Esztergom és Vidéke, 1998

1998-05-21 / 20. szám

4 Esztergom és Vidéke Jazztergom '98 Egy dzsesszfesztivál margójára ... Lesz jövőre is! Annak ellenére, hogy néhányan ráfizettünk. Annak ellenére, hogy a jégeső bekényszerített minket a Várszínházból a Molothowba. Annak ellenére, hogy szinte lehetetlen szponzort szerezni (annál nagyobb köszönet azoknak, akik adtak). Mert kezdetnek nem sikerült rosszul, viszonylag sokan eljöttek, és úgy láttam, jól érezték magukat. Mert 2000-re szeretnénk nemzetközi fesztivállá tenni, hogy méltó legyen a millenniumi rendezvények közé (rangos eseményként) bekerülni. Mert a Várszínházban fantasztikus hangulatú koncerteket lehet(ne) rendezni. Mert olyan rendezvényekre van szüksége a városnak, amelyek hosszabb időre itt fogják a vendéget. (Ez is célunk.) Mert kicsit őrült az egész társaság, aki belefogott, és már júniusban megrendezné a következőt. Mert mégis csak óriási dolog, hogy itt is volt dzsesszfesztivál. Ezért köszönet minden segítőnknek, akik akár pénzzel, munkával, szervezéssel, akár plakátragasztással támogatták a fesztivált, akik nélkül ez a produkció nem jöhetett volna létre. Ugyanakkor a fesztivál főszervezőjeként elnézést kérek az összes politikustól, amiért belekeveredtünk a plakátháborúba. (Több párttól kerestek fel a „lerágasztások" miatt.) Magunk mentségére annyit mondhatok még, hogy választások négy évente vannak, dzsesszfesztivál viszont lesz jövőre is... Ocskay Gyula Gizi néni írja Reklám Nagyon nem szeretem a reklámot: ízléstelen, gusztustalan, sokszor érthetetlen, süket. Szédítő a sok idegennyelv, kábító a hadarás. Mire jó mindez? A pelenkát eddig még minden anyuka elő tudta teremteni. A kőkorszakban is. Ételt étvággyal eszünk, „érzelemgazdagságunk" evés után támad, különösen ha az étel nem volt jó. Intim dolgokat intimebben kellene kezelni, nyilvánosan sehogy! Megszégyenítő, különösen társaságban. Ások hajápoló biztos szer a kopaszodásra. Egyedül a luxus-autók reklámja fontos és kell a kisnyugdíjasoknak és a munkanélkülieknek. Minden reklám csúcsa egyfajta ár: 99, 990, 590, stb. Szeretném megkérdezni ennek a számreklámnak a kitalálójától: ő normális-e, vagy csak azt a vásárlót nézi bolondnak, aki elhiszi és boldog, hogy nem a drága száz, hanem a csak nagyon olcsó kilencvenkilenc forintért vásárolt? Mert ez a reklám se nem ötletes, se nem szellemes, hanem gúnyos és cinikus, és én ezután is inkább 101 mint 99 forintért vásárolok. Normálisan. Csalás „Eladó ez a világ!" Csak nem mindegy, hogyan. És nem úgy, ahogy sokszor teszik. Figyelmeztettek: itt, ebben a boltban csalnak, becsapnak. Tudom. De máshol is. Aztán mégis kíváncsi lettem. Kár volt. A tíz dekagramm szalámira negyven dekagramm ára volt írva. Tíz darab előre csomagolt tojásból kettő hiányzott. Egy három tételes számlához még hozzácsaptak 150 forintot. Jobb minőségű árut kérek, azt is számlázzák, otthon látom: a legolcsóbb áru. Folytatni tudnám még, de minek. Esetenként átéltem, de most, hogy összegeztem (pedig csak 1 -2 tétel volt), annyi keserűség, méreg gyűlt össze bennem, hogyha most egy szúnyog megcsípne, halálos vérmérgezést kapna. Kérdezem: a csaló