Esztergom és Vidéke, 1998
1998-01-22 / 3. szám
1998. január 22. Riport... (Folytatás az 1. oldalról) kellene sokat módosítanunk, korábbi elképzeléseink nem csorbulnának komolyabb mértékben. Egy zebegényi megoldás az említett csatornával megváltoztatná településünk egész arculatát. 1962-ben már volt egy hasonló elképzelés, szerencsére akkor elvetették. - Most milyen ökológiai, társadalmi és gazdasági hatása lenne az utóbbi megoldásnak? - Csendes településünk az építkezés folyamán egy zajos, poros, feldúlt vidékké válna, melyet messze elkerülnének a turisták. Legfeljebb a kíváncsiskodók látogatnának el ide egy-egy röpke órára. Utána sem lenne jobb: eltűnne a község üdülő jellege, felerősödne az ipari-kereskedelmi jelleg. Sokszorosára nőne az átmenő forgalom, lehet, hogy a 11-es utat is ki kellene vinni jelenlegi nyomvonaláról. De nemcsak minket, a környező településeket sem kerülné el az építkezés, a tájrendezés hatása. Gondolom, Esztergomban sem örülnének annak, ha az éveken át tartó építkezés szállító eszközei a város főútvonalán dübörögnének éjjel-nappal. Merthogy aligha van más használható felvonulási-szállítási útvonal. - Mit szólnak mindehhez a helybeliek? - Az üdülőtelepiek aggódnak leginkább. Ok ezt már megélték egyszer, nem volt könnyű. S most megint féltik ingatlanjaikat, nyugalmukat, a békés tájat. Információink szerint fölösleges ez az aggodalom, ott nem változna lényegesen a táj képe. Terepszint-emelést már korábban hajtottunk végre, amikor a nagymarosi építkezések kapcsán várható volt a vízszint emelkedése. Most sem kell aggódni amiatt, hogy víz alá kerül az üdülőtelep, vagy magas gáttal lesz elszeparálva a Dunától. Mi, a község vezetői sem örülünk a gondolatnak, hogy újból, sőt most még fokozottabb mértékben kell foglalkoznunk e témával. Hiszen ez rengeteg gondot, vesződést jelent nekünk. Mindennek valódi hatását teljességében ma még nehéz felmérni. Különösen, mivel nagy a bizonytalanság. Mint már említettem, nekünk van egy átgondolt, a lakosság által is támogatott távlati fejlesztési tervünk. Ennek középpontjában az a vágyunk áll, hogy községünket kiemelt üdülőközponttá tegyük. Most az a kérdés, ez a jelleg megmaradhat-e. Ez attól is függ, a tervezők, a döntéshozók mennyire veszik komolyan a természetvédelmet... Egy alföldi község polgármestererégi ismerősöm - hívott fel a minap. Irigykedve mondta, hogy míg ők a csendes unalomban tespednek, mi néhány éven belül virágzó ipari várossá fejlődünk. Dehát ki akarja ezt?! Mi a nyugalmat szeretnénk! Hazafelé jövet a buszon egy esztergomi mérnök-ismerősöm ült le mellém. (Velem együtt ő is ahhoz a korosztályhoz tartozik, amely már ingyen utazhat.) Az üdülőtelepen van egy kis faháza, ott járt most is megnézni, nem törtek-e be a lakásba. Amikor a leendő duzzasztógátra terelem a szót, csak legyint. Aztán nagy nehezen megoldódik a nyelve: - Nemcsak a nyugalmunk ér véget, gond lesz a megközelíthetőséggel is. A legnagyobb probléma azonban az, hogy a várható vízszint-emelkedés annyira megemeli a talajvíz magasságát, hogy a kutak mind használhatatlanná válnak. Ezt már korábban is felvetettük, még a nagymarosi építkezés kapcsán. Akkor egy „szakember" azt a választ adta, hogy ez nem gond, majd ledózerolják a telep alacsonyabban fekvő részeit, feltöltik, aztán mindenki újra építheti, telepítheti, amije volt. S mindezt halál-komolyan mondta... Aztán itt van a dömösi sziklás meder kérdése. Erről most mindenki mélyen hallgat. Annak idején azért esett a választás Nagymarosra, hogy a megemelkedő vízszint következtében ez a kritikus Duna-szakasz is hajózható legyen nagyobb merülésű hajók részére. Ha most Pilismaróinál épülne a duzzasztógát, ennek Dömösnél nem lenne meg az említett hatása. Azt a sziklás medert pedig nem lehet kotrással mélyíteni, mint egyéb helyeken. Az a véleményem, ezzel a gátépítkezéssel sokan jól járnak. Egyesek kártalanításból, mások különböző vállalkozásokból komoly pénzösszegekhez juthatnak. Nemcsak itt, helyben, de országos szinten is... Hiába itt minden tiltakozás, úgy is az lesz, amit ők akarnak. Lehet, hogy igaza van?! Szába és Vidéke Nyílt levél... (Folytatás az 1. oldalról) ményű duzzasztómű épül a városhoz közelebb, Pilismarót, vagy a Helemba-sziget térségében, hiszen még magasabb vízszint-emelkedésre lehet számítani! Arról nem is beszélve, hogy a magas gátak mögé szorított város lakói, a magasabban folyó Dunát ezen túl