Esztergom és Vidéke, 1997

1997-03-20 / 12. szám

4 Városunk a történelmi hullámverésben, elvesztve a gazdag felvidéki területeket, gazdaságilag rendkívül hátrányos helyzetbe került. így minden lehetőség, amely ipari fejlesztéssel kecsegtetett, jelentőséget kapott városunk életében. Ezért rendkívüli a Petz-testvérek tevékenysége is, amely a későbbi fejlett gépipar bölcsőjét jelentette szűkebb pátriánkban. Petz H. Lajos mérnökként hat évig dolgozott Angliában az I. világháború idején, megismerve az akkori legfejlettebb műszaki, üzemvezetési, kereskedelmi módszereket. Petz Béla ugyancsak mérnökként, magas műveltségű, kiváló munkatársa volt testvérének. Esztergomba a leépülésben lévő Prímási Gépgyár és Vasöntöde bérleményével, majd 1923-ban történő megvásárlásával kerültek. Nagyszabású fejlesztési terveik megvalósításához megfelelő kiinduló alapot nyújtott a Várhegy és a Duna között elhelyezkedő üzem. 1926-ban a ,Petz Testvérek Gépgyár és Vasöntöde Rt" már többszáztonnás nagyságrendben gyártott vasöntvényeket és szerszámgépeket. Gépeik korszerűségét fémjelzi, hogy 1923-ban Svájcba már 25 db-ot exportáltak és néhány év alatt Európa-szerte voltak megrendelőik. Műszaki különlegességként számítoltak ez időben a 3 milliméter falÉrtékteremtök (5) A Petz-testvérek vastagságú öntött radiátoraik, speciális kokszkazánjaik. Munkájukat a szívós céltudatosság, a minőség iránti érzékenység jellemezte. A töretlen fejlesztések ellenére félő volt, hogy a világválság kihívásait az üzem nem tudja áthidalni. Petzék sokoldalúságuk, jó szervezőképességük, kialakult nemzetközi kapcsolataik révén képesek a problémák fölé emelkedni. Az angol John Fowlerrel létrehozták a„Fowler-Petz Gépgyár és Vasöntöde Rt"-t, és ez a sikeres akciójuk nemcsak megmentette a gyárat, a munkahelyeket, de a válsághelyzetből is megerősödve kerültek ki. Az 1930-as években további megújulási, korszerűsítési időszakok következnek a Schlesinger nemzetközi szabványainak megfelelő, jó minőségű szerszámgépek sorozatgyártásával. A skála egyre szélesedő: esztergapadok több változatban, fűrészgépek, gyalugépek. Külön említést érdemel az angol és német konstrukciós megoldásokkal gyártott harántgyalugép, amely többszörös korszerűsítéssel megérte a négy évtizedet, elérte a 10.400-as darabszámot. A sikeres konstrukciók, a minőségi munka, a kiemelkedő szervezés biztosította a folyamatos fejlődést. 1937re a létszám meghaladja a 140 főt, a Várhegy alatti üzem szűknek bizonyul. Petzék ekkor megveszik a Táti úti telket, ahol a további üzemfejlesztés területi gondjai megszűnnek, és megvalósulhat a testvérek nagy álma: a korszerű gyár kialakítása. Ujabb és újabb termelő, öntödei, szociális épületek jönnek létre, és az 1930-as évek végére szívós munkájuk eredményeként kialakult a mai szemmel is korszerűnek mondható gyártmánystruktúra. Ezek közé tartoznak a nagypontosságú esztergapadok, az egyetemes marógépek, amelyek Európa-szerte ismert márkájukkal városunk minőségi szakmaiságát is elismertté tették. A testvérek és szakmai alkotótársaik nagy előrelátással, a szellemi és anyagi erők összpontosításával teremtették meg az alapját minden további fejlődésnek. Tudták, hogy kiváló munkát csak kiváló szakemberek hozhatnak létre, ezért különös gondot fordítottak a szakmai képzésre. Személyesen válogatták ki a munkára jelentkezőket, szakmai fejlődésüket pedig folyamatosan nyomon követték. Arra sem sajnálták a kiadásokat, hogy egyes speciális minőségű munkák betanítására a fővárosból vagy külföldről hozzanak kiváló szakembereket. Gondjuk volt arra is, hogy a kultúrára áldozzanak, dalárdát, színjátszó csoportot, sportklubot hoztak létre, az évenkénti Petz-bál is kiemelkedő társadalmi eseménynek számított. A II. világháború után a fejlesztések csökkentek, de a gyártás tömegszerűsége növekedett, részben jóvátételre szállítottak. Az 1948-as államosításkor a gyár létszáma 270 fő volt. A testvérek nem vállalták a kialakult konfliktushelyzetet, és