Esztergom és Vidéke, 1997

1997-02-27 / 9. szám

VI. 1997./I. szerény jövedelmét gyáralapításra költik. Kiváltották az ipart, és három inassal megkezdték a működést. Az „alaptőkéből" anyagot és szerszámokat vettek az esztergomi iparbank pedig használatba adott egy lerobbant gyárépületet, amelyet nem kellett megvenniük, sőt bérleti díjat sem fizettek, csupán rendbe hozták. - Ketten építettük a gépeket, én a lakatosmunkát csináltam, társam pedig a famunkákat. Német gépekkel kezdtük, majd 1936-ban megépült első nagy sikerünk, a Vöcsök. A gépet a Hármashatár-hegyen Rotter Lajos pilóta berepülte. A berepülés olyannyira sikeres volt, hogy Csermely Károly, a gödölői Ikarus magán-pilótaiskola tulajdonosa még helyben megrendelte a gépet. A sikernek híre ment, jöttek a megrendelések, és tervrajzot is igényeltek. Ebből már lett némi haszna a két vállalkozónak - na nem sok, de a rezsit már ki tudták fizetni, és tovább tudtak lépni. Az öt fővel induló Aero Ever kft. két-három év alatt kinőtte akis gyárépületet, a munkások száma négyszázra emelkedett. A h&szpot mindig visszaforgatták a gyárba, fejlesztéHetven esztendővel ezelőtt született Mészáros István, Apáczai-díjas neveléstörténész, a neveléstudomány doktora, a magyar pedagógia jelenkori meghatározó egyénisége. 1992ben, 65. születésnapja alkalmából a tisztelő és szerető egykori tanítványok összeállították a volt professzoruk életművét tükröző Szakirodalmi tevékenységének bibliográfiáját. (Ebből való az alábbi rövid életrajz is.) A kiadványból egy igen termékeny szakírói, kutatói életút rajzolódik ki. Megtudhatjuk, hogy Mészáros professzor (1992-ig) negyven könyvet, félezer tanulmányt és cikket, több mint ötven recenziót írt. Vezetése alatt tíz aspiráns készítette kandidátusi disszertációját, és félszázán munkálkodhattak egyetemi doktori értekezésükön. A tanulmányaikat befejező hallgatók közül 167-en az Ő irányítása mellett készítették államvizsga-dolgozatukat. Gimnáziumi tanulmányainak felső (V - VIII.) osztályait - iskolánk egyik jogelődjében - az esztergomi bencés gimnáziumban végezte. Kötődése városunkhoz, megkülönsekre. Jöttek a megrendelések, Rubik Ernő egymás után tervezte a gépeket. Minden évben új konstrukciók kerültek le a tervezőasztalról, nagy versenyben voltak a külföldi, főleg a német gyártókkal. És gépei mindig állták az összehasonlítást. 1943-ban tervezett például egy együléses motoros kisgépet (R-14-es, Pinty), amely 150 km/h-s utazósebesség mellett mindössze hat liter üzemanyagot fogyasztott. A gépben amerikai boxermotor volt. Sajnos, csak egy darabot építettek belőle, s bár a berepülés sikeres volt, nem gyárthatták. Közbeszólt a háború. Az Aero Evert hadiüzemmé nyilvánították. Ettől fogva főleg a légi harcok során megsérült gépek helyrehozásával foglalkoztak, majd megbízást kaptak egy deszant-vitorlázórepülő tervezésére és építésére. A tervek szerint tizenkét-tizenöt ejtőernyőst szállított volna motoros vontatással a frontvonalak mögé. A vitorlázógépek előnye, hogy a leoldástól fogva csendesen siklanak az ellenség vonalai mögé, ezáltal észrevétlenek maradhatnak. - Negyvennégy decemberében a gép már majdnem elkészült - tárgyaltunk róla, hogy Győrbe szállítjuk berepülésre, lévén az esztergomi reptér túl kicsi -, de már nem fejezhettük be. A háború után egy ideig nem foglalkozhattak repülőgépgyártással, túrakajakokat, evezős