Esztergom és Vidéke, 1997

1997-02-27 / 9. szám

az ESZTERGOM és VIDEKE IFJÚSÁGI MELLÉKLETE Szerkeszti: a „Szemfülesek" ifjúsági csoport. Megjelenik minden hónap utolsó hetében. 1997. február 27. II. évfolyam 2. szám Elhivatottság?... Vagy valami más? Elöljáróban annyit szeretnék elmondani, hogy a tavaly gyökeresen megváltozott a főiskolai és egyetemi felvételi rendszer. Azóta a diákok annyi helyre jelentkezhetnek, amennyire akarnak. A jelentkezési lapok díja 1.220 forint, ez korlátozza némileg a megpályázni kívánt iskolák számát. Pályaválasztási sorozatunk folytatásaként egy tanítóképző főiskolás leánnyal beszélgettem, aki csak név nélkül vállalta az interjút. - Milyen indíttatásból megy ma valaki erre a pályára1 - A diákoknak a fele csak a diploma miatt jön. Kevés az elhivatott, és ez nagyon nagy baj. Vannak olyan fiúk, akik a katonaság elől „szöknek" ide. Nem derül ki, milyen a gyermekekhez való viszonyuk. - Mennyi a felvételi ponthatári - 86 és 90 között mozog, minden évben más. - Milyen szakok vannak, és hány éves most az iskolai - Tanítói, művelődésszervezői és szociálpedagógiai szak, valamint nyelvi tagozat működik. Az oktatást ez évtől négy évesre emelték. - Milyen lehetőségek vannak a gyakorlásral - A második évfolyamtól már hospitálunk, tanítunk a Gyakorló iskolában. A nyelvi ágak közül legtöbb lehetősége a német és a szlovák szakos diákoknak van. Ok ugyanis ezeken a nyelvterületeken is tudnak gyakorolni, mivel a főiskolának jó kapcsolatai vannak német és szlovák városokkal. -Az ország mely részéből jönnek leginkább a diákok? Hol szállásolják el őket? - Szinte minden megyéből vannak jelentkezők. A főiskola 250 fős kollégiuma mellett a városi kollégiumban is laknak néhányan. - Hogyan állapítják meg az ösztöndíjakati - A tanulmányi eredmény mellett a szociális helyzetet is nézik, sőt azt is, milyen messze lakik a diák Esztergomtól. Akinek 3,75 fölött van az átlaga, az kaphat ösztöndíjat. - Tandíjl - Havi 2.000 Ft. De 4,5-es átlag felett kérhető a tandíjmentesség. - A diákok részt vesznek-e az iskola életének irányításában1 - Igen, a Diákjóléti Bizottság és a Tanács révén. - Vizsgákl - Évfolyamonként és szakmánként más. Attól függ, ki mit tanul. - Diákélen - Hát... Vannak tömegsport foglalkozások: tenisz, foci, kosárlabda. És tavaly - hosszú szünet után először - voltak főiskolai napok is. - Mi a véleményed úgy egészében a tanításróll - Jó érzés, amikor megkapod az első osztályt, és megtanítod őket olvasni. Szerintem egy nőnek ez a legszebb pálya. Csonka Andrea Fiatalok véleménye a káros szenvedélyekről Az alkohollal kapcsolatban: - Ahhoz, hogy megjöjjön a hangulat, szükség van az alkoholra. Enélkül szerintem nem buli a buli, maximum a gyerekzsúr képzelhető el nélküle. (IJ., 14) - Ez nekem már szinte szokásommá vált. Ilyen állapotban könnyebb ismerkednem. {Éva, 17) -Szerintem egyszerűen undorítóak a részeg fiatalok. Én az alkoholnak még az ízét sem szeretem. És azokat sem bírom elviselni, akik azzal hencegnek, hogy mennyire rúgtak be a múlt éjjel. (Noémi, 14) - Hallottam egyszer egy olyan esetről, amikor az osztályfőnökkel mentek el inni a diákok egy osztálykiránduláson. Ha a gyerek mindenkitől ezt látja, mit tehet? (B.S., 18) - Szomorú, hogy a mai fiatalok így akarnak kitörni, ezt tekintik lázadásnak. Régen is lázadtak a fiatalok, de akkor ez egész mást jelentett. Akkor kimentek a szabadba, és ott éltek. Ma már bárokba mennek, és mértéktelenül isznak, de a legszomorúbb, hogy azt hiszik, több tapasztalatuk van bárkinél. Pedig sokszor azt sem tudják, miért teszik ezt. (Andi, 20) A kábítószerekkel kapcsolatban: - Úgy gondolják az emberek, hogy le lehet erről szokni, csak akarat kell hozzá. Én ezt nem hiszem el. Hazudhatsz magadnak, de gyógyult soha nem leszel. A mi társadalmunk még nem tudja elfogadni a másságot. Te sem tudod. (Nóra, 14) - Többet kell róla beszélni, mint a többi káros