nyudíjazásukig Budapesten kisebb jelentőségű műszaki beosztásban dolgoztak. Alkotói, értékteremtő életük azonban alapvetően Esztergomhoz kötődött, itt hozták létre azt a gépipari kultúrát, azt a szakmai gárdát, amely méltó volt törekvéseikhez, és alapjául szolgálhatott minden további fejlesztésnek. Petz Lajos és Béla puritán személyisége, igényességgel párosult embersége emlékként ma is él volt munkatársai körében. Megfogalmazhatatlanul kedves emlék számomra hogy Petz Lajost életének utolsó esztendejében volt gyárában végig kísérhettem, láthattam a régi munkatársak meghitt kézfogásait és az emlékezés könnyeit egy rendkívüli értékű ember szemében. Baják István | A nyestnek voltak elődei is. | Húsz éve lakom a házban, és soha nem éltem állatok nélkül. Mindig volt | egy-két macska, az elsőt a házzal együtt vásároltam. Elválaszthatatlanul jjj hozzátartozott. Neveltünk anyjukat vesztett ifjú sündisznókat, láncatépett | kóbor kutyát, fészkelt madár a régi fákon. Akadtak már ismerős, mert jjj gyakran felbukkanó cinkék és egerek. | No és a nyestek. | A régi, rossz padlásra jártak szerelmeskedni. Nyestéknél ez éktelen zajjal jjj jár, akárha bútorokat tologatnának odafönt. No és éjféltáji szörnyű sivalkodj dással. Némi állatlexikon-tanulmányozás után tojást tettem fel a padlásfeljji járó közelébe, mindig ugyanarra a helyre. Rendszeresen eltűnt. Évekkel jjj később a padlás átépítése alkalmával gondosan összerakott üres tojáshéjjjj piramist fedeztem fel az egyik sötét sarokban... A nyestek szeretik a rendet. Aztán átépült a ház, többé nem volt padlás. Pár évig nem láttam nyestet. | De nem mentek el - éjjel néha hallottam, hogy a tetőn matatnak. Kis jjj „kezükkel" olykor felemelték valamelyik cserepet. Kétcentis rés elég az jjj állatnak, hogy becsússzon rajta. Akárhová. A tető szigetelőrétegei közé, jjj például. Aztán egy délelőttön találkoztam vele. Pedig nappal ritkán mutatkoznak, jjj Barnásfekete test, hosszú farok, a mellen fehér folt. Csillanó-figyelő kis jjj szempár. Láttam, hol jött ki a körbeépített ereszből. Az ácsok annak idején | hagytak ott egy rést. | Ennek második éve. Azóta télen minden nap, nyáron másodnaponta \ teszek a résbe egy tojást. Eltűnik. Az üres, széttört héjak rakásba gyűlnek | valamivel odább, a ház és a garázs között. Néha félálomban hallom, hogy j;j nyestem motoz az ereszcsatornán vagy szalad a tetőgerincen. | Elképzelem világát. Valamelyik szomszéd telken, fáskamrában, rozzant íjj padláson él - éppen elég ilyen van errefelé. Erdei rokonával, a nyuszttal ellentétben a nyest az emberekre tette fel az életét. Csak a közelükben lakik, I tulajdonképpen közöttünk. Nappal lapít, kicsinyeit őrzi. Amint elcsöndesedik a világ, megindul. Nem fél a macskáktól, gyanítom, inkább azok jjj tartanak tőle. Tűhegyes fogai, éles karma végtelen elszántsága ismert lehet f közöttük, hát kerülik. Hullámos mozgásával oson tetőn, kerítésen, fákon, | csak maga-ismerte ösvényeken. | Néha eszembe jut: nem csodálkozik, hogy ugyanazon a helyen mindig | talál egy tojást? Egy kis éjszakai ragadozó számára ez lehet a metafizika jjj csúcsa, maga a Megmagyarázhatatlan. Bár alig hinném, hogy okát kutatja, jjj A tojás ott van, és kész. Viszont ha néha elfelejtem kitenni a tojást, f jellegzetes kis fekete kupacot illeszt a legközelebbi küszöbre.,Névjegy" - jjj figyelmeztetésül? | Remélem, nincs már egyedül. Párra talált a szenttamási házak mini jjj rengetegében. Talán kicsinyek is vinnyognak a rejtett vacokban. Annál jjj nagyobb szüksége lehet a tojásra. A táplálékra. A nyest minden éjszaka eljön. Az a rés az ereszben talán a legelső cél a | zsákmány kereső vándorlásban. Egy biztos pont. Nem csalódhat didergő jjj téli éjjelen, halk esőpermetező tavaszi hajnalon. Kitágult fényhatárok kö- | zött rövidre szorult nyári éjjelen. A tojás várja, és a nyest eljön érte. Remélem, még sokszor eljön majd. | Nyest-perspektíva - Foto Bánhidy Nyestem Nemere István Rejtekutak