csónakokat, vitorlásokat gyártottak, sőt még koporsókat is. 1948-ban az elsők között államosították az esztergomi gyárat. Rubik Ernőt még egy évig ott hagyták, hogy betanítsa az új vezetést. - Egy hatvan év feletti öreg bácsit neveztek ki igazgatónak. Előzőleg a Király fürdőben volt masszőr. Egyébként nagyon rendes, egyszerű ember volt, de hát nem értett semmihez. Hallgatott rám, tisztelte tudásomat, korrektül viselkedett velem, ezért én is úgy viszonyultam hozzá. Egyébként - nekem jó természetem van nemigen izgatott fel, hogy elvették az üzemet, azt néztem csak, hogy tovább dolgozhatok. És szerencsésnek éreztem magam, nem internáltak, sőt ezután is azzal foglalkozhattam, amit szerettem. 1949-ben a központi tervezőirodába került Budapestre, többi szerkesztő-tervezőjével együtt. A gyárban mindössze három rajzoló maradt. Rubik Ernő a fővárosból utazott Esztergomba ellenőrizni a munka menetét és elmagyarázni a terveket. (...) 1989 körül, amikor már lehetett, fia támogatásával ismét kft.-t szervezett Rubik Ernő, de vállalkozása megbukott. Egy állami vállalattal társulva osztrák megrendelésre három hónap alatt kellett volna egy gépet megépíteni, amelynek a tervrajzai sem voltak készen. De ez a kudarc sem törte le a vállalkozó kedvét, mint ahogy tavalyi műtétje sem szögezte sokáig ágyhoz. Változatlanul szeretne repülőgépépítő üzemet létrehozni, mivel Magyarországon ma csupán a repterek műhelyeiben épít fel egy-két megszállott, jobbára veterán gépeket. - Egyetemi tanítványom, ma már professzor, időnként segít, ő ugyanis nem olyan rég és sokkal részletesebben tanulta az aerodinamikát, mint én. Úgyhogy most járok hozzá felfrissíteni a tudásomat. Mindenesetre nem hagyom el magam, dolgozom. Ambicionál, hogy egyetemistaként, amikor szegény voltam, tudtam csinálni egy gyárat, most azért jobbat tudnék mivel van tapasztalatom. Megkésett köszöntő böztetett figyelme a helyi pedagógiai közélet iránt rendszeresen tapasztalható. Szívesen vesz részt konferenciákon, rendezvényeken, szívesen tartott előadásokat, adott tanácsot. Lebilincselő, szerény, kedves, megnyerő személyisége számtalan tiszteló ismerőst, barátot, tanítványt vont köré. Elkötelezett hittel állt ki szóban és írásban a keresztény európai kultúra értékei mellett. A '80-as évek végén, felkérésünkre, az egyik „istvános napon" előadást tartott - a tizenéves hallgatók számára is igen élvezetes módon - a Szt. István korabeli iskolák szervezéséről, a magyar iskolarendszer kialakulásáról, európaiságunk kezdetéről, az európai népek közösségébe, kultúrájába tartozásunk és megmaradásunk fontosságáról, ' ennek máig érvényes üzenetéről. (1991 -tői több alkalommal volt vendégelőadó Esztergomban vagy Tatabányán rendezett nemzetközi tudományos konferenciákon is. Számos munkát publikált megyénk illetve városunk iskolaés neveléstörténetének témakörében. - A szerk. megj.) „Mészáros István 1927. január 26án született Pestújhelyen. Itt járta az elemi iskolát; középiskolai tanulmányait a budapesti Madách Gimnáziumban, majd az V-VIII. osztályokat az esztergomi bencés gimnáziumban végezte, ahol 1945. július 10-én érettségizett. Ezután a budapesti Pedagógiai Főiskolán 1950-ben általános iskolai tanári, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészkarán 1958-ban középiskolai tanári oklevelet szerzett. Közben a Zeneművészeti Főiskolán elvégezte az énektanárikarvezetői tanszakot. 