vendéglőket már bezárják, a csaló üzleteket mikor? Majd csak akkor, ha a kisnyugdíjast vagy a munkanélkülit milliós értékű áru vásárlása közben csapják be? Addig kit is érdekel az a napi pár forintnyi összeg, ami pedig a következő nyugdíjig nem is éppen kevés. Az üzletekben már mindenhol gúnyosan vigyorog rám az árcédula: ennyi vagyok, mennyi leszek? Uj élet, új világ, szabadság. No de ennyire?! Trexlerné Z. Gizi A világ legcsodálatosabb opcrcttmclócliái, legkacagtatóbb jelenetei 80 percben Előadják: TIHANYI TÓTH KINGA színművész VINCZE KATA magánénekes TIHANYI TÓTH CSABA színművész WELS PÉTER MÁTYÁS maiyinénckes Belépő: 250,- cs 300,- Ft ^ • v • Nemere István REJTEKUTAK 26. Cserepek Erősek és kemények. Most is megtartanak olykor, ha könnyű cipőben felmerészkedem a laposabb tetőrészre. Minden lépésemnél finoman nyikordul valamelyik, a széieik vagy bordáik összeérnek. Amelyik sok időt szolgált már odafönt, néha repedezik. Kicsiny réseibe befolyik az eső, hideg téli éjszakán benne marad. A jég alattomosan dolgozik, kis résből nagyobb lesz, aztán egy alig hallható reccsenés, és a tető már nem igazán tető. Annyiféle van, színre, formára, vastagságra. Ha kiállók a teraszra és elnézek keletre, délre, mindenütt szemembe ötlenek. Sapkaként borulnak szögletes és hajlott házakra, itt-ott hiányosak már, fekete lyukak tátonganak öreg, elhanyagolt, behajló gerendákon. Kéményekhez simulnak, vagy azt kikerülik, ereszcsatornára csúsznak csálén. Hol büszkén csillognak, mint zápor után, és van, ahol fényük rég megkopott. Az eső sem hozza vissza. Az én tetőmön is vannak már ilyenek, az elmállás-elmúlás jut eszembe, ha odanézek. Méginká'ob, ha felmászva, vagy eresz szélén megérintem őket a csatorna fölött. Vihart állók, majdnem mindig. Védik a házat. Télen bírják a havat. Ha kicsiny porhót visz a szél, felrakja rájuk és mégis kimutatja alatta minden cserép alakját, helyét. Még a bordazatukat is. Ha eső veri őket, nézem a tetőablakon át. A víz lefelé csorog, minden csepp félmaroknyi, maroknyi vízzé gyűlik össze, és cserépről cserépre halad. Hol kicsit jobbra, hol balra tér ki, néha repedésbe fut, cserépborda téríti el. Olykor éjjel is hallom, fejemtől nem messze, sok védőréteg fölött ők az utolsók, a legkülsők. Még a jégverést is ők fogják fel. Nyáron a hőségtől tágulnak. Amint felkel a nap, finom neszt hallani kintről. De mert az ember még szinte alszik, nem is tud róla. A nap először a cserepekre süt, a meleg fény a gerinctől száll alá, nagyon gyorsan. Itt mérhetem, a kozmoszban hogyan forog földünk. A fény a tetőn ezzel a sebességgel megy alá, a csatorna és a falak irányába. A melegedő cserepek moccanásnyit szélesednek, elállnak a tetőtől. Élnek. Meddig él egy tetőcserép? Biztos nem addig, mint egy ember. Ezen a házon, míg régi volt és roskatag, régimódi és roskatag cserepek ültek. Sötétek voltak már, időtől fáradtak. Tíz éve vannak itt az „újak", de egyszer ők is megöregednek. A színük még most is fiatalos, majdhogynem rózsaszín, nem vörösödtek és főként nem barnultak meg. De egyszer annak is eljön majd az ideje, és a ház sapkát cserél. Ám szerencsére ugyanaz a ház marad akkor is.