Esztergom és Vidéke, 1997

1997-02-20 / 8. szám

Kfdves Olvasói íE számunfaólkezdve kéthavonta rendszeresen jelentkgziki lapim^sportmeí­Uf&te, amelyben sporttörténetedet, sikeres spartemberekft szere tnénf^mtaismer­tetni Önnel. 'Tudjukj sokan érdeklddnekji sport iránt, ezért kirjüf^ fwgy érdekesebb történeteit ossza meg Ön is velünk. írjon melUkfetünftfe, várjukjelentfőzésétl 'Pálos Imre szerk$sztá Az Esztergom és Vidéke melléklete — I. évf. 1. szám 1997. február 20. Esztergomi kosarasok Komáromban (1949.) Középen, kalapban Török József edző A kosarasok jubileumára készülődve Beszélgetés Pálmai Lászlóval és Olaszy Endrével Az alábbi beszélgetéshez az esz­tergomi kosárlabdasport közelgő, 50. „születésnapja" adta az apropót, mely évfordulót július 5-én a Dobó Katalin Gimnáziumban ünnepel­jük meg. Az alábbi írás mindazok­hoz szól, akik az elmúlt fél évszá­zadban - akár játékosként vagy ve­zetőként, akár szurkolóként - ma­gukénak tekintették ezt a szép spor­tot és tettek is azért, hogy azt ered­ményesen űzhessük városunkban. De szól ez az írás a mai fiatalokhoz is azzal a nem titkolt szándékkal, hogy lehetőleg minél többen ked­veljék meg a kosárlabdázást, öreg­bítsék az esztergomi sport jó hírne­vét. A kosárlabda talán a legnézettebb sport a világon. Magyarországon is szép hagyományai vannak, de az utóbbi időben, sajnos, nem nevez­hető sikersportnak. Annak ellenére, hogy figyelemre méltó eredménye­ket is elértünk Hogy csak egyet em­lítsünk: az 1955-ös Budapesten ren­dezett és a magyarok által megnyert Európa Bajnokságot. Nálunk, Esztergomban a II. vi­lágháború előtt csak az iskolák ke­retei között művelték, egyesület nem volt, nemzeti bajnokságban nem vettünk részt A háborút köve­tően, 1947-ben, Fülöp Zoltán tett eredményes lépéseket a kosárlab­dázás érdekében, ő fogta össze a fiatal játékosokat, akikkel megszer­vezte, majd megalakította az Esz­tergomi Kosárlabda Egyletet. Ezekről a kezdetekről két örökifjú kosárlabdázót, Pálmai Lászlót és Olaszy Endrét kérdeztem. -Mikor ismerkedtetek meg a ko­sárlabdával? P.L.: - Gimnazistaként, a Szent Imre Reálgimnáziumban. Nagyon aktív sportélet folyt ott Király Lász­ló tornatanár irányításával. Engem nem is kellett különösebben noszo­gatni, mindig szerettem sportolni, hiszen „sportcsaládból" szárma­zom... O.E.: - Én is a középiskolában kezdtem, ahol 1947 nyaráig játszot­tam iskolai szinten, innen kerültem át az Esztergomi Vasas SE-ébe, te­hát az egyesületi szintre. - Mikor és milyen egyesületben váltatok igazolt játékosokká? P.L.: - 1947 nyarán Fülöp Zoltán kosárlabda csapatot szervezett. Hí­vott és én mentem. Megalakítottuk az első esztergomi kosárlabda csa­patot és így igazolt játékos lettem. Már az év őszén hivatalos bajnoki mérkőzést játszottunk óriási aka­rással és sportszeretettel. O.E.: - Szintén az Esztergomi Vasas színeiben váltam igazolt játé­kossá, tehát igen fiatalon. -Mi volt a legmaradandóbb em­lék a kezdetekről? P.L:: - Nehéz eldöntenem, sok­sok szép pillanat fűződik ehhez az időszakhoz. Ha azonban mélyeb­ben kutatok az emlékeim között, talán a székesfehérváriak elleni mérkőzés volt a legemlékezete­sebb. Ezt a Ferences gimnázium tornatermében játszottuk, kis túl­zással azt mondanám: csak az erős