1950-től a budapesti Kertész utcai, majd a Dob utcai általános iskolában tanított, 1962/63-ban a kecskeméti Óvónőképző Intézet tanára, majd 1963-1968 között az Országos Pedagógiai Intézetben dolgozott mint munkatárs. 1968-tól az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészkarának neveléstudományi tanszékén egyetemi adjunktusként, 1976-tól egyetemi docensként mint a nevelésés iskolatörténet egyetemi oktatója tevékenykedett két évtizeden át. Az 1982-88 közötti években ismeretterjesztő iskola- és pedagógiatörténeti előadássorozatokat tartott a budapesti rádióban. 1991 júniusában az esztergomi Vitéz János Tanítóképző Főiskola tiszteletbeli címzetes főiskolai tanára lett. 1959-ben egyetemi doktorátust (Alsófokú oktatásunk 1777 előtt), 1973-ban a neveléstudomány kandidátusa (A Szalkai-kódex pedagógiatörténetielemzése), 1988-ban a neveléstudomány doktora (Általánosan képző középiskoláink kronológiája és topográfiája. 996-1948.) címet szerzett. Vezetőségi tagja, illetőleg tagja az egyetem, a Magyar Tudományos Akadémia, illetőleg a kultuszminisztérium számos tudományos bizottságának, több hazai és külföldi tudományos testületnek, katolikus egyházi tudományos munkaközösségnek. Fő tudományos kutatási területe a magyar nevelés- és iskolaügy története a 996 körüli kezdetektől napjainkig, s az e témával kapcsolatos egyetemes nevelés- és iskolatörténeti vonatkozások. Az 1960-as években az esztétikai nevelés egyes témáit is vizsgálta, 1988-1991 táján a közoktatáspolitika néhány területe felé is érdeklődéssel fordult. ElsŐ publikációja nyomtatásban 1960-ban jelenhetett meg. Foglalkozott az óvodai, az alsó-, közép- és felsőszintű oktatás-nevelés intézményrendszerének történetével, kiemelkedő magyar pedagógiai személyiségek életművével; forrásfeltárásokat, valamint összefoglaló műveket tett közzé. A neveléstörténeti tudományos ismeretterjesztés hazai meghonosítója. A magyaron kívül német, lengyel, cseh, szlovák, angol, francia, spanyol, japán és arab nyelven jelentek meg írásai. Fölfedezte a 12. századi esztergomi tankönyvet és a 16. század végi felvidéki diákjegyzetet; feltárta a középkori Szálkái-kódexet; az 1948 utáni hazai szakirodalomban először mutatta be tudományos tárgyilagossággal Kodály nagyjelentőségű Éneklő Ifjúság-mozgalmát, azután a cserkészetet, Fináczy Ernő és Kornis Gyula neveléstudományi munkásságát, Sík Sándor pedagógiáját, Mindszenty József bíboros egyházi és nemzeti szempontból kiemelkedő alakját, Teleki Pál nemzetnevelői programját; először kérdőjelezte meg kinyomtatott cikkben a hazai óvodákban, iskolákban ekkor hivatalosan kötelező materialista-ateista nevelés jogszerűségét; először készített 1948 után hazánkban nem-marxista neveléstani összefoglalást; elsőként kísérelte meg előítéletmentes objektivitással áttekinteni az 1945-1990 közötti hazai nevelés- és iskolatörténetet. 1988 végén nyugdíjba vonult. 1988 szeptemberében az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektorától a „Pro Universitate" emlékérmet, 1990 júniusában a művelődési és közoktatási minisztertől az Apáczai-díjat vette át." Kedves Professzor Úr, Isten éltessen sokáig és adjon jó egészséget, eredményben gazdag soksok esztendőt tisztelőid, barátaid és a magyar pedagógus társadalom örömére. Bányai Mátyás