Esztergom és Vidéke, 1998

1998-06-25 / 24-25. szám

A G AZ D A S Z E M E • A LOM ÉS VALÓSÁG TO8/

71948 • 5 0 Ferenczy Béni művésztelepe Esztergomban 1988 #19 9 2 [...A háború alatt] Csorba Géza Kossuth-díjas szobrászművészünk mint katonaszökevény, éppen Martsa Alajosnál - a város felszabadulás utáni első párttitkáránál - talált menedéket Budapest felszabadulásáig. Éppen e ténynek köszönhető, hogy ismeretséget kötött Martsa Istvánnal ki ugyancsak katonaszökevényként rejtőzködött bátyjánál, és őt, ki azóta kétszeres Munkácsy-díjas érdemes művész lett, a Képzőművészeti Főiskola szobrász tanszakának elvégzésére ösztönözte, a fronton faragott fa szobrocskáinak láttán. Jellemző, hogy már a földreform során rendelkezés született Esztergomban az egyházi földterületek egy részének művésztelep céljaira történő fenntartásáról, vagy az, hogy Poócs bácsi a keresztény múzeum egyetlen fizetés nélküli, polgári alkalmazottja a Kommunista Párt Városi Bizottságától kapott segítséget a múzeum takarításához szükséges anyagok beszerzéséhez. De érdemes megemlíteni azt is, hogy már 1948-ban, a forradalom és szabadságharc évfordulójának tiszteletére Esztergomban nyílt meg az előző ötven év legjobb magyar műalkotásaiból - Csontvárytól Barcsayig - rendezett kiállítás a városháza dísztermében. Ez volt az egyik első, vidéken rendezett nagyszabású kiállítás a felszabadulás után. (...) Mindenképpen indokoltnak érezhetjük tehát a város akkori polgármesterének - Bády Istvánnak - azt a lépését, hogy hivatalos formában felkérte Ferenczy Bénit, a Képzőművészeti Főiskola szobrász tanszakának tanárát, hogy főiskolai osztályának növendékeivel alakítson művésztelepet Esztergomban. A művész, felismerve az ajánlatban rejlő komoly szándékot és lehetőséget, elfogadta a meghívást és három legkedvesebb növendékével hozzálátott a terv valóra váltásához. Esztergom, a lehetőségekhez mérten mindent elkövetett annak érdekében, hogy neves vendégét méltóképpen fogadhassa. - A háborús nyomokkal alaposan megtűzdelt város vezetői Einczinger Sándor pékmestert kérték fel arra, hogy viszonylag sértetlenül maradt Szt. Tamás hegyi kerti lakját bocsássa Ferenczy Béni és felesége rendelkezésére. A pékmester - aki maga is művészetet kedvelő, sőt müvészkedő hajlamokkal rendelkező ember volt és akinek bátyja, Einczinger Ferenc festőművész, Babits esztergomi baráti köréhez tartozott örömmel tett eleget a kérésnek. A házon a háború ütötte sebeket a város javíttatta ki. Mint Esztergomból származó növendék, Martsa István volt a közvetítő a város és Ferenczy Béni között. Ferenczy Béni nem ismerte Esztergomot, és némi fenntartással élt a város által nyújtott lehetőségeket illetően: Lesz-e, és milyen lesz a műterem? Milyen lesz a szállás? Látva azonban a város körültekintő igyekezetét, félretéve aggályait, maga is részt vállalt az előkészületekből. Gondoskodott arról, hogy a Főiskola kölcsönadja és leszállítsa a műtermi felszereléseket, lehetővé tette, hogy egy főiskolai modell a művésztelep rendelkezésére álljon. A három növendék, akit a mester osztályából magával vitt Esztergomba, Kiss Sándor, Martsa István és Vigh Tamás volt. A műtermet a város a mai Petőfi Sándor Alt. Iskola egyik tantermében rendezte be számukra. Martsa István bátyjánál, Kiss Sándor és Vigh Tamás pedig az ún. Kapu iskola egyik termében kapott szállást. A művésztelep munkaprogramjában a növendékek részéről minél több tanulmányrajz és legalább egy-egy szobor elkészítése szerepelt. Ez azonban csak a munka gyakorlati része volt, melyhez hozzájárultak az éjszakába nyúló viták, a mesterrel való beszélgetések, a Budapestről látogatóba érkező barátok, vendégek fogadása. A programot kirándulások, fürdés és horgászat egészítették ki. Ferenczy Béni, aki mindig fiatal kollégáinak, művészeknek tekintette növendékeit, nagy és őszinte érdeklődéssel kísérte munkájukat. Bár a tanítványok nagy bámulattal és hódolattal vették körül mesterüket - kinek nagyszerű embersége életre szóló példaként áll előttünk ma is ő keresetlen természetességgel, az idősebb barát szeretetével viszonyult hozzájuk. Nemes egyénisége Esztergomba vonzotta a fővárosi barátokat is. Kandó László, Hubay Miklós, Elekfy Jenő és mások gyakran voltak a művésztelep vendégei. Ferenczy Béni Einczinger pékmesterrel is csakhamar meleg barátságot kötött. Kiderült ugyanis, hogy a pékmester maga is foglalkozik fafaragással és ehhez igen komoly felszereléssel is rendelkezik. Amikor Ferenczy Béni ezt a remek szerszámkészletet meglátta, azonnal elkérte, és munkához látott. így született meg 1948 nyarán elsőként Esztergomban egy nagyszerű körtefa feszület melyhez a faragó szerszámokat a pékmester maga köszörülte. (Kaposi Endre írásából - Művészet, 1970. augusztus) Perenczy Bóniné cU. Könözsy /jísz&o-riZk, J Budapest, 1991. nov. 22. 49H Tisztelt Folgármester Url Örömmel olvastam kedves levelét, amelyben arról értesít, hogy Esztergom városa Ferenczy Béni Atléta szobrának fölállítását tervezi. A magem részéről ennek természetesen | semmi akadálya nincs, szivesen adom a hozzájárulásomat. (...) A Kulturális es Idegenforgalmi Bizottság előterjesztése küztéci azohor elhelyezéséről és a szerzői jogdíjra vonatkozó szerződés tervezetéről A Képviselőtestület 1992

