Esztergom és Vidéke, 1997

1997-03-06 / 10 . szám

4 Esztergom és Vidéke 1996. március 6. w "" ÉRDEKEINK ÉRVEINK Az 1996-os idegenforgalmi szezon - a statisztikai adatok és tények tükrében A képviselő-testület február 13-i ülésén tárgyalta és fogadta el az 1996os évről szóló idegenforgalmi tájékoztatót. Az ülés napirendjének ismeretében megnéztem a Városi Televízió vonatkozó közvetítését, majd utólag „beszereztem" a KISB írásos előterjesztését is. A KSH-IKIM Turizmus Főosztály adatai szerint a Dunakanyar szállásigényes vendégforgalma 1996. I-III. negyedévében a bázisév (1995) hasonló időszakához képest 14 %-kal csökkent - áll az előterjesztésben. Ez az adat Esztergom számára tragikus! A régióban a kempingek nélkül regisztrált 5147 kereskedelmi szállásférőhely 30,3 %-a (1.559 fh) Esztergomban koncentrálódik. A leglátogatottabb településeken (Szentendre, Vác, Visegrád, Esztergom) az összes regisztrált szállásférőhely 2.494, ebből Esztergom 62,5 %-kal részesedik. Nyilvánvaló, hogy a kapacitásadatok ismeretében a csökkenés a KSHIKIM által jelzett 14 %-ot jelentősen meg kell, hogy haladja; helyi forrásokból igazoltan tudjuk, hogy a csökkenés az előző évhez képest szálloda, panzió és turistaszálló kategóriában a legtöbb itteni szálláshelyen meghaladta a 35 %-ot is. (Vácon, Visegrádon és Szentendrén a statisztikai adatok szerint 1996-ban nőtt a vendégéjszakák száma.) Ez volt hát a valós kép Esztergomban, a Millecentenárium évében! A településen mérhető vendégforgalom leghitelesebben az eladott múzeumi belépők számával mérhető. Ez még akkor is igaz, ha a vendégek egy része itteni tartózkodása során akár 2-3 múzeumban is megfordul és ott is regisztrálják. Ebből az a következtetés vonható le, hogy az 1996-os múzeumi adatok szerinti 343 ezer eladott múzeumi belépő nem ennyi látogatót jelent, hanem - véleményem szerintcsak 250-280 ezret. Hogy ez a látogatói létszám mit „ér", nézzünk meg három összehasonlító adatot: 1976-ban Esztergom múzeumait 821.316 fő (ebből 201.444 fő külföldi), 1980-ban 791.011 fő (ebből 166.680 fő külföldi), 1990-ben 695.743 fő (ebből 132.191 fő külföldi) látogatta! A jegyzett vendégéjszakák száma mutatja leghitelesebben a turizmus gazdasági teljesítményét és azt, hogy a vendég „méltónak" ítéli-e a települést arra, hogy ott megszálljon. Most pedig a szálláskapacitások alakulásának és az eltöltött vendégéjszakák számának ismeretében vizsgáljuk meg városunk 1996-os „teljesítményét". 1976-ban, Esztergom akkori 491 (fizetővendéglátással együttes adat!) kereskedelmi szállásférőhelyén 18.358 vendég 51.403 vendégéjszakát, 1980-ban 1.218 szálláshelyen (az 1977-ben megnyílt Vadvirág Kemping és Motel adja a növekményt!) 52.321 vendég 183.124 vendégéjszakát, 1990-ben 2.942 szálláshelyen (a Gran és Gyopár Kempingekkel együttes kapacitás!) 49.655 vendég 109.241 vendégéjszakát töltött el. (Mind a múzeumi látogatók, mind pedig a vendégek és vendégéjszakák számának 1990-es csökkenése a rendszerváltást követően, a volt szocialista országokból érkező vendégek számának csökkenésével magyarázható.) Ha ezeket az adatokat összevetjük az előterjesztés egyetlen konkrét adatával „... mégis a beszedett idegenforgalmi adó 1996-ban 1.716 ezer Ft volt (ez 17 ezer vendég-éjszakának felel meg)", azt állapíthatjuk meg, hogy a vendégéjszakák számának csökkenése 1990-hez képest - 84.4 % ! Ez a csökkenés még akkor is óriási, ha a 17 ezer vendégéjszakában nem szerepelnek az ifjúsági turizmus idegenforgalmi adót nem fizető - eképpen így nem regisztrált - résztvevői, akik cca. 8-10 ezer vendégéjszakával „javíthatják" a statisztikát. Esztergom turizmusa leépülésének okai nyilvánvalóak, egy azonban bizonyos: a hibát nem a turizmusban résztvevő vállalkozások körében kell keresni! Szükségesnek látszik kiegészíteni, pontosítani az előterjesztés