Esztergom és Vidéke, 1997

1997-03-13 / 11. szám

84 Esztergom és Vidéke 1997. március 27. Március 7-én városunk vendége volt Szabad György történész professzor, MDNP-s képviselő, az országgyűlés volt elnöke. Tíz órakor dr. Könözsy László polgármesternél tett tisztelgő látogatást, majd 11 órakor a Dobó gimnázium tanárai, diákjai és a meghívott vendégek előtt tartott mintegy másfél órás előadást a közelgő nemzeti ünnep kapcsán. A professzor fő kutatási területe e korszakhoz, a reformkorhoz kapcsolódik. Mint később egy szűkebb körű beszélgetésen elmondta, aradi születése, az itt szerzett első benyomásai és családjának a reformkori küzdelmekben betöltött szerepe vezette e témakör tanulmányozásához. „ Úgy érzem - mondta -, nekem is részt kell vennem azoknak a reformkori problémákban a megoldásában, melyek a mai napig is fent mar adtak." Előadásában főleg a forradalom gazdasági, társadalmi hátterét világította meg, s hangsúlyozta azt a parlamentáris fejlődést, amely hatással volt a későbbi forradalomra. „Jövőre lesz 150 éves jubileuma 1848 dicsőséges március idusának emlékeztetett az előadó -, de az idei március 15-e is kerek évforduló. 150 éve ült össze ugyanis az az országos ellenzéki konferencia, amely tulajOlaj a Kis-Dunán Március 7-e van, talán már elmondhatjuk, megérkezett a Tavasz, az évszakok „Hercegnője", a megújhodás ideje. Ilyenkor kerül a kiskertek földjébe a mag, hogy kikelve táplálékot adjon az ember asztalára. Egészséges táplálékot. Merthogy az egészség talán a legfontosabb, amire mindenkinek szüksége van. Reggel 8 óra után kétségbeesve jött egy fiatalember a Szabadidőközpont portájára: - A Kis-Duna olajjal borított! A galambok nem tudnak vizet inni. Valamit tenni kénné!... Kérdezte, van-e itt olyan munkacsoport, amelyik a környezetvédelemmel foglalkozik. Kit lehetne felkeresni, aki segíthet? Aki kiderítheti, honnan folyik az olaj a Kis-Dunába. No és persze, aki megszabadítja az olajtól a vizet. Döbbenten hallgattam az ifjút. Hál'Istennek még akad ember, aki aggódik környezetünkért. Akad, aki késztetést érez arra, hogy mentse, ami még menthető. Talán lesznek, akik mögéje állnak. Talán gátat szabhatunk a pusztulásnak! Jobb ötletem nem lévén, arra kértem, keresse meg a Szabadidőközpontban működő Új Rádió Esztergom adás-vezetőjét, hátha kaphat lehetőséget egy felhívás közzétételére. Megtörtént. Sikerült. Élő, egyenes adásban elhangzott a drámai felhívás. Szívszorító volt! Ahogy hallgattam ezt a fiatal sportembert, aki éppen reggeli kocogása közben észlelte a szomorú tényt, azon gondolkodtam, én hogyan állhatnék mellé, azok közé, akik azt szeretnék, hogy újra tiszta vizet ihassanak a galambok, ha pihenni térnek a vízpartra. Mert mi lesz, ha a rádióban elhangzott felhívás süket fülekre talál? így jött az ötlet, le kell írni, közzé kell tenni. Tenni kell valamit - mindnyájunknak, akik féltjük környezetünket -, hogy szeretett városunk ne legyen a környezetet rombolók áldozata. Hogy jó érzéssel sétálhasson mindenki a kis-dunaparti sétányon, amely most bizony nem nyújt igazán szívderítő látványt. Hogy ne károsodjon, hogy tényleg egészséges termést adjon a FÖLD. Reménykedjünk! (?) Dr. Székelyné Kósa Katalin Rendhagyó történelemóra - találkozás Szabad Györggyel donképpen előkészítője volt a későbbi eseményeknek. Itt fogalmazódott meg az a program - Kossuth Lajos koréibban elkészített tervezete szerint -, mely alapját képezte az egy évvel későbbi 12 pontos követelésnek". Előadásának egy másik részében ezt így fogalmazta meg: „ Óriási jelentőségű, hogy a márciusi ifjak 12 jelszóvá tudták tömöríteni a reformellenzék követeléseit. A pesti fiatalok a nép nevében jelezték, hogy ugyanazt akarják, amit ott fent az ellenzék vezérkara." Szabad György nem a sokszor hallott forradalmi eseményeket ismertette, többet mondott annál, más aspektusból tárta elénk a történelmi tényeket. Hangsúlyozta, hogy a márciusi forradalmat nem hirtelen fellángolás, nem a tüzes szónoklatok robbantották ki, hanem hosszú előkészítő munka, a reformellenzék tudatos, átgondolt tevékenységének eredménye volt. Azt