Esztergom és Vidéke, 1997

1997-03-13 / 11. szám

Esztergom és Vidéke 5 Részletek Acs Flóris emlékiratából (1848- 1850) 1848. augusztus 7-én érkezett meg estve Mészáros Lázár első magyar hadügyminiszter úrnak azon rendelete, hogy az esztergomi nemzetőrség Besze János vezénylete alatt a rendelet vétele után azonnal induljon Komárom vára őrségének általvételére. (...) Már akkor is működött alattomban az Kamarillának rossz műve: támadtak azonnal egyének, kik minden felé gonosz híreket terjesztettek, hogy ez nem más, mint Besze Jánosnak nagyravágyása. Ő ezáltal akar magának hírt és érdemet szerezni, amit akkor a szabadságiul elragadott nép könnyen elhitt, úgy, hogy a legjobb gondolkodású hazafiak is kezdtek Besze János ellen fellépni, és kezdék hinni a gonoszok által terjesztett hírt. Még aznap estve hirdettetett másnap reggelre, 9 órára közgyűlés. Augusztus 8-án reggel alig várhatám, hogy megvirradjon és hogy elmehessek némely barátaim, jó hazafiakhoz értekezni. Azon terjesztett rossz művekrül én többeket informáltam, hogy a dolog nem úgy van, amint bennünket bujtogatnak. Majd az idő meg fogja mutatni, hogy a haza veszedelme kívánja ezt az áldozatot. A hirdetett közgyűlési óra előtt már jóval az egész városi nép le-alájárt az utcákon a városháza felé. Úgyhogy a közgyűlés egy igazi népgyűléssé alakult, nem is a közgyűlés, hanem a nép határozott. Nagy zaj volt, ügy, hogy azt gondolta volna az ember, hogy nincs mód ezen népet tú'zhelyétül elmozdítani. Ekkor, úgy 10 óra tájban megjelent Besze János. Alighogy meglátta őtet a nép, iszonyú harsangzó éljenekkel fogadta, pedig magam attul féltem megjelente előtt, hogy az mai közgyűlésben nem fog dücsőséget aratni. Besze János (...) nagy lárma közt (...) intett, kezeivel szájára mutatott, jelül, hogy szólni akar. A nép lecsillapult, a hadügyminiszter feljebb már érintett rendelete felolvastatott Kollár Antal főjegyző úr által, minek utána Besze János kardjára támaszkodván elkezdé hazánk állását és veszedelmét elésorolni és az magyar nemzetnek hűséges kötelességét. Besze János meg van áldva az Istentül egy olyan beszédmóddal, hogy a nép annyira késznek nyilatkozott, hogy nemcsak hogy elment volna, hanem kész lett volna a hazáért talán életét is feláldozni. Ekkor tehát elhatároztatott, hogy mindenki köteles elmenni, aki vonakodnék, vonassék törvény elejébe. A közgyűlés eloszlott borzasztó „Éljen Besze János!" hangvihar közt. A nép megragadta és hátukon vitték őtet lakába. * Ács Flóris esztergomi kereskedő volt, emlékiratát - saját kézírasú füzetben - ma a Balassa Bálint Múzeum őrzi. , , (T-u^R-í ,, CWCA ' wt^-íUw" y

