Esztergom és Vidéke, 1998

1998-05-21 / 20. szám

1998. április 23. Esztergom és Vidéke 21 1 r Á R 1 L A 1 r N w rr E Z 0 M E 1 M Bartha Árpád színes tusrajzai a Zöidházban MUOSZ tájékoztató Bálint György Újságíró Akadémiaként kezdi meg az 1998/99-es tanévet a MUOSZ iskolája. Két szemeszteres közép-, felsőfokú és televíziós újságíró tanfolyamaink hallgatói az elméletet a gyakorlattal párosító oktatás, kiscsoportos képzés, műhelymunka, egyéni foglalkozás és szerkesztőségi gyakorlat során készülnek a pályára. Újságírói munkakör betöltésére jogosító bizonyítvány, kedvező továbbtanulási- és munkalehetőség. Hasonlójellegű fotóriporter, laptervező és sajtóinformatikus képzés. Az OKJ szakmákra képesítő tanfolyamok felvételi feltételeiről, tantárgyairól, jelentkezési határidőkről és tandíjakról részletek a most megjelent Tájékoztatóban. Kapható a MÚOSZ portáján (Bp. VI. Andrássy u. 101.). Érdeklődés a Tanulmányi Osztályon: 34-24-703. AZ IGAZSÁG KÚTJA A SÖTÉTKAPU MÉLYÉRE BÚJVA (Bartha Árpád kiállítása a Szabadidőközpontban) Április utolsó délutánján háttérbe rejtve, szomorú-tisztán énekelt a gyermekhegedű hangján Pergölési mester, amikor megnyílott Bartha Árpád festő kiállítása, a Városképek Szabadidőközpont hátsó udvarában. „Mesterünk jelmezbe öltözött, ahogy illik", mert néki ünnep lett volna, és még jónéhányunknak is, akik szeretnének új s más városképeket látni, azonban a látszat, „a hiúság vására" még mindig fontosabb. Talán... (?!), de éppen ezért feledjük el! Ki tudja már, kiket űzött el és ölelt keblére a mindenkori hatalmasságok döntése, ám az alkotóművészek neve még mindig ismert a műveltebb világban. A jóbarát-kolléga Barcsai Tibor festőművész megnyitó szavaiban a párizsi utcák bohém mesterét Utrillót idézte, elfogadván az emberi gyengeséget és a tehetséget (egy) ugyanazon alkotó gyötrelmes életműve meghatározójául. Bartha Áprád olyan művész, mint környezete; onnan és oda jutott, olyan maszkja mögé búvó „bohóca", magánya hulló könnyeivel ennek a városnak, mint ennek a megnyitónak kettős értelmű délutánja. (Mikor lesz lehetséges kisvárosunkban a programok egyeztetése, ha már vannak ezért is fizetett szervezőink!?) Ez a mi sokszínű, csalóka képek millióit ontó századvégünk egyre ritkábban készteti megálló, csendes rácsodálkozásra - hát még gondolkozásra - kiszolgáltatott emberét, ám ha mégis, fogadjuk méltón az értékes pillanatokat! Naponta látott utcák, málladozó falú épületek, tornyok, kupolák, hétköznapi robotos árnyak között észrevesszük-e a bujkáló fényeket, a lombok közt a csillogást, az apró áttünések csodáit? Meglátjuk-e a magányos kapualjak tétova magányát vagy a melegfényű ablakok hívogató várakozását? Bartha Árpád többet és mást mond el ecsetjével városáról, mint a barnuló-zöldülő képeslapocskák vagy ezrével kattogó turistafotók édeskés öncsalásai. Alkotói módszere lendületes, rajzmodorában expresszíven száguldó, majd vonalgörcsökben megtorpanó, hiszen a rajzoló kéz tagadás nélkül idézi magát az alkotót, ugyanakkor az önmagát kereső embert. Színvilága olykor opálos, szomorkás, de a mélabút hirtelen villanásban váltják a vöröses, sárgás színrobbanások, hogy azután elcsendesedő ibolyásszürkék ködébe vesszenek. Néztem a művészt, amint rázuhant egy pillanatra a megnyitó felelősségének magánya, ekkor, itt értettem meg a harsány tréfák, viccelődések, kacajok felszíne mögött rejtőzködő „városfestő" titkát. Az ő világa emberi figura nélkül is eleven, lüktető az építők s olykor a rontók nyomaival. Olykor sötétlő árnyak zuhannak a macskaköves útra a kiskocsmák sárgás faláról. A távolban azúros kékek remegnek, miként a bujkáló fények a borospohárban. Titkokat őriznek a bezárt pincelejáratok, kapualjak. A furcsa sapkás, kupolás Bazilika, mintha köszönni készülődne. Méltóságteljesen ünnepélyesek a szelíd szürkék a klasszikus Kerektemplomon. A Szenttamás kápolnája mintha lassan lefelé csúszna, talán múlandó sorsára akar figyelmeztetni. Az Igazság kútja a Sötétkapu mélyére bújna, de szerencsére fehéren villanó tisztasága méltó nevéhez. Olykor szomorkás magányt kereszteznek a tusvonalak, várakozóan nyújtják karjukat a fák, ám a fényszínek képesek a varázslatra. Valamiféle mosztalgikus patina jelenik meg időként, talán egy kevésbé harsány kor csendes idézeteként, mutatva, hogy festőnk szereti városát, tiszteli mestersége hagyományait. Vállalkozzunk vele egy új esztergomi sétára! Érdemes. Reménykedjünk, hogy lépéseink nyomán újra felfedezzük városunkat, képesek leszünk tenni ér*e! Köszönjük, Árpád! Kántor János Április 30-án nyílt meg az esztergomi Bartha Árpádnak Városképek című kiállítása a Szabadidőközpont aulájában. Az ötvenéves festő gyerekkorában a Petőfi iskolában Kocsis Lajos rajztanár kezei alatt szerette meg a mesterséget, majd Heil Ferenc művésztanár csiszolta kézügyességét a szakkörben. Bajor Ágost képeit már diákkorában csodálta és ez a fajta utcafestészet ragadt meg benne. A kiállítás megnyitásakor Bartha Árpád elmondta, hogy a néhai Dallos Ferenccel, Tamási (Thomas) Péterrel sokat járták a szenttamási szűk utcákat, a belvárost és ott születtek meg képeik. Barátaival Kántor Jánossal, Erdélyi Jánossal, Kollár Györggyel, Berényi Lászlóval, továbbá a Labor MIM alkotócsoportjával órákat ültek a rajztábla előtt és készítették a szebbnél szebb grafikákat, tusrajzokat. Ezt a technikát magas szintre hozta fel magában Bartha Árpád, a kiállított képei egytől egyig szépen kidolgozott, míves rajzok. Visszaadják a mai utcaképet - Katona utca, Pór Antal tér. Esze Tamás utca, Kis-Duna sétány, Széchenyi tér, Szenttamás utca Lakner utca és a többi kisvárosi utca és tér. Sót a rajzok szebbek mint a valóság, üdék a színek, tiszták, világosak a terek. De ez így van a térképek esetében is, nemcsak a festményeken. Az elmúlt évben Firenzébe Zsuzsa lányától kapott meghívót, ott is nekiállt festeni és hatalmas sikert aratott. Comite Rocco lakberendező az üzletében állította ki a képeket. Csodájára járnak a szép színeket kedvelő olaszok. Képünkön az egyik szép városkép, amit Bartha Árpád választott ki erre a célra. Pálos