. június 11-i ülésére Városunk műpártoló közönségének és a Balassa Bálint Társaság icii, régi szandándéka, hogy a XX. század egyik legnagyobb szobrászának, Ferenczy Béninek (1890-1967) Esztergomhoz fűződő kapcsolatait a legméltóbb módon: egy müvének köztéren való felállításával is megörökítse. (A művész Babits - síremlékének másodpéldánya 1971 óta a Városi Könyvtár belső terében van elhelyezve.) 1./ A mii - az állá atléta c. életnagyságú akt-szobor, melynek eredeti gipsz- és bronzpéldányát a Ferenczy Múzeum őrzi valamint a helyszi

n kiválasztása már 1988/89-ben megtörtént, a szobrot ugyanis a művész születésének centenáriumára szándékoztak felállítani. A hely a Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság helyi kirendeltségének épülete, pontosabban ennek oldalhomlokzatán egy - a felépítés, 1939 óta - üresen maradt konzol. Az épület közvetlen szomszédságában van a Petőfi Altalános Iskola, ahol 1948-ban Fernczy Béni nyári szabadiskolát vezetett, egy esztergomi művésztelep megalapításának szándékával. (Ezt a szobor alatt elhelyezett emléktáblával kívánjuk megörökíteni.) A szobor felállítását a centenárium idején - anyagiak hiányában a Ferenczy Emlékbizottság sem tudta megvalósítani. 1991-ben a KIB újra napirendre tűzte a tervet, és kérte a Képző- ás Iparmfivéai^tl Tlektorátu

s szakvéleményét, illetve támogatását. A Lektorátus szakértői tavaly október 16-án megtekintették a választott helyet: ezt is és a szobor kiválasztását úgyszintén elismerően jóváhagyták. 2./ A Lektorátus 1991. november 13-án kelt állásfoglalása fmellékle

tbenl szándéknyilatkozatot is tartalmaz 200 eFt-ra vonatkozóan, amely összeggel a f. évben a szerzői jogdíj megváltásához nyújtanának támogatást. Ferenczy Béni özvegye (aki a szobor elhelyezéséhez szívesen adta beleegyezését) Vigh Tamás szobrászművészt bízta meg, "hogy ebben az ügyben a szerzőt teljes mértékben képviselje". Vigh Tamás szintén megtekintette a helyszint, és közvetített a szerzői jogdíjra vonatkozó megegyezés érdekében. + * (...) Esztergom Város Képviselőtestülete nem fogadja el Ferenczy Béni Alló atléta c. bronzszobra másodpéldányának felhasználására vonatkozó szerződés megkötését. Felelős: Nagyfalusi Tibor képviselő, a KJB elnöke Iiafcá-C±dü_L azonnal Esztergom, .1992

. július 3. Dr. Könözsy László s.k.. polgármester Az etixta-S'otas Dr. Takács Márta s.k. jegyző -ó cLc-iz. icL- l A. A "töbfes«-'cj ^e-vri. Ujúo-bí-wX ífó'-kfc-s^g-eic C3 aV bol^tt kt>. A mLlU'o' ffc ) ^tk&xooio' 6cő"teLe.xe.tt~ ~ + " /v i^j. Wz t.-cg^•yy-Gibu- Sílhte'iv S-xen-t ftUgtóf-* Tekintettel arra, hogy a felajánlott 200. UUO.-ít-os támogatással csak ez svbűij raudeJLke siink /a jövő évi keretei: igen bizouycaxanok/ sürgó'o választ, illetvfi a aüvéss jogutódjával raegköfcöct szerződés 6 példányú megküldését várjuk. Nagyon szeretnénk, ha az értékes műalkotás uihamarabb a közönség elé kerülhetne Esztergomban. iiemlogos döntésű:, ooetéu éa várjuk jeleutuesácükőc. JJUÍU 1992.sLupuc.audr 4. Uei -í V© b-ieq -fecm Zot pe cLÍ<* *vi o d oi W & dú t vn zty-íkx.'oC, ^