c ryt.t/í. T'^líZÁ, X^ c-x A^rj. f^s /iw-T" '• '/ ár Sr/r/^ • C-S Sft / 6. Bátori Sulcz Bódog - a „fenegyerek" (Gróf Leiningen-Westerburg Károly honvédtábornok, aradi vértanú naplójából - 1849. március 26.) Poroszlón voltam beszállásolva, a helyiség legszélén Sulcz őrnaggyal, az I. hadtesttől(...). Sulcz őrnagy, a fenegyerek, ahogy magát nevezni szokta, egyike a legeredetibb embereknek, kik valaha utamba akadtak. Ha más mondja magáról, úgy, mint ő: „Én fenegyerek vagyok", hencegő fráternek tartják, de nála ez természetes, mert ő valóban vakmerő katona volt, ki lelkében örült, ha elmondhatta valamely kalandját. Engem különös kegyébe fogadott, mert senki se hallgatta oly türelmesen, mint én. Boldog volt, mikor gubáját mutatta nekem, melyet a tarcali csatában át jártak a golyók, barátéi, ellenségéi egyaránt, mert ő hevében - és a nagy ködben - a két csatárvonal közé került. De akkor lelkesedett igazán, ha megbámultam a vágásokat, melyeket két vasas ejtett rajta, és melyeknek nyomai ott voltak gubája csuklyáján. Ennek szilárdsága mentette meg. Hálából türelmemért engem is „fenegyereknek" szokott nevezni. Amellett Sulcz talpig becsületes ember, kinek soha nem volt egy krajcárja, mert mindenét odaadta a szegényeknek, sok okoskodás és erkölcsi prédikáció kíséretében. Megbecsültem a fenegyereket, mivel megérdemelte, és már azért is kedveltem, mert testvére, az esztergomi pap , ifjabb éveimben jó barátom volt. Rendkívüli elevenségét, mely őt sohasem hagyta nyugodni, nagyothallása gyakran igen komikussá tette, mert beszélgetés közben mindent félreértett, és a legnevetségesebb válaszokat adta. Azt mondják, hogy a kápolnai csata kezdetén, mikor az ágyúszó hangzott, kezét füléhez tartotta, hogy jobban halljon, és egyszerre fölkiált: „Hisz ezek már csatároznak!" - Az ágyúzást puskaropogásnak tartotta. * Sulcz János, a későbbi garamkövesdi plébános Bódog bátyja volt. Száz éve halt meg PALKÓVICS KÁROLY A forradalom és szabadságharc szintén legendás alakja volt, nevével a fentebbi naplóban is többször találkoztunk. 1816. február 4-én született Esztergomban, a Duna-utcai Warga-féle házban, elhunyt 1897. február 18-án a Szent János utca 35. szám alattiban. „Nagy időket élt, nagy napok s nagy események tanúja, mozgató eleme volt s azok örömeiből, fájdalmából, küzdelmeiből busásan kivette a maga részét" - írta lapunk, az Esztergom és Vidéke a halálát követő számában. Valóban mozgató és mozgó ember volt: még húsz éves sincs, amikor (1835-ben) már a megyei tisztikar tagja, egy évvel később pedig tiszteletbeli aljegyző, 1846-ban főjegyző. 1849-ben, a nagysallói csata után vármegyénk teljhatalmú kormánybiztosa, majd Görgey tábornokkal együtt Aradig jut el. A világosi fegyverletétel után fogságba kerül, őt is halálra (télik. A király azonban életének megkegyelmezett, az ítéletet „csak" 16 évi várfogságra változtatta. Ebből majdnem öl évet részben a munkácsi, részben a komáromi várban le is töltött. 1861-ben a megye közönségének akaratából első alispán lett. E minőségében legfontosabb dolgának a Honvédtemető és a honvédemlék megteremtését tartotta. Azonban nem sokkal utána - a provizórium bekövetkeztével - egész tisztikarával együtt lemondott állásáról és a közélettől visszavonult. De a politikai-társadalmi „időjárás"nem hagyta nyugton, 1872-ben a kismartoni kerület Deák-párti programmal országgyűlési képviselővé választotta. Esztergom történetében még egyszer beírta nevét akkor, amikor 1879. szeptember 20-án elfogadta a polgármesteri állást. Megrendült egészségi állapota miatt azonban 1881-ben vissza kellett vonulnia a város aktív vezetésétől, de politikusként, mint a Nemzeti Párt helyi elnöke, soha nem „nyugdíjazta" magát. Esztergom díszpolgára volt. Hatalmas részvét mellett helyezték nyugalomra egykori bajtársai közelébe, a Honvédtemetőben. „Az örök tűz csiholói"