Esztergom és Vidéke, 1998

1998-09-10 / 36. szám

NŐI Szeszély Az Esztergom és Vidéke nyári melléklete NŐKRŐL - NEM CSAK NŐKNEK! Szerkeszti: Kis- Szölgyémy Emília I. évf. 4. szám -1998. szeptember 10. A szeretet a legfontosabb Ismét itt a szeptember, újra becsengetnek... Czérna Irma tanárnő - aki tanán pályáját 47 évvel ezelőtt kezdte idén tavasszal pedagógusi életműve elismeréséül PTO Urbe díjat kapott. A Dobó Katalin Gimnáziumból ment nyugdíjba, de azután is vállalt még tanítást a Szent Erzsébet Egészségügyi Szakközépiskolában, és kisegített a Szakmunkásképző Intézetben is. Elbeszélése alapján úgy érzem, egyaránt sikerült megtalálnia a kulcsot a különböző generációk és iskolatípusok diákjainak szívéhez. Jelen esetben két tanár - az interjúalany és a riporter-beszélgetése bárki számára érdekes lehet, hiszen Irma néni élettapasztalatából mindenki meríthet, a fiatalok különösen. - Először is a Pro Urbe díjhoz szeretnék gratulálni, melyben Irma néni márciusban részesült. - Nagyon köszönöm a jókívánságot Be kell vallanom, hogy váratlanul ért ez a díj, de nagyon örültem neki. Ugyanakkor volt bennem olyan kétely is, hogy megérdemeltem-e? Hiszen sok kollégám nagyobb tárgyi tudással rendelkezett, az idősek még polihisztorok voltak. Én csak a szakmámhoz értek - magyarlatin szakos tanár vagyok - és ahhoz se biztos, hogy nagyon sokat De mindent elkövettem, hogy a hiányaimat pótoljam. - Hogy emlékszik vissza arra, amikor először lépett be egy osztályterembe tanítani? - Minden kezdet nehéz. Én is féltem, ugyanakkor nagyon örültem. Szegedről származom az ottani egyetemen végeztem tanulmányaimat, és már másodéves egyetemista koromban lehetőséget kaptam tanításra. Dr. Vissy József egyetemi magántanár lehetővé tette, hogy őt helyettesítsem betegsége alatt a Baross Gábor Gimnáziumban. Ez nagy megtiszteltetés volt számomra. Egyetemi tanulmányaimat 1951-ben fejeztem be, ekkor kerültem Esztergomba, a Dobó Katalin Gimnáziumba. Kezdetben sokszor kértem idősebb kollégáim segítségét a tanítással kapcsolatban, s ők mindig készségesek voltak Később figyelmeztettek itt az ideje, hogy megállják a saját lábamon. Az önbizalmam mindig kevés volt, nem voltam róla meggyőződve, hogy amit csinálok az jó, de próbáltam minden tőlem telhetőt megtenni. - Volt-e Irma néni családjában, rokonságában pedagógus, motiválta-e pályaválasztásában olyan jelentős személyiség, aki valamikor tanította? - Szüleim tanítók voltak az indíttatást tőlük kaptam De remek tanárokkal voltam körülvéve a középiskolában is, és az egyetemen a már előbb említett dr. Vissy József volt rám nagy hatással. O nem csak szakemberként volt kimagasló egyéniség, hanem emberként is. Egyébként a szüleim nem akarták hogy pedagógus legyek, fél évig nem is tudták, hogy a Bölcsész Karra járok, azt hitték, hogy a Gyógyszerész Karon vagyok. A gyerekek iránti nagy szeretetet, magánéletükkel való törődést otthonról hoztam. Mi hárman vagyunk testvérek, de nyolcan-tizen ültünk ebédnél az asztal körül nap mint nap, mert szüleim hazahozták az iskolából a szegény gyerekeket, akiknek nem volt mit enniük - Tanítványai közül, akik Irma néni keze alatt nőttek fel, sokan választották a tanári pályát? - Nagyon sokan, többszázan. Voltak olyan osztályok, hogy diákjaim egynegyede, egyhannada pedagógus lett. - Milyen volt a régi iskolai rendezvények, osztálykirándulások légköre? - Nagyon jó. Az iskolában rendezett tánciskola, a végzős osztályos szalagavató ünnepélyének meghitt hangulata nagy élményt jelentett az ott lévő tanároknak és diákoknak egyaránt... Nagyon sokat kirándultam az osztályaimmal: szeptemberben, télen, a tavaszi szünetben; nyáron pedig - ha alkalom adódott - dolgoztunk különböző téeszeknél. Az Alföldet kivéve nincs olyan turistaház, ahol ne jártam volna tanítványaimmal. Szeptemberben 4-5 nap volt a kirándulási időszak, én mindig a legutolsó percig kihasználtam az időt. Olyan nem volt, hogy valaki otthon maradt volna. Mindig megbeszéltük, hogy a kirándulás alatt senki nem hagyja el a csoportot. Például amikor egyszer Sopronban jártunk, az egyik negyedikes lány, akinek lovagja az Erdőmérnöki Karon tanult, kért, hogy engedjem el a fiúhoz. „Hívd ide Lacit - mondtam —, eljöhet velünk kirándulni, este pedig táncolni." Ezeken a napokon a gyerekek minden kívánságát teljesítettem. Már ötven éves voltam, amikor diszkóba is elmentem a fiatalokkal, pedig az igazán távol áll tőlem.. A nyári munkák alkalmával öszszegyűjtöttükapénzt az őszi kirándulásra, és csak a zsebpénzt kellett otthonról kérniük. Ezek az együttlétek alakították ki azt a közösséget, amelynek látható bizonyítékai 20-30-40 év után is megmutatkoznak... Egyik