Esztergom és Vidéke, 1998

1998-06-25 / 24-25. szám

IDŐ.MÍ* HELY VárWflT. 1995. gowlrn A-ts felnt.s, 120x21 0 ím (hti: Moher Cela) VÁROS® VILÁG NAGYFALUSI TIBOR szerkesztésében Csoóri Sándor: A KERT POLGÁRA Nem akarok ebből a kertből sehova menni: se dísztermekbe, se a politika csarnokaiba, se tengerpartra. A római Kolosszeum nekem elüszkösödött napraforgó s London lámpaoszlopai kinvűhetetlen gazok. Itt még a megcsavarodott fűszál is elevenebb: susog a szöcskéknek, a hason csúszkáló kutya halántékának. Hát még a kosbor, a vadszekíu, a vadmák! Versenyt pillangóznak a fehér selyemlepkékkel, körre kört, és versenyt a halállal. Amit látnom kellett eddig a íoldön, mindent láttam: országok színes legyezőjét magasról, a lankasztó nyárban, s celofan-zörgésű városokat. De a füvek szívét s az árnyékok szívét soha. A mindennap meghaló Istenét sem. Ha megint elmennék innen, tudom, örök dolgokat veszítenék. Seb lennék, amelyet elkapartak, seb lennék, amely boldogtalanul utazik, seb, amelyben szétlőtt faluk árvái harangoznak. Sarolta napján mellemre ejti fehér tányérját a bodza. Belecsöndül csöndben a csontom is. Agyúk és búcsúciterák lármája helyett ezt hallgatom, ezt, ezt a hullámokban szétgyűrűző hangot s a gyalogos rózsabogár dúdolását. {Hattyúkkal, ágyútüzben című kötetéből, 1994.) Az ESZTERGOM és VIDÉKE melléklete m. évf. 7. szám- 1998. június 25. Május 29.: Vendéglő- és tárlatnyitó NYAR • SZENT IVAN HAVA VI. Szent Iván hava (Junius), vagyon 30 napja. (Az „1848. szökő évre" szóló gazdasági kalendáriumból. A tulajdonos, Hacsa György szíves hozzájárulásával. Szemelvény, címlap: EVID, 1998. márc. 19.) A VÁROS NAPJA: JUNIUS 2. • 1710-ben e napon tartotta a régi kiváltságaiban megerősített szabad királyi város első tisztújító közgyűlését. 1848/49 #50 # 100 # 150 Jubileumi krónikánk emlék-oldalai: III., IV., V. A hatvanas évek elején, - még hajdani legénykoromban, amikor a vendéglői társasélet kínálata több okból kifolyólag is mélyebben érintett, és Esztergomban a lerobbant Fürdő étterem és Kispipa, no meg a hamarosan lebontott Kék Duna, a patkányfészek Halászcsárda, továbbá néhány rozoga kricsmi fémjelezte a vendéglátás művészetét, - nos, ezekben az években én szájtátva hallgattam öreg barátaim élménybeszámolóit azokból az időkből, amikor itt harminc kisvendéglő és kiskocsma működött, szépen terített asztalokkal, udvarias pincérekkel és jóféle törzsvendégekkel. Hitetlenkedve csóváltam a fejem, gondolván: az idő mindent megszépít. És lám, alig hogy megöregedtem, már újra számlálhatok harminc kiskocsmát és kisvendéglőt szeretett városunkban. Ez akkor is öröm, ha fizetőképes helyi törzsvendégek híján, ma már be kell érniük az idegenforgalommal, illetve annak reményével... Most is egy új vendéglő avatására gyűltünk össze, melynek tulajdonosa munkahelyi ártalom révén némiképp meg van fertőzve a művészet szeretetével, és úgy határozott, hogy mielőtt az ízek eluralják a terepet, egy képzőművészeti kiállítással harangozza be vállalkozását. A művészet jövőjével kapcsolatos kemény pesszimizmusom egy rövid időre mindig megenyhül, ha egy vendéglő, kocsma vagy egyéb vendégváró intézmény önmaga népszerűsítése céljából a művészettel, illetve a művészekkel szövetkezik. Ilyenkor mindig átadom magam annak az illúziónak, hogy talán mégiscsak van valami különös varázsa a művészetnek, ami semmi mással nem pótolható. Igaz, a következő pillanatban már ott ágaskodik bennem az ellenérv, hogy vajon a művészek nem a múzeumok és más kiállításra hivatott intézmények sanyarú helyzete okán kényszerülnek efféle kompromisszumokba? De hát gondoljunk csak a modern művészet születésének helyére és idejére, az előző századforduló Párizsára, és rögtön látjuk, hogy jónéhány nagy mester karrierje indult kocsmákból és vendéglőkből. így hát én sem hagyom magam kizökkenteni az illúzióból, és őszintén örülök annak, hogy Jónás Zsigmond barátunk új vendéglője előbb lett esztétikai, mint gasztronómiai élvezetek színhelye. Lehet persze, hogy ez az egymásra találás nem lesz hosszúéletű, de hát olyan ez, mint a szerelem: akkor is szép, ha csak rövid ideig tart. Ami most már magát az itt kiállított anyagot illeti, elsősorban azt kell hangsúlyoznunk, hogy szemléletileg rendkívül egységes, és tematikáját tekintve is homogén. Az első teremben olajfestményeket, a többiben akvarelleket láthatunk. A Tisza és a Balaton tájainak varázslatos világa, mint oly sok művészt, Bangó Miklóst is rabul ejtette; de a kép, mint minden jó művész esetében, nála is túlmulat a látványon, és a táj által benne keltett hangulatokat, érzelmeket is hordozza és kifejezi. Bangó Miklós mostani tárlata olyan élményekkel ajándékoz meg bennünket, mint egy boldog utazás a hazai tájakon. Ezért engedjék meg, hogy Petőfi Sándor egyik Kerényi Frigyeshez írott útibeszámolóját idézve nyissam meg a kiállítást: „Nincs szebb, mint folyvást tartó szép vidéken utazni. Minden új kiállításnak megörülünk, s nem érünk rá sajnálkozni, hogy elhagyjuk, mert amint egyikből kilépünk, már ott vagyunk a másikban, s így egyre csak gyönyörködnünk kell." így ír a költő, és kérem, hogy tegyenek így most Önök is, amikor végigjárják ezt a tárlatot. Jó utazást kívánva mindenkinek, a Zsigmond Kútja vendéglőt, valamint Bangó Miklós kiállítását ezennel megnyitottnak nyilvánítom. Kaposi Endre A vendéglői tártat augusztus végéig látható!