Esztergom és Vidéke, 1998

1998-06-25 / 24-25. szám

EMLÉK-MŰ-HELY 1998/7. MÁJUS 31. : GYERMEKNAP UTÁN... Hol vagytok, ti régi játszótársak? Szentgyörgymezőn a 8-12 éves fiúk és lányok különféle szabadtéri játékokkal töltötték szabadidejüket. Akkor -1923-1932 között - még nem voltak homokozóval, hintával felszereltjátszóterek. Az egy korosztályhoz tartozó gyerekek a Major téren, a Templom téren, a Hunyadi utcában és a Duna mellett, az ún. Hutt parton jöttek össze játszani. Az utóbbi helyen inkább az iparosok, közalkalmazottak gyerekei, a többin főként a földműves családok „apraja". A Hutt part, ez a Fűzfa és Bercsényi utcával, továbbá a Molnár sor által határolt terület számunkra olyan birodalom volt, mint a Pál utcai fiúké. A játékok rendjét az évszakok is megszabták. Tavasszal, ahogy az idő és a sár engedte, golyóztak agyag vagy üveggolyókkal. Pénzeztek a falhoz ütött pénzekkel, vagy snúroztak régi 10-20 filléresekkel, de előfordult még néhány fabatka is. Az országszerző játékhoz két-három m területet kettéosztottak. Zsebkéssel húzták meg a felezővonalat, amelynek mindkét oldalára egy-egy fiú állt fel bicskával a kézben; de a játék természetesen vér nélkül folyt. Felváltva dobálták a másik térfelébe a zsebkést, és amerre az éle mutatott, lehasítottak egy területrészt. Addig tartott a játék, amíg az egyik fiú országa el nem fogyott. Kedvelt csoportos játék volt a király-király adj katonát, vagy a lyukba-labda. A labdát egy kis lyukba tették, körülállták az egy-egy nemzet nevét viselő játékosok. Egy külön álló fiú hangosan bemondta egy nemzet nevét, mire annak képviselője megragadta a labdát, és a szétfutó fiúk közül igyekezett egyet eltalálni. Sokszor tréfás, beugrató felhívás is elhangzott: „Hadd szóljon, hadd szóljon a híres, nevezetes turóscsusza", vagy hasonló. Fiúk, lányok közösen játszottak bújócskát, fogócskát, (nem értendő félre!...) vagy pimparádé-paxot, azaz ipi-apacsot. Amikor a fűzfa kérge már elvált a törzstől, készültek a fíízfasípok. Amikor a kamilla, a í hársfa virágzott, szedték,, és idősebb embereknek adták el pár fillérért. A nyári időben e játékok mellett a Duna vize volt a nagy játszótér. A pecázás (snecizés) bevetővel való horgászás. A bevető hosszú zsineg volt, végén 2-3 horoggal, földi gilisztával megtűzdelve. Egyik végét lerögzítették a parton, a zsinórt bevetették a vízbe. A parton - kis ágat meghajlítva a zsinór alatt - készült el a jelző. Az ágra, rajta a zsinórral kis követ tettek, ami kapáskor leesett, jelezve a fogást. Mindig figyelniük kellett, mert a rendőr, vagy határőr elvette a felszerelést, mivel engedély nélkül horgásztak. Nyári időben - egy klottgatyára vetkőzve - úsztatták a flottillát. Hajó formára kivágott deszkára parancsnoki hidat, kéményt szögeztek és vontatózsineggel húzták a vizén. Néha kikötötték, vagy levasmacskázták. Zsitvay Sanyi kitalálta, hogy egy bádogdobozba olajos rongyot tett, meggyújtotta, és így a kéményen füst jött ki. Ha melegük lett, megfürödtek a Duna vizében. Itt tanultak meg valamennyien úszni, kedvelt szórakozásuk volt a hajómalom farából beugrani és a Bercsényi utcánál partot érni. Délután jött