szenvedélyről, mert ez még nem harapódzott el. Nem szabad hagyni, hogy a jövő alkoholizmusa legyen belőle. (K., 16) - Kábítószer? Ugyan már!... Nem vagyok hülye. Ez a lelkileg gyengék mentsvára. Nálam minden rendben van. (VT., 16) - Ez most valami új, amit ki kell próbálni. Egyetlen alkalom után úgysem szokhatok rá. (//., 17) Végezetül szeretnék mindenkinek egy könyvet ajálni. Thomas de Quincey: Egy angol ópiumevő vallomásai (Mérleg sorozat, Európa Könyvkiadó, 1983.) Cs.A. Nyelvi agy szülemények Hivatali kacat — irodalom párnahuzat — tolltartó kutyaház — pulipintyó iskolapénz — tanár nyelvtanfüzet — ragtár kócos borz — torzonborz kártyaérzék — zsugalat elkésett horgász — pontyatlan keringő utáni szédülés—táncreakció tiroli torok —jódlipálya elfogyott keksz — kekszenslussz anyák egyesülete — mamaliga trójai faló — cselló IX.kerületi fűtőtest — fradiátor Nem tudom, örüljek-e vagy szomorú legyek. Olyan zenét kedvelek ugyanis, amit nem divat szeretni, sőt - legalábbis a kultúremberek között lenézik, elítélik azt, aki ilyesmit hallgat. A szóban forgó zenei irányzat a heavy metál és annak különféle kemény (keményebb, legkeményebb) változatai. Szóval nem is tudom, hogy most rossz-e nekem, mert ha valaki megtudja (ne adj' Isten, meghallja), hogy mit hallgatok (bár ezt többnyire fülhallgatóval teszem, hogy ne zavarjak másokat), rögtön lesz egy-két keresetlen megjegyzése, vagy ha nem közlékeny, akkor vág egy mindent kifejező grimaszt. Vagy mégicsak jó nekem? Mert hát egyszerűen: ez az a zene, amiből erőt tudok meríteni, amivel fel tudok töltődni, ami szórakoztat, megnyugtat, felvidít, vagy éppen kellemes borzongást hoz rám. Nincs még egy ilyen zene, amely Szabad-e ennyire változatos lenne. A Death komplex, néha félelmes hangzataitól a Rush életkedvet, emberséget sugárzó rockjáig olyan együttesek, olyan muzsikák találhatók e műfajban, amelyekben igenis felfedezhetünk értékeket. (Nehogy valamely kívülálló egy kalap alá vegye ezt a zenét a diszkók monoton dobogásával, vagy a rap-pelők dallamtalan mondókáival! Ez olyan lenne, mintha Maria Callas koloratúrénekét hasonlítanánk Papp Rita gügyögéseihezj) Sokan azt mondják: „Aáá, ez az a borzalmas zene, ahol lehetelen öltözékű alakok állandóan lóbálják a hajukat, meg kiabálnak!" Kérdem én: mit csinál mondjuk egy zongorista, aki Liszt egyik virtuóz zongoradarabját adja elő, vagy egy prímás, amint egy pattogós talpalávalót húz a hegeörülnöm? dűjén? Hát bizony nem rezzenéstelen arccal ül, illetve áll egy helyben, hanem egész testével átéli a zenét. A kiabálásról csak annyit, hogy egy enynyire dinamikus zenéhez nem is illene másfajta énekstílus, mint az erőteljes, eget-földet megrengető dalolás. Ami az öltözéket illeti: hát igen, a színpadon fontos a külsőség, a látvány. S ehhez a zenéhez nem a szmoking vagy más szolid öltözet való. A rockerek ebben is különlegességre, másságra törekednek. Igaz, sokan nemcsak a színpadon, hanem a mindennapi életben is. Különbözni akarnak a többi embertől öltözékükkel, hajviseletükkel, lazaságukkal. Persze, a rockzene nem minden rajongójáéi e külsőségekkel. Talán csak azok, akiknek az életében nincs más, ami tartalmassá, egésszé teheti azt, ami célt adhat napjainak. Jómagam s hasonló zenei ízlésű baráti köröm zömmel egyetemista, főiskolás és középiskolás diákok - nem élünk e külsőségekkel, mert kedvenc zenénket belső értékei miatt szeretjük. Visszatérve az elején feltett kérdésre: azt hiszem, mégiscsak inkább örülnöm kellene. A fanyalgóknak pedig meg kellene hallgatniok - elmélyülten, előítéletektől mentesen egy-két igényesebb progresszív rockszámot, s talán megváltozna a véleményük e zenéről. („Őseimet" már sikerült „átnevelnem": ők Wagner, Beethoven és Csajkovszkij zeneművei mellett szívesen hallgatnak meg néha egy Dream Theater vagy egy Psychotic Waltz számot is.) Persze, nem akarok mindenkit rockerré nevelni! Csak egy kis tolerenciát kérek. -b