Esztergom és Vidéke, 1998

1998-08-06 / 30-31. szám

12 Esztergom és Vidéke 1998. augusztus 6. Ifj. Holop Csaba a marseille-i lelátón (Hollandia-Argentína, július 4.) Csaba már jelesen érett ifjúként indulhatott látogatóba; de ennek előtte - még április elején - ő teljesített vendégfogadói szerepet, Esztergom legsokoldalúbb és legrendszeresebb francia kapcsolatának keretében. Ez természetesen testvérvárosunkhoz, Cambrai-hoz fűződik. Lévén most rajtuk a csereutazások sora, az ottani mezőgazdasági szakközépiskola 43 diákja érkezett a dobósokhoz, öt kísérőtanárral, akinek egyikét a Holop-család látta vendégül. A propos, Cambrai, csereutazás! Ezek menetrendje úgy hozta, hogy idén a két székhelyű baráti társaság esztergomi,/elének" jutott a látogatói szerep. így aztán július első hetét a mi csoportunk és a Csabáéké egyszerre töltötte francia földön. Harmadikán - már hazaútban - déltől estig Párizsban kószálhattunk. Egy világváros szokásos hétköznapja volt, de tele a különleges foci-ünnepre készülődés látható-hallható izgalmi jeleivel: fél ötkor kezdődött ugyanis a francia-olasz nyolcaddöntő. (A maga részéről kedves barátom és druszám is időben befejezettnek nyilvánította közös sétánkat, hogy találjon még egy üres széket a tévé előtt valamelyik kávéházban...) Ekkor eszembe jutott Csaba mint irigylésre méltó ifjú „földink". De nem a fiatalsága miatt, hanem mert esetleg élőben nézheti a nagy összecsapást, az új párizsi stadionban. (Ügy 4-5 kilométerre a csodás hangulatú Luxembourgkerttől, ahol mindez felötlött bennem.) A mi útiprogramunkban ugyanis természetesen nem szerepelt a VB; az övék viszont egyenesen erre szerveződött. Voila, most már elárulhatjuk, hogy nemcsak a jutalomutazás, hanem a francia nyelvű - szóbeli és írásbeli - vetélkedő is. Franciaország és a foci: a kiírás szerint ebből a két témából kellett felkészülni. A nyertesek pedig a nyolc ESZTERGOMI DIÁKOK — MA... Siker-díjjal a foci VB-n! A felcímmel olyan krónikát ígérünk, amely Horváthy Péter nemrégiben indított sorozatának (Esztergomi tanárok - anno... EVID, június 11.) társául kíván szegődni. Jól tudjuk ugyanis, hogy ősi iskolavárosunknak nemcsak a múltjából, de folyamatos jelenéből is bőven kínálkozik számunkra törlesztendő adósság. így például még kora tavasszal közöltünk egy kis (öröm)hírt arról, hogy ifj. Holop Csaba, a Dobó gimnázium végzős diákja tizenegyedmagával országos vetélkedőt nyert, amelyet a francia nagykövetség hirdetett meg „Menjünk Franciaországba!"(Allonsen Francé!)címmel. Természetesen el is mentek, hiszen mi más is lehetett volna a győztesek jutalma, mint egy kéthetes franciaországi utazás, június 31 - július 15. között. VB-színhely körül és között utaztak két héten át, a július 12-ei párizsi döntőig, illetve a 14-ei zárófogadásig, amelyen a vendéglátók nevében a Francia Köztársaság elnöke köszöntötte őket. Amikor tehát Jacques Chirac ünnepélyes búcsúpoharát a világ 117 országából érkezett 650 „bajnok" egészségére és további karrierjére emelte, közöttük volt a mi fiatalemberünk is, akinek családja apai ágon az 1700-es évektől esztergomi. Édesapja villamosmérnök, ma vállalkozó; édesanyja orvos. A családfő 19871993 között Németországban (az NSZK-ban) dolgozott, így Csaba 14 éves koráig ott végezte iskoláit. Ez főként a többnyelvűség javára hozott hasznot. A német tantervek ugyanis már régóta az Európai Unió felé tártak kaput, tehát erősen idegennyelv-centrikusak. Csaba például már 5. osztályosként heti hét órában tanulhatott angolul, a 7. osztályban hat órában