a félhármas, majd később a Tahi nevű kofahajó, amelynek a hullámain ringatózni különös élvezetet jelentett. Apart szélén magasra nőtt a lapulevél, a lósóska, ezekből remek kunyhót lehetett építeni. Hűvös, esős időben valamelyik ház kapualjában vagy fészerben kártyáztak (sohasem pénzre), malmoztak; de egy-egy előadást is rendeztek mókás dalokkal, trükkökkel, amiket a cirkuszban láttak. A játék mellett legeltették a libákat, etették a kacsákat, és olykor-olykor kimentek a szülőkkel a szőlőbe, a földekre gazolni és egyéb gyermekmunkát végezni. Ez a tevékenység kiváltképp a földműves gyerekekre voltjellemző, akik már tehenet, birkát is legeltettek.Minden fiúgyerek kipróbálta a dohányzást. Egy-egy szál Hunnia vagy Levente cigarettát kézről-kézre adva, köhögve, prüszkölve szívták. Füstöltek az iszalag szárával is, amit a Duna hozott. Miután a napon megszáradt, összemorzsolva, bármilyen papírba csavarva, meggyújtva, igen csípős füstöt eresztett. Néhány játékban, meg fürdéskor fiúk-lányok együtt voltak, egyébként a lányok babáztak, főzőcskéztek, vagy boltost játszottak. Ilyenkor a téglapor paprikává, a homok sóvá, lisztté, a giz-gaz zöldséggé változott. Elmúlt a nyár, jött az iskolábajárás. Ilyenkor a tanítás után azokat a játékokat játszották, amelyeket tavasszal. Mindegyiküknek volt csúzlija és Dávid-parittyája. Ez utóbbi két 60-70 cm-es zsinórból és egy bőrdarabból állt, amit a zsinórokhoz erősítettek. A bőrdarabba pitykövet tettek, megforgatták a fejük felett, és az egyik szálat elengedve, kiröpítették a lövedéket. A Hunyadi utcában a fiúk csigáztak, vagy pilinckáztak. A csiga egy fából esztergályozott kúp volt, amit ostorral forgattak meg, és ütve hajtották tovább. A pilincka kb. 10 cm hosszú, 2-3 cm vastag, két végén hegyesre faragott fadarab volt, amit egy másik 3-4 cm vastag fára helyeztek, és egy 50-60 cm-es bottal rácsaptak valamelyik végére. A felpattanó pilinckát most már a levegőben kellett jól eltalálni a bottal: az lett a győztes, aki a legmesszebbre ütötte el. A lányok nagy kedvvel járták az ugróiskolát. A földön kirajzolt négyzetek sora az osztályokat jelképezte. Ezekbe előbb „be kellett iratkozni" egy jól célzott kődobással, majd végig kellett ugrálni az iskolát, odavissza, hol egy, hol két lábbal. Aki e közben nem hibázott, az dobhatott a következő osztályba. Az első világháború előtt az utcákba szederfákat ültettek, hogy lehetővé tegyék a selyerhhernyó tenyésztését. Hogy ez nagyobb arányban megvalósultvolna, annak nincs nyoma. A gyerekeknek mindenesetre jól szolgált a telepítés, hogy megtanuljanak fára mászni, és érés idején szedjék és egyék a finom, hamvasan fekete, vagy a legédesebb fehér szedret. A Molnár sor, a Major tér, a Kovács utca, a Templom tér, a Hunyadi utca végig szederfával volt beültetve. A tél beköszöntével, ha volt hó, szánkóztak, hólabdáztak; ha beállt a jég a Dunán, korcsolyáztak. Néha beszakadt a jég, ilyenkor hideg fürdőt vettek. Hol vagytok, ti régi játszótársak? Az életben hol találtatok meg helyeteket? Néhány név a Hutt parton gyerekeskedők közül: Kollárovics (Kollányi) Guszti, a későbbi neves filmrendező, és nyaranta két