is kiemelte az előadó, hogy az akkori fiatalok forradalmi lendülete nem nacionalista hevület volt, bizonyítja ezt a programnak ez a kitétele, mely nagy hangsúlyt kapott az akkori tanácskozáson: „... Mindeme változások a másnyelvű népességek óvatos kíméletével tétessenek!" A népes és figyelmes hallgatóság nagy tapssal köszönte meg a magas színvonalú előadást, melynek végeztével Szabad György néhány rövidke perc - sajnos, mindössze két kérdés erejéig lapunk rendelkezésére állt. - Professzor Úr, Ön szerint megmaradt-e valami mostanra 1848forradalmi lendületéből, hazaszeretetéből? -Csaknem 150 év választel minket ettől a dátumtól, de úgy gondolom, az akkori emberek szellemi hagyatéka nem csak a múlté. Ott vannak például Petőfi versei. Aki azokat ma elolvassa, átél valami olyasmit, amilyen élményt a történelemkönyvek soha nem tudnak nyújtani. Ha át tudom élni, akkor nekem is meg kell próbálnom most, itt a jelenben a maximumot nyújtani, különben nincs értelme az egésznek. Ha nekik 150 éve fontos volt, hogy fennmaradjon egy korszerű, demokratikus magyar állam, akkor mi oka lehet, hogy mi e meggyőződést devalváljuk?! Mi változott azóta, hogy nekünk ne legyenek fontosak az akkori követelések?! - Ön beszélt a másfél évszázaddal ezelőtti ellenzék szerepéről, jelentőségéről. Nem mondta ugyan ki, de szavai mögött úgy érezXem, mintha a mai ellenzéki pártok felé is lett volna rejtett üzenete. Mit vár Ön a jelenlegi parlamenti ellenzéktől? - A 48-as hazafiak forradalmi eszméinek folytatását. A mai ellenzék legfőbb feladata arra törekedni, hogy Magyarország nemzeti és demokratikus jogállam legyen. A köztiszteletnek örvendő politikus rövid ebédszünet után folytatta országjáró körútját. A délutánt a tervek szerint a győri MDNP szervezet tagjaival töltötte. Sz.B Onagy Zoltán Nap 23. Kérdőív | Ahogy öregszem, mindenféle szokásaim rögzülnek és nemigen hajlan- ;! íi dók változni. Egy-egy sikertelenebb év végén körkérdést intézek szeret- | | teimhez, szűkebb családomnak, hogyan meneteljünk tovább a közös f | lenini úton. (Mi még mindig a lenini úton. Akiknek bérét ilyen és olyan jj | szociális háló virtuális jelenlétét feltételezve szocialista elvtársak szab- ;j I ják, ők - a közalkalmazottak - maradtak a jól megszokott Leninin.) | | A kérdőívet sok év tapasztalatával, jövőkutató prognosztíciókkal állí- | | tom össze, ki nem felejtve belőle az érző, érinthető embert. Kérdéseim rövid, közép és hosszú távú értékes együttműködésre vo- íj | natkoznak, hangsúlyozva, de nem túlhangsúlyozva, mennyire fontosak ij | ők, minthogy minden értük történik, én, a kérdőív kitöltője, közreadója | | szinte nem is számítok. ;i | Logikai felépítéménye szerint: 1. indukció, 2. dedukció, 3. analízis, 4. ij | szintézis - mindezt igyekvő szép magyar nyelven, céltudatos kérdések íj | álorcájában. f | Például: Szeretik-e még a csendes, nyári, maróti reggeleket, amikor én £ | sütöm a krumplis-szalonnás-kolbászos-hagymás reggelit? Vagy: Nem | | okoz lelki törési, ha most objektív okoknak köszönhetően nem veszem meg f | a harmincezres Adidast? Több példa nincs. Mi marad ki, mit hagyok ki feltétel nélkül? Mit nem hozok szóba? A mínuszt. A pénzhiányt. Hogy másra kell a pénz, elkártyázom, | | eliszom, elnőzöm, eltőzsdézem, elveszítem, elfűtöm, elbenzinezem, el- I | adózom. Ezt kifelejtem valahogy. | | Azt, hogy hiába várják, nem beszélek konkrétan, (szóban egy SZB- | jij funkci vagyok, ha akarok) nem akarván megzavarni fejecskéjüket. | ;í Azt, hogy a hét bármelyik napja pozőr, csinált, ha nincs benne egyéb, f | mint pozőr, csinált. | Azt, hogy én vagyok a gyenge, én nem követtem a kort, én nem ij | erősödtem a követelményekhez, én késtem le a növekvő igényeiket. És kihagyok még néhány itt ismertetésre nem kerülő, ám köztudott, ij lényeges apróságot. | Kiosztom nekik, kedveseimnek, szeretteimnek. Ettől egy időre megnyugszanak, néznek rám szeretettel, azt mondják, f jól van, apa, ismerjük gyengéidet, hibáidat, ügyetlenkedéseidet, főnöke- ji idet, jószándékodat, korlátaidat, megbocsátunk, nézünk tovább, mit te- ij hetnénk egyebet.