franciául, mégpedig a beszédre, a mindennapi kommunikáció gyakorlati szükségletére összpontosítva. Mint elmondta, nyugateurópai tanéveinek ez volt a másik előnyös hozadéka. Hazaköltözésük után, dobós gimnazistaként itteni tanárain kívül főként ennek köszönhette három sikeres nyelvvizsgáját. A sorozatot - még szinte „menetből" természetesen a német felsőfokú vezette be. Aztán, lévén angol tagozatos, aki második nyelvként a franciát tanulta, ezekből tett középfokú vizsgát a 2. és 4. osztályban. (Nyelvtanárai Kindlerné Juhász Ildikó, illetve Mohainé Lencsés Valéria voltak.) Az iskolán kívül teljesen önerőből gyarapítja, illetve tartja elevenen immár „trilógiát" alkotó nyelvtudását. (Ami a negyediket, anyanyelvét illeti, a helyesírásból szorul - a németországi hét év után érthetően - némi magánszorgalmú gyakorlásra.) Általában is szeret olvasni, és ez a szabadidős nyelvtanulásban különösen hasznára van. A vizsgára, vagy legutóbb a vetélkedőre készülve is igyekezett minél több francia nyelvű szépirodalmat - a lehetőleg legkevesebb szótárazással elolvasni. (Például Örkénytől a Tóték - a kisregény-változat francia műfordítását, Balzac Goriot apó című regényét és növeli agyűj teményeket.) Második gimnazistaként ő lett a győztese egy angolból rendezett megyei vetélkedőnek; az idén pedig az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen franciából a 20 fős budapesti döntőbe jutott. Erre március 27-én került sor, hat nappal a VB-s vetélkedő záróaktusa után, amelyet Pécsett rendeztek. Az ünnepélyes eredményhirdetésen díjazottként 11 -en vehettek részt: mindnyájan a területi döntők nyertesei. (Csaba a győrié.) Nyolc középiskolás, két egyetemista és egy fiatal tanár, aki szintén versenyezve vívta ki a jogot, hogy a jutalomutazók kísérője lehessen. Csaba tehát egy igazán „eurokonform" nyelvtudás alapjaira építheti további pályáját. A felsőfokú tanulmányokkal kezdve, mégpedig - most már ez is biztos - pontosan a tervei szerint: a Budapesti Műszaki Egyetem mérnök-fizikus szakán. Mivelhogy leginkább a „reáliák", kiváltképp a matematika-fizika érdeklik. E téren a németországi alapoktatás kevesebbet ad a hazainál: Csabának is különórák segítségével kellett hátrányát behoznia. Igencsak jól sikerült - amihez bizonyára a szülői örökség, a családi indíttatás is hozzájárult... Mindenekelőtt persze a magával hozott és tervr , • "v • ~ * 4Í szerűen fejlesztett tehetsége, kiegyensúlyozott egyénisége: a reális önértékelés és a pozitív jövőkép. Tudatos, tehát „válogatós" ismeretgyűjtő, aki a számítógépes világhálót ugyanolyan természetes eszközként használja, mint a könyvet. (Édesapja egy ismert helyi internetes cég tulajdonosa.) Ha valamiben „megszállottnak" lehetne őt minősíteni - árulta el mosolyogva - az a síelés-hódeszkázás. Nos, ezzel most a következő télig várnia kell. Addig: úszás, kajakozás - Balaton... Es messzebb? Persze, utazni is nagyon szeret: Német- és Franciaországon kívül járt már spanyolföldön, Angliában és Skóciában. - Es időben távolabb? Egyetemi diplomával és addig már - mondjuk - öt idegen nyelv biztos ismeretében? Egyáltalán nem idegen tőle a gondolat - válaszolta -, hogy szakemberként és/vagy diplomataként dolgozzon az EU valamelyik szervezetében vagy tudományos intézetében. Úgy legyen, kedves ifjú földink! Nagyszerű az úticél: - sikeres iránytartást kívánunk, az Esztergomból megőrzött útravalóval... Nagyfalusi Tibor Holop Csaba képes élménybeszámolóját következő számainkban közöljük. Ji i! flöSOl TiaÉ Az Élysée-palota kerti fogadásán (Párizs, július 14.)