unokaöccse: Dévényi Laci és Gyuri. (Laci volt Nyilas Misi, a Légy jó mindhalálig című. film fiú főszereplője.) Pécsi László és Pécsi Tóth Tibor, az utolsó hajómalomtulajdonos két fia, Móró Sándor, később a SZIM Marógépgyár jónevű esztergályosa, Zsitvay Sándor, a MAHART későbbi műszála vezetője, valamint két testvérpár: Jónás Ferenc és László, Pusztaszeri (Pach) Kornél és László. (Ok mind a négyen tanárok lettek.) Néhányan, így Pécsi Tibor zászlós, Jankovics Gyula utász, a háború áldozatai lettek. A Hutt part sem a régi. Feltöltötték, parkosították. 1948-ban Horváth Gézáról nevezték el, aki száz évvel azelőtt volt 15 éves kamaszgyerek. A bencés gimnázium diákjaként állt be honvédnek. Ott volt a szabadságharc szinte valamennyi fontos csatájában, a világosi fegyverletételig. (Emlékeit 1903-ban az Esztergom és Vidéke közölte folytatásokban.) Bélay Iván NYARKOSZONTO BOLONDITAS (Egyelőre el nem küldött) tudósítónktól A nyár köszöntésére, a Szabad Ég Szálló megnyitása alkalmából nagyszabású báli mulatságot rendeztek, amelyre már napszálltától kezdve árkon-bokron át sereglett a város apraja-nagyja. A "Bejárat mindenhol" feliratú eligazító táblák legfeljebb átmeneti zavart okoztak, mivel a Dezert Őr és a Zsong l'Or kft-k szakemberei jól vigyáztak, hogy a meghívottakon és az illetékeseken kívül ne jusson be senki más, csak a hívatlanok, valamint az illetéktelenek. Sikeresen oldották meg bonyolultabb feladataikat is, miszerint ne engedjék közel a távolmaradókat, viszont hagyják akadálytalanul betódulni a „ Kívül tágasabb" mozgalom elszánt híveit. A helyi előkelőségek közül megjelent Tnibad úr, Kand úr, valamint Szenes l'Apát és Doh Ányos. A bál díszvendége a veterán Légycs Apó volt. A legtekintélyesebb családokat képviselte többek között Prosz Tata és Lakt Anya, valamint Csavar Anya lányaikkal, továbbá Porh Anyós menyével és vejével. A vendégek üdvözlése után bemutatták az elsőbálos lányokat és fiúkat: Foga Dalma, Ci Tera, Karam Ella, Bac Ilus és Re Barbara illetve Zsirosb Ödön, Zug Ivó, Rinal Dini és Hiper Tóni személyében. Ezután felálltak a nyitópárok: Tejesk Anna - Trapp Pistával, Major Anna - Túró Rudival, Petu Nia - Aszt Alival, Kukor Ica - Riz Ottóval, Aba Sári - Irsai Olivérrel, Krokod Ilus - Isz Ákossal; és a Cinterembura zenekar bűvöletes huza-vonájára elropták a nyitó hepét, majd nyomban a hupát is. Ezután az egész vendégsereg a tánc - kissé gizgazos - mezejére lépett. Éjfélkor megtartották a bálkirálynő-választást, amelynek eredményeként idén Múlt Evi kapta a koronát, udvarhölgyei pedig Cim Bora és Tea Rózsa lettek. A fényes kivüágításról a Szent János Bogár Gyülevész Társaság gondoskodott; a stílusos dekorációért a Keresztespók Hálózat szakértelmét illeti dicséret. A hölgyek pompás toalettjének jó része az exkluzív Riherongy és Cafrang szalonokból került ki. A büfében ételek és italok bőséges választéka szolgált a vendégek hangulatának fokozására. Többek között Kos-bor, Zom-bor, Ti-bor, Kő-ser és egy ősi kínai ital-különlegesség: a Mi-Pan-Csunk koktél. A vendégek jókedve egész éjszakán át kitartott, majd a felkelő nappal versenyezve egyre magasabbra hágott. Návi