Esztergom és Vidéke, 1997

1997-02-27 / 9. szám

m I D O-MU-HELY 1997./I. MORVAY LASZLO grafikusművész életútja, amely Esztergomból indult, idén szeptemberben érkezik 50. mérföldkövéhez. Önéletrajzából: „(..) Tagja vagyok a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Magyar Grafikusművészek Szövetségének, a Magyar Illusztrátorok Társaságának és az Esztergomi Művészek Céhének. Részt veszek a kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótelep munkájában, (1995-ben díjazott voltam), de a Bonyhádi Zománcáru gyárnak is sokat köszönhetek. Egyedi grafikák, rézkarcok és litográfiák mellett már 15 éve készítek tűzzománcokat. Műveim figurálisak, klasszikus hagyományt őriznek, reneszánsz ihletésűek, főleg biblikus témájúak, etikai problémákkal és az emberi kapcsolatok ábrázolásával foglalkoznak, nem nélkülözik a humort és a szar

T kazmust sem. A vonal és a szín harmóniájának megteremtésén és egyénített megjelenítésén túl a különböző képzőművészeti technikák összeépítésével és megújításával foglalkozom. Nagyméretű zománcaim több hazai és külföldi középületet díszítenek. (Budapest BRFK, Nagyvárad Vártemplom, Tóti Románia, római katolikus templom, Harkány temploinkert, hagyományos és történelmi keresztút stb.) (...)" A köztérre állított tűzzománc alkotások sorát tavaly a millecentenáriumi emlékmű gazdagította Opusztaszeren: őseink hét törzse - hét földbe lőtt nyílvessző, a honfoglalás jelképeként. Karácsony előtt, legutóbbi mellékletünkben a művész szülővárosának írt ajánlását közöltük, egy sajátkezű vázlatrajzzal együtt. Most két felvételen a megvalósult emlékművet dokumentáljuk. MORVAY LASZLO tűzzománcai „(...) Ncmrégóta ismerem - ha egyáltalán mondhatok ilyet a Morvay-képekkel, illetve Alkotójukkal az utolsó három-négy év folyamán kialakult, őszintén szólva inkább csak futólagosan nevezhető viszonyról. Mint grafikust nyílt alkalmam először tisztelni. Aztán egyszercsak megjelentek a Morvayféle világszínpadon a zománcképek... Csak mostanában tudtam meg, tőle magától, hogy voltaképpen a tanítványai terelték át erre a - no, nem éppen ingoványos, ám annál inkább tűzveszélyes! - területére a csakis nagybetűvel írható Művészetnek. Részemről mindenesetre a fejcsóválás volt az első spontán reagálás erre a nemmindennapi „átigazolásra". Vajon mennyivel ér többet - pontosabban fogalmazva: miért ízlene jobban? - egy grafika, ha pörköltként szervírozzák, mint ha hidegtálgyanánt? Imígyen hümmögtünk-hümmögtünk, akik kedveltük is, aggódtunk is érte, míg csak... Míg csak be nem ütött a bomba: a Kakadu-sorozat, 1994-ben. Amely 1995-ben már aranytojást is rakott a gazdája ölébe: .mégnyerte vele a kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhely egyik díját (a háromból). Olyan mezőnyben, ahol egy Vdovkin, egy Praszki Vitti, egy Gagajnis Juris, egy Borodáj viselheti ugyanezt a kitüntetést, vagy a magyar kollégák közül Hertay Mária, Hévízi Éva, H. Barakonyi Klára, Kalmárné Horóczi Margit... no, ahogy olvasom a névsort, ide bizony elkelt végre egy férfi! Innen nézvést persze megértőbben figyeli már.az ember a korábbi próbálkozásokat is. A háromszárnyú Tánc-oltárt, a Kajütben olajággal feltűnő Noé-galambját, a Hoppá! zuhanó angyalát, aki - hoppá! - sajnos, melléje nyúl a megcélozott piros-édes örömnek... (...)" Pap Gábor művészettörténész *** Városunkban, a Balassa Bálint Múzeumban rendezett 199l-es kiállítása után, a Híd Galéria (Petőfi Sándor Altalános Iskola) adott helyet a tűzzománc faliképeinek. A tárlatot február 6-án Onagy Zoltán író nyitotta meg. SZÖVEG-MUHELY[-TITKOK] Onagy Zoltán Ami marad, és ami megy... Hölgyeim, Uraim, Kisasszonyok! Köszöntöm Önöket Morvay László tűzzománcainak első kakadu-doininanciájú kiállításán, ebben az inflációval és influenzával megvert időben. Adolog, a talányos kakadu, nagyon szépen ki van találva. Morvay érti a dolgok kitalálásának módját. Azt is kitalálta, hogy állítson ki engem ide, középre. Elmondom, hogyan, milyen rafináltan csinálta, és majd elnevezzük megnyitónak. A kultúrtudományos értelmezést felkent szakemberek prezentálják a jövőben. Tehát: nehezen álltam kötélnek. Több elfogadható indokot felsoroltam tiltakozva. Például: nagyon régen, 69 óta ismerjük egymást. Félő, elszemélyeskedem. 