épületnek köszönhető, hogy a lel­kes közönség biztatásától nem re­pedtek meg a falak. Ilyen fantaszti­kus szurkolásra és fantasztikus kö­zönségre azóta sem volt példa... O.E.: - 1949-ben nyertük meg a területi bajnokságot A sorsdöntő mérkőzést az Almásfüzitő ellen ját­szottuk úgy, hogy a szurkolók külön vonattal jöttek Füzítőre. Hogy a vé­gig szoros mérkőzésen nyerni tud­tunk, nekik is köszönhettük. - Kosarazó pályafutásotok alatt mi volt a legkiemelkedőbb eredmé­nyetek? P.L: - Számomra egyértelműen az NB II-be való bejutás volt, 1949­ben... O.E.: - 1950 júniusában barátsá­gos mérkőzésen láttuk vendégül a budapesti Honvédet, ami lényegé­ben egy volt az akkori magyar vá­logatottal. A mérkőzést mi is egy fantasztikus szurkolótábor biztatá­sa közepette játszottuk le. Ennek a hangulatát őrzöm mindmáig. - Mikor fejeztétek be a verseny­szerű kosárlabdázást? P.L.: - Én 1950 őszétől a Buda­pesti Műszaki Egyetemen kezdtem tanulni, de még egy évig - 1951 nyaráig - a mérkőzésekre hazajár­tam. Az edzéseket a MAFC-nél tar­tottam, így 1951-től 1954-ig - ami­koris az aktív játékot befejeztem ­ott játszottam. O.E.:-Én 1960-ban hagytam ab­ba, de nem szakadtam el a sportág­tól, mert edzőként és vezetőként 1980-ig továbbra is működtem. - Mi a véleményetek a jelenlegi helyzetről? P.L.: - A mai viszonyokról nem sok ismeretem van, talán azért mert nem is sok minden történik. Úgy gondolom, egy olyan vezető egyé­niségre lenne szükség, mint a mi időnkben, aki magával tudná ragad­ni a fiatalokat. O.E.: - Szomorúan látom, hogy ma már csak az iskolák keretein belül művelik ezt a szép sportágat, holott múltja többre kötelezne! - Az esztergomi kosárlabdázás történetében vannak-e kiemelkedő egyéniségek? P.L:: - Hogyne. A magam idejé­ből egyértelműen kiemelhetem Fü­löp Zoltánt, Etter Nándort és Pálmai Sándort. O.E.: - Az én rangsoromban Fü­löp Zoltán és Etter Nándor mellé Kégel Tamás és Karabcsevszky Lí­dia nevét írtam be. Dr. Dolina Károly Kézilabdás lányaink mérlege Az Esztergomi Kézilabda Sportegyesület - az NB I/B nyugati csoportjának egyik újonca - a 12. forduló után 10 pontjával és a 245:25 l-es gólaránnyal a táblázat közepén, a 7. helyen áll, megelőzve a Tolnát, a Nagykanizsát, a Solymári PEMÜ SE-t a Petőfi SE-t a MALÉV SE-t és Csurgót. Éber István és Henger István edzők az elért helyről így vélekedtek: újonc csapatuktól többet nem várhattak, ám a Csurgó és a nagykanizsai Olajbányász elleni vereséget elkerülhették volna. Az azonban mindenképpen említésre érdemes: a lányok - Körmöczi Beáta csapatkapitány, Kuzma Petra, Sipos Krisztina, Kertész Patrícia, Gergely Irén, Borbély Zsanett, Bíró Katalin, Kalmágyi Judit Varga Klára, Janák Andrea, Bernáth Andrea, Orosz Krisztina, Oszvald Kata­lin, Körmöczi Renáta - csapatsportban jelenleg a legmagasabb hazai szinten képviselik városunkat Mérkőzéseiket rendszeresen többszáz néző kíséri figyelemmel hazai pályán, a Dobó sportcsarnokában. Kialakult fiatalokból álló törzsközönségük van, amely mindig jó hangulatot teremt a meccseken. A csoport legeredményesebb góllövőinek listáján Kuzma Petra 76 góljával most Renáta Jancarová (Szekszárd) és Gombor Ágnes (Nagykanizsa) mögött a 3. helyen áll! Az EKSE női csapata

Next

/
Thumbnails
Contents