Esztergom és Vidéke, 1997

1997-03-06 / 10 . szám

1997. március 20. Esztergom és Vidéke 3 ERTEKEINK EMLEKEINK IKONOK A KINCSTARBAN (Folytatás az 1. oldalról) (,..)Akik a mostani kiállítás megnyitására eljöttek, azok járatosak a bizánci művészetben, az ikonok jellegzetességében — mondotta a továbbiakban Paskai László bíboros. -A megnyitáson mindössze néhány gondolatban utalok az ikonok belső lelki sajátosságára, ezzel mintegy hangulatot teremtve a kiállítás megtekintésére. Teszem ezt annál inkább, mivel napjainkban erősödik az ikonok iránti megbecsülés, a művészi értékelés. Az ikonok elsősorban a bizánci művészet szakrális alkotásai, a keleü egyházi élet lényeges elemei. A liturgiában nem csupán díszítő elemek, hanem mély teológiai értelmezésük is van. Az ikon teológiája a Megtestesülés misztériumának szemléletéből ered(...) Ez a teológiai meggondolás tükröződik az ikonok művészetében. Az ikonoknak sajátos üzenetük van: amit az evangélium szavakkal ír le, azt az ikonok a tonnákkal és a színekkel fejezik ki. Ehhez inélylelkiségi tartalom is kapcsolódott (...) Érthető ezekből a meggondolásokból, hogy az ikonfestészetnek szigorú szabályai alakultak ki, főleg a nagy képvita lezárása utáni időben. Az ikonfestés egyben egyházi szolgálat, amelyet szentségben kell végezni (...) Az ikonok mereveknek, fenségeseknek tűnnek. Alapvetően nem a gyönyörködtetést szolgálják, hanem szemlélődésre indítanak, közelebb akarnak vinni a misztériumhoz, és ezen keresztül a láthatatlan Isten szeretetéhez..." Cséfalvay Pál kanonok mutatta be a jelenlévőknek a kiállított 55 ikont, melyek között olyan ritkaságok is vannak, mint a Kereszt szentekkel (18. század), a János evangélista (1773-ból), Keresztelő Szent János (1700 körül), Istenszülő (1700 körül). Krisztus (17. század). A kiállítást Rúzsa Pál, az ELTE művészettörténész professzora rendezte, aki a görögországi Athos kolostorokban és Moszkvában V.N. Lazarev akadémikustól ismerte meg az ikonok művészetét. Rúzsa professzor a kiállításról ekként nyilatkozott: „Az ikon szentséges és természetfölötti látványok képe - írja a görög Dionüsziosz Areopagitész. Az orosz Szergij Bulgakov szerint: az ikon a kegyelem jelenlétének helye. Valóban, az ikonfestő nem a látványhoz kötődik, hanem a szent hagyományok tiszteletével, jelképek felhasználásával, imádkozás és elmélkedés közben készíti el a művét. A kiállításon látható kiemelkedő kvalitású görög ikonok egy része Ipolyi Arnold besztercebányai majd nagyváradi római katolikus püspök gyűjtőtevékenységét dicséri, aki az elsők között figyelt fel a görög ikonok esztétikai értékeire. Az orosz ikonok között is találhatunk Ipolyi Arnold híres gyűjteményéből származó műremekeket. A bemutatott, nagyrészt 17. és 18. századi orosz ikonok arról tanúskodnak, hogy e két évszázad is, melynek ikonfestészete kevéssé ismert, az orosz vallásos festészet kiemelkedő korszakát képviseli." A Kincstárban e kivételes műremekek április végéig tekinthetők meg. Pálos Nemere István: REJTEKUTAK (1.) A Szenttamás dombját át- meg átszövik a titkos ösvények. Gyerekek és állatok taposták ki, némelyiket régen, a többit nap mint nap, újra és újra. A város felőli oldalon a szinte örökzöldnek tetsző bokortengerben gyerekek bújócskáznak. Emlékszem még - az ő korukban, de máshol, más bokrokban, más hegyek között ugyanezt csináltam. Szívdobogva bújtunk egymás és a felnőttek elől, hallottuk közeli lépteiket és élveztük, hogy nem láthatnak bennünket. Macskák osonnak ugyanott, és sokfelé. Előttük nincs akadály, ha falra kell felfutni, fára mászni, meredély fölött imbolyogni. Az állatok a saját útjukat járják, aminek mi is csak egy-egy apró részletét láthatjuk. Éjbe veszik sok kalandjukat, miközben nappal ártatlan pofával ülnek, hugyorogva néznek a világba. A kutyák, ha tehetik, kerítéseket ugranak és szimatolva iramodnak neki az izgalmas, ismeretlen kerteknek. Megvilágítatlan keskeny utcákon vándorolnak, idegen udvarokba néznek halkan prüszkölve. Csigák is járnak itt-ott éjjel, reggelre már csak fehéren csillogó nyomuk marad a lapos köveken. A bogarak napközben a bokrok alatt vonulnak. Hangyák fegyelmezett csapatai menetelnek a járólapok mellett. Fel a fák törzsén, friss rügyeket keresve és találva, szagnyomokat hagyva. Alig áll be az este, sokfelé sünök neszeznek. Topogva caplatnak falak tövében, futnak a fűben. Bogár páncélja reccsen, utoljára. A sünök köveket fordítanak fel, kiszedik alóluk a bogárcsemegét. A hozzáférhető virágcserepet sem kímélik. Egymáshoz túl közel épült házak között árnyékos rések. Nyirkos betonszegélyek, macskautak. Esőcsatornák csöpögnek rozsdás vashordó fölött. Ereszekre rácsúszott repedező cserepek melegednek pattogva a napfényben. Estefelé kiröppenek a denevérek, egy-egy fa körül valóságos légi táncot járnak. Egerek is előmerészkednek, kevés erre a bagoly. Az egyik tető gerincén puhán, hátát fel-felpúposítva, óvatosan sompolyog egy nyest. Mire beáll az éjszka, a nyest is felszívódik. Farakásokban él, öreg padlások mélyén szöszmötöl. Ha macskákkal találkozik, kitérnek előle. Borotvaéles fogai, félelmetes karmai vannak, zászlófarkát lengeti, és gyermekökölnyi lyukakon is átpréseli magát. Aztán megint eljön a hajnal. Az állatok elbújnak, és előbújnak, kitaposott keskeny földutak kanyarognak a bokrok között. Rejtekutak a falak repedései is, és akadnak ilyenek a föld alatt is. Csatornarácsokon másznak ki a bogarak és kövek alatt tűnnek el. A gyerekek újabb kalandokra indulnak, a macskák pedig fáradtan térnek haza és álmosan várják, hogy gazdáik is jenek. Hetven éve írtuk... Az Esztergom és Vidéke 1927. február 20-án „Városunk új korszaka" címmel jelentetett meg egy cikket. Ebben így ír: „Most, amióta határváros lettünk, és teljesen magunk erejére vagyunk utalva, be kellett látnunk, hogy lespedés halált

:jelent. Megmozdult bennünk az életösztön. A haladás terére léptünk, ami bizony rengeteg pénzbe kerül, de idővel megtérül és addig is meg kell, hogy hozza kamatjait." Megalakult a Közüzemi Rt, amely 52 %-kal a város, mint erkölcsi testület a tulajdonos: „... mi világítunk Basaharc, Pilismarót, Dömös, Gizellatelep, Visegrád, Nagymaros és Verőcénél. Ez az Rt. ma olyan jövedelmet hoz a városnak, amilyenről ezelőtt álmodni sem mertek az emberek. Mivel magunk gazdaságára nem támaszkodhatunk, idegenekre vagyunk utalva. Csin, tisztaság, egészség, kényelem nélkül még a világ leggyönyörűbb vidéke sem vonz idegeneket." Mit tudunk meg a fejtegetésből? Megcsinálták a vízvezetéket, új elemi iskolát építettek, tervezik 2 fiú és 2 leánygazdasági szaktanítós népiskola felállítását és egy földmívesiskola létrehozását. „ Munkanélküliségben szenvedő városunkban jelentékeny szerepet játszott a Kath. Legényegylet megépítése is. Idegenforgalmunk előmozdításéira épült az EHE szép sportépülete a szigeten. Városunk legszebb pontján épült és kétszer is kibővített Vaskapui menedékluiz már is sok idegent vonz ide." Az erdőgazdasági szakiskola erdeinkben szakszerű erdősítési munkát végzett. Tervbe vették a szentgyörgymezei utak rendbehozatalát, járdák létesítését, postahivatal felállítását. A vasúttól a Rákóczi térig aszfaltjárdát építettek. Ujabb alkotás a városi autóbusz vállalat. A Takarékpénztár is nagy tervekkel foglalkozik.Több mint három milliárdot fektet be a fürdő kiépítésébe. „Vcirosunk polgárséigának egy része Városi Gazdasági Párttá tömörült. A párt célul tűzte ki maga elé, felszámolni a hiányokat és kiküszöbölni az igazságtalan sérelmeket. Megalakult bizottság tart szemlét a véirosban és így személyes tapasztalatokon alapuló javaslatokat tesz a város vezetőségének..." Szemlézett: Szendi Ágnes