Esztergom és Vidéke, 1998

1998-10-08 / 39-40. szám

10 TARKA - BARKA 1998. október 8. Onagy Zoltán A bor diszkrimáns megközelítése Elsőbben: kétféle férfiembert ismer az alkohológia története. A rendíthetetlen, mindenivó ifjút, a római, önfeláldozó lelket, és a tűnődő, megfontolt öreget, aki kétszer is megvizsgálja, mit önt a poharába. (Megjegyzendő: a bor lelke a nőket mellékes, ám esetenként céltárgyként közelíti. Néha van benne köszönet, máskor nincs. Ezt minden esetben a nő dönti el. Persze a nő-okosan - soha nem a borra emlékszik, nem a bort ítéli meg, el, le, nem a bor fölött tör pálcát, nem a bort rendszabályozza, nem a szőlőt vágja ki. Ebből is megállapítható, a nő és a bor viszonya, ha közéékelődik egy férfi, sokkal kiegyensúlyozottabb, mint a férfi és a bor viszonya, ha közéékelődik egy nő.) Az öreg, az alapos, megfontolt öreg ismét kettővel osztható: savas és savaúan személyekre. A savatlan derűs képpel, fütyörészve dönget az élet másnapos viharaiban, minden asztalról lenyúlhatja az italt, hatféle bort, tizenkétféle pálinkát ihat, gyomra egyedül a tejtől büntet, belső berendezése egyedül a tejet nem viseli. Látható, minden jóban van valami rossz. A savatlan, aki mindent ehet, mindent ihat, kivéve a tejet, rosszkedvű napjain tej után vágyakozik. Ilyen hülye az ember. Mindig az kellene, ami nem jár neki. Az életmódjának, baráti körnek, környezeti hatásoknak ki nem szolgáltatott savatlannal szemben ott a kiszolgáltatott savas. A savas férfiember savanyú képpel, lógó orral mozog, jár, kel a világban. Kifinomult, specializálódott orra méterekről kiszúrja a bor kénmennyiségét, csersav tartalmát, de nem áll meg a csersavnál, az összes titrálható tartozékot érzékeli, úgy mint a tej-, ecet- és borostyánkősavakat. Agyában egy minden pillanatban mérni kész százas skála mutatja, mi a teendője. Kötelezi a teendőjére. A savas nem ihat Nemcsak hogy nem ihat, de nem is gondolhat rá. A bűnös gondolat a bűn elméleti elkövetése. Másnapra gyakran nyomasztóbb, mert nem tudja, mi baja. Kényszerűen kitolat a képből, nehogy egy kósza inger erőszakot kövessen el rajta. Innen a lógó orr. A savas lógó orra, kedvetlen pülantása a tapasztalat eredménye. A tapasztalat sok mindenre megtanítja az embert. Például a következő óvó mondat megszív élésére: Ha most szenvedsz is, te savas férfiú, mert irigyled a többiek jókedvét, mámorát, az ahhoz képest bakfitty, amekkorát reggel szenvedsz, ha intésemet figyelmen kívül hagyod. Mert korábban - nagy esze, terhelő emléked ellenére - előfordult, hogy a savas azt mondta, francz beléd, te jótanács! Ez egy ingerült napon esett meg vele. Egyébként is elege volt, sörözött lazítólag. Csakhogy éjfél után kiürülnek a sörösrekeszek, ez így szok lenni, amikor három savas és egy savatlan ül együtt egy pilismaród kerti asztalnál. A sörök lendületet adtak, utána innának még, hogy folytathassák a mély és bölcs eszmecserét. Tizenhat/fő Spaten után tengermély beszélgetés folytatható, sűrű filozófiai tartalommal, úgy mint a nő, a főnök, a politika - előbújik a rejtekhelyről némi pálinka. A Spaten tetejére. Hogy lenyomja Ami azután együtt a sörrel - megfosztja őket tiszta helyzetfelismerő képességüktől, a tapasztalat bölcsességétől, az orrba működő önvédelmi gátaktól. Megszavazzak a kamarában, hasonló alkalmakra várakozó öt liternyi, kideríthetetlen eredetű kandlis bort. Szagolgatják ugyan, pofákat vágnak, szódát kéne csinálni, de legalább, ha kóla vóna, nézelődnek, de látják, a savatlan töltögeti a legöblösebb poharat, dönti, tölti, dönti bele a bendőbe. A sajátjába Az anyja szemit, csak nem iszik el mindent előlünk ez a disznó! Belehúznak, hogy a savaüant beéijék A három savas másnapi ébredése elképzelhető. Elképzelhető, hogyan érzi magát három megbillent értékrendű férfiú, amikor egymást látja, egymást