Esztergom és Vidéke, 1998

1998-10-01 / 38. szám

6 Esztergom és Vidéke 1998. októberi Az fcctoew- s^OAnl Vslto&jrCkxW? , Balla András (Aballa) Wi SíU^Ul^ eb^ÁJu^cUís^ mc^ ^SujB^iVU^éren.. Árnyékfogó - sütkérező Balla Andrással 1997 végén „korszerű golyóstollra írt" zárszámadásomban (EVID 1997. december 18.) imigyen jegyeztem elő Balla Andrást mint idén törlesztendő adósságaim egyikét. A legnagyobbak közül valót... Merthogy hazánkban ő az egyik legkiválóbb kortársi „árnyékfogó" nagymester, 28. éve él Esztergomban, innen lett azzá, ami. Fotóművészeti munkáival Európa- sot világszerte Esztergom jóhírét is öregbíti. Tartozunk neki. Jómagam az olvasóknak is, egy kis fotótörténeti magyarázattal az „árnyékfogóról". A múlt században az indiánok nevezték el így az őket először fényképező F. D. Barryt. A kései utód, Balla András pedig amikor az MTV tavaly július végén elindított havi fotográfiai magazinjának főszerkesztésére kérték fel, ezt az - eredeti értelemben is - „szellemes" címet választotta... Azóta elröppent egy esztendő: augusztus közepén igazi nyári hőségben „sütkérezhettem", amíg aballa úr szenttamási napfényműtermét" megtaláltam. (Adós - vezekelj!...) Ez a közismert rövidítés a kis házikó fehér falán mint felnagyított névjegy: irányjelző az először idelátogatók számára. Igaz, hogy csak lombtalan évszakban és akkor is csak a városközpont és a domb alja közötti úton. Odáig érve, hamar kiderült, hogy a leniről oly hívogatónak látszó házacska - menedék- és alkotóhelyhez illően - felettébb megbúvó természetű. Persze, tudom a címet, de az utca, mielőtt a megadott házszámhoz vezetne, „hivatalosan" véget ér; de mellékesen felkínál egy kiágazást. Még egy kis tévelygés fel s alá ezen a jelzetlen kaptatón - s máris itt az újabb bizonyíték, hogy hinnünk kell Szenttamás másik művész-telepesének, Nemere Istvánnak: errefelé a rejtekutak az igaziak... Balla úr baritonján nevemen szólít egy magas kerítésfal, majd megnyitja kapuját, amikor éppen - másodszor is elhaladnék mellette. Belépek, és még le sem telepszünk a kerti asztalnál, már eltölt a célbaérés otthonos biztonságérzete: a házigazdával együtt helyben vagyok. Burjánzó természet egy alig száz négyzetméteres udvaron: itt nemcsak az ihletett fotósnak, de a megfáradt vándornak sem nehéz árnyékot fogni. Tenyérnyi dzsungel, a mélyén egy bokorbarejtett öntözőcső szorgoskodik, miközben patak-nyelven társalog a hatalmas csenddel. - Ennyi kert kell egy kertépítő mérnöknek - mondja a gazda. - Nem kevésbé egy olyan fotóművésznek - gondolom hozzá -, aki 1985-ben párizsi, 1988-ban római ösztöndíjasként reneszánsz és barokk kertekről 1600 színes felvételt készített: európai rangját ezzel a sorozattal alapozva meg. Anövényi világ - akár a természetes, akár az épített - sok más témájú képén is kompozíciós jelentőségű: eleven környezet, beszédes kulissza, amely együtt játszik a főszereplőül választott emberi arcokkal, alakokkal, vagy (mű)tárgyakkal. Üldögélünk egy parányi, néhány tündérrózsát ringató (mű)tavacska partján, beszélgetünk. Az asztalon papírok: Balla András az utolsó simításokat végzi a XI. Fotóbiennálé katalógusának, illetve a saját új fotóalbumának korrektúráján. - Vendégeket is várok, párizsi és olasz barátokat mondja közben. - El ne felejtsek egy cédulát itthagyni nekik, üzenettel: nehogy leegyék a néhány fürt érett fehér csemegeszőlőt... Hamarosan szükségem lesz rájuk ugyanis háttérként egy tervezett fotóhoz, amelyen egy félaía kék szőlőt tart a kezében. Mivel én magam körül jószerivel csak a szőlőtőkéket ismerem fel, kérésemre sorra megnevezi birodalma „lakosait": a 11 féle fenyőt, ciprusféléket, páfrányokat, a babérmeggyet, a valódi ecetfát (Rhus typhina) és így tovább. - Lakik itt egy feketerigó is, de ma még nem mutatkozott - mondja. Védetten a hőségtől, rákérdezek tavalyi ,jütkérezésére a sikeres alkotómunka fényében". Kezdődött azzal, hogy Taivanon, a világ egyik legismertebb fotóművészeti kiadójánál megjelent kötetben 11 magyar fotós közül ő volt az egyik. Szeptember elején a Nemzeti Kulturális Alap ösztöndíjával utazhatott Párizsba, hogy október végéig André Kertész „élethelyeit" járja be. Mégpedig nemcsak kamerával, hanem jegyzetfüzettel és magnóval is, hogy beszélgetéseket rögzítsen az 1985-ben elhunyt világhírű fotóművész munkatársaival. Az :it •meg Moko'-zbe.^ xt. (J^úőú C's ^UjJZuf^Mzlu, -bÁiátiL s^eu^e^es^Wb-ctek SzC-ute. q/isufu-L^c-Cj^U: &.

