Esztergom és Vidéke, 1998

1998-10-01 / 38. szám

1998, október 1. Esztergom és Vidéke Újabb freskó látható! Az Esztergom és Vidéke 1997. július 10-ei és 24-ei számában hírt adtunk arról, hogy Királyfalvi Kraft Károly festőművésznek a volt bencés gimnázium (ma Bottyán János Gimnázium és Műszaki Középiskola) lépcsőházát egykor díszítő freskói közül azok, amelyek a háború alatt nem pusztultak el, de az ötvenes években politikai okok miatt lemeszeltek, feltárhatók, restauráihatók és újra az iskola díszévé válhatnak. Szoleczky Ferenc, a Bencés Diákszövetség esztergomi titkára írt, tárgyalt, pénzt gyűjtött és az első restaurált freskót - amely Imre herceg fogadalomtételét ábrázolja - a Freskó Alapítvány és a Műemlékvédelmi Felügyelőség 1995. április 28-án átvette. Könnyelmű ígéretnek volt gondolható a folytatás. De nem így történt. Idén, szeptember 5-én az egykori bencés diákoknak, akik az ötven évvel ezelőtt történt államosításra emlékezni gyűltek össze, igazi meglepetésben lehetett részük. A második restaurált freskó - amely nemzeti történelmünk nagy pillanatát tárja elénk - ötvenéves illegalitás után újra a nyilvánosság előtt pompázik. Mint azt Szoleczky Ferenc titkár úrtól megtudhattuk, ez esetben nemcsak tárgyalt, pénzt gyűjtött, hanem állványokat cipelt és takarított, hogy az idei tanévkezdésre a restaurálás nemkívánt kellékei, nyomai eltűnjenek. Ez utóbbi restauráláshoz a Freskó Alapítvány száznegyvenezer forinttal járult hozzá, és igen nagy segítséget jelentett Gergely László igazgató úr támogatása, együttműködése is. Bányai Mátyás tanár Asztrik apát hozza a szent koronát István királynak A Szentgyörgymezői Római Katolikus Olvasókör zászlószentelési ünnepsége (II.) (Az elsŐ rész augusztus 13-ai számunk mellékletében olvasható.) (1902. nov. 23.) Ezután a zászlóanya kötötte fel a díszes selyemszalagot e szép és valóban épületes szavak kíséretében: Jézus legszentebb Szívébe és a Boldogságos Szűz Mária szeplőtelen szívébe ajánlom a szent györgymezői Kath. Olvasókört! Az ünneplő közönség tagjaiból 43nak - akik (a zászló nyelébe) beverték a díszszögeket - nevét és jelmondásait jegyezték fel. Midőn így a szögek mind be voltak verve, a szentelő praelátus átadta a zászlót a köri választmány által arra megválasztott zászlóvivőnek, Bartus Józsefnek, mialatt ezeket mondá: (...) Kívánom, hogy ez a zászló Szentgyörgymező lakosait egyesítse istenfélelemben és szeretetben! Perger Lajos plébános erre oltárhoz lépett s két növendékpap segédlete mellett ünnepi szentmisét celebrált. (...) mikor véget ért a szentmise, a felszentelt zászló a menet élére állott, hogy a kör helyiségébe kalauzoljaaz ünneplőkhoszszú-hosszú sorát. (...) A kör nagyterme zsúfolásig telt meg az érdeklődőkkel, akik várva várták a díszközgyűlés megnyitását. Az elnök megkezdte ünnepi beszédét: Mélyen tisztelt Vendégkoszorú! (...) Méltányos, hogy tíz évben legalább egyszer emlékezzünk meg különösképpen az Isten végtelen kegyességéről, mert nem csekély idő ez még egy testület, még egy egyesület életében sem. Katolikus Olvasókörünk immár tíz éves múltra tekint vissza. Tíz év előtt vetették meg alapját lelkes, áldozatkész férfiúk. (...) Voltak ellenségei is körünknek, mint minden jó ügynek itt a földön, kik nyíltan vagy alattomban megrontására törtek, de megszégyenülve kelle tapasz talniok, hogy hiábavaló az ő nemtelen törekvésük. A mi körünk is tagjaiba meggyarapodva, lelkesedésében megerősödve került ki abból a tuséiból, melyben életerejét s életképességét kellett ellenségeinek kicsinyes áskálódásaival összemérnie. (...) Leng a zászló, fennen ragyog keresztje! Csatára hí, nehéz harcra, melyben a kereszt áll szemben a modern félholddal, a különböző álnevek és álruhák alatt rejtőző teljes hitetlenséggel. (...) Jól tudta ezt, jól érezte ezt a mi nagy királyunk is, Szent István, s ezért építette fel államiságunk épületét krisztusi alapokra. Lengjen hát a zászló, csatára készen állunk! Egyesültünk, mert szétszórva gyengék vagyunk. Sokan, sokat bírunk. (...)A jövő rejtve van előlünk. Én csak Isten áldását kérem szép zászlónkra s azt kívánom, hogy a szárnyai alatt növekvő nemzedék meglássa a kivívott diadalt! Katolikus