röhögi, amikor ha nem röhög a másik savason éppen, keresi a fejét a tompa zúgásban, a keserves szürke reggelben. Amikor nem röhögnek egymáson, könyökölnek a romos, borfoltos, csersavtól bűzlő kerti asztalon, fejük a tenyerükben, és azon gondolkodnak, meg kőne halni. Azon, a világ soha nem elég kerek, mindig jut egy horpadás, és éppen ők esnek bele ebbe a hcrpadásba. Ez a sorsuk, ez van a nagykönyvben, amin, úgy látszik, képtelenség javítani. Amit az Úr megfogalmazott, azon halandó nemigen változtathat. Ekkor, arrákor odáig jutnak, hogy egy halott soha nem másnapos, a halott élete milyen vidám is ahhoz képest, ahogyan ők érzik magukat, dalolva ébred a negyedik személy, a közös ellenség, a savaüan. Fütyörészve, törölközővel csapkodva, mezítláb a kúthoz megy, megnyitja a csapot és a vízsugár alá áll. A három szenvedő homo sapiens nézi szótlanul, elképedve: Odanézz, ez fütyörészve fürdik a didergős reggelben, a hideg vízben. Amikor azután a fickó guggolásokat csinál és indiánszökdell, hogy gyorsabban száradjon, közben az asztalhoz lép, megemelinti a kannát, maradt még valami bor?, kérdezi, tölt, mert maradt, lehajtja a sűrű, borvirágos aljat, aáhh!, mondja, ez hiányzott eddig, a vacsora roncsait fedő asztalkendő alá kukkant, bekap egy féltenyérnyi szalonnakatonát, csak úgy, kenyér nélkül, a fiúk, a három savas barát elborzadva nézi. Ezután a végső konklúzió következik. Óvatosan elmozognak a közelből. Az asztalt, a borospoharakat, a boldog savatlant látómezőn kívül hagyják, elbotorkálnak Marikához, leülnek egy-egy üveg erőtlen Arany ászokkal a platánok alatt. Apró kortyokban iszogatják, nehogy kiugoijon. A sör nem találja helyét, ugrik ilyenkor. A nehezen telő délelőttben meghatároznak egy új rendszeralkotó elvet. Nevezetesen: savatlannal soha többé közös estébe. Ebbe a körbe a mai napot túlélve soha, semmi szín alatt nem engednek be savaüan iszákost. Tudják, diszkriminálnak, tudják, viselkedésük tiszta rasszizmus, azt is gyanítják, az ombudsman elítéli majd ezt a fajta kirekesztési modellt, de ma nem akarnak humanistának látszni. Borok és anekdóták Az egyes borokhoz, borvidékekhez számtalan igaz vagy kitalált történet kapcsolódik. Közülük válogattunk s kötöttünk csokorba néhányat. A tokaji aszúról mondják hogy a borok királya. De egyben a királyok bora is, hiszen Európa számos uralkodójának volt kedvenc itala. Nagy Frigyesről jegyezték fel, hogy az egyik lakomán, mikor az uralkodó jócskán kortyolgatott Tokaj aranyló levéből, udvarmestere ekképpen biztatta -"Nyugodtan fogyassza, Felség, hiszen a Paradicsomból Isten nem az ivás, hanem az evés miatt kergette ki az első emberpárt." Benedek pápa is kapott e híres borból néhány üveggel Mária Teréziától, melyet e szavakkal köszönt meg: "Áldott legyen a föld, mely téged termett! Áldott legyen az asszony, ki téged küldött! Áldott vagyok én is, aki téged iszlak!" A badacsonyi borok híre sem újkeletű. Az 1300-as években a veszprémi püspökségnek már kiterjedt szőlőbirtokai voltak a badacsonyi hegyen. Egy ízben Károly Róbert látogatta meg a püspököt, aki eldicsekedett a királynak hatalmas, 9 iccés ezüst kupájával. Az uralkodó kijelentette, nagyra becsülné azt az embert, aki e tele kupát egy étkezés alatt ki tudná inni. A püspök bemutatta a királynak Eusebius pátert, aki nagyhírű borfogyasztó volt, de ő sem vállalkozott rá, hogy e töménytelen mennyiségű bort (mintegy 6 és fél litert) felhörpintse. A hosszúra nyúlt tósztokat követően, miután már mindenki jócskán iszogatott a finom badacsonyiból, egyszercsak odaállított Eusebius a király elé, ajkához emelte a csaknem tízkilós teli serleget, és egyenletes kortyokban fenékig kiitta. Hangos vivát volt a válasz, csak úgy zengett a terem. A király kérdésére, hogy miért szabadkozott korábban, így válaszolt az idős páter: „Régen kijöttem már a gyakorlatból, Felség, s nem akartam a püspök úrra szégyent hozni. De ahogy iszogattam a lakoma alatt, rájöttem, hogy még most is birtokában vagyok a régi képességeimnek. így hát elmertem vállalni, hogy ily módon köszöntsem fel Nagyuramat." Ahogy Badacsonyban Eusebius páter, úgy Móron Gábor atya volt igen nagyhírű borszakértő. A pincemester olyannyira ismerte a környék borait, hogy látatlanban megállapította, csupán kóstolással, melyik dűlőből származnak. A fiatalok akik csodálták tudományát, egyszer elhatározták, hogy megtréfálják Gábor atyát. Új borok érkeztek a pincébe, s a mester sorra tesztelte a borokat. Egyszer sem tévedett, csalhataüanul rávágta: „Ez vénhegyi!... Ezt Bokodról hozták." Ekkor egy egyik kispap a vizes dézsából töltött egy pohárral, s azt nyújtotta a gyanútlan atyának. Az sokáig próbálgatta, ízlelgette, végül szégyenkezve így szólt: „Ezt az italt nem ismerem!" A Villányi-hegység legjobb borai aNagyharsányi-hegyen teremnek, melyet a nép egy régi monda alapján Ördögszántotta-hegynek nevezett el. Ugy mesélik, hogy élt a hegyen egy csúf boszorkány csodaszép, aranyhajú nevelt lányával. Az ördög beleszeretett a lányba, s füt-fát ígért érte. A banya nem mert ujjat húzni az ördöggel, de azt szabta feltételül, hogy kakasszóig szántsa fel a hegyet. Gondolta, ez még az ördögnek sem fog sikerülni. Az azonban 13 vadmacskát fogott az eke elé, s a pokolfogat szélsebesen szántotta a földet. Alig múlt éjfél, s már csaknem készen voltak a feladattal. A boszorka - félve, hogy elveszíti leányát - beszaladt erre a tyúkólba, s maga kezdett kukorékolni. Jól csinálhatta, mert a falu kakasai hangos kukorékolással feleltek neki. Az ördög mérgében eldobta az ekét, s visszabújt a pokolba. De az ördögszántotta hegyoldalon azóta is csodálatos bor terem. Győződjenek meg Önök is róla! K.-Sz. E. A borfogyasztás illemtana A kulturált borfogyasztásnál aligha van hatásosabb ellenszere az egészségtelen és mértéktelen alkoholizmusnak. Ahogy a gyógyszer is méreg lehet, ha túl sokat veszünk be belőle, a bor is csak akkor válik ártalmassá, ha fogyasztását túlzásba visszük. A bor az egyeüen ital, amit nem is inni, hanem csak kóstolgatni, ízlelgetni kell. A sört nagy kortyokban isszuk, a tömény alkoholt tartalmazó poharakat is többnyire egyhajtásra üríti ki az ember. Nem így a bort, melynek szinte minden kortyát meg kell forgatni a szánkban, hogy zamatát élvezhessük. Mivel a bornak a színe is fontos, csak átlátszó, színtelen üvegpohárba szabad tölteni. Legalkalmasabb az 1 dl-es talpas pohár. A vermutokhoz, fűszerezett borokhoz laposabb, a pezsgőkhöz karcsúbb pohár dukál. Nem lehet mindenfajta ételhez ugyanazt a bort inni. Az egyes ételek más-más bort kívánnak. Az étkezés előtt száraz, de méginkább a bittér (kesernyés) vermut ajánlható. A levesek és előételek után a könnyű, száraz fehérborok ülenek. A gomba-ételekhez üde, száraz fehérbort igyunk, a halak zamatosabb, fűszeresebb bort kívánnak, mely fehér is, vörös is lehet. Szárnyasokhoz általában vörösbort igyunk, hasonlóan a vadhúsokból készült ételekhez és a pörköltekhez. A sültek mellé többnyire száraz vagy félszáraz fehérborok illenek. A tésztákhoz édes vagy félédes fehérbort kínáljunk. A kávé és a gyümölcs után viszont már ne igyunk bort. A pezsgőt kínálhatjuk aperitifnek is ilyenkor szárazat -, de az étkezés vége felé is - ilyenkor viszont édeset vagy félédeset. Pohárköszöntőkhöz is általában pezsgőt illik tölteni. Egy már megkezdett borospohárba csak akkor töltsünk újra, ha már kiürült. Fontos a borok hőfoka. A könnyű fehérbort 10-12 fokon, a nehezebb fehérbort 12-14 fokon, a vörösbort 14-16 fokon fogyasszuk. Koccintani nem kell minden étkezésnél, csak ha valakit felköszöntünk, s akkor is csak az első pohárral, vagy a pezsgős pohárköszöntők alkalmából.