alkalommal Klastrompusztán laktunk a turistaházban. Minden reggel 6-tól délig dolgoztunk teljesítménybérben, én is beálltam közéjük, nem is bírtam volna ki, hogy csak ott ácsorogjak. Ebéd után a Pilisben kirándultunk este pedig táncoltunk, szóval nagyon jól szórakoztunk Egyik osztályommal Szilvásváradra utaztunk, és amikor a gyerekek először látták meg a Szalaj ka-völgyét, félpercenként jöttek mondani: „Irma néni, ide jövünk nászútra!" - Előfordult-e, hogy megtréfálták a tanítványai? - Igen, és nagyon örültem neki. Olyan aranyosak voltak! Egy április elsején történt. Amikor - néhány perces késéssel - bementem az osztályba a naplóval, az egyik kislány, aki jó magyaros volt, így fogadott: „Czérna, hol késtél üyen sokáig?" Én értettem a viccet, és így válaszoltam: „Engedelmet kérek tanárnéni kérem elintézni való dolgom volt" Átadtam neki a naplót, és beültem a hátsó padba. A tanítványom pedig megtartotta helyettem a magyarórát. Rendesen felkészültrá, gratuláltam is neki utólag, és beírtam egy ötöst a naplóba. -Történt-e olyan, hogy nehezen sikerült valamit megtanítania, vagy nem tudta megtalálni a kulcsot valamelyik diákjához? - Szakmai munkámban soha nem éreztem kudarcot, de nevelési szempontból igen. Sajnos akadt olyan gyermekem, aki Jetért az útról". - Milyen sikerei voltak Irma néninek az iskolai életben? - Attól függ, mit tartunk sikernek. Szakmai sikert, emberi sikert? A siker szót egyébként sem szeretem ebben a sikerorientált világban. Inkább úgy fejezném ki, mi az, ami örömmel tölt el. Szakmai sikernek azt könyvelem el, hogy tanítványaim zömét felvették az egyetemre. Egy-egy gyermekem magyarból és latinból is bekerült az országos tanulmányi versenyen az első húsz közé. De hogy őszinte legyek a szakmai elismerésnél is többet jelent számomra diákjaim szeretete. - Sokéves pedagógiai tapasztalatával hogyan tudná összehasonlítani a korábbi generációk fiataljait és a mostani gyerekeket? - A mostaniak mások, de bennük is sok érték van, csak a külső mázt kell lekaparni róluk, hogy a lelkükhöz közel kerülhessünk. Úgy tapasztaltam hogy a szakközépiskolásoknál más a családi háttér, több a csonka család, mint a gimnazistáknál. Ezek a diákok sokkal több törődést, szeretetet igényelnek. Néha modortalanok mert sok esetben nem kapnak otthonról semmit, és eseüeg még az iskolától sem sokat. Volt olyar. magyaróra, amikor abbahagytam a tanítást, és azt mondtam: „Játsszunk! Az egyik csoport felteszi a kérdést, hogy mi ülik, a másik csoport meg válaszol." Egész órán illemtant játszottunk... Igyekeztem tanítányaimat emberszeretetre, önzetlenségre nevelni, ezt a célt szolgálták a Szociális Otthonbeli látogatások, valamint alkalmi kapcsolatok a fogyatékos gyermekekkel. - Szabadidejében mivel szeret leginkábbfoglalkozni? - Zenével. Nagyon szeretem Bachot, általában a komolyzenét, az egyházi zenét - Hogyan foglalná össze röviden pedagógiai hitvallását? - Nagyon kell szeretni - és okosan szeretni - a gyerekeket. Az ismeretek jó átadása nagyon fontos, de még fontosabb a nevelés, a tanulók harmonikus személyiségének a kialakítása. Ez utóbbihoz hasznos útmutató lehet „A kisherceg"-től kölcsönzött gondolat: „Csak a szívével lát jól az ember." Szendi Ágnes Irodalmi fejtörő - megfejtések Alant közöljük háromfordulós irodalmi rejtvénypályázatunk megfejtését: 1. Agatha Christie: Halál a Nüuson 2. Margaret Mitchell: Elfújta a szél 3. Vivian Fable: Mogorva nyár 4. Galgóczy Erzsébet: Vidravas 5. Fehér Klára: Sárgaláz 6. Evelyn Marsh: A Síva ölelése 7. Charlotte Bronte: Jane Eyre 8. Szabó Magda: Abigél 9. Claire Kenneth: Egon naplója 10. Simoné de Beauvoire: A körülmények hatalma 11. Kaffka Margit: Levelek a zárdából 12. Francoise Sagan: Jó reggelt búbánat 13. Gulácsy Irén: Fekete vőlegények 14. Mollinári Gizella: Betévedt Európába 15. Danielle Steel: Halhatatlan szerelem Összesen 19 megfejtés érkezett Közülük hibátlan - tehát 30 pontos mindössze kettő volt: Vigh Lajosné és NánásiZsóka kedves olvasóink küldték be. A harmadik helyen is holtverseny alakult ki: Kovács Mária Adrienn és Tőkei Anna mindössze két regényt cseréltek fel, így 26 pontot szereztek. Ok négyen vehetik át szerkesztőségünk díjait - egy később közlendő időpontban. Gratulálunk a nyerteseknek de valamennyiüknek köszönjük a játékot! Lapzártakor kaptuk... ... a hírt, hogy a megyei szépségversenyen esztergomi sikerek is születtek. Lapunk fotóriporterének sikerült lencsevégre kapnia a korosztályos verseny győztesét - mégpedig a maga meztelen valóságában. A felvételt mellékletünk következő oldalán közöljük. (A hír és a kép valódiságáért - mivel azok férfiaktól származnak - felelősséget nem vállalunk!)