Esztergom és Vidéke, 1997

1997-03-20 / 12. szám

1997. március 13. Esztergom és Vidéke A Keresztény Múzeum M.S. képeivel nyílt meg a Tavaszi Fesztivál Minden esztergomi nagy örömmel látta és hallgatta a fényes ünnepséget, amikor március 14-én délután Göncz Árpád megnyitotta a Nemzeti Galériában M.S. mester műveinek pompás kiállítását, mely dr. Paskai László bíboros fővédnöksége alatt áll. Esztergomiak, ne elégedjünk meg a televízióban látott bemutatóval, hanem látogassunk el a Budai Várba, az egykori Királyi Palotába, s ajándékozzuk meg magunkat és családunkat azzal a páratlan élménnyel, amelyet ez a kiállítás nyújt! Titokzatos, sötét kincseskamrába lépünk be, s ott külön-külön jelennek meg káprázatos reflektorfényben a hazánk középkori jelentőségét, európai nagyságát ékesen bizonyító festmények. Az ország egyik kiemelkedő, királyi bányavárosának főtemplomában, a Selmecbányái Máriatemplomban 1506-ban felállított hatalmas, mintegy 15 méter magas és 5 méter széles szárnyasoltár tábláinak ma ismert festményei hét csodálatos remekmű - több mint 450 év után először találkoznak itt, a kiállításon, egymással. A hét képből négy a mi Keresztény Múzeumunk nagy kincse, ezek Jézus szenvedéséi és feltámadását ábrázolják. Az egyik képet, Mária és Erzsébet találkozását a Nemzeti Galéria őrzi, és most négy évig restaurátori munka után eredeti szépségében tündököl, egy másik kép, amely a királyok imádását ábrázolja, Franciaországból, Liliéből érkezett, és egy, Jézus születését ábrázoló kép Hontszentantalról, Szlovákiából még késik, de az ígéretek szerint hamarosan ez is megérkezik. A képeket a kortárs európai nagy mesterek művei kísérik, hogy egyértelműen igazolják M.S. mester európai nagyságát. A franciaországi kép csak április 20-áig van itt, tehát mielőbb nézzük meg a kiállítást! Prokopp Mária EGYETEMES HITVILÁG" Marosi Ilona festőművész kiállítása a Keresztény Múzeumban A kiállítás - a néhány hónappal ezelőtt született tervek szerint - a művésznő által modem gyűjteményünk számára felajánlott Sclmeci korpusz című festmény gondolatvilágára épült volna. Marosi Ilona gazdag ouvre-jében ugyanis nincs önmagából kiinduló és végződő mű. Minden egyes darab - olajfestmények, monotípiák, grafikák, kerámiafestmények, üveg objektek és a monumentális falképek - motívumkincse, szigorú szerkezeti felépítése, színharmóniája, a mondanivaló kifejezőereje pontosan kimutatható előzményre tekint vissza, és követhető későbbi továbbélése. A korpusz a kilencvenes években megjelenő feszültségteli átlós síkok metszéspontjában álló kopjafák és torzók öröksége, nem csupán formai szempontból, hanem a testiség-lelkiség, az evilágtúlvilág ellentétpárjainak feloldására irányuló, kitartó alkotói belső vívódás felszínre hozatalát tekintve egyaránt. A tárlat rendezésének alapkoncepciója megváltozott az utóbbi hetekben, mert Marosi Ilona lenyűgöző akaraterejéből rövid idő leforgása alatt új művek sora jött létre. Az alkalom és a helyszín teremtette lehetőség a hitből, a történelem szemléletéből fakadó, de régóta szunnyadó témákat ébresztett fel. Az esztergomi vár középkori kápolnájának építészeti és falfestészeti motívumai már a kereszténységet megelőző korszakok szimbolikájában ismertek voltak, s a fényről, a hatalomról, az istenségről szóló egyetemes érvényű jelentéseket hordoztak. Marosi Ilona montázs szerkezetű, historikus tárgyú képeinek ikonográfiája az egyetemesség, a nemzeti, a megőrzésre való kategóriáira hívja fel a figyelmet. Keresztény hagyományokon alapuló program szerint épül fel a Kozmológikus Egyetemes Hitvilág című, hét részből álló együttes, mely a négy evangélista ábrázolásával három Mária festményt keretez. A középső kép a Magyarok Nagyasszonyát jeleníti meg a hagyományos és a művész által teremtett új attribútumokkal. Két oldalról Mária alakjának egy-egy lényegi aspektusát tárják fel a képek: a Szentlélektől eredő fogantatást és a termékenységet. Marosi Ilona kötődése az ősihez, az elemihez stílusának összetevőiben is érzékelhető. Az ikonfestészet ünnepélyes, merev frontalitását a gyökerekhez visszavágyó magyar szecesszió Finom derűjével, lágy vonalvezetésével ötvözi az ízig-vérig kortárs festő, akitől immár nem idegen az absztrakció sem. Változatos tónusú színei a természet elementáris erőit, az eget, a földet, a levegőt és a tüzet idézik nekünk az uniformizált, harsogóan élénk látványtervektől elvakított társadalmak tagjainak. A kiállítás március 22. és május 20. között tart nyitva. Kontsek Ildikó művészettörténész (Keresztény Múzeum) Cseh expresszionista a Duna Múzeumban Március 12-én délután újfent egy cseh festő, Jaroslav Herbst képeiben gyönyörködhettünk a Duna Múzeum Európai Közép Galériájában az ünnepélyes megnyitó után. Részlet a VIZITACIO-ból (A Nemzeti Galéria tulajdona) A Cseh Köztársaság budapesti Cseh Centrumának igazgatója - az esztergomiak régi barátja - Jozef Kollár Prágából, a Ztichla Klika Galériából hozta el rövid három hétre a 30 festményt, melyek mind a század nagy cseh festőjének művészetét hirdetik. Jaroslav Herbst (1887-1971) a prágai műegyetemen szerzett gépészmérnöki diplomát. Édesapja korai halála miatt visszatért Dusniky faluba, ahol földműveléssel, gazdálkodással foglalkozott. A festészetnek csak szabad óráiban hódolt. Hamarosan a korabeli német és cseh expresszionisták hatása alá került. Paraszti témájú és a vándorcirkuszosokat ábrázoló képei egyaránt Herbst művészetének kimagasló darabjai. Cirkuszi képei együttérzést sugallnak, míg csendéleteit az egyszerű lét csodái iránti mély alázat jellemzi - mondta megnyitójában többek között Ölveczky Gábor, a komáromi galéria vezetője. Jozef Kollár jóvoltából egy ma élő cseh művészettörténész, Jozef Kroutvor véleményét is hallhattuk a megnyitón. O ezt írja Herbstről: „... Az új, modern világ zaja Herbsthez csak messzi távolból jutott el, mint magas égbolton a repülőgép zúgása. Á Herbst által ábrázolt aviont gyermeki rácsodálkozás ihlette, olyan nála a gép, mint egy nagy játékszer. De meggyőződéses expresszionista létére Herbstnek minden bizonnyal észlelnie kellett minden dolgok másik, sötétebb oldalát. így a pilóta mögé mintegy figyelmeztető mementóként odaültette a halált... Művészetének gyökerei mélyebb rétegekbe nyúlnak, ősi hagyományokhoz. Művészete összenőtt a földdel, melyen gazdálkodott, lényege összefonódott a természettel, a falusi szokásokkal, a nép hitével..." Kaján Imre múzeumigazgató ajánlotta figyelmünkbe a tárlatot, amely március végéig tekinthető meg a Duna Múzeumban. Pálos JUDAS (1935.)