már csak a gát tetejéről láthatnák, a Kis-Dunába legfeljebb zsilipeléssel lehetne hajóval, csónakkal bejutni, oda jelenleg (szabálytalanul) befolyó szennyvizek elposványosítnák azt stb. Egyszóval Esztergom város polgárságát és jelentős épületállományát a város alatti duzzasztás helyrehozhatatlanul, és örök időkre megkárosítaná! A fentiekben csupán a lakosságra nézve legjelentősebb veszélyre utaltam. Emellett több, hasonló súlyú, és a döntéshozók, de az itt élők felelősségét is felvető következményei lehetnek a duzzasztásnak. Ezek közül csupán egyet emelek még most ki, amely - bár egyesek lehet, hogy megmosolyogják vagy legyintenek rá — országos, vagy kicsit patetikusan „nemzeti", sőt egyetemes emberi " üg y'\ A város mélyebben fekvő része az újkőkor óta folyamatosan lakott terület. A házak és az utcák alatt több évezred emberi kultúrájának emlékei (településmaradványok, temetők, stb.) fekszenek. A közelmúltban (1993-95) pl. a Kossuth Lajos u. 1416-18. sz. házak telkén és az Arany János utcában, az úttest szintjétől számított 150-460 cm mélységben 7 őskori, 19 kelta, 72 római kori, 45 Árpád-kori, 27 középkori, 29 török kori, 14 db XVII-XIX. századi és 5 db XIX-XX. századi, összességében 169 objektum került elő egy szűk területen. Számunkra, magyarok s • ám ára azonban a magyar középkor szempontjából nem csupán helyi, hanem országos (nemzeti) jelentőségű az a régészeti emlékanyag, amely városunk alatt található. Államalapításunk (egyik) királyi székvárosa, az Árpádkori Magyarországnak legjelentősebb és a késő középkornak is jelentős városa volt Esztergom. A kis számban megmaradt írott emlékeken (ok3 levelek, stb.) túl a magyar várostörténet legfontosabb tárgyi forrásanyaga 4-5 m mélységig városunk alatt rejtőzik! Csak a jelentősebb építményeket említem (amelyek nagyobb hányada az érintett „laposon" található): a középkori Esztergomban 38 templom a ferencesek templomában IV. Béla király és családjának még feltáratlan síremlékével -,11 kolostor, 3 prépostság, pénzverde, a polgárság épületei: városháza, árucsarnokok és a lakóházak százai álltak, amelyeket tatárok, törökök, keresztények egyaránt pusztítottak az évszázadok során. Ezek és a bennük folyt életet tanúsító tárgyi leletek, a temetkezések stb. történelmünk egyedülálló és csakis itt feltárható emlékei. Jelenleg még feltárhatók! De mi lesz a duzzasztás után?! Ha a talajvíz szintje megemelkedik-történelmünk fehér foltja fehér folt is marad! Nemzeti múltunk (és a számunkra épp oly fontos őskori, ókori történeti-régészeti forrásanyag) hozzáférhetetlenné, kutathatatlanná válik. Gondoljunk Kölcsey intelmére: „Minden nemzet, mely elmúlt kora emlékezetét Semmivé teszi, vagy semmivé tenni hagyja, saját nemzeti életét gyilkolja meg." Lehet erre is legyinteni, de gondoljuk el, milyen veszteség lenne az, ha a Magyar Országos Levéltár budavári Palotájának egyik emeletén őrzött sok ezer oklevelet vízbe süllyesztené valakiVárosunk említett déli részét, az ún. Királyi város területét éppen a fent elmondottak miatt a kulturális kormányzat régészetileg is és műemléki szempontból is kiemelten védett területté nyilvánította. Ezt a védettséget megerősíti az Országgyűlés által a közelmúltban elfogadott Műemlékvédelmi és Nemzeti Kulturális javakról szóló múzeumi törvény is. Ezek alapján is, de legfőképpen az itt élő lakosság érdekeit nézve - véleményem szerint - sürgősen (még mielőtt kijelölik a tervezett duzzasztógát helyét!) objektív szakértői vizsgálatot és véleményt kellene kérni a Magyar Tudományos Akadémiától, hogy a fenn vázolt (és az itt még nem is említett egyéb) veszélyek valóságosak-e és ha igen, a város nevében fellépni az illetékes helyen azok elhárítása érdekében. Egyúttal azonnal jelezni kellene az államtitkár felé, hogy a vizsgálatok lezárulta előtt ne jelöljék ki az újabban tervezett duzzasztómű helyét! A fenti - és más - okok ismeretében Esztergom város tanácsa (mint az erőműépítés által leginkább érintett és veszélyeztetett település vezetése) 1988-ban úgy döntött, hogy a vízierőmű ellen szavaz. S ezt a döntést dr. Nemes Tamás országgyűlési képviselőnk 1988. október 7-én tolmácsolta és ellenszavazatával nyomatékosította is a Parlamentben... Városunk jövőjéről, utódaink sorsáról van szó! Nagy felelősség terhel tehát minden esztergomi (és nem esztergomi) döntéshozót! Dr. Horváth István régész, múzeumigazgató, az Esztergomi Polgáregylet elnöke