z - UeíU-zd lí^lt .«. LLj'atb- - -taXaV. w a.'*. iujvc,sW^oklo^M. — zo o^saícj ÍC^T-Ó £ ; cLi^vűt e-* z.+e-7go-t-vL 4nd<rz.e. t? \?aúzo/^-Jlí®-^íf-^3^^J^

4-f&Ctaíitó tcai-tua^a, 1915-1918 között (akkor még Kertész Andorként) Esztergomban is jónéhány felvételt készítő mesterről Sólyom Róberttel, a Párizsban élő festőművésszel együttműködve terveznek egy könyvet, a hamis legendák eloszlatására, a hiteles személyiségkép felmutatására törekedve. Ahogy tájainkon gyengült a Nap ereje, aballa úr - egy másik ösztöndíjnak köszönhetően - délebbre fordult. November elején a Kanári-szigeteken, Tenerife-ben megrendezett nemzetközi fotóbiennáléra utazott, ahol ő volt az egyetlen fotós egész KözépKelet Európából, akinek a műveiből egyéni kiállítás nyílt. Ezév február-márciusában a Bende Katalin építészmérnöktől kapott meghívás tette lehetővé, hogy - Major Ákossal, az Esztergomi Fotóklub vezetőjével együtt - Kaliforniába látogathatott. Sokat fotózott Haraszti István 48-as honvédtiszt, Kalifornia kormányzója, az első ottani szőlőtelepítő régi udvarházában, ahol manapság - nem mellékesen - kitűnő borokat árusítanak, továbbá a híres nemzeti parkokban és Mexikóban is, ahová egy hétre szintén alkalmuk nyílt átruccanni. Április-májusban szófiai ösztöndíj várt rá; nemsokára, augusztus végén Mártélyra, majd Erdélybe készül. Jövő májusban pedig újabb ösztöndíjjal New Yorkba. Az „Óperencián túli" távlatokból vissza a szenttamási kertecskébe, ahol barátian fog körül a burjánzás. Mint megtervezett és gondozott elhanyagoltság, jótékonyan eltakarja a düledező félben lévő házikót is. A gazda így vásárolta meg, renoválása meghaladja anyagi lehetőségeit. A fotózás ugyanis - az ő szintjén és terveivel - nem olcsó mulatság. Hamarosan megjelenő albumának kiadása majd három millió forintba került, amelynek mintegy felét saját maga állta. A kötet bevezetőként 13 jeles művészeti író szövegeiből ad válogatást, majd 66 egész oldalas színes ,.műtárgyfotót" közöl, Balla András 2300 felvételt kitevő, főként a kerti giccseket összegyűjtő sorozatából. A magyar-angol nyelvű album címének - Betonpillangó IPink Gardens - ötlete a nagyobbik Balla-fiútól, Gergőtől ered. O, mint már jóideje látszik, a művészet terén is igazi „örökös": jelenleg harmadéves a Képzőművészeti Főiskola kép-grafikai szakán. Búcsúzunk. Még lelkemre köti, hogy sok-sok ismerősének lapunk útján közvetítsek egy üzenetet. Ez mindazoknak szól, akik azt hinnék, hogy úton-útfélen, jártában-keltében szándékosan nem köszönt nekik. Nos, az a helyzet, hogy nem az udvariasság, hanem a szemüveg hiányzott... Nagyfalusi Tibor