Esztergom és Vidéke, 1998

1998-01-22 / 3. szám

6 Esztergom és Vidéke 1998. február 12. Ternyák Csaba kúriai érsek lett - és Rómába költözött Öt évvel ezelőtt, lapunk 1993. j anu­ár 7-i számában adtuk hírül, hogy II. János Pál pápa az előző napon szen­telte esztergomi segédpüspökké Ter­nyák Csaba pápai káplánt, a Magyar Püspöki Kar titkárát. A közelmúltban újabb nagy megtiszteltetés érte, kúriai érsekké és az Apostoli Szentszék papi kongregációjának titkárává nevezték ki. A fiatal püspök főegyházme­gyénkben jelentős részt vállalt annak idején a pápa magyarországi látogatá­sának, valamint a Szent Adalbert em­lékünnepségnek a szervezésében. Ve­le együtt kilenc érseke van ma már a magyarságnak - határon innen és túl. Közülük négyen szolgálnak a Szent­széknél: a madridi és a haiti nunciu­sok, egy államtitkár és január 13-tól Ternyák Csaba, a Vatikán egyik „mi­nisztériumának" titkára. -Milyen kihívás vár Önre az Apos­toli Szentszék papi kongregációjá­ban? - kérdeztük elutazása előtt. - Az egyházban a hit áll a központi helyen, ezért a hittani kongregáció te­vékenysége az irányadó. Feladatom az egyetemes egyházra, a világ min­den táján tevékenykedő több mint 200 ezer egyházmegyés pap és 20 ezer állandó diakónus személyére, szolgálatára és a velük kapcsolatos ügyekre terjed ki. Ebbe tartozik a pap­ság tudományos és spirituális, azaz lelki továbbképzésének a felügyelete, a lelkipásztori munka hatékonyabbá tétele. A Vatikánban kongregációk, papi tanácsok és egyéb hivatalok mű­ködnek. Ezek közül a kongregációk a jelentősebb döntéshozók. A kongre­gációk élén a bíboros prefektus áll, legközelebbi munkatársa és egyben Minden templomban ott látható az ún. Szent Antal-persely. Azebbenösz­szegyűlt adományok 20 %-a központi felhasználásra kerül, a püspöki kar támogatásával a leginkább segítségre szorulók részesülhetnek belőle. Mindezeket Miklós atyától, a Belvá­rosi templom plébánosától tudom meg kora délelőtti beszélgetésünk so­rán. Ugyanis a Katolikus Karitász mindenütt a plébániák keretében mű­ködik. - A számok törvénye alapján, a Szent Antal szegényeinek szám ado­mányok 80 %-a marad itt helybeli felhasználásra. Milyen területen tud­ja ezt hasznosítani az 1997februárjá­ban újjászerveződött Belvárosi Kari­tász csoport? - A pénzkeret elég szűk, ebből a szegényebb embereknek, időseknek, betegeknek, nagycsaládosoknak jut­tatnak. De szerveznek ruhagyűjtési akciókat, rendezvényeket, melyek bevételét szintén a rászorulók kapják meg. Ünnepek előtt aktivistáink fel­keresik az idősek otthonait, így pl. a Simor Otthont, ahol nyugdíjas papja­ink élnek. De a kárpátaljaiaknak is gyűjtöttünk élelmiszer-, gyógyszer­és ruha-adományokat. - Egyre több karitatív szervezet, csoportosulás jön létre az országban. Miben különbözik ezektől a Katolikus Karitászl helyettese a titkár, akinek feladata a szervezet mindennapi munkájának irányítása. Kúriai érsekként pedig a világegyházat fogom szolgálni. - Hogyan értékeli az itthon töltött utóbbi öt évet? Mi változott ez alatt? - Az elmúlt öt évben az egyház igen komoly változásokon ment keresztül. Az egyik fontos terület az oktatás, a másik az egyházszervezés témája, amit kiemelnék. Bár az arányokat te­kintve még nem lehetünk elégedettek, mégis nagy előrelépés, hogy a katoli­kus egyház jelen van az ifjúság neve­lésében. Kiépíthettük iskolahálóza­tunk alapjait, amelynek egyik jele, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen az idén végeznek az első hallgatók. A másik területről elmond­hatjuk, hogy az új egyházmegyei be­osztás révén, valamint a püspökkari titkárság kialakításával eredménye­sebbé, szervezettebbé vált az egyház irányítása. Úgy gondolom, hogy ed­digi feladatkörömnél fogva nekem is szerepem volt ebben. - Mit jelent hazánknak a magyar­vatikáni egyezmény? - Ez mindkét félnek igen jó eszköz: segíti az egyház feladatainak teljesí­tését, és megoldást kínál gondjainkra. Ugyanakkor a mindenkori kormány­nak utat mutat a katolikus egyházzal való rendezett kapcsolatra. A megál­lapodás nemzetközi garanciát nyújt arra, hogy érvényesüljenek az alkot­mányban és a törvényekben elméleti­leg biztosított jogok, mint például a katolikus oktatási intézményeknek az állami vagy önkormányzati iskolák­kal azonos szintű anyagi juttatása. Nem került kivételezett helyzetbe a katolikus egyház, csupán nagyobb lett a jogbiztonságunk. - Milyen gondolatokkal várja papi pályája újabb jelentős szakaszát? - Alapvetően optimista beállított­ságú ember vagyok, így bizakodva tekintek új munkám elé. Magyaror­szágról