nélkülözhetetlen az egész évben folyamatos kutatási munka színvonalának megőrzéséhez. Akisváros ma ebből a bevételi forrásból él, pedig megközelítése körülményes: a közeli Palermónak csak belföldi repülőtere van s onnan is másfél óra az autóút. Esztergom közelebb fekszik Budapesthez, amely nemzetközi légikikötővel rendelkezik... Az adottságok tehát megvannak. Csak összefogásra van szükség, de ehhez nemcsak a valóságot, a lehetőségeket is ismerni kell. Lejegyezte: Istvánffy Miklós Bukaresti levél MULTIKULTURÁLIS Újsághír: A kolozsvári BabesBolyai Egyetem rektora megtiltotta, hogy a Tokay György kisebbségi miniszter által vezetett bizottság az épületbe lépjen, mivel afelállítandó új magyar-német multikulturális egyetem ügyében kívántak közvetlenül tájékozódni. Nagy megtiszteltetés ért a minap: multikulturális konferenciára hívtak. Elmentem, hadd tanuljak, hisz kopasz fejjel fog ám igazán az ember agya. Safalache professzor, a neves szociológus, a multikultúra felkent tudósa nyitotta meg az előadás-sorozatot, s üdvözölte a résztvevőket. Persze, egy nyelven, hisz mi, akik multikulturális nevelésre szorultunk - tehát magyarok, svábok, zsidók, albánok, kurdok - amúgyis kisebbségben voltunk. Képzelheti a tisztelt esztergomi olvasó is, mi időt elpazarol Safalache professzor, ha ennyi nyelven külön-külön üdvözli a megjelenteket! Akkor nem marad idő, hogy Foieverde tanár, Septica filozófus, Frunzulita akadémikus, Muschiulita doktor és a többi nagynevű előadó részletesen kifejtse: mekkora áldás a kisebbségek számára, ha elkötelezik magukat a multikultúrával, ha a többségiek által vezetett egyetemeken és tanszékeken tanulnak, s ha a külföldről beáramló mindenféle irredenta és félfasiszta kultúrák helyett a hazai többségi jóságos és toleráns kultúrát tesszük magunkévá. Olyan nagy alapossággal és szenvedéllyel fejtették ki magvas nézeteiket, hogy a kisebbségek szószólóinak,^megbecsült szakembereinek, így Ürmös professzornak, Muskátli társadalomtudósnak, Nitzatze doktornak vagy az ukrán filozófia mesterének, Votkovics úrnak nem jutott idő előterjesztésük felolvasására. Amúgyis, a lényeget már elmondták! - mentegetőzött Safalache professzor, majd hozzátette: - S biztos mindenki jól megértette, hisz valamennyien jól beszélünk románul... A konferenciáról kifelé tartva, Safalache úr mellé sodródtam és megkérdeztem tőle: mi volt itt tulajdonképpen a multikultúra? A nagy társadalom- és kisebbségi tudós csodálkozást színlelve körbemutatott: - Hogyhogy mi? Hát minden! S ahogy szétpillantottam, tekintetem az illemhely ajtaján akadt meg. Multikulturális nyelven az volt ráírva: OO. Tökéletes, mondtam. Ha csakugyan ez a lényeg, igazán jól megértjük, - románok, magyarok, szászok, cigányok, zsidók... és más nemzetiségiek. Síké Lajos (Romániai Magyar Szó)