Ovasókörünk tíz éves múltját ecsetelő szép s eszmékben gazdag felolvasás következett ezután, melyben Perger Lajos plébános ékes szavakkal fejtegeté az egyesülés fontos és kivált napjainkban szükséges voltát. Ennek tudata adott létet körünknek is tíz év előtt. Kicsiny, szerény volt a kezdet, de a lelkesedés, mely az ügy mellett nyüvánult, a jövő fennmaradásnak volt biztató reménye. A 85. számú Rupp-féle házban volt körünk első helyisége. Az első bútorunk a könyvszekrény volt. Mindjárt az első évben a közérdeknek is szolgálatába állott körünk, midőn a szőlőoltási tanfolyam megtartására kész örömest engedte át helyiségét. Az 1893.-ik évben már maga a kör rendelt meg nyolc lapot Nagyobb helyiséggel bírván, ez színdarabok előadására adott kedvező alkalmat A legelső színi előadást az 1895.-ik évben tartottuk. Színpad is beszereztetett, és dr. Okányik Lajos, a kör buzgó elnökének „Úr és jobbágy" c. darabja adatott elő, óriási részvét mellett. (Folytatjuk.) Megjelent a „Hét Szép Magyar Komédia" című kötet Az Esztergom és Székesfehérvár önkormányzatai által meghirdetett Millenniumi Drámaíró Pályázat díjnyertes darabjait tartalmazó „Hét Szép Magyar Komédia" című kötet megjelenése kapcsán szeptember 21-én Budapesten dr. Könözsy László polgármester köszöntötte a meghívottakat. A Magyar Dráma Napja alkalmából többek között ezeket mondta: - Az első magyar király és egyházfejedelmek Esztergom városából indították útjára e föld népének lelkét, egész valóját átalakító keresztény kultúrát. A város története a magyar nép története, annak minden dicsőségével, megpróbáltatásával, szenvedésével, örömével. Ezer évvel korábban itt zajlott le az a korszakos esemény, mely Géza évtizedes és István több évi kitartó munkáját volt hivatva megpecsételni. Vajk homlokát királyi korona érinté, ezzel szimbolizálva azt a nagy fontosságú tényt, hogy Magyarország végleg belépett a nyugati nemzetek nagy kultúrközösségébe. (...) Az államalapítás óta eltelt évszázadok sorsfordító eseményeinek kívánt emléket állítani Esztergom és Székesfehérvár önkormányzata, amikor meghirdette Millenniumi Drámaíró Pályázatát. A pályázat meghirdetésének a Millenniumra való készülődés mellett egyik nem titkolt célja volt, hogy a beérkezett művek kapcsán talán választ kaphatunk a már-már szónoki kérdésre: hogy sorsunk kimondásának és föloldásának színpadi varázslatára vajon számíthatunk-e még? Reményünket az a tapasztalat is táplálja hogy művészi eszmék, áramlatok, gyakran pusztán divatfodrozások változásaiban, a változatlan magyar drámai értékek szenvedélyes védelmezőit is szabad cselekvéshez juttatja az idő. Hullámzó jelenség a magunk becsülése és lebecsülése is. Napjainkban mintha ez utóbbi sűrűbben vetné groteszk fintorait felénk. Hallani olykor-olykor visszatérő könyörgéseket: „A magyarok nyilaitól és drámáitól ments meg Uram minket!", ám ez nem lehet semmiképpen ars poeticája a Magyar Dráma Napján ünnepelt és ünneplő seregnek. Ha elfogadjuk az állítást, mi szerint a nemzetek szellemi élete elsősorban az irodalomban nyilatkozik meg, valamely nemzet műveltségét vizsgálva, elsősorban az irodalmára irányítjuk figyelmünket. Értékes, felemelő tudás ismerni eleink érzelmeit, gondolatait, ebből következtethetünk arra, mit szerettek, minek örültek, mi lelkesítette őket, mit gyűlöltek és kárhoztattak. De nem kevésbé fontos ismeret eligazodni napjaink érzelmi, viselkedési megnyilvánulási jelképhalmazai között. Ha az irodalom a nemzeti műveltség fokmérője, akkor a színház az élő szó, eleven gondolat cselekvő művészete. Páskándi Géza írta: „A csodákra szükség van, mert kibírhatatlan lenne e nélkül a létezés." Fogadják hát a nagyérdemű hódolatát Thália papjai és papnői, akiknek némelykor keserű a kenyér íze, ám édes a siker, valósággal testi gyönyör a tapsvihar, az öröklétnek minden esti előlegként fölsugárzó, aztán tovatűnő csodás káprázata. Kívánom őszinte szívvel a Millenniumi drámapályázat díjazott szerzőinek, és engedjék meg, hogy ne csak a szerzőknek, de mindannyiunknak is kívánjam, hogy megélhessük a „Hét Szép Magyar Komédia" kötetben szereplő színdarabok bemutatóin azt a bizonyos, sokunk által vágyott és áhított csodát!