évek óta senki sem dolgozott a kongregációban. Megbízatásom kétségtelenül a magyar egyháznak szóló megtiszteltetés jele is. Pálos Rádióközvetítés a Belvárosi templomból A Kossuth Rádió január 18­án, vasárnap délelőtt Esztergom­ból, a belvárosi templomból köz­vetítette szokásos vasárnapi mi­séjét. A hívek zsúfolásig megtöl­tötték templomunkat e vasárna­pon is, az ünnepélyes szertartás élményében azonban ezúttal a rádióhallgatók milliói is része­sülhettek. Dr. Beer Miklós plébános szentbeszédében a magyar csalá­dok mai helyzetéről beszélt: „Is­ten a közösség tagjait különböző lelki adományokban részesíti ­mondotta többek között -, de azért, hogy azokkal mindenki az egész közösséget szolgálja." A több mint 50 tagú templomi kórus szereplése felért egy kon­certtel. Hajós Vilmos karnagy vezényletével Bach-, Mozart-, Deák- és Bárdos-műveket adtak elő. Beer Miklós plébános a mise után így nyilatkozott lapunknak: - Atéreztem a felelősséget, amit e mise rótt rám. Minden bizonnyal több millióan hallgat­ták a közvetítést határainkon in­nen és túl. Örülök annak, hogy lélekben ennyien együtt lehet­tünk. Személyes barátságok fűz­nek Kárpátaljához, Erdélyhez, a Délvidékhez és a Felvidékhez egyaránt. Most - az éter hullá­main keresztül - mi itt, Eszter­gomban, együtt imádkozhattunk velük. P.I. A Belvárosi Karitász Csoport tevékenységéről Beszélgetés dr. Beer Miklós plébánossal - Valamennyi közül a legrégebbi a mi szolgálatunk. A katolikus egyház szervezeti felépítéséhez, valamint ke­resztényi segítő szándékához is ez a csoportosulás kötődik termé­szetszerűen. Az alap-közösségek egy­egy plébániához szerveződnek, s a lelki vezetést is rendszerint a helyi plébános látja el. - Úgy érzem, az utóbbi években újabb lendületet kapott ez a hasznos és szép tevékenységi terület. - Valóban, az Egyházmegyei Zsi­nat '94 júliusában javasolta a régi ha­gyomány felelevenítését, ahol szük­séges, újjászervezését. A mi városré­szünkben is Nagy László plébános úr, az elődöm kezdte meg a szervezet felfrissítését. így alakult meg az el­múlt év februárjában a helyi csoport Tóth Györgyné vezetésével, dr. Vá­sárhelyi Endréné, Garamvölgyi Fe­renc né, Németh Mária, Gyöngyös Mária, Szabó Andrásné és Gogola Emiiné részvételével. Ok alkotják az állandó magot, de egy-egy akció so­rán számos segítőtársra számíthatnak. - Mit tudhatunk még a csoport munkájáról? Például hogyen lehet el­érni őket! - Hivatalosan havonta egy alka­lommaljönnek össze, de naponta fel­váltva ügyeletet tartanak itt a plébáni­án. így rajtuk keresztül, vagy a temp­lomban e célra elhelyezett leveleslá­dán, az ún. Karitász-ládán át lehet üzenetet közvetíteni, jótékonysági felajánlást küldeni, segítséget igé­nyelni egy-egy újabb rászoruló szá­mára. Olyan aktívak az állandó mun­katársaink, hogy újabb és újabb címe­ket hoznak, így a kapcsolatunk egyre bővül, s mindig több lelki és anyagi támaszt tudunk nyújtani a lehetősége­inkhez mérten. - Az országos központtal hogyan történik a kapcsolattartás? - Takács Nándor székesfehérvári püspök Szent Erzsébet ünnepéhez kapcsolódóan körlevelet tett közé, mellyel az évenkénti országos gyűjté­si akcióra szólított fel minden csopor­tot. Az országos gyűjtésekből a Ma­gyar Karitász égisze alatt működő in­tézmények - a Vak Gyermekek Batt­hyányi László Otthona, a XXIII. Já­nos Szeretetotthon, a sérült fiatalok ipolytölgyesi Szent Erzsébet Otthona és a többi római katolikus szere­tetotthon - részesülnek. De országos szervezetünk támogatja a Családsegí­tő Szolgálatot, valamint a szenve­délybetegségek leküzdésére alakult ambulanciák hálózatát is. Váratlan tragédiáknál szintén tudunk segíteni, például Lengyelország árvíz-sújtotta lakosságának is szerveztünk gyűjtést. - Visszatérve a belvárosi közösség munkájára, egy 99 éves néni hozzá­tartozója mesélte hálásan, hogy az idős hölgyet nagy virágcsokorral kö­szöntötték születésnapján, az ágyban fekvő beteg rendkívüli örömére... - Ez a figyelmesség, gondosság jel­lemző a belvárosi kis csoport munká­jára. A segítség nem minden esetben anyagi kérdés, sokszor csak a szere­tet, az odafigyelés szükséges ahhoz, hogy a rászorulóknak örömet tudja­nak szerezni. E munkához fogadal­muk szövegében „az Úr Jézus kegyel­mét, a magyarok Nagyasszonyának, valamint egyházmegyénk védőszent­jének, Szent Adalbertnek pártfogását, a hívek áldozatos támogatását és egy­házunk áldását" kérték. - Azt kívánom nekik, mindezt meg is kapják. Isten fizesse meg áldozatos munkájukal\ Kis-Szölgyémy Emília

Next

/
Thumbnails
Contents