69-ben Morvay sikeres, gazdag DJ, ötezer órányi hazai és nyugati beattel, poppal, rock & rollal, összkomfortos albérletekkel, tízből ötben vendégeskedtem. Költözéskor külön kisteherautót rendel a zeneanyagot átszállítandó.[1] Elvált, tapasztalt férfiú, epedő főiskolás lányok és egyéb némberek kedvence. Morvay rohan. Morvay szervez, szerkeszt, intézkedik, kiabál, bemutatókat hajt ki, Morvay rendőrségi ügyeket rendez el, a környék egyetlen zenedéjét - diszkotékáját - alapítja és vezeti Szarvaskőn, egy tündéri turistaház-komplexumban. Morvay mindenütt ott van, nélküle nem történik semmi. Minden évre jut valami. 76-ban két napon át vén diófákat döntünk egy hegyoldali szőlőből lapfűrésszel. Mindezeket nem hagyhatom ki, mondom Morvaynak. Jól van, ennyi belefér, de a nőket felejtsd el, vége annak a kornak, hogy okkal, ok nélkül szót kapjanak. Az italt hagyd ki, vége annak a kornak, ma már májfunkcióvizsgálat van helyette. Arról zengj, hogy szívemmellelkemmel esztergomi vagyok. Rendben, válaszolom. És íme: nők kihagyva, pedig róluk lehetne kedéllyel és érdekfeszítően szólni. Barátunk régi babája rendszerint izgatóbb a régi miénknél. Az ital kihagyva - a parancsnak megfelelően. Megjegyzem: Arról ugyan zenghetek, hogy esztergomi vagy, de külön izgalmat nem okozhat, lévén, a teremben többnyire esztergomiak állnak.[2] Közben költ. Mármint verseket. Izgatottan, szenvedéllyel. Itt-ott publikál is. Az egri Ho Si Minhen irodalmi csapatot hoz össze. (Zárójelben megjegyzem, Morvay vitt be a Magvető Ordögh nevü lektorához.) Az irodalmárokkal akkor végez, ha végez egyáltalán, amikor érzékeli, tanult szakmájában mit és hogyan. Milyen módszerrel keltegesse tanítványaiban az alkotás vágyat, az esztétikai fgényt. Ok Morvay büszkesége, (immár Budapesten)a Gaál Imre Képzőművészeti Stúdió. Nem vagyok kimondottan irigy ember, mindenkinek ott a maga munkája, öröme, bánata, de amikor Morvayt évente körbekapták apró és nagyobb tanítványai Zebegény kavicsos Duna-partján, mint valami gondos-bölcs tyúkapót, rajongva itták minden szavát, tanácsát - ekkor irigyeltem a tanár urat. [3] De, tiltakozom tovább, a tűzzománcról nem lehet prózában gondolkodni. Nem tudok. A képekről nem a válogatott, innen-onnan lopkodott értelmezések beszélnek jól, hanem a szem. A próza mindig pontatlanabb a szemnél. Jól van, mondja erre Morvay belenyugodva a megváltoztathatatlanba, legalább nézd meg, mit nein óhajtasz felvezetni. Ettől kezdve baklövések sorozata. Kézbe veszem, lapozom, megérintem őket. Már a Felhönyaló kakadunál mozognak fogalmazandó ötletek, de a Bubakatonánál eldől. Nincs több ellenvetés. Líra következik: két lány után fia születik egy negyvennyolc éves művészembernek, aki mindig vágyottra, jusson egy fiúcska, aki örökli a családi birtokot, a jószágot, a nevet, és egyáltalán. Legyen egy fiú, aki megvan. Aki évtizedek teltével is az apáé marad. Egy férfi. Valamint egy másik férfi. [4] Megérkezik hát a fiúgyerek. Nevetgél a pólyában. Kezeit próbálgatja, lesi nagy figyelemmel: mi a csuda ez, ami ilyen mókásan mozog? Gőgicsél. Hangját edzi. Illatozik. Büfizik. Kiáltoz: hahó, itt vagyok, ki van ott? Apja a bölcső mellett állva arra gondol, amit a Bubakatonában vonalakkal, színekkel és formákkal elmond a nézőnek. Tűzre gondol, lángra. Háborúra. A fiúcskára és arra: a politika, a hatalom nem mér emberi mértékkel. Nem használ emberi értékrendet. Ideológiák számára nem ügy, nem kérdés a szeretet bárminemű formája. A kép azt jelenti: épeszű ember nem politizál, de néha tehetetlenségében káromkodik egy cifrát. Hasonló kedv nyomasztott fiaim születésekor egy korábbi, elvetemültebb - ha lehet ennél elvetemültebb korban. Néha megfakul a Bubakatonában kifejeződő félelem, rémület, eltakarja a történelem kedvesebbik fele, de adott pillanatban újra pontos, megkerülhetetlen. A személyes élet legyen bármennyire különböző, időről időre előhúz - Morvay ezt ragyogóan működteti - olyan érzéki-esztétikai alakzatokat, amelyek újrafogalmazzák a régi, elmúlófélben lévő, más bajaira érzékeny embert. A tűzzománc alkalmatos erre erőteljes, izmos, vibráló színeivel, formáival. Tehát a Bubakatonának köszönhetően tanúja lehetek annak, hogy Önök történelmi pillanat tanúi: egy a hazájában szószátyárnak, tolvajnak tartott madár bevonul a magyar kultúrtörténetbe. Valami masszív akácág elágazásában helyet készít magának: el-