Esztergom és Vidéke, 1997

1997-02-27 / 9. szám

IDŐ-MÜ-HELY Várhegy, 1995, gobelin, 4-es fthrttél. 120x210 cm (foto: Moinor Céla) NAGYFALUSI TIBOR SZERKESZTESEBEN AZ ESZTERGOM ES VIDEKE MELLÉKLETE 1997. II. ÉVF. 1. SZÁM Horváthy Péter: Feljegyzések az elfelejtett városból (II.) 1. Komcsi? Zoltán bácsi még Doberdónál kapott légnyomást: mellényzsebéből drót vezet a fülébe, a két rúdelemtől a „masinába". AII. világháború alatt már nem is szolgált. Dehát az osztályharc - tanulja meg a K.u.K. ezredes úr, mi a Proletárdiktatúra! A Helyi Egyetem kollégiumában kell épp egy WC-pucoló. Felesége - grófi nevelőnő volt hajdanán - a portásfülkében kucorog. „A Nevetőtanár (én neveztem el!) a szomszéd béres gyereke, ő szerezte az állást!" - büszkélkedik. „Még szállást is kapunk!" Takarítás után a város felé indul [Horváthy] „Sándor bácsi Zoltán bácsi. Először a Patikába köszön be; dél felé pedig Sándor barátjához, a rokkant századoshoz ugrik föl. Sándor bácsiék a Pipával átellenben laknak. Csigalépcső vezet föl hozzájuk, az első emeletre. Az üvegajtó hosszú folyosóra nyílik. Alatta szűk udvar; a falat benőtte a vadszőlő. Csengő nincs: úgyis tudja, aki bennfentes, hogy elég benyúlni a törött üvegen és elfordítani a kallantyút. Sándor-József-Benedek nem sok meleget hozott, de ma süt be először a nap az idén a szobába, a magas tűzfal fölött. Inkább cirógat, mint melegít - de így is bensőséges az otthon. Halkan rotyog a bableveses fazék a kályhán; kolbászillat tölti be a szobát. Vége felé tart az A utofahrer Unterwegs a rádióban. Mindjárt harangoznak. Kopognak; ismeretlen, fiatal férfi áll az ajtóban, papírszalvétát jött cserélni? Az újságban olvasta a hirdetést? Kerüljön beljebb! Mindjárt jön a lányom az iskolából!" - fogadja Sándor Bácsi. A férfi belép; szétnéz a szobában. A levegőbe szimatol. „Ebédelt már? Még nem?" A férfi zavartan hümmög. „Üljön le! Tejfölt is kér?" - tálalja Sándor bácsi a forró bablevest. Csörren az üvegajtó: Zoltán Bácsi érkezik. „Ki ez?" - tudakolja falrengető hangerővel az előszobából. „Komcsi?" - „Nem tudom!" mutatja Sándor bácsi karját széttárva. „Neem? Akkor miért eszik?!"álmélkodik az öreg. 1 Autósoknak, útközben. A bécsi rádió délelőtti műsora. Ahogy már többször hírül adtuk: az esztergomi születésű Kókay Krisztina textilművész Várhegy című alkotása 1995-ben gobelinként is elkészült. (Az 1992-es ceruzarajz nyomán, amelyet mellékletünk emblémájául választottunk.) Először az 1996. áprilisában rendezett budapesti kiállításon volt látható, majd Esztergomban is, a Művészek Céhe éwégi tárlatán. A fővárosi megnyitót Jánossy György építész tartotta, - tőle idézünk: „Majdnem parancsa a képnek az, hogy kis helyre sokat! Ezt a parancsot ezek a grafikák teljes mértékig teljesítik. Gondolatgazdagok, szépek és számunkra jelentőségük van. Igaz, elvontak - ez az organikus elvonás. (...) Szomorú vagyok akkor, amikor csak ilyen kis méretekben látom ezeket a képeket. Az a néhány szőnyeg, amely itt megtekinthető, mutatja meg ezeknek a gondolatoknak a méretbeli lehetőségét Hihetetlenül monumentálisak ezek a kis grafikák. Szomorkodhatom, hogy szegények vagyunk és kifogyott a mecénási réteg. (...) És ezek a zseniális grafikák nem tudják megfelelő méretben, teljes erővel sugározni értékeiket." A szómorkodásnál sokkal többet sajnos, mi sem tehetünk. Annyit azért mégis, hogy emblémaként ezentúl a gobelint zsugorgatjuk ide, bőkezűbb helyi figyelmet remélve... | Az Esztergomi Művészek Céhe tavaly jubileumi tárlatot rendezett a \ Duna Múzeum Európa-Közép Galériájában. (A december 4-ei megnyi- \ tóról lapunkban is olvashattak: EVED, 1996. december 4.) Számadás \ volt ez, nem csak arról, hogy megérték az 5. esztendőt, hanem arról is, ji hogy megerősödve jubilálhattak: ilyen rövid időszakon belül ennyi új \ taggal még soha nem gyarapodtak, mint a múlt év utolsó hónapjaiban, i; Akikkel a helyi művész-közösség számosabb és színesebb lett: akár az \ évek, éppen öten vannak; és november vége óta mindegyikük megtar- ;! totta vagy a napokban tartja meg „székfoglalóját" kisebb egyéni kiállí- \ tás formájában. A fotós Bozsó András a szobrász Szunyogh Lászlóval \ közösen (november 22-én), a festő Bangó Miklós (december 3-án - jj EVID, 1996. dec.4.), a keramikus Tímár Zsuzsa (december 6-án - j! EVID, 1997. jan.9.) után a szép sorozatot e hét végén az ugyancsak ji fotós Vigovszky István zárja. ij Az új „céhbeliek" képes névjegyét most mi továbbítjuk önöknek. Jó hírünk a világból: Ilorválhy Péter tovább írja feljegyzéseit diákkora „elfelejtett városáról", a dél-franciaországi Tours-ban, amelyet - akár Mikes Kelemen - lám, annyira megszeretett, hogy sohasem tudja feledni Esztergomot... A második sorozat „első fecskéjét" a koránjött tavasszal együtt itt üdvözölhetjük. Az illusztrációként közölt rajz alkotója Heil Huba Ferenc festőművész, aki az 1937/38-as tanévben került az esztergomi ferences gimnáziumba, Bajor Ágoston helyére. Az iskolák államosítása után az I. István, majd 1948/49-től nyugdíjazásáig a Dobó gimnázium rajztanára volt. Az Esztergomi füzetek első darabjaként tavaly karácsonyra megjelent emlékezése (99 feljegyzés -99 + 2 fotóval) még kapható a Gran Tours utazási irodában és a városi könyvtárban. A szerző által aláírt, számozott példányok ára 700 forint, amelyen felül tetszés szerinti összegű megajánlást is - a sorozat folytatásának támogatásaként - köszönettel elfogadunk. A testvérvárosunkban megjelent Párkányi Szemle című kitűnő helytörténeti kiadvány (lapunk tavaly ősszel közölt róla ismertetőt) szintén megvásárolható, mégpedig a könyvtáron kívül lapunk szerkesztőségében is. CEHBELI NEVJEGY BOZSÓ ANDRÁS 1960-ban született. 1988-1991 között a^Fiatal Fotóművészek Stúdiójának tagja, 1994-től pedig a Magyar Fotóművészek Szövetségének. 1992-től 1995-ig Pécsi József ösztöndíjas volt. 1995-ben az országos fotóbiennálé fődíját, tavaly a X. Esztergomi Fotóbiennálé fődíját nyerte el. Alkalmazott fotográfusként a fővárosban dolgozik, de 1995 óta Pilisszentléleken él. Mindig is a kísérleti fényképezés érdekelte. Ma leginkább a camera obscura, illetőleg a gépnélküli fényképezés foglalkoztatja. Esztergom, 1996.