rendezvényekkel foglalkozó részeit is. A „kiemelt és támogatott rendezvények 1996-ban" című fejezetben sajnos nincs említés két fontos rendezvényről, a júliusi Dunakanyar Művészeti Nemzetközi Egyetemről (130 fő, 11 vendégéjszaka) és a Monteverdi Kórusok Nemzetközi Fesztiváljáról (285 fő, 7 vendégéjszaka). Csak e két rendezvény - azon túl, hogy nemzetközileg is rangos, pénzügyileg is támogatott volt - az említett 17 ezer vendégéjszakából 2.685-tel, 15,8 %kai részesedett. Hajlamosak vagyunk arra, hogy beszámolókon, a sajtóban, sőt néha magunk előtt is ,jobb színben" tüntessünk fel fontos eseményeket. így „sikeredett" ez az 1996. augusztus 18-20-i millecentenáriumi esemény értékelése kapcsán is. Mint az események szemlélője-olyan, akinek „magánemberként" a meghívott külföldi vendégekkel is módja volt érintkezni - állíthatom, én is szívesen láttam volna „hozzávetőlegesen" 7000 főt, ebből 20 %, azaz 1400 külföldi vendéget a Széchenyi téren, illetve a kapuszorosban, ahová - harangok nélkül sem fér be 300-350 főnél több ember, mint azt már ott szerzett kulturális rendezvényeken megtapasztalhattuk. Szóval nem lehettünk 7000-en még a Szent István-napi ünnepi szemtmise résztvevőivel együtt sem -, és állapítsuk meg (ön)kritikusan, hogy a rendezvény turisztikai vonzereje, indukciós hatása sem volt számottevő (augusztus 18-án, a „hivatalból" ott lévőkkel együtt jó, ha voltunk ezer-ezerkétszázan). A fiatal orgonaművészek augusztusi nemzetközi találkozója volt a millecentenáriumi év egyik előremutató kulturális eseménye, melynek megvalósulása több mint tíz éves álom beteljesülése. „Csak hát" nem egéVENDÉGKANYAR(?) szen felel meg a valóságnak az a kitétel, miszerint „hiánypótló rendezvényen vettek részt az érdeklődők", meg hogy „az idei rendezvény bizonyítja, hogy nagy igény tapasztalható erre a zenei műfajra". Az igény és ennek felismerése ugyanis több évtizedes! A Bazilikában 1970-ben rendezték az első nyilvános orgonahangversenyt és „csak" e sorok írója 19761996 júliusa közötti húsz évben több mint 90 orgonakoncertet, 24 nagyzenekari koncertet (köztük 5 Esztergomi misét!) rendezett a főtemplomban. A főszékesegyházi orgona - hála Baróti István orgonaművésznek még befejezetlen állapotában is alkalmas igényes koncertek rendezésére. A folyamatos bővítés alatt álló orgonában a II. manuál által megszólaltatott Ludwig Mooser-féle klasszicista orgona restaurálása már 1983-ban elkészült! Ez a Liszt-korabeli hangszer a maga 3.273 sípjával! Ezt Baróti István tervei alapján, a Mooser-orgona restaurálásával egyidőben mai igény szerint ún. spanyol trombitakarral bővítették. (A Liszt-korabeli hangszer örömteli elkészültéről, a bővítési tervekről részletesen olvashatunk „Egy orgona újjászületése" cím alatt a Dunakanyar folyóirat 1986/1 számában). így hát augusztus végén már teljes hangzásában szólt a Liszt-korabeli hangszer és szóltak a francia orgonaépítési hagyományok szerint épülő új hangszernek a III., IV. és V. manuál által megszólaltatható új sípkészlet részei is. Nem pontos tehát az előterjesztés ezen megfogalmazása: „... gyönyörködhettünk az épülő hangszer hangjában is, hiszen e Lisztkorabeli orgonán hitelesen szólnak az ő művei". Éppen a hitelesség és a köteles objektivitás igénye vezet akkor, amikor e kiegészítéseket, pontosításokat szükségesnek vélem másokkal is megosztani. Koditek Pál, a Dunakanyar Intéző Bizottság Turizmus-Marketing Szakbizottságának elnöke A bontás megkezdődött Az előrejelzés - lapunk legutóbbi számában - máris valóra vált: múlt szombaton Éber Károly vállalkozó munkacsapata hozzálátott a Halászcsárda „felszámolásához". Első ütemben a hátsó szárnyépület és a toldalékok kerülnek sorra. A bontási anyagok javarészét a zeneiskola és a csónakház felújításának befejezésében hasznosítják. (